Ozsda Erika Változtatni kell


25 KByte

A Budapest Filmstúdió az ötvenes évek végén alakult az egykori Híradó-és Dokumentumfilm Gyárban. A stúdiót 25 éven keresztül Nemeskürty István vezette. Az ő műhelyszervező és produceri tevékenysége révén verbuválódott össze az alapító gárda, amely a 60-as évek elejétől jelentős szerepet játszott a magyar mozgóképművészet megújításában.
A stúdió évente 5-6 filmet készített, játékfilmet és dokumentumfilmet egyaránt. Minden magyar rendező forgatott itt filmet, nem véletlen hát, hogy a sokféle világlátású- és stílusú szerző együttesen teremtette meg azt, amit később "aranykorként" könyvelt el a köztudat.
A műhely vezetője 1985-ben Hanák Gábor történész lett. Hűen követte az elődök példáját. A 90-es években a fiatal rendezők új generációja kezdett dolgozni a stúdió égisze alatt.
1992-ben Hanák Gábort az addigi helyettes, Kardos Ferenc filmrendező váltotta fel, aki haláláig vezette a műhelyt. Eltávozásával befejeződött egy korszak a stúdió történetében.
1999-ben a stafétabot Kántor László operatőr-rendező vezetésével a magyar film legfiatalabb nemzedékének kezébe került.

Miért nem akartál jó ideig interjúkat adni?

Soha nem voltam az interjúk híve. Most már tudom, hogy néha kell adni. Eddig azért nem tartottam hasznosnak, mert amíg az ember nem tud újat produkálni, addig fölösleges a semmiről beszélni. Akkor lehet beszélni, ha valamit már bizonyított. Több éves múltat örököltem meg, most próbálom tisztába tenni a dolgokat, vagy legalábbis rálátni, hogy mi történt itt az évek alatt. Sajnos, ez a haláleset miatt nem könnyű, mert nem volt, aki átadja a stúdiót. Saját magamnak kellett kibányászni az információkat, hogy megtudjam, milyen is a stúdió helyzete. Amint tudjuk, a többié se rózsás, úgyhogy először belső revíziót kellett tartani.
Hat hónap után ma már úgy érzem, van rálátásom a dolgokra. Még arra is jutott idő - és ezt nem is mertem remélni -, hogy új dolgokat is beindíthattunk.

Mikor kértek fel a stúdió vezetésére ?

Először május elején, aztán némi huzavona után végül is május végén vállaltam csak el.

Meglepett a felkérés?

Abszolút nem számítottam rá, ezért is nem fogadtam el elsőre. Két menetben visszautasítottam, aztán harmadszorra - mérlegelve a helyzetet - elvállaltam.

Ki kért fel?

Több felől jött a felkérés a szakmából. Amikor a Mozgókép Közalapítványtól is felkértek, akkor mindenkit végigjártam, és egyeztettem a filmes fórum képviselőivel. Csak ezek vállaltam el a stúdió vezetését.

Nincsenek mögötted nagy, nemzetközi sikerű filmek. Te magadban minek tudod be a felkérést? Szerinted miért téged választottak?

Nem szoktam ezen gondolkozni, de ahhoz hogy valaki újat tudjon hozni, ahhoz nem kellenek nagy, nemzetközi sikerű filmek. Azt hiszem, akik mögött ilyen filmek vannak, azok már egy bizonyos irányzatot képviselnek, és azon nem nagyon tudnak, és nem is akarnak változtatni.
Mindenki tudja, hogy a filmszakma struktúráján, működésén változtatni kell. Talán ezért gondolták, hogy egy fiatalabb majd nagyobb odaadással próbál meg valamit csinálni ... esetleg más szemléletmóddal.

Milyen új struktúrát tudsz megvalósítani?

Ez nem úgy működik! Nem lehet azonnal egy új struktúrát bevezetni! Hosszú évek óta működik egy rendszer, egy megkövült rendszer. Nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltozatni. Nagyon sok mindenhez kellene hozzányúlni ... a finanszírozástól egészen a művészi koncepcióig. Nagy terület és nagyon sok pénz! Ezen kívül különböző érdekek és szempontok ütköznének - rögtön. Ezt nem lehet máról holnapra átformálni. Fokozatosan kell csinálni.
Vannak európai példák, azokból lehet szemezgetni és a jó dolgokat hozzánk idomítani. Ezt pedig először meg kell értetni az alkotókkal és a gyártókkal ... és főleg azokkal, akik filmeket finanszíroznának. Rá kell venni őket, hogy az államon kívül ők is áldozzanak erre.

Be tudsz vezetni egy új struktúrát úgy, hogy a többi filmstúdió nem vezeti be?

A stúdión belül igen, mert tudom, hogy kiket alkalmazok és azt is meghatározhatom, hogy ők milyen szempontok szerint dolgozzanak. De ez az állami struktúrát nem befolyásolja. Ha be tudom bizonyítani, hogy amit én próbálok, működőképes, az talán példaértékű lehet, de ... ez nem megy egyből.
Az biztos, hogy állandóan meg kell beszélni a dolgokat a kollégákkal. Másként nem is lehet változtatni, csak folyamatosan egyeztetve és értekezve. Mindenki tudja és mondja is, hogy változtatni kell, de abban már kevesebben hisznek, hogy lehet, és még kevesebben hajlandók ebbe energiát is fektetni.

Kik dolgoznak a Budapest Filmstúdióban?

Fontos nálunk a csapatmunka. A kollégák azért álltak mellém, mert hisznek abban, hogy létre tudunk hozni valamit. Ez nem csak a mi érdekünk, elsősorban a pályatársakra gondolok, bár annyira önző én is vagyok - mint alkotó ember -, hogy azt remélem, ha ennyi energiát fordítok rá, négy vagy öt év múlva én is más körülmények között tudok filmet csinálni mint operatőr vagy mint rendező.
A stúdióban Csáky Attila a gyártási igazgató, akinek nem csak a gyártásra van rálátása, hanem a forgatás beindításáig kreatívan részt vesz a forgatókönyv kidolgozásában is. Várai Attila a pályázati figyelésekkel, a pályázatok előkészítésével és megírásával foglalkozik. Ha elnyerünk egy pályázatot, az elszámolás is az ő dolga. Ezen kívül koprodukciós partnereket keres, és ha vannak, ő tartja a kapcsolatot a külföldiekkel. Józsa Emő a marketing arculatfejlesztéssel, és a szponzor- és mecénás kereséssel foglalkozik. Az irodavezetőnk Kulcsár Zsuzsa, aki egyben asszisztensem is. Stúdiónkhoz tartozik a Bem mozi, melyet Melis Tamás vezet. Az ő dolga a mozi új programjának és terveinek kidolgozása.

Kik olvassák nálatok a forgatókönyveket?

Van egy 3 tagú művészeti tanács. Főállásban Csiki László dolgozik itt, rajta kívül Gazdag Gyula és Podmanicky Szilárd vállalt munkát nálunk. Ők ketten még próbaidőn vannak. Most közösen azt próbáljuk ki, hogy hogyan működhet ez a szűk körű dramaturgiai tanács. Mindhárman megkapják a szinopszisokat vagy a forgatókönyveket, melyekről két-három oldalas lektori jelentést írnak, ezzel is vállalva a véleményüket. Ezek objektív jelentések, benne pozitívumokkal és negatívumokkal. Ha bármelyik alkotó behozza a művét, utána elolvashatja, hogy miért döntöttünk úgy, hogy foglalkozunk vele vagy nem. Ez azért működik nagyon jól, mert az emberek megtudják, hogy mi miért van.
Aztán a tanácsadók továbbra is kreatívan dolgoznak, de mindig csak egy produkcióval. A rendező mellé a stúdió delegál egy dramaturgiai tanácsadót. Alkalomadtán a rendező is választhat magának valakit, de az ő választottjának is meg kell írnia a lektori jelentését a forgatókönyv kidolgozása közben. Mondok egy példát. Sopsits Árpád mellé Csiki Lászlót delegálta tanácsadónak a stúdió. Árpád viszont kért egy általa választott konzultánst, Tar Sándort. Ő éppúgy megírta utána a lektori jelentését. Végül a film dramaturgjával, Kardos Istvánnal és az én beleszólásommal már öten dolgoztunk a könyvön. Hetenként, kéthetenként közösen megbeszéltük a következő lépéseket, és így lassan kialakult a könyv végső formája.

A delegált dramaturgiai tanácsadó a stúdió érdekeit képviseli?

Mindenképpen, mert magától értetődően olyan emberekkel veszem körül magam, akiknek a véleményére adok, és akikben hiszek. A tanácsadók csak a könyv kidolgozásán dolgoznak, ők azzal foglakoznak, hogy mi a jó, és mi a rossz a könyvben. Az ő dolguk segíteni, hogy még jobb írás szülessen. Abba nem szólnak bele, hogy a könyvet gazdaságilag érdemes-e megcsinálni vagy sem. Azt mi a gyártási igazgatóval eldöntjük. Azzal sem kell foglakozniuk, hogy a film drága lesz vagy sem, csak azzal, hogy dramaturgiailag milyen a forgatókönyv.

Könnyíti vagy nehezíti a munkát, hogy egy idő után már négy ember bábáskodik a könyv születésénél?

Ez sajátos helyzet, nem feltétlen kell követni. Sopsits Torzó című filmje már itt volt a stúdióban, én is megörököltem. Adott volt a dramaturg Kardos István személyében, de én azt mondtam, hogy a könyvön még feltétlenül dolgozni kell. Abban az állapotában sok hibáját láttam, nem tartottam még elég jónak, megfilmesíthetőnek. Alapjában jó írás volt, de én még jobbat szerettem volna belőle kihozni. A stúdió által delegált Csiki Lászlót Sopsits elfogadta, észrevételeivel 90%-ban egyet értett, de szeretett volna még egy embert maga mellé. Ebben az esetben azt mondtam, hogy legyen meg ez a lehetősége. Szerencsére a három ember hozzászólásai nagyjából azonosak voltak. A film november elején el is indult, elkezdték forgatni.

Ez az első nagy eredményed?

Igen. Ez Sopsits önéletrajzi ihletésű írása, mely a gyerekkorában játszódik egy intézetben, intézetis gyerekek között. Nagyon szép, mély és nehéz film, ... mint minden önéletrajzi film.

A te vezetésed alatt készült első film látható lesz a Filmszemlén?

Nem készül el a februári szemlére. Viszont lesz egy amerikai - magyar koprodukcióban összeálló filmünk, a Kelj fel Jancsi! Fonyó Gergely rendezésében. Ő fiatal ember, eddig inkább kamera mögött állt. Nagyon érdekes a filmje. A stáb egy része amerikai, a film is angolul forog, de magyar színészek is játszanak benne. Részben már megvan, most fogjuk befejezni. Amerikában forgatjuk és itthon. Ez kész lesz a Szemlére. Egy szellemileg kicsit visszamaradt fiúról szól, akinek meghal a mamája, de még a halála előtt megkér egy fiatal lányt, hogy vigyázzon a fiára. Szerelem szövődik közöttük ebben a nagyon szép, lírai történetben, amely nem a nagyon édeskés amerikai vonalat képviseli, de nem is ezt a kelet-európai mélydrámát. A kettő között táncol pengeélen.
A szemlén bemutatunk még egy játékfilmet, Mészáros Péter rendezte. Grúziában forgatta, a címe A bolond gránátalmafa.

Mindegyik filmre megvan a pénz?

Részben, de állandóan próbálunk pénzt szerezni. Egy filmre soha nem elég a pénz, mindig több kéne. Most igyekszünk ebből a kevésből megcsinálni.

A három filmen kívül milyen munkák vannak még a stúdióban?

Régebbi és újabb tervekkel is foglalkozunk. Néhány dokumentumfilmet is beindítottunk, most pedig magyar-szerb koprodukcióban gondolkozunk Deák Ferenc újvidéki író könyvén, melyet Vicsek Károly újvidéki rendező rendezne. Ez egy 56-os történet, érdekessége, hogy ott sokkal később lehetett erről beszélni, és egészen más vonzata volt, mint itt. Ezen dolgozunk most, és ha Isten is úgy akarja, talán tavasszal elkezdjük forgatni. Újvidéken forgatnánk, Kende János operatőrrel.
Van egy másik filmünk, ez egy fiatal erdélyi magyar író forgatókönyvéből készül, és egy ottani magyar rendező rendezné. Ezt is teljes egészében kint forgatnánk Erdélyben. Mint a két példa is mutatja, olyan koprodukciókra is törekszünk, melyek a határon kívüli magyarságot is bevonnák a körforgásba. Egyrészt, mert új szint tudnak hozni, másrészt gazdasági szempontból is előnyösek, mert ott sokkal olcsóbb forgatni, és még vannak "kiforgatatlan" helyszínek.
Rengeteg tehetséges magyar színész él kint, akit szerepelhetnének ezekben a filmekben. Másrészt ebben az eléggé frusztrált balkáni helyzetben nagyon fontos lenne ilyen kulturális hidakat építeni a környező országokkal.
A két könyvvel most kezdtünk pályázni, de vannak régebbi filmjeink is, melyeknek a sorsa még nem dőlt el.
Az már biztos, hogy Sára Sándor nálunk kívánja elkészíteni a Transzszibériai álom című filmjét Kardos István forgatókönyvéből, magyar-orosz-finn koprodukcióban.
Megpróbálunk egy dramaturgiai műhelyt is kiépíteni, abban fiatalokkal szeretnénk foglalkozni. Nem véletlen, hogy augusztusban elvállaltam a felkérést az Országos Diák Filmfesztivál zsűrijébe. Azért vettem részt benne, mert kíváncsi vagyok, hogyan látják a világot a középiskolások, mit gondolnak a filmről. Maga a Budapesti Filmstúdió is három díjat adott ki. Novemberben Érintő címmel zajlott a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen az Egyetemisták és Főiskolások Filmszemléje, ott a zsűri elnöke voltam. Ott is több díjat adott ki a stúdió. Ha megfelelő embereket találunk, megpróbáljuk ide hívni őket.
Keressük a tehetséges alkotókat, de nemcsak ebből a körből. Próbálok kiépíteni egy műhelyt, amilyen már régen is működött ebben a stúdióban. Ha nem is épp olyat, de hasonló szellemiségűt.

Szeretnétek nagynevű rendezőkkel is dolgozni?

Persze, már dolgozunk is. Amióta itt vagyok, rengeteg ember fordult már meg ebben az irodában. Kézdi Kovács Zsolttól Koltai Lajosig, nagyon sokan. Tervekről és elképzelésekről beszélgetünk folyamatosan. Nem csak az jön el, aki nálunk akar filmet csinálni. Lehet, hogy azt mondom neki, az ő ötlete nem fér bele a mi elképzelésünkbe, ugyanakkor tudom, hogy kit érdekelhet. A lényeg, hogy tudjunk egymásról, tudjunk egymás elképzeléseiről.

Milyen érzés, hogy most a te irodádba jönnek olyan emberek, akiknek az irodájába azelőtt te jártál?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy eleinte nem volt furcsa, de ezeket az embereket már mind ismertem. Én végigmásztam a filmes létrán. A segédoperatőrségtől az asszisztenkedésen keresztül én már mindent csináltam. Nem hiszem, hogy megváltoztam.

Most hogy látod, te mikor fogsz filmet csinálni?

Hál' Istennek most is csinálok filmet. Egy dokumentumfilmet forgatok Fejtő Ferencről, már amennyi időm van rá.

Csinálhatsz filmet a saját stúdiódban?

Csinálhatok, bárki csinálhat, ilyen megkötések nincsenek. Bár nagy játékfilmet saját stúdióban csinálni, ezt nem tartom egészségesnek, annak ellenére, hogy a világon majd mindenhol saját stúdióban készítik a rendezők a filmjeiket. Nyugat-Európában is normális, hogy bent tartják a munkáikat, főleg a mostani anyagi helyzetben, de szerintem itthon erre még nem érett meg a helyzet.
Kardos Ferenc is a Budapest Filmstúdióban csinálta az utolsó filmjét és ezzel nem váltott ki ellenérzést, de én mégis úgy gondolom, hogy nagy filmet nem itt csinálok. Nekem is van játékfilmem előkészületben, Simó Sándornál a Hunnia Filmstúdióban, és ott van egy előforgatott dokumentumfilmem is. Remélem jövőre el tudom kezdeni a másik filmemet, melyet Nyírő József Úz Bence regénye nyomán írtunk. A Duna Televízióval is együttműködünk. A Fejtő portré-filmet csináljuk közösen, és egy másik dokumentumfilmet a tragikusan elhunyt Szabédi Lászlóról.
Én megmondtam, és ki is kötöttem, hogy a stúdió vezetése mellett nem fogom feladni az alkotói munkát.

Az már publikus, hogy mi újat szeretnél, hogy mik a terveid ? Hogyan tudsz változtatni egy megkövesedett gondolkodásmódon?

Igazán semmi nem vadonatúj, amit szeretnénk. Először is rá kell ébreszteni a pénzadó szervezeteket, az államot, hogy itt egy másfajta finanszírozási rendszert kell felállítani, mert ami van, az így nem működik. Amíg a filmre a költségvetés egy negyedét adják oda, addig itt nem beszélhetünk magyar filmgyártásról, mert mindenki, aki még beleteszi a másik három negyedet, bele akar szólni. Ha az illető külföldi, akkor természetesen a saját országa érdekeit képviseli. Nagyon fontos, hogy a pénzek ne forgácsolódjanak szét, ne egy-két vagy három helyre osztódjanak el. Így több százmillió forint kirepül az ablakon, s az útja követhetetlen! Az állami pénzek ne tizenöt, hanem két vagy három helyen legyenek, és az állami pénzt ne tizenöt helyről kelljen pályázni, mert az tizenöt kuratórium fenntartását jelenti. A pályázatokat nagyjából egyidőben kellene kiírni, és a pályáztatóknak egyeztetniük kellene egymás között.

Ma mennyibe kerül egy nap forgatás?

Már másfél-kétmillió forintba.

Mennyibe kerülne egy nagyon egyszerű budapesti történet 30 napos forgatása?

Százmillió forintból lehetne leforgatni, de ahhoz, hogy a szegénység ne jöjjön le a vászonról, egy normál film átlagköltségének ma kettő és háromszázmillió forintnak kéne lennie. Egyébként annyi is, csak a forgatás elkezdése után lassan szépen egyszerűsödik a könyv, kiesnek jelenetek és a ettől kezdve a szegénység elkezd lemászni a vászonról.

Nem lenne jobb, ha nem csak szakmabeliek lennének a kuratóriumokban?

Pont ezért harcoltam, hogy ne csak a szakma legyen benne.
Írók eddig is tagjai voltak kuratóriumoknak, de nagyon fontos szempontnak tartanám, hogy forgalmazó is legyen ott, mert igazán a forgalmazó tudja, hogy milyen filmre mennek be az emberek a moziba.
Ezt sajnos még nem sikerült elérni, mert a szakma ódzkodik. Úgy gondolja, hogy a filmrendezők tudják legjobban megítélni, hogy melyik film jó, és melyik film érdemes arra, hogy moziba kerüljön.

Ha a forgalmazó pénzzel is beszállna, akkor elfogadnák?

Magától értetődik. Csak a kuratóriumban nem akarják látni.
Előbb vagy utóbb majd csak sikerül valamit elérni. Új rendszereken gondolkozunk, én is egy pici fogaskerék vagyok, aki ezen dolgozik. Sajnos, azt is kezdik elfelejteni, hogy a jó film alapja a jó forgatókönyv. A forgatókönyvek egyre pongyolábbak lettek, és egyre kevésbé koncentrálnak a lényegre. A rendezők azt mondják, hogy "majd a forgatáson 'megcsináljuk'".
Az egyik fontos dolog tehát a forgatókönyv centrikusság, a másik pedig hogy vissza kell fordulni a közönség felé. Ne magunknak csináljunk filmeket, és ne csak egy szűk rétegnek!
Régen ebben a stúdióban évente öt-hat film is készült. Visszahoznám a régi hagyományt - itt készültek a nagy Jókai-filmek Várkonyi rendezésében -, tehát készülne egy közönségfilm, mely irodalmi alapanyagon alapszik. Nem kell feltétlenül klasszikusnak lennie, lehet mai magyar is, de mindenképpen közönségfilm célzatú legyen. Készüljön egy vígjáték is, és azt szeretném, ha a stúdió évente készíthetne egy olyan művészfilmet, melyet a fesztiválokon elvárnak, és megállja a helyét. Nemzetközi koprodukció is jól jönne legalább egy, vagy akár egy jó bérmunka, mert valamiből meg is kell élni. De mondom - ez egy álom. Ha évente két-három nagy játékfilmet és emellett négy-öt dokumentumfilmet csinálnánk, akkor én már boldog lennék.

Hogyan alapozhatsz a forgatókönyvre, ha Magyarországon nincs forgatókönyvíró képzés?

Van, de gyerekcipőben jár, azért is mondtam, hogy műhelymunkát szeretnék kialakítani. Vadászom a fiatalokat, de nem csak én. A művészeti tanácsnak is dolga, hogy keressen könyveket. Szerencsére hoznak is be könyveket, lehet, hogy pályázatot is kiírunk, és mi is sokat olvasunk, kutatunk alapanyagok után.
Kiajánlunk irodalmi műveket forgatókönyvírásra, és ha behoznak hozzánk egy jó könyvet, és kérik, akkor keresünk hozzá rendezőt.
Nem föltétlenül a rendezőnek kell behoznia a saját könyvét, mi is keresünk témát rendezőknek. Ezért is szeretném elérni, hogy az írók is kapcsolódjanak be a munkába, és érezzék magukénak a Budapest Filmstúdiót. Csírájában azért ez már elkezdődött.

Van már híre ennek az új stúdiónak, vannak visszajelzések?

Nem azzal kezdtem a pályafutásomat, hogy ide-oda nyilatkozgattam, így hát viszonylag csendben tudtam dolgozni. Ettől függetlenül szép számban kerestek meg könyvekkel, ötletekkel. Van, amit elfogadunk, van, amit nem. Ezzel nincs gond, bár nincs is olyan sok fórum, ahova mehetnének. Ha összeszámolom az összes független producer irodát, mindenkit, akkor mondjuk tíznek van igazán neve. Persze rengeteg kis irodánál is lehet próbálkozni.

Nektek vannak új anyagi forrásaitok, találtatok szponzorokat?

Vannak elképzeléseink, de addig nagyon nehéz lesz szponzort , mecénást vagy befektetőt találni, ameddig nincsen filmtörvény. Az egyik legfontosabb dolog, hogy minél előbb kerüljön a Parlament elé a filmtörvény, mert amíg a befektetők nem látnak garanciát a pénzük visszatérülésére, vagy legalábbis nem-elherdálására, addig nehezen fog befektetni bárki.

Van olyan stúdió, amelyiknek a működését szívesen követnéd?

Teljes egészében egyikét sem. Ha jót találok valahol, azt követem. A Hunnia Filmstúdiót jól ismerem, mert ők csinálták a filmjeimet, de annak ellenére, hogy ott sok jó dolog van, nem mindennel értek egyet. Szerintem sok olyasmi van ott, ami már lejárt, de mivel ott vannak a filmjeim, ez jelzi, hogy közel áll hozzám a stúdió. Sok a közös vonás a vezetője, Simó Sándor és köztem, ennek ellenére vele is gyakran vitázom. Nyitott vagyok minden irányban.
Voltak és vannak közös terveink Szekeres Dénessel, a Fókuszfilmmel, de együttműködtem már az Eurofilmmel, Miskolci Péterékkel, vagy a Televízióban Árvai Jolánnal. Mindenhonnan a jót szeretném összegyűjteni és abból kovácsolni egy még jobbat.

Mennyire ismered a külföldi stúdiókat, a külföldi példákat?

Elég jól, mert az utóbbi években sokat jártam fesztiválokra a saját filmjeimmel. Dolgoztam koprodukciós filmekben, és meghívtak külföldi fesztiválok zsűrijébe is. Tehát a gyakorlatban láttam, hogyan működik ez. Tartom a kapcsolatot külföldi producerekkel is, úgyhogy elmondhatom, egészséges rálátásom van a dolgokra.

Szíved szerint kivel csinálnál koprodukciós filmet?

Bárkivel, akinek érdekes filmterve van, vagy belefér a mi elképzeléseinkbe, és gazdaságilag is építő lenne. Bármelyik országgal, még Albániával is. Nem vagyok elfogult. Jelenleg egy francia producerrel tárgyalunk és a német Karl Baumgartnerrel, aki többek között az Undergroundot és a Macskajajt csinálta.

Jó eséllyel indulnak nálatok a határon túli történetek. Ha most üzenhetnél az íróknak, rendezőknek, hogy milyen típusú könyvet vártok, mit súgnál nekik?

A határon túli történetek csak az egyik része az elképzeléseinknek. Azt gondolom, hogyha a pénzhiány miatt összetesszük az ötleteinket és a pénzünket, akkor színesebb dolgok születhetnek. Olyan könyveket, filmeket várok, melyeket én is szívesen megnéznék a moziban. Kavarjon föl, az egyik szemem sírjon, a másik nevessen. Boldogan jöjjek ki a moziból.

A Filmstúdió történetében te vagy a legfiatalabb stúdióvezető.
Mekkora felelősség ez?

Nagy. Nagyon nagy.

Izgulsz vagy nyugodt vagy?

Nem izgulok, de nyugodt sem vagyok. Rengeteget vagyok itt az irodában, mert ahhoz, hogy menjenek a dolgok, ahhoz reggeltől estig bent kell lenni. Állandóan foglalkozni kell minden tervvel, az emberekkel, mindenkinek az idegbajával, a saját idegbajunkkal is, de ez csak addig elviselhető, amíg jó a hangulat az irodában. Egyáltalán nem vagyok nyugodt. Nagyon sok álmatlan éjszakám van, amióta stúdióvezető vagyok.

Vannak már apró eredményeid?

Mindig van egy-két apró siker, de ezekről az ember nem beszél. Majd ha a sok kicsi sokra megy. Remélem. De a kis öröm is megéri, ha az ember látja az alagút végét.

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap