88 KByte
|
Hankiss Elemér: A kiválóság szigete
Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír,
mert megint egy nagy lehetőség, amelyet ez az ország nem
tudott igazán kihasználni. Nevet, mert néhány évtizeden át
a magyar rajzfilmművészet a világ legjobbjai közt
tündökölt.
Unos-untig emlegetjük már, hogy ez az ország nagyszerű
tehetségeket nevel föl, de aztán gazdagon kibontakozó
alkotóerejükkel nem tud mit kezdeni. Tízegynéhány
Nobel-díjasunk nem lelé honját e hazában, és más országok
állampolgáraként érte el világraszóló eredményeit. Ma
legtehetségesebb szakembereink, tanáraink közül sokan,
túlontúl sokan, amerikai diákokat tanítanak dúsgazdag
egyetemeken. Egy nagyszerű kivételtől, Macskássy Gyulától
eltekintve világgá széledt a harmincas évek nagy magyar
rajzfilmes generációja, s lett belőlük ünnepelt rendező
Angliában, Franciaországban, Amerikában: John Halas, Jean
Image, George Pal.
A háború után elképesztő szegénységben, majd egyre
nyomasztóbb ideológiai csikorgások közepette indult útnak a
magyar animációs filmművészet. A pártállami urak rossz és
jó szeszélyeit követve cikkcakkosan futott ez a pálya, de
minden nehézség ellenére a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas
években már világraszóló sikereket arattak a magyar
animációs filmek. A hűvösvölgyi stúdió egyike volt a
kiválóság azon szigeteinek, amelyek a kelet-európai
homályban és nyomorúságban tiszta fénnyel fénylettek. Ez a
fény Londonig és New Yorkig, Montrealig, Hollywoodig és
Sydney-ig elsugárzott és hirdette, hogy a kelet-európai
sötétségben is elevenen él a teremtő emberi szellem, egy
lélektelen rendszerben is lobog az emberi lélek tüze.
Nem ismerek olyan műfajt vagy területet
ebben az országban, amely az elmúlt fél évszázadban nagyobb
teljesítményre lett volna képes, mint az animációs
filmművészet, amely a kiváló tehetségek olyan sokaságát
gyűjtötte volna egybe, mint a Pannónia Filmstúdió.
Macskássy Gyula, Csermák Tibor, Dargay Attila, Szabó Szabolcs,
Kovásznai György, Imre István, Nepp József, Gémes József,
Jankovics Marcell, Szabó Sipos Tamás, Reisenbüchler Sándor,
Foky Ottó, Szoboszlay Péter, Ternovszky Béla, Vajda Béla,
Richly Zsolt, Gyulai Líviusz, Lisziák Elek, Koltai Jenő,
Macskássy Katalin, Orosz István, Keresztes Dóra, Horváth
Mária, Hernádi Tibor, Cakó Ferenc, Varsányi Ferenc, Varga
Csaba, Hegyi Füstös László, Szórády Csaba... és még
folytathatnán a sort sok kiváló művésszel. De utalnom
kellene az animátorok, kihúzók, kifestők, operatőrök,
hangmérnökök remek gárdájára is. És mindenekelőtt
Matolcsy Györgyre, aki már azokban a nehéz évtizedekben is
nyugati típusú menedzserként irányította a Stúdiót, és
kitűnő munkatársaira, Kunz Románra, Mikulás Ferencre és
másokra, akikkel együtt hosszú évtizedeken át sikeresen
teremtették meg azt a feltételrendszert és azt az alkotói
légkört, amely a világ egyik legsikeresebb animációs
műhelyévé emelte föl a Pannóniát.
Ha pedig a filmekre gondolok, akkor az örömtől és az
emlékezés izgalmától elszorul a szívem.
Az egész estés filmek: János vitéz,
Hugó, a víziló, Ludas Matyi, Habfürdő, Daliás idők,
Suli-buli, Macskafogó, Az erdő kapitánya, Sárkány és
papucs, A hercegnő és a kobold, Vacak, a hetedik testvér... -
közülük a legjobbak megdöntöttek minden lehetséges
magyarországi filmnézettségi rekordot.
A mozifilmek: Két bors ökröcske, Ceruza és a radír,
Párbaj, Pirospöttyös labda, Átváltozások, öt perc
gyilkosság, Az l812-es év, Ca ira (a Francia Forradalom dala)
Variációk egy sárkányra, A Nap és a Hold elrablása,
Concertissimo, "Nekem az élet teccik nagyon...",
Hídavatás, Díszlépés, Modern edzésmódszerek, Rend a
házban, A sótartó felé, Megalkuvó macskák, Zime-Zum,
Hajrá, mozdony, Sisyphus, Animália, A légy... - a
hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek legnagyobb filmélményei
közé tartoztak. Záporoztak rájuk a nagy nemzetközi díjak. A
saját műfajukban előkelőbb helyet foglaltak el a film
világában, mint az ugyancsak kitűnő magyar nem-animációs
filmművészet, arról nem is szólva, hogy e villanásnyi filmek
akkori életünk leghitelesebb dokumentumai közé tartoznak.
Többet tudhatunk meg az akkori világról e bűbájos és
groteszk, komikus és tragikus, döbbenetes és játékos
filmekből, mint tudós elemzések sokaságából.
A sorozatok: Artur, Peti, Gusztáv, Mézga család, Frakk,
Mirr-Murr, Kérem a következőt!, Magyarázom a mechanizmust,
Vízipók-csodapók, A legkisebb ugrifüles, A kockásfülű
nyúl, Magyar népmesék, Pom-Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász,
Leo és Fred, Fabulák... - nemzedékek nőttek fel rajtuk.
Aki már élt akkor, tudja, hogy rohantunk haza a munkából,
hanyatt-homlok, hogy el ne mulasszuk a Gusztáv, a Dr.
Bubó, a Mézga család vagy a Pom-Pom
soronkövetkező epizódját.
Milyen műfaj, milyen szakma tud versenyezni ezzel a
teljesítménnyel? A remeknél remekebb művek e seregletével?
És mi a helyzet most? 1999 augusztusában?
A kezdő nemzedék nagyjai közül Macskássy Gyula, Csermák
Tibor, Kovásznai György már elhagyott minket. Mások
visszavonultak. A középgeneráció nagy művészei a
piacosodás rossz, közép-kelet-európai változásának
diadalmas terjeszkedését alaposan megszenvedték: de ha a piac
úgy akarja, és ceruzához, tollhoz, ecsethez nyúlhatnak, akkor
még mindig remekművek kerülhetnek ki a kezük alól. A
fiatalok szerteszéledtek a világban, keresett művészek és
szakemberek ott kint, vagy itthon kisebb stúdiókat
alapítottak. A hajdani műhely, a Pannónia összezsugorodott,
küzd a túlélésért.
Magyarország ma már nem animációs nagyhatalom. Számon
tartják a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli
teljesítményét, műveit, számon tartják kitűnő
művészeit. De már nem stílusteremtő, a nemzetközi
animációs művészetet meghatározó műhely. Nincs már
"budapesti iskola" (ahogy a nagyszerű konkurens, a
remek zágrábi iskola is elenyészett), nem zarándokolnak már
a Hűvösvölgybe a tanulni vágyó fiatal amerikai, kanadai,
japán művészek.
Nem tudtuk megőrizni a kiválóságnak ezt a szigetét, nem
tudtuk nemzetközi hatalommá kiépíteni a magyarországi
animációs művészetet és "ipart". Többé-kevésbé
visszacsúsztunk a perifériára, belezökkentünk a nemzetközi
köznapok, elsősorban Hollywood és az európai televíziók
beszállítójának szerény és nem mindig inspiráló
szerepébe.
Lehet - bár nem hiszem -, hogy elkerülhetetlen volt ez a
hanyatlás, ez a visszaesés. Lehet, hogy minden baljós,
"globális" jóslat ellenére, van lehetőség a
kibontakozásra. Elvégre Macskássyék sem voltak könnyebb
helyzetben a harmincas években, majd a késő negyvenes,
ötvenes években. Nekik mégis sikerült.
Remélem, hogy ez a kitűnő könyv,
amelyet szerzője nagy odaadással és szakértelemmel állított
össze, nem emléket állít a hajdanvolt magyar animációs
művészetnek, hanem olyan összegzés, amely segít majd az
újraindulásban.
Tartalom
Hankiss Elemér: A kiválóság szigete
I. könyv
A műfaj
Macskássy Gyula itthon maradt
A "Kiskakas", az első magyar rajzjátékfilm
A bábfilmgyártás kezdetei
A Szinkron Filmgyártó Vállalat, 1954
Rajz- és bábfilm osztály
- Reklámfilmek
- Filmepigrammák-sorozatok
A "hosszú évtized", 1969-1979
- Művészeti Tanácsok, Dramaturgia,
lektorok
- Televíziós, mozi egészestés és
rendelt filmek
- Új nemzedék - új egyedi filmek
Filmszemlék
- Belföldi filmszemlék, fesztiválok
- Egyéb szervek által rendezett
filmszemlék, fesztiválok és bemutatók
- Külföldi filmszemlék és
fesztiválok
Az ASIFA és Magyarország
A magyar animáció aranykora, 1980-1986
- Világcsúcs születik: Oscar-díjas
A légy
- Hat év - tizenkét egészestés film
- Az időszak kiemelkedő
rövidfilmjeinek médiavisszhangja
Animáció és képzőművészet
- A magyar képzőművészeti vonatkozású
filmek csoportosítása
Animáció és oktatás
Az amatőrmozgalom és az animáció
Tájékoztatás és terjesztés
- Public Relations
- Animáció és merchandise
- Üzemi lapok
Nem csak a Pannóniában készültek animációs filmek
Az utolsó időszak küzdelmei 1986-1988
- Apadó források
- Tallózás a kiemelkedő filmek
kritikái között
"A tények hideg lehellete", 1986-1995
Új igazgató a Pannóniafilm Kft élén
Filmforgalmazás, filmkereskedelem
- Az elmúlt ötven év
filmforgalmazási gyakorlata
- A rövidfilm forgalmazása
napjainkban
Akik a Pannónia köpenyéből bújtak elő...
Körkérdés
In memoriam
Utószó (Dizseri Eszter)
Arcképcsarnok
Színes képek
II. könyv
Működési formák változásai az
államosítástól napjainkig (1948-1998)
A Pannóniafilm Kft. és jogelődei alkotóinak művészeti
díjai (1948-1998
A Pannóniafilm Kft. és jogelődei alkotóinak fesztiváldíjai
1948-1998
A Pannóniafilm Kft. és jogelődei által készített
egészestés filmek és nézőszámuk 1998. december 31-ig
A Kecskeméti Animációs Filmszemlék (1985-1988) és
Filmfesztiválok (1993-1996), valamint az I. Nemzetközi
Animációs Játékfilm Fesztivál (1996) adatai
Saját könyvkiadás, szakkönyvek
A Pannóniafilm Kft.-ben és jogelődeinél 1948-1998 között
készült animációs filmek szakkatalógusa
Források
Dizseri Eszter: Utószó
1968 augusztusának egyik forró
délelőttjén a Pannónia Filmstúdió emeleti folyosóján a
"zöld szalonban" ücsörögtem, 10 óra már elmúlt,
de az életnek még semmi jelét nem tapasztaltam. Kezemben a
próbarajzolási behívómmal tanácstalankodtam. Egyszerre csak
kivágódott az egyik ajtó, és egy gyors mozgású, piros
inges, kócos hajú férfi robogott végig a folyosón. Dühös
ábrázattal húzott el mellettem, a kezével vadul csapkodta a
levegőt. A legbámulatosabb az volt, hogy eközben énekelt, egy
szép, régi zsoltárt: "Perelj Uram perlőimmel, harcolj
én ellenségeimmel. Te pajzsodat ragadd elő, én segedelmemre
állj elő..." Nem volt nehéz kitalálni, hogy mi
történhetett a Stúdióvezető feliratú ajtó mögött az
előző percekben... Ekkor találkoztam először Dargay
Attilával.
Az ezt követő 18 év, amit a Stúdióban
töltöttem, előbb 8 évet rajzolóként, majd reklám- és
tájékoztatási, meg dokumentátori szerepkörben, majd a kor
szellemének megfelelő PR menedzserként, számos hasonló,
derűs élménnyel ajándékozott meg, miközben megismerkedtem
az animációs filmes szakmával, a kollégákkal. Hamar
nyilvánvaló lett számomra, már a Macskássy Gyula mellett
töltött pár hónap gyakornokoskodás idején is, hogy
fantasztikus értékek, kincsek vesznek körül. Érték, az az
aura, amelyben a filmötletek keletkezhettek és
megvalósulhattak, a barátságok, melyeket felajánlottak, a
küzdelmes múlt egymás szavába vágva elmondott történetei,
a legfrissebb nyugati szaklapok szemet-szájat csodálkozásra
nyitó anyaga, a filmzenék büfében kitalált és sebtében
elfütyült motívumai, a rangos fesztiválok élményei, de az
összetartozás cinkos jóérzése is, amikor közösen
észrevételeztetett, hogy Korniss Dezső forró nyáron is
gumicsizmában jár és Végh György télikabátban, a nyakában
többszörösre csavart sállal. De voltak kellemetlen dolgok is.
A politikai áramlatok következményei, a
politikai-anyagi-egzisztenciális függés a Minisztériumtól, a
filmek nyilvánvaló cenzúrázása, a külföldi utak
korlátozása, a technika elmaradottsága,
pénzügyi-stratégiális-morális problémák.
Mit tesz napi munkája mellett egy
stúdiós propagandista? Gyűjteni kezdi az általa érdekesnek
ítélt dolgokat. Beszéltet és beszélgetéseket rögzít,
dokumentál, szervez és fotóztat, majd saját tervezésű
tárolószekrény kivitelezésével kergeti az őrületbe a
minden technikával felszerelt Báb-műtermet. Talán arra
készül, hogy egyszer, amikor már némi rálátása lesz e
sokat szenvedett művészeti ág, az animáció magyarországi
történetére, csokorba szedi a tapasztalatait és megírja.
Volt egyszer egy Pannónia. Legkivált az a megfoghatatlan dolog
érdekli, ami létrehozta, kialakította, világhírűvé tette a
stúdiót.
A téma szerteágazóbbnak mutatkozott, mint gondolta, mert
közbejött a rendszerváltás, átalakult a struktúra,
átalakult maga a műfaj is. Az állami pénzek elvonása, a
televíziós megrendelések elmaradása és más körülmények
alapjaiban rendítették meg a Stúdiót. A derékhadból a
jólképzett, nagy tehetségű rendezők, animátorok sorra
elhagyták az országot, és gomba módra szaporodtak az
önálló kis stúdiók.
A technika szédületes fejlődése is új helyzetet teremtett. A
komputernek ugyan nincs "aurateremtő" képessége, de
kényelmes, gyors és olcsóbb is, mint a hagyományos
technikával készített rajzfilm. Változott a világ.
Paradigmaváltás? Több annál.
Sok technikai bravúr áll az animációs filmesek
rendelkezésére. De lehet, hogy barátságok már ritkábban
köttetnek, a fiatalokat sem érdekli a Stúdió hajdanvolt
küzdelme, ugyan ki tart ma fesztiváli beszámolót?
Ennek ellenére a hajdani propagandista
megírta könyvét az egyszer volt Műhelyről. Mintegy 3200
filmről egyeztetett filmográfiát, közel 300 fő munkáját
kísérte figyelemmel, akik közül 40-50 rendezőként is
kiemelt érdeklődésre tarthat számot. Főleg övék a könyv
második része, az Adattár, amelyben megtalálhatók a
művészeti és társadalmi elismerések, fesztiváldíjak, az
egész estés filmjeik adatokkal bizonyított népszerűsége és
valamennyi animációs film adatai. Könyve első részében
"idegenvezetőként", működés közben mutatja be az
animációs filmek világát, az abban élőkkel idézi fel,
mondatja el fél évszázados történetüket, elsődlegesen
természetesen az otthont biztosító Pannónia Filmstúdióét.
Sok izgalmas kérdés kibontására nem kerül sor, e
dokumentumkötet szerzője szinte egyáltalán nem
támaszkodhatott szakirodalomra, cikkekre, tanulmányokra,
értékelő-elemző írásokra, s nem lévén esztéta,
filmtörténész vagy kritikus sem, a korszak és a keletkezett
művek mérlegét majd másoknak kell elkészíteniük.
Szabad a pálya!
|