1998
r: Koltai Róbert, f: Vámos Miklós,
Koltai Róbert, o: Kende János, v: Miklós Kata, z: Darvas Ferenc, d: Breckl
János, konz: Makk Károly, gy: Garami Gábor, p: Kálomista Gábor,
gyc: Megafilm Kft., Budapest Film,
színes, 85 perc
b: 1998. 12. 10.
sze: Koltai Róbert (ifj. Baradlay
Romeó), Dobó Kata (Kapy Tímea), Hernádi Judit (Stefi, Tímea édesanyja),
Kállai Ferenc (Romeó apja), Reviczky Gábor (iskolaigazgató), Szilágyi Tibor
(tanár), Pogány Judit (Mimike), Molnár Piroska (üzletvezető), Spindler
Béla (anyakönyvvezető), Hunyadkürty István (taxis), Tábori Nóra (Mimike
anyja), Znamenák István (Selmeczi)
tartalom: Ifj. Baradlay Romeót, a Bajza utcai gimnázium matematika-fizika szakos tanárát kevéssel az érettségi előtt a hírhedt negyedik cé osztályfőnökévé nevezi ki az igazgató. A tanár így lesz osztályfőnöke Tímeának, az ifjú magyar vívó-olimpikon reménységnek - aki bukásra áll matekból, s akibe a tanár fülig szerelmes. (A tanárba egyébként kolleganője, a még hajadon Mimike szerelmes.) A negyedik cések rájönnek a tanár úr titkolt érzelmére, s egy Tímea nevében írt levéllel otromba módon megtréfálják. A tanár bánatában leissza magát, s útlevél nélkül nekivág a határnak. Kollegái kihozzák a dutyiból, de megszökik tőlük, s átmenetileg hajléktalanná lesz. Egy hajnalon konténerben éppen annak az élelmiszeráruháznak az udvarán landol, ahol Stefi, a pénztáros - Tímea anyja - munkaidőn túl próbálja megtalálni az összeadási hibát. Végül Stefi és Romeó összeházasodnak, Tímea apát kap, leérettségizik, sőt: elindul az olimpiára.
Forgalmazó: Budapest Film
Harmat György: Menzel szeretete
(filmlevél az Ámbár tanár úrról)
...Koltai azzal játszik, hogy itt
semmit sem mondanak el: csak habognak, célozgatnak, gesztusból értik félre
egymást. Ámbár tanár úr belép a IV. C-be, de mintha bozótharcos-kiképzésbe
pottyant volna, ricsaj, őrjöngés fogadja, van, aki mobilozik, mások
smárolnak a sarokban, a többség egymás hegyén-hátán. A tanár úr szépen
előveszi pisztolyát (riasztó), és beledurrant a buliba. Mindjárt csend
lesz. Most még röhögünk e módszeren, pár év múlva már itt is élesbe fog
lőni a tanár úr (vagy őrá valamelyik diák), mint Amerikában. Szóval feltalálja
magát...
Almási Miklós: Lőnek a IV. C-ben...
Ámbár tanár úr útra kelt
Ámbár tanár úr
... A magyar Postás több vonatkozásban
eltér az előzményektől. Amikor megismerkedünk a szereplőkkel, már izzik
a levegő körülöttük. Hárman figyelik egymást idegtépő feszültségben. Az
asszony (minden miatta, érte, körülötte, vele történik), a férj és a „harmadik”,
azaz a szerető. A szituáció félreérthetetlen, miként az is, hogy nem maradhatnak
sokáig együtt ugyanazon fedél alatt. Nincs semmiféle „előjáték”, itt már
élesben folyik az aktus s a tét, a cél ugyancsak rideg prakticizmussal
megfogalmazódik...
Veress József: Sorsdráma fekete-fehérben(Szenvedély)
... A film azonban nemcsak a felemelkedés,
a karrier lehetőségét kínálta, hanem alkalmat adott a zsidóság és a
társadalom viszonyának reális vagy illuzórikus, nyílt vagy elfojtott ábrázolására
is. Röviden így foglalható össze annak a vasárnapi konferenciának
a témája, amelyet Zsidó sorsok a magyar filmben címmel vasárnap rendezett
a Szombat című folyóirat a budapesti Puskin moziban...
Varsányi Gyula: Zsidó sorsok a magyar filmben
Legtöbbje kis költségvetésű,
alternatív alibifilm. A statisztikához szükségesek. A magyar film
Európában már kiszenvedett. Leírták. A filmszemlén néha belebotlok
német, francia, olasz barátaimba. Mindig véletlenül, mert a vetítések után
a fal mellett osonnak, nehogy összetalálkozzanak valakivel. Ha mégis csapdába
esnek, azt kérdezgetik nagy zavartan: mégis, mi folyik itt?
Sok mai alkotás valóban nem több,
mint az ifjú rendező patologikus lelkivilágának vászonra képzése. Nincs
sztori, az esetleges mondanivalót pedig csak a szűk baráti kör meg egy-két
bennfentes érti a törzskocsmából. Pedig az új generáció önöktől tanult.
Ha kérdeznek, próbálom elmagyarázni,
hogy milyen lehetőségek vannak a témában. Miként lehetne kicsit másként
csinálni az egészet... Némelyek csak néznek sértett döbbenettel: hiszen
ez az én alkotásom! És persze nem változtatnak semmin. Hiába, nehéz megemészteniük,
hogy a film nem csak az övék.
Akkor kié?
Amerikában például a film gazdája
- a legdirektebb módon - a pénz. A befektető. Az elsődleges, hogy az alkotásba
befektetett millió dollár miként tud minél rövidebb idő alatt mennél több
profitot hozni. A producer képviseli ezt az érdeket, ha kell, olykor a
rendezőt is megregulázva...
Mégis, mi folyik itt?
- Mindenekelőtt tisztázzuk a
helyzetet: ön a Nemzeti Kulturális Alap elnökeként kinek az embere? Az
Alapé vagy a miniszteré?...
- Ebben pillanatnyilag még magam
is bizonytalan vagyok, nem látom tisztán a szerepem természetét... Ez
az én helyzetem Becket Tamáséra emlékeztet, akit királya Canterbury érsekének
tett meg, ő pedig attól kezdve - ahelyett, hogy továbbra is királya
érdekében tevékenykedett volna az érseki székben - Isten szolgájának tekintette
magát. Szóval én most egy köztes helyzetben érzem magam...
....ha az elitkultúra alól - ahová
magam is tartozom egyébként - kifogy a közönség, akkor - bármennyire támogatjuk
is - egy idő után elsorvad. Nekem egyébként nagyon rossz a véleményem a
magyar „elit” kultúráról, miközben itt valamiféle önelégültséget tapasztalok.
Szóval hogy egy magyar filmre átlag két-három ezer néző legyen csak kíváncsi,
ezt - mint filmrendező - sérelmezem...
„Én szimbólum vagyok...”
Szőnyei Tamás: A Titanic éve
...Az elmúlt évek tapasztalatai
ugyanis azt mutatják, hogy a médiapiac politikai befolyásolása előbb-utóbb
bumerángként üt vissza...
...Hasonló eredményre vezettek a
„kiegyensúlyozó” törekvések a közszolgálati televízió esetében is, amely
addig-addig egyensúlyozgatott a különböző politikai érdekek között, amíg
közönségének 60-70 százalékát el nem veszítette, és a csökkenés folytatódik,
aminek újabb lendületet adhat, hogy a napokban az intézmény - nyilvánvalóan
ugyancsak politikai nyomásra - felbontotta szerződését azzal a céggel,
amely az MTV reggeli magazinműsorát készítette. A szerződésbontásban sem
az a tény nem akadályozta meg az intézmény vezetőit, hogy ez volt az egyetlen
idősáv, amelyben a köztelevízió mindmáig meg tudta őrizni piacvezető szerepét,
sem az, hogy a ma már hatmilliárdos adósságot felhalmozó MTV ezáltal ismét
jelentős bevételektől esik el...
Vásárhelyi Mária: Médiabuldózer
... A kitörés lehetősége - feltevéseim
szerint - a jelenlegi médiaimport-export tragikus aránytalanságának megváltoztatásában
áll. A szinte kizárólagos médiaimportőr helyzetét megváltoztatva bizony
be kell törnünk a világpiacra. A digitális médiaforradalmat ugyanis
a kis és szegény országoknak találták ki. Olyanoknak, mint Magyarország...
... A médiaexportőrré válás - amelyet
egész egyszerűen elkerülhetetlennek, illetve a dolgok jelenlegi állása
szerint az egyetlen járható útnak tartok - több feltételt követel, és még
több problémát hoz majd felszínre. A feltételek összefüggenek a médiatörvénykezés-nemzeti
jövedelem szabály meghaladásával...
Kritika
... A mindennapi életben némi
szórakozott idegenséggel botorkáló, álmodozó gimnáziumi matektanár „őszi
szerelmének” epizódjai (megbűvöli egy lánytanítványa bája, szépsége) mosolyogtatnak,
mulattatnak és meghatnak minket. Mindazonáltal eme töredékek vagy egy
óráig képtelenek egységes filmfolyamattá, gördülékeny elbeszéléssé összeállni...
Mintha minden egyes jelenettel újra elkezdődne a film - a szakadozottság,
az intenzitás hiánya igencsak gátol abban, hogy teljesen belefeledkezzünk
a látottakba... Aztán az utolsó harmadban egy fájdalmas diáktréfa felszikráztatja
a konfliktust...
Magyar Hírlap, 1998. 12. 10.
Népszabadság, 1998. 12. 17.
Mai Nap, 1998. 12. 08. Sebes Erzsébet
Mai Nap, 1998. 12.11. Szilágyi Ágnes
Népszabadság, 1998.12.17.
Népszabadság, 1998.12.15.
Interjúk
Azért Magyarországon
csak elkészül évente úgy harminc film.
Sztankay Ádám beszélget Makk Károllyal
168 óra, 1998.12.08.
Jankovics Marcellel, a Nemzeti Kulturális Alap elnökével Rádai Eszter beszélget
Élet és Irodalom, 1998.12.11.
Esszé
... Ahogy a Titanic Filmfesztivál
felszínre hoz lappangó tekercseket, úgy lapátol évek óta a süllyedés ellen
a magyar filmipar. Nem is az, hogy a permanens multiplex-expanzió elveszi
a levegőt a hagyományos filmszínházaktól (különben is az artmozik nagyjából
tartják magukat), hanem hát a hazai gyártás. Az a rohadt pénz. Az örök
alapítványi kalapozás, olykor még akkor is hiába, ha a kurátorok igent
mondanak, mert a másik két fő pénzforrás (a magántőke és a televízió) kevéssé
vagy semennyire sem működik. A magántőkét egy kedvező befektetési körülményeket
teremtő filmtörvény a jelenleginél csakis jobban csábíthatná a mozgóképhez,
de ezt sajnos az előző kultuszkormányzat csupán előkészíteni bírta. Tiszta
Hollywood - na jó, Dublin - lenne, ha a maiak az 1999-es filmszemlén egy
hatályos filmtörvénnyel viríthatnának. De sejthetően inkább egy rossz szájízt
garantáló vita lesz róla a Corvinban...
MaNcs, 1998. 12. 17.
Élet és Irodalom, 1998. 12.18.