Báthory Erzsi

LAPSZEMLE 1998.12.05 - 12.18.


Bemutató
Kritika
Interjúk
Esszé
Filmszakmai események

Bemutató

ÁMBÁR TANÁR ÚR

1998
r: Koltai Róbert, f: Vámos Miklós, Koltai Róbert, o: Kende János, v: Miklós Kata, z: Darvas Ferenc, d: Breckl János, konz: Makk Károly, gy: Garami Gábor, p: Kálomista Gábor,
gyc: Megafilm Kft., Budapest Film, színes, 85 perc
b: 1998. 12. 10.
sze: Koltai Róbert (ifj. Baradlay Romeó), Dobó Kata (Kapy Tímea), Hernádi Judit (Stefi, Tímea édesanyja), Kállai Ferenc (Romeó apja), Reviczky Gábor (iskolaigazgató), Szilágyi Tibor (tanár), Pogány Judit (Mimike), Molnár Piroska (üzletvezető), Spindler Béla (anyakönyvvezető), Hunyadkürty István (taxis), Tábori Nóra (Mimike anyja), Znamenák István (Selmeczi)

tartalom: Ifj. Baradlay Romeót, a Bajza utcai gimnázium matematika-fizika szakos tanárát kevéssel az érettségi előtt a hírhedt negyedik cé osztályfőnökévé nevezi ki az igazgató. A tanár így lesz osztályfőnöke Tímeának, az ifjú magyar vívó-olimpikon reménységnek - aki bukásra áll matekból, s akibe a tanár fülig szerelmes. (A tanárba egyébként kolleganője, a még hajadon Mimike szerelmes.) A negyedik cések rájönnek a tanár úr titkolt érzelmére, s egy Tímea nevében írt levéllel otromba módon megtréfálják. A tanár bánatában leissza magát, s útlevél nélkül nekivág a határnak. Kollegái kihozzák a dutyiból, de megszökik tőlük, s átmenetileg hajléktalanná lesz. Egy hajnalon konténerben éppen annak az élelmiszeráruháznak az udvarán landol, ahol Stefi, a pénztáros - Tímea anyja - munkaidőn túl próbálja megtalálni az összeadási hibát. Végül Stefi és Romeó összeházasodnak, Tímea apát kap, leérettségizik, sőt: elindul az olimpiára.

Forgalmazó: Budapest Film

Kritika

... A mindennapi életben némi szórakozott idegenséggel botorkáló, álmodozó gimnáziumi matektanár „őszi szerelmének” epizódjai (megbűvöli egy lánytanítványa bája, szépsége) mosolyogtatnak, mulattatnak és meghatnak minket. Mindazonáltal eme töredékek vagy egy óráig képtelenek egységes filmfolyamattá, gördülékeny elbeszéléssé összeállni... Mintha minden egyes jelenettel újra elkezdődne a film - a szakadozottság, az intenzitás hiánya igencsak gátol abban, hogy teljesen belefeledkezzünk a látottakba... Aztán az utolsó harmadban egy fájdalmas diáktréfa felszikráztatja a konfliktust...

Harmat György: Menzel szeretete (filmlevél az Ámbár tanár úrról)
Magyar Hírlap, 1998. 12. 10.

...Koltai azzal játszik, hogy itt semmit sem mondanak el: csak habognak, célozgatnak, gesztusból értik félre egymást. Ámbár tanár úr belép a IV. C-be, de mintha bozótharcos-kiképzésbe pottyant volna, ricsaj, őrjöngés fogadja, van, aki mobilozik, mások smárolnak a sarokban, a többség egymás hegyén-hátán. A tanár úr szépen előveszi pisztolyát (riasztó), és beledurrant a buliba. Mindjárt csend lesz. Most még röhögünk e módszeren, pár év múlva már itt is élesbe fog lőni a tanár úr (vagy őrá valamelyik diák), mint Amerikában. Szóval feltalálja magát...

Almási Miklós: Lőnek a IV. C-ben...
Népszabadság, 1998. 12. 17.

Ámbár tanár úr útra kelt
Mai Nap, 1998. 12. 08. Sebes Erzsébet

Ámbár tanár úr
Mai Nap, 1998. 12.11. Szilágyi Ágnes

x

... A magyar Postás több vonatkozásban eltér az előzményektől. Amikor megismerkedünk a szereplőkkel, már izzik a levegő körülöttük. Hárman figyelik egymást idegtépő feszültségben. Az asszony (minden miatta, érte, körülötte, vele történik), a férj és a „harmadik”, azaz a szerető. A szituáció félreérthetetlen, miként az is, hogy nem maradhatnak sokáig együtt ugyanazon fedél alatt. Nincs semmiféle „előjáték”, itt már élesben folyik az aktus s a tét, a cél ugyancsak rideg prakticizmussal megfogalmazódik...

Veress József: Sorsdráma fekete-fehérben(Szenvedély)
Népszabadság, 1998.12.17.

x

... A film azonban nemcsak a felemelkedés, a karrier lehetőségét kínálta, hanem alkalmat adott a zsidóság és a társadalom viszonyának reális vagy illuzórikus, nyílt vagy elfojtott ábrázolására is. Röviden így foglalható össze annak a vasárnapi konferenciának a témája, amelyet Zsidó sorsok a magyar filmben címmel vasárnap rendezett a Szombat című folyóirat a budapesti Puskin moziban...

Varsányi Gyula: Zsidó sorsok a magyar filmben
Népszabadság, 1998.12.15.

Interjúk

Azért Magyarországon csak elkészül évente úgy harminc film.

Legtöbbje kis költségvetésű, alternatív alibifilm. A statisztikához szükségesek. A magyar film Európában már kiszenvedett. Leírták. A filmszemlén néha belebotlok német, francia, olasz barátaimba. Mindig véletlenül, mert a vetítések után a fal mellett osonnak, nehogy összetalálkozzanak valakivel. Ha mégis csapdába esnek, azt kérdezgetik nagy zavartan: mégis, mi folyik itt?

Sok mai alkotás valóban nem több, mint az ifjú rendező patologikus lelkivilágának vászonra képzése. Nincs sztori, az esetleges mondanivalót pedig csak a szűk baráti kör meg egy-két bennfentes érti a törzskocsmából. Pedig az új generáció önöktől tanult.

Ha kérdeznek, próbálom elmagyarázni, hogy milyen lehetőségek vannak a témában. Miként lehetne kicsit másként csinálni az egészet... Némelyek csak néznek sértett döbbenettel: hiszen ez az én alkotásom! És persze nem változtatnak semmin. Hiába, nehéz megemészteniük, hogy a film nem csak az övék.

Akkor kié?

Amerikában például a film gazdája - a legdirektebb módon - a pénz. A befektető. Az elsődleges, hogy az alkotásba befektetett millió dollár miként tud minél rövidebb idő alatt mennél több profitot hozni. A producer képviseli ezt az érdeket, ha kell, olykor a rendezőt is megregulázva...

Mégis, mi folyik itt?
Sztankay Ádám beszélget Makk Károllyal
168 óra, 1998.12.08.

x

- Mindenekelőtt tisztázzuk a helyzetet: ön a Nemzeti Kulturális Alap elnökeként kinek az embere? Az Alapé vagy a miniszteré?...

- Ebben pillanatnyilag még magam is bizonytalan vagyok, nem látom tisztán a szerepem természetét... Ez az én helyzetem Becket Tamáséra emlékeztet, akit királya Canterbury érsekének tett meg, ő pedig attól kezdve - ahelyett, hogy továbbra is királya érdekében tevékenykedett volna az érseki székben - Isten szolgájának tekintette magát. Szóval én most egy köztes helyzetben érzem magam...

....ha az elitkultúra alól - ahová magam is tartozom egyébként - kifogy a közönség, akkor - bármennyire támogatjuk is - egy idő után elsorvad. Nekem egyébként nagyon rossz a véleményem a magyar „elit” kultúráról, miközben itt valamiféle önelégültséget tapasztalok. Szóval hogy egy magyar filmre átlag két-három ezer néző legyen csak kíváncsi, ezt - mint filmrendező - sérelmezem...

„Én szimbólum vagyok...”
Jankovics Marcellel, a Nemzeti Kulturális Alap elnökével Rádai Eszter beszélget
Élet és Irodalom, 1998.12.11.

Esszé

... Ahogy a Titanic Filmfesztivál felszínre hoz lappangó tekercseket, úgy lapátol évek óta a süllyedés ellen a magyar filmipar. Nem is az, hogy a permanens multiplex-expanzió elveszi a levegőt a hagyományos filmszínházaktól (különben is az artmozik nagyjából tartják magukat), hanem hát a hazai gyártás. Az a rohadt pénz. Az örök alapítványi kalapozás, olykor még akkor is hiába, ha a kurátorok igent mondanak, mert a másik két fő pénzforrás (a magántőke és a televízió) kevéssé vagy semennyire sem működik. A magántőkét egy kedvező befektetési körülményeket teremtő filmtörvény a jelenleginél csakis jobban csábíthatná a mozgóképhez, de ezt sajnos az előző kultuszkormányzat csupán előkészíteni bírta. Tiszta Hollywood - na jó, Dublin - lenne, ha a maiak az 1999-es filmszemlén egy hatályos filmtörvénnyel viríthatnának. De sejthetően inkább egy rossz szájízt garantáló vita lesz róla a Corvinban...

Szőnyei Tamás: A Titanic éve
MaNcs, 1998. 12. 17.

x

...Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy a médiapiac politikai befolyásolása előbb-utóbb bumerángként üt vissza...

...Hasonló eredményre vezettek a „kiegyensúlyozó” törekvések a közszolgálati televízió esetében is, amely addig-addig egyensúlyozgatott a különböző politikai érdekek között, amíg közönségének 60-70 százalékát el nem veszítette, és a csökkenés folytatódik, aminek újabb lendületet adhat, hogy a napokban az intézmény - nyilvánvalóan ugyancsak politikai nyomásra - felbontotta szerződését azzal a céggel, amely az MTV reggeli magazinműsorát készítette. A szerződésbontásban sem az a tény nem akadályozta meg az intézmény vezetőit, hogy ez volt az egyetlen idősáv, amelyben a köztelevízió mindmáig meg tudta őrizni piacvezető szerepét, sem az, hogy a ma már hatmilliárdos adósságot felhalmozó MTV ezáltal ismét jelentős bevételektől esik el...

Vásárhelyi Mária: Médiabuldózer
Élet és Irodalom, 1998. 12.18.

x

... A kitörés lehetősége - feltevéseim szerint - a jelenlegi médiaimport-export tragikus aránytalanságának megváltoztatásában áll. A szinte kizárólagos médiaimportőr helyzetét megváltoztatva bizony be kell törnünk a világpiacra. A digitális médiaforradalmat ugyanis a kis és szegény országoknak találták ki. Olyanoknak, mint Magyarország...

... A médiaexportőrré válás - amelyet egész egyszerűen elkerülhetetlennek, illetve a dolgok jelenlegi állása szerint az egyetlen járható útnak tartok - több feltételt követel, és még több problémát hoz majd felszínre. A feltételek összefüggenek a médiatörvénykezés-nemzeti jövedelem szabály meghaladásával...

György Péter: Új médiakultúra vagy/és folyamatos panaszkultúra
Élet és Irodalom, 1998. 12. 18.

Filmszakmai események

... Nem egyszerűen a nemzeti filmgyártásról gondoskodó filmtörvényre, hanem mozgóképtörvényre van szükség, amely által szabályozni lehetne többek között a mozi- és televíziós filmekben megjelenő erőszakot, a filmek regisztrációját, a filmforgalmazás kérdéseit, valamint a mozihálózat üzemeltetését is - mondja Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára...

Tölgyesi Gábor: A Mafilm az lesz, ami volt
A filmtörvényről a rendező és a politikus (Szomjas György és Várhegyi Attila)
Magyar Hírlap, 1998.12.14.

A Szindbád és a spanyol mozi
Európa Filmhét a Művész moziban
Magyar Nemzet, 1998.12.03. (ferch)

Filmtámogatás
Magyar Nemzet, 1998.12.03.

Növelik a filmgyártás támogatását
Népszabadság, 1998.12.03. U.J.

Az Odeon két Tandori-filmje
Magyar Hírlap, 1998.12.03.

Szemtől szembe
Nők Lapja, 1998.12.03.

A szív titkai a Szindbádban
Magyar Hírlap, 1998.12.03. T.G.

Díjat nyert egy magyar forgatókönyv (Gyilkos kedv)
Metró újság, 1998.12.04. (APR)

A Gyilkos kedv díja
Népszabadság, 1998.12.04.

Ragaszkodik az ORTT a köztévék önállóságához
Magyar Hírlap, 1998.12.04. Haszán Zoltán

Zsidó sorsok magyar filmen
Magyar Nemzet, 1998.12.08. (v.b.)

A legjobb forgatókönyv
Magyar Hírlap, 1998.12.04.

Koltay Gábor
Mai Nap, 1998.12.06. Szilágyi Ágnes

85 éve született Szántó Piroska
Népszabadság, 1998.12.07. P. Szűcs Julianna

A premieren tudta meg: kimaradt a filmből
Koltai együtt dolgozott Miss Nyissel
Blikk, 1998.12.07. Szekeres P. Mónika

Gengsztert vert Szilágyi
Nemcsak autón, az Európa Expresszen is utazik
Vasárnapi Blikk, 1998.12.06. A.V.

Mentvárunk a mozi
Tizenöt éves Szörényi Levente rockoperája, az István, a király
Magyar Nemzet, 1998.12.08. Rottenbiller

Európa filmhét
Blikk, 1998.12.08.

Megismerhetjük Ámbár tanár urat
Metró újság, 1998.12.09. (metro)

Februárban magyar filmszemle
Magyar Nemzet, 1998.12.09. (e.r.)

Jancsónak írt filmzenét
Ferenczi Gyuri herflivel bolerózik
Mai Nap, 1998.12.10.

Zsidó sorsok filmen
Népszabadság, 1998.12.10. V.Gy.

A zsidóság filmes ábrázolását elemzik
Metró újság, 1998.12.11. (Metro)

Zsidó sorsok magyar filmen
Magyar Hírlap, 1998.12.11.

A Zsidó sorsok...
Magyar Nemzet, 1998.12.14.

Önveszélyes Kamarás (Kamarás Iván színházi és filmes szerepei)
Mai Nap, 1998.12.08. Hamvas Atanáz

A 30. Magyar Filmszemle 1999. február 4-én nyit...
Mai Nap, 1998.12.09.

Roma filmfesztivál az Ajtósin
Az egyetemi filmklub ma is értékközvetítő
Magyar Nemzet, 1998.12.10. (szénási)

A Szökés díjat kapott Isztambulban
Metró újság, 1998.12.14. (MTI)

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek