 Larisza Szagyilova: Boldog születésnapot! 1998 58 KByte |
Két nappal korábban ért véget az orosz Filmszövetség moszkvai rendkívüli kongresszusa, amely meglehetősen nyomasztóan hatott az idei orosz és nemzetközi filmfesztiválra Szocsiban. Tudnivaló, hogy az orosz Filmszövetség nem olyan, mint a magyar. Az nagyhatalom, állam az államban, a különböző forrásból származó pénzek fő elosztó szerve. A mostani kongresszust a még decemberben kiszemelt új elnök saját alapítványának pénzén hívta össze, a szokásos delegálós rendszer helyett azonban egyenként hívta meg a négyezer filmdolgozót a Kreml kongresszusi nagytermébe. Kétnapos ingyen-kirándulásra, teljes ellátással. A szocsi filmfesztivál valóságos gogoli abszurddal kezdődött: A Cannes-t utánzó, ricsajos megnyitót követő vacsorán egy csapat külföldi meghívottnak nem jutott hely. Többórányi ácsorgás után a leendő zsűritagok elfoglaltak egy asztalt, de a pincérek hipp-hopp felkapták, és asztalostul elvitték az egész rakományt a vendégek elől — állítólag az éhes milliomos “újoroszok” parancsára. Szocsiban úgy sorjáznak a magnólia grandi flórik az utcán, mint nálunk a jegenyék. Pálmák és leanderek virítanak a valamikor elkezdett, de évek óta elhagyott építkezések, fájdalmasan ágaskodó betontömbök és romladozó falak között. Kényelmes a szálloda, ridegen dekoratív Sztálin-barokk a Téli Színház, ahol a vetítések folytak. Sokan azért utaztak Szocsiba, hogy megnézzék a “magányos zseni”, Alekszej German Hrusztaljov, ide a kocsit! című filmjét, amely az óriási várakozás ellenére megbukott Cannes-ban. Ám hiába jöttek, a film nem érkezett meg. 33 orosz film viszont itt volt az idén termett 54-ből. Látható belőlük, hogy az ideologikus szovjet propagandafilmnek egyszer ‘s mindenkorra vége. De múlóban van a “pozitív kicsengésű” orosz film is, az a reményt és szeretetet árasztó szenvedély, amely oly sok felejthetetlen “szocreál” szovjet filmet emelt saját esztétikája fölé. Erőszakfilmek és szentimentális melodrámák adják a mai orosz film két fővonalát. Egyikből sem lehet a mai orosz valóságra ismerni. Megkettőzött üres lelkek üldözik egymást Kirill Szerebrennyikov Levetkőzve című látomásában, kevésbé veszi komolyan ugyanezt Alekszandr Csornih (Aki nem kötötte meg a cipőfűzőjét), mások elképzelhetetlen jólétben szenvednek, mint Vlagyimir Bortko iszákos filmrendezője (A cirkusz leégett, a bohócok szétszéledtek), de Roman Balajan Két Hold, három Nap című munkájában is alig várjuk már, hogy valami megzavarja az unatkozó entellektüel és a hozzásodródó lány melodrámáját. Élvezetes volt Az amerikai fogadás, Dmitrij Meszhijev retrója a 70-es évek vad ifjúságáról, a bunyó és a szerelem izgalmáról, két gyilkossággal, sok rockkal, és az örömtelen felnőttkor perspektívájával, jópofa asszimetrikus beállításokban. Vlagyimir Grammatyikov giccses Kis hercegnője Bernett régi meséjéből pedig, lám, újra aktuális lett Oroszországban is: a nagyon gazdagok is lehetnek jók. Az emberi szervekkel üzletelő maffiózó terve a betegek egészséges érzelmein bukik meg Dmitrij Asztrahan horror-gyakorlatában (Szerződés a halállal), Jevgenyij Ivanov A szellem című politikai mázzal leöntött akciófilmjében meg afgán katona válik automata gyilkossá békében, német tiltott határátkelő-barátjával, immár rendőri fedezettel. A “népi sikerfilm” ambíciójával született egy sor iparosmunka, Nyikolaj Dosztal Kopók és tolvajok című krimije, Tyigran Keoszajan melodramatikus Szegény Szásája, Szergej Taraszov történelmi-hazafias stúdiójátéka, a Jurij Dolgarukij herceg, Jurij Mamin bohóckodása, a Csókot! A legjobb közülük Szergej Urszuljak önironikus Kompozició-ja a Győzelem napjára, a ma élő legnagyobb sztárokkal, Vjacseszlav Tyihonovval, Oleg Jefremovval és Mihail Uljanovval. A filmszövetségi elnökjelölt felvázolta rendteremtő tervét, amely a jelenlegi totális válságból kivezeti az orosz filmipart. Nem kell hozzá más, csak új alapszabály. Például: az elnököt ezentúl akárhányszor újra lehessen választani. A tisztségviselőket ne válasszák, hanem az Elnök nevezze ki. Ne legyen területi és szakmai széttagolódás, mert egységben az erő, stb. A tervről egy csomagban, nyíltan kellett szavazni: “Ha tetszik — vállalom a feladatot, ha nem — legalább több időm marad filmet csinálni.” És tetszett. A szétesett, pánikban élő orosz filmes társadalom alig 200 ellenszavazattal megválasztotta új erős emberét. Szocsiban minden vezérnek volt és van dácsája. Sztálinét megnéztük 5 dollárért két film között. Mérgeszöld színűre vakolt, kétemeletes, csinos kis épületegyüttes, medencével és mozival, csak az Ő szállítására telepített kisvasúttal. 1937-ben épült, akárcsak a Téli Színház, ahol nekünk is vetítettek, úgy látszik, ez az év volt az extra-építkezések ideális kora. Belül csak a dívány eredeti, olyan magas háttámlával, hogy oldalról-hátulról ne lehessen látni, ül-e benne valaki. A berendezés többi részének rég lába kelt. Ma luxusmotel működik a házban, a vicces kedvűek együtt alhatnak a diktátor viaszfigurájával. A híres rendeződinasztia ifjabb tagja, Valerij Todorovszkij megint robbantott: a Süketek országa kivételes műgonddal elkészített fantazmagória: kegyetlen világ a süketek országa, de még mindig emberibb, mint a hallóké. Kár, hogy túl spekulatív az egész, a motiváció hiányosságain a két zseniális főszereplő lány, Csulpan Hamatova és Dina Korzun sem tud teljesen úrrá lenni. De mutatós, az biztos. Hasonló erényekkel és fogyatékosságokkal bír Alekszej Balabanov botrányos-szenzációs Torzszülöttek és emberek című rémdrámája. Morbiditás, mazochizmus, szadizmus — humorban és képi ötletekben gazdag keretben. Ha akarom, korunk visszataszító voltát látom benne. De nem akarom, mert ezt egy törött lábú székről is elmondhatnám. A csúnya esztétikája ez, kéjelgés, elborzasztás helyett. Morális kérdést is felvet: megengedhető-e pucér gyerekszereplők — a “sziámi ikrek” — mutogatása játékfilmben? Cinikus, bár ügyes film. A jutalom: a Fesztivál Különdíja. Az újonc Nyikolaj Lebegyev Kígyóforrása “lélektani thriller” egy aranyosan polgáriasított orosz kisvárosban. Hitchcock á la russe. A mindenhová behatoló, mindent ellepő bűn és gyilok meséje. Az új filmszövetségi elnök a pulpitusról már előre ostorozta ezt a filmet, mert “veszélyes az orosz nemzeti érzésre”. Az Elnök sajtótájékoztatójából: A többség engem választott. Ekkora többséggel minden változtatás törvényes. Akik most diktatúrával ijesztgetnbek, nem akarják, hogy tegyek valamit a közért. De hiába: ők maradtak a “demokratikus kisebbség”. Jurij Grimov Turgenyev Mumujából varázsolt szépen és bátran stilizált filmlátványosságot, amelynek egységét csak az utolsó epizódok túlzott szentimentalizmusa bontja meg. Díjat kapott érte. Az oligarchia vaspatája, Jack London után szabadon, a pétervári Alekszandr Basirov és bandájának abszurd-szürreális játéka, klasszikus filmek paródiáival. (Megkapta a FIPRESCI-től “A legjobb orosz film”-diplomáját.) Karen Sahnazarov azok közé a rendezők közé tartozik, akik őrzik a kapcsolatukat az orosz hétköznapokkal: A telihold napjában a tőle megszokott szelíd humorral fest életképeket. (Ezt is jutalmazták.) Vagyim Abdrasitov A táncos ideje című munkájában pedig több remekmű-részlet van, bizonytalanul szerkesztett forgatókönyvvázban. Valahol a Kaukázus környékén, az emberek között békében is tovább folyik a háború, a vérbosszúnak soha nincs vége. (A Fesztivál Nagydíját érdemelte ki.) Versenyen kívül Borisz Blank dokumentalista “még soha, sehol nem publikált” felfedezésnek hirdette Az asszony és a vad titka című opuszát, amelyben a százéves Eizenstein Magyarországon is nagy sikerrel kiállított (és többségében cikkillusztrációként kinyomtatott) frivol rajzaiból fényképezett le néhányat — valamiért szinte teljesen közömbösítve a figurák erotikáját és humorát. Az elsőfilmes Larisza Szagyilova Boldog születésnapot! című fekete-fehér dokumentarista játékfilmje viszont valódi felfedezés. Alkotása a hajdan volt orosz “új hullám” legszebb hagyományait követve tele van finom lélektani megfigyelésekkel és kedves humorral. A szülőotthon zárt világában varázslatosan egyensúlyoz a lehangoló orosz viszonyok és a megragadó személyes pillanatok között. Nagy elégtétel, hogy ez a film térhetett haza a legtöbb kitűntetéssel. Az új elnök sajtótájékoztatójából: Nép, egyház, folytonosság legyenek a legfontosabb pillérek. A gyakori vezetőcsere megzavarja a munka folyamatosságát. A hatalom folytonosságának hiánya soha nem hozott semmi jót Oroszországnak. Mostohagyerek benyomását keltette a dupla fesztivál nemzetközi versenyprogramja. Az erőtlen mezőnyből valójában két produkció hozott újdonságot, helyenként élményt. A fiatal argentin Daniel Burman Egy krizantém felrobban a Cincoesquinas-ban című, francia segítséggel gyártott romantikus, itt-ott Eizenstein Mexico-felvételeit idéző, másutt mesterkélten szürrealisztikus meséjében a dél-amerikai fiú és zsidó barátja elindul, hogy bosszút álljon egyikük nevelőanyjának bestiális gyilkosán — Dél-Amerika diktátorán. Balogh Zsolt honfitársunk nagyon őszinte, mélyre hatoló, talán nem egyenletes, de eredeti stílusú Szelidek című “ifjúsági” filmje volt a másik figyelemre méltó alkotás. A hattagú nemzetközi filmkritikus-zsűri, a FIPRESCI sokáig mind a kettőnek díjat adott volna, többszöri 3-3-as döntetlen után végülis a politikai “üzenetet” érezvén fontosabbnak, az argentin film kapta a diplomát. Az új elnök sajtótájékoztatójából: Tudom, sokan azt hiszik, hogy ezzel a filmszövetségi funkcióval titokban kormányfői vagy köztársaság-elnöki tisztségre pályázom. Higgyék el, nincs uralkodói ambícióm. Más dolog, ha úgy hozza a sors, ha nagyon sokan akarják, nos, akkor lehet, hogy nem lesz más választásom. A nyitóesthez passzolt a befejezés, a díjkiosztás sem volt mentes a botránytól. A nemzetközi zsűri nem akart “nagydíjat” osztani. A fesztivál pénzembere, Mark Rugyinstein azonban ebbe nem ment bele: a tisztelt ítészek addig nem indulhattak a ceremónia színhelyére, amíg valamelyik filmet ki nem hirdették győztesnek. Már folyt a műsor, amikor, minden kommentár és indoklás nélkül, talán a cseh filmművészet mások által kivívott tekintélye miatt, a kezdő Pavel Marek érdektelen A halott bogár című filmjét nevezték meg nyertesnek. A színpadra azonban nem jött ki sem a jutalmazó, sem a jutalmazott. Egyébként az Orosz Filmszövetség új elnöke mostantól “I. Nyikita”... Nyikita Szergejevics... Nyikita Szergejevics Mihalkov, az Oscar-díjas filmrendező... |
 Larisza Szagyilova 99 KByte | |
 Valerij Todorovszkij: Süketek országa (1997) 66 KByte | |
 Dimitrij Meszkijev: Az amerikai fogadás (1998) 66 KByte |
