Strausz László Mátrix - vajon mi?


12 KByte

Népmesékből még manapság sincsen hiány - pedig igazán nem olyan idők járnak, hogy minden bokorban egy Piroska teremne. Ha a heti mozikínálat filmjeit strukturalista elemzésnek vetnénk alá, lehet hogy kiderülne: az éppen vetített filmek nagy része felfűzhető az orosz formalista - egy bizonyos Vladimir Propp - által felállított elmélet láncára, amely az orosz népmeséket a szereplők történetben betöltött funkciója szerint csoportosítja. (1928-ban, amikor már kábé 30 éve létezik mozgókép!) A poén az, hogy tudósunk meglepően kevés állandó sémát talált. Tehát banalizáljuk - ha a királyfi legfiatalabb, akkor minimum sárkányölő is. Bármennyire idétlen is, néha nem tudok megszabadulni a Proppot forgató hálivudi forgatókönyvíró gondolatától. Nagyon jól tudjuk előre, hogy kinek mikor milyen szerepet kell betöltenie!

Meg azt is nagyon jól tudom, hogy Propp nem érdekel senkit. A mentségemet, hogy pont egy hypercyberscifi kapcsán emlegetem, egy-két nem kifejezetten a tengerentúli filmes kánonhoz tartozó figura felbukkanása jelentheti. Legyen elég ennyi! Mindenki keresse például a Mátrixban a vak látnokot, aki elvezet az átfogó jóslathoz!

A dolgok állása nem fog senkit meglepni a Mátrix esetében sem, ami a visszatérő szereplőket vagy funkciókat illeti: Keanu Reeves a Johnny Mnemonic óta csak tetszhalott állapotban volt. Hajdanán még Ice-T és Henry Rollins erősítette azt a kicsiny, de annál ütőképesebb csapatot, amelynek a feladata az agylágyulást okozó betegség elleni gyógyszer adatainak megszerzése volt a Takeshi Kitano-hoz hasonló rosszfiúk markából. Mnemonic-Reeves pont a megfelelő embernek tűnt akkor erre a feladatra. Rockzenészek nélkül kell azonban meglennie az ezúttal a Neo szerepében reinkarnálódott digitális gladiátornak. Az új epizód viszont nem jelent számára új életet. Ismét a világ és az emberiség leigázására összeesküdött démoni hatalmak ellen veszi fel a harcot - nem is eredménytelenül. Nem járvány fenyeget ezúttal. Sokkal nagyobb horderejű probléma vicsorog a láthatáron: az öntudatukra ébredt gépek akarják elorozni a valóságot magát.

A sci-fi irodalomban nagyon régóta közhellyé vált a következő felvetés: mi van akkor, ha az egész külvilág csak manipulált üzenetek sorozata a központi számítógépről, mi magunk pedig egy elektródákra felfűzött processzor vagyunk, amely a kerti pillangótól elkezdve az mákostésztáig minden input-ját az előre betáplált koordináták és menetrend szerint kapja? Valóság = nix! De hogy az ötlet nem a sci-fi-ből származik, azt a filozófiatörténet mutatja a legjobban. Évszázadok óta már többen is lejátszották ezt a meccset. A fenti képletben a központi számítógépet istennel kell csak helyettesíteni!

Tehát van egy érdekes, noha klasszikus problémánk, amelyet a műfaj szabályai szerint agyon kellett pakolnia a Wachowsky-testvéreknek teljesen felesleges elemekkel. Mi szükség van például arra, hogy éppen a cybertérben megküzdő harcosok teste "ideát", a teleportáló székhez szíjazva is vérezzen, rázkódjon a kétség kívül kemény csapások súlya alatt? De ez egy nagyon naiv kérdés.

A történet nagyobb íve kedvéért Neo-Reeves piti hackerként tűnik fel a film elején. Kezdetben néhányszor feleslegesen reszketünk miatta: kiderül egy hátborzongatóbb jelenetben, melyben a szája hipp-hopp összeforr, az is csak álom. Nem igaz azért, hogy semmi vaj nincs a fején, hiszen a renegát Morpheus-szal online kapcsolatban van. Őróla csak annyit lehet tudni, hogy nagy-nagy guru lehet, hiszen még az álmok területe is megközelí thető számára. A végzete elől viszont Neo sem menekülhet, hiszen a gonosz mátrix-rendőrség nagy erőkkel nyomoz a jó Morpheus után. Feltűnik az acélhideg szépség is, aki üzenetet hoz tőle: bocs haver, de úgy néz ki, neked megtörnöd a gépek globális rémuralmát! Nincs mese, irány a mátrix, ahol egy szörnyű világ tárul Neo előtt. Még szerencse, hogy Morpheus őrmestertől olyan kiképzést kap, hogy a legrosszabb rossz is menten összecsinálja magát. Innentől kezdve pereg a látványos trükkökkel megtűzdelt cyber-krimi.

Minden kardos-harcos film esetében eldöntendő kérdés, hogy az akció vagy a mese keverékén túl melyik a domináns benne. A Mátrix elmozdul az utóbbi irányába (és így talán még a zavaros erkölcstani fejtegetéseket is elnézzük, ahol szabad akaratról papolnak a szereplőink - csak az nem világos, hogy az agyament sztori mellett minek a moralizálás?). Legalább annyi vér folyik ugyan, mint ahány lövés eldördül, ám a film nyíltan letesz arról, hogy kőkemény szereplői a rázós helyzetekből reálisan ábrázolt hősi csatákban másszanak ki. Ha mese, akkor mese, és ezzel a gesztussal szélesre nyílik a kapu a mágikus jelenetek előtt: ahol a hős előtt egy hajszállal erejüket vesztve a semmibe hullanak a gyilkos golyók, vagy ahol legalább kétszer olyan gyorsan üt és vág, mint ellenfelei. Ezek mind olyan mozzanatok, ahol a miért-jellegű realista boncolgatásnak semmi értelme, el kell hogy fogadjuk - csak!

Hogy ettől sántít-e a film, nem tudom. Annyi biztos, nem újít akkorát, hogy az akciófilmekre jellemző konfliktuskezelést ne csak részben, hanem teljesen a képregény, vagy rajzfilmszerű látványvilág irrealitásába emelje! A felhőkarcoló tetéről veti le magát emberünk, és az utca betonjába süpped. Mátrix és digitális harcmezők ide vagy oda: ez a Gyalogkakukkban volt szokásos. Döntsük el: kínos-e, hogy a történtek után vissza is pattan!

A rajzfilmek mellett a japán ihletésű pc-játékok feelingje is nyilvánvaló. Lassí tott karate-játékok, a mortal combat és a streetfighter mind bele vannak dolgozva a harcos képsorok effektjeibe, ahol a rúgás-ütés pillanata van kimerevítve, vagy éppen a sorozatütéseket kiosztó Neo kezének mozgása válik követhetetlenül gyorssá.

Paródia? Inkább a fantasztikum irányába tett határozott lépés. A következő jelenetet azért Schwarzenegger is megirigyelné: alsó gépállásból rögzített képeken zsákszámra hullik a töltényhüvely a helikopterből, amely oldalában főhősünk a karján lazán átvetett gépágyúból tüzel. Reménykedünk, hogy akkor most már tényleg nem kell komolyan venni a harcos szabályrendszert. De aztán kiderül, hogy mégis.

A Mátrix nagyságrendekkel jobb film lett volna, ha hajlandó következtesebben kitartani a mese műfaji szabályai mellett. Jelenleg megvalósult formájában inkább csak egy kis számítógépes romantikával megtűzdelt mutáns akció-movie! Az igazi iskolateremő kiberfilmek többnyire japán kamerákból kerülnek napvilágra és a vetítőtermekbe!


23 KByte

41 KByte

57 KByte

37 KByte

43 KByte

34 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap