r,f : Szalai Györgyi, Dárday István,
o: Pap Ferenc, Csukás Sándor, Matkócsik András, v: Bucsincsák László, Czencz
Márton, z: Kaszás Péter, Czencz József, G.F. Handl, J.S. Bach, W.A. Mozart,
Strauss, Vivaldi, Mantra Eseoteric, Boudny Ferenc: Koncert, h: Lackovich
Péter, Czencz József, képmérnök: His Jenő, k: Papp János, Benedek Attila,
konz: Bernát István, Tóth Klára, Dr. Haskó László, gy: Czencz József, p:
Dárday István,
gyc: Mozgókép Innovációs Társulás
és Alapítvány, Rolling Box Produkció,
szí,134 perc,
sze: Fabricius Teo (az asztrológus),
Ágens - Gyimesi Ágnes (Jeanne, az énekesnő), Dr. Haskó László (az orvos),
Altorjay Gábor (a férfi vetélytárs), Faragó Melinda (Diana, a feleség),
Cornel Moraru, Famara, Fausto Mutta, John Silverman, Dr. Magyar Ambrus,
Martina Schlieser, Pino Coccia, Tóth Rita, ének: Pánczél Éva
tartalom: Az asztrológus utolsó napjai egy velencei kórházban. A halálba - ahogy ő mondja: a temetőszigetre - készülvén felidéződnek élete fontos eseményei, szerelmek, Velence, New York, beszélgetések, találkozások. Közben felvillan dokumentumfelvételeken a szovjet birodalom történetének és széthullásának képei mellett a század és az emberiség legszörnyűbb réme, az asztrológus betegségének is okozója: a hirosimai és a csernobili atomkatasztrófa. A velencei karnevál ünnepi tombolásában hánykolódik a magányos csónak az asztrológus holttestével, majd elvész a messzi tengeren. A tengerparton az orvos ül halotti tort egyedül. (A haldokló emlékképei torzított optikán keresztül idéződnek fel.) BE
Felhasznált szövegek: Al Gore, Belcsák Sándor, Emma Lazarus, Hamvas Béla, Schopenhauer, Walt Witman. Zenefelvétel: Stúdió "K". Külföldi partnerek: Studio 1 Hamburg, Venice Caravan, Rainer Commerz GmBH. Támogatók: Magyar Történelmi Alapítvány, Magyar Mozgókép Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alap, Volvo Ivanics, Telefilm.
b: 1998. nov.5. Örökmozgó
Ferch Magda: Tükröződések
Dárday és Szalai Györgyi, a makacs
szerzőpáros
Magyar Nemzet, 1998.02.07.
... Igen ám, de a film készítői sajnos elvétették a mértéket, és jócskán túllépték a tűrőképesség határait. Leírásaik indokolatlanul elnyújtottak (ilyen az orosz blokk, amelynél a felvétel kásás, információi közhelyesek). A formai játék elnyomja, már-már hatástalanítja a hangsúlyos tartalmat. Az artisztikus operatőri teljesítmények (Pap Ferenc, Csukás Sándor és Matkócsik András álltak a felvevőgép mögött, hozzájárulásuk arányáról sejtelmünk sincsen) elismerést érdemelnek, ugyanakkor kár, hogy a míves metszetek nem simulnak igazán a dráma szövetébe. A cizellálás akkor volna ízig-vérig modern, ha a beállításokat nem terhelnék ezoterikus ballasztok. De terhelik. Az egész filmre a túldimenzionáltság, a kiszámított dekorativitás jellemző (igaz, a gyönyörű muzsika felhasználása koncepcionális)...
Veress József: Halál előtti tükörképek
Népszabadság, 1998.11.12.
... Azt hiszem, hogy a média világával kapcsolatban „sokkos” állapotban vagyok. Úgy érzem, hogy valami rettenetes vészjósló, megfoghatatlan, értelmetlen dolog történik. Az tesz egy kicsit optimistábbá, hogy hiszem, ez most csak átmeneti időszak. Valamikor a viszonyok el fognak rendeződni, és kialakul egy nyugalmi állapot. Bár - gondolom - ez sem lesz teljesen felhőtlen, de a jelenlegi kusza, szinte horrorisztikus helyzet talán javulni fog...
„... a lét egy roppant sokrétű, fantasztikus
dolog”
Interjú Dárday Istvánnal a Tükröződések
című film egyik rendezőjével
Szemle Cáj-tung, 1998.02.09. Szarka
Ágota
... Egyébként ebben az esetben többféle autonómiáról beszélhetünk. Létezik a kormány autonómiája, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának autonómiája, a Nemzeti Kulturális Alap testületének autonómiája és az állampolgárok autonómiája. A kérdés az, hogy a pályázó hogyan fér hozzá ahhoz a pénzhez, amelyre pályázik... Valóban gondos mérlegelést kíván, hogy kinek az autonómiája fontos. Elvben továbbra is az lenne a lényeges, hogy a döntések függetlenek legyenek a központi irányítástól. Erre vonatkozóan konkrét igéretet kaptam, hogy a döntési mechanizmus autonómiája, illetve demokratizmusa nem sérül. A kormány mostani javaslatát én egyelőre egy lehetséges alternatívaként fogom föl...
... A miniszteri keret továbbra is 10 százalék lenne, ám a prioritásokra 20 százalékot kér a miniszter úr. Eddig is 30 százalékra tehető az az összeg, amely fölött a szakmai kollégiumok nem rendelkeznek... Ha a miniszteri keret aránya túllépi azt a mértéket, hogy emiatt úgy érzem, a már említett mozgásterem korlátozottá válik, akkor becsapva érzem majd magam...
„A döntés felettem született”
Jankovics Marcell a Nemzeti Kulturális
Alap autonómiáját veszélyeztető törekvésekről
Magyar Hírlap, 1998.11.10. Balogh
Gyula
...Tulajdonképpen nem a Fafejbe kezdtem el járni, hanem megismerkedtem Erdély Miklóssal. Az egy nagyon érdekes nap volt. A közgazdasági egyetemre jártam, ahol elsősorban a matematika érdekelt, meg a társadalomtudományok egyik szelete, aminek a történelemhez meg a jelen állapotokhoz van köze. Nagyon rosszul éreztem magam az egyetemen. Akkoriban az volt az elképzelésem, hogyha valamit szeretnék közölni, akkor megtalálom az ahhoz illő formát. Nem leszek se tudós, se művész, hanem mindig megpróbálom azt a formát, ami a témához leginkább illik akár amatőr szinten elsajátítani, és hogy a sutaság, tehát a nem képzettség is része lesz a dolognak. Abban az időben éppen az foglalkoztatott, hogy az emberek közti kommunikáció, az is, ahogy mi itt ketten ülünk, modellálható a hipnózissal. Egy oda-vissza hipnózissal. Általában vannak erőviszonyok, és mikor például egy nagy társaságba belép valaki, újrarendezi ezeket az erőviszonyokat. Kerestem, hogy a hipnózist, mint modellhelyzetet, milyen formában lenne érdemes megközelíteni. Rájöttem, hogy a mozihelyzet az maga a hipnózis. Van egy fényes pont, sötét terem, minden más kizárva, egy irányba ülünk, nem mocorog közben az ember. Tehát akkor egy filmet kéne csinálni. Írtam erről egy egyoldalas szinopszist, kinéztem a telefonkönyvből, hogy hol van a Balázs Béla Stúdió, láttam már „balázsbélás” filmeket... Fölmentem egy második emeleti kis szobába, ahol ült az asztalon egy pasas nagy csizmában. Odaadtam neki ezt a szinopszist - Bódy Gábor volt egyébként -, ott helyben elolvasta, és döntött, hogy egy kísérleti keretet, ami húszezer forint volt akkor, kiutalnak nekem, jövő héten forgathatok. Jöttem le a lépcsőn, és éppen jött le a lépcsőn valaki más is - Erdély Miklós. Dühöngött, hogy miért én kaptam ezt a húszezer forintot, amikor Károlyi Zsiga sokkal jobban megérdemelte volna. Miután intenzív sugárzású személy volt, azonnal fontos lett számomra, hogy bebizonyítsam, hogy nincs igaza...
...Én azt hiszem, hogy a kreativitás egy nagyon pici szelete az egésznek. Egy időben nagyon nagy hangsúly volt rajta, és egy kicsit külön lett kezelve. A Fafej erre a divatra reflektált egy kicsit ironikus módon, és nagyon hangsúlyozottan más módszert kínálva. Egyfajta edzés volt, az ember gondolkodását már húszévesen is megülő lustaságok, álszentségek, csúsztatások letisztogatása, a saját személyiség megszilárdítása, ami minden erős műnek előfeltétele. Ott voltak persze a kiállításaink, és szerettük volna, hogy jók legyenek, de ez csak melléktermék volt, az arra való felkészülés volt a fontos. Mindannyian művészeti főiskolákra jártunk, de aki más egyetemre járt, az sem járt olyan sokkal jobban. Gőgös, fellengzős és általában inkább művészattitűdöt tanító főiskolákra jártunk.
B.A.: Mi helyett tanították?
E.I.: Mondjuk a „szakma” helyett. Ez kétségbeejtő, szánalmas kis dolog, és valószínűleg a tanárok öntudatlanul csinálják... Mondok egy egyszerű példát. Amikor felvételiztem a filmművészetire, akkor az utolsó fordulóra egy pár perces tévéjátékot kellett csinálni a tévéstúdióban. Ehhez meg kellett tanulnunk kezelni a technikát, ezért egy hetet bent töltöttünk együtt. Azt figyeltem meg, hogy ezek a srácok, még azelőtt, hogy fölfognák, hogy a pulton mit kell megnyomni, és mi hogy mozog, egy nap alatt átvették a bennfentes szakmai szótárt, és még a hangsúlyokat is igyekeztek eltanulni. Rendezőnek lenni hatalmi pozíció. Jó pár ember azért megy rendezőnek, mert rendezetlen a lelki élete, és a hatalmi pozícióban lévő ember mindig biztonságosan ki tud élni egy csomó mindent. Alárendelt helyzetben nem, egyenlő helyzetben sem. Egy stáb egy kis katonai szervezet, mert máshogy nem is lehet megcsinálni egy filmet...
Hát, havazik rendesen
Enyedi Ildikóval beszélget Beck András,
Nappali Ház, 1998/3.
... Ez a sorozat minden illuziók veresége. „Fakó minden teória, a lét aranyló fája zöld”, hangzik a Goethe idézet, akár a dokumentaristák jelszava is lehetne, csakhogy Schiffer e roppant eposzában a fa nem aranylik és nem zöld. Csak az indulatok burjánzanak, a szorongás és a tehetetlenség. A nézőben is.
Tar Sándor: Senki gyermekei
Filmvilág, 1998/november
... Az INDIGÓ egyfajta válasz volt a nyilvánosság hiányára. Erdély számára jelenthette a Bauhaust ugyanúgy, mint a platóni Akadémiát. Ebben modellezte az alkotás folyamatát.
A nyilvánossá tétel - mivel egyfajta társadalomkritikai pozíciót is magában hordozott - nem csak műfaji, művészeti, de művészeten kívüli korlátokba is ütközött. Amit a kultúrpolitika ingerült reagálása is mutatott „egyes” művészeti kiállításokkal, akciókkal szemben. Iparterv boglári kápolna. (Erdély szinte mindig a „tűrés” határon mozgott, gyakran „átlépve” azt.)
Erre a mintha-állapotra a művészet többféleképpen reflektálhatott. Törekedhetett a látszat megőrzésére; vagy úgy tesz, mintha elfogadná a látszatot valóságként, s a tagadás burkoltabb formáját választja. Vagy pedig nyiltan tagadja azt a látszat leleplezésével, vagy megtartva a dokumentálás látszatát - s ezáltal önmagával kerül ellentmondásba. Ennek következtében szembetalálja magát a művészi látszata - illetve a látszat „művészete” problémájával. Azaz a valóságos és a kvázi valóságot egybemosó, s a látszatot - tudatosan - megőrző reprezentatív „dokumentálást” tagadva eljutni addig, hogy a látszatszerűség teremtett jellegét nyíltan vállalja (és nem leplezi), jelezve, hogy ez az adott műépítkezés módjának technikai keretét jelenti csupán. (Pauer Pszeudo kiáltványa)...
Palotai János: Erdély aranykora(?)
Élet és Irodalom, 1998. 11. 06.
Almási Miklós: Teória a bolhapiacon
- Király Jenő: Mágikus mozi
Filmvilág, 1998/11.
... ez az izmozás nem vész kárba, a traccspartikból helyre kis tragikomikus dramolett kerekedik. Mert ugyan barátnők ők hárman, tehát aggódnak a másikért és szeretik egymást, de ez a meghitt viszony nem zár ki némi szemétkedést és szívatást, egy-egy női ösztönnel spontán és pompásan irányzott szúrást vagy a lélekre nagy műgonddal elhelyezett marást, mert ugye a kan miatt rivalizálnak is, s ha úgy hozza a vaksors, hát istenem, akkor belegányolnak egy pöttyet egymás életébe. Mindezek ellenére egyetlen homályos célzás vagy félreérthető utalás nincs ebben a filmben arra, hogy a férfiak hasonló kapcsolata bármiért is értékesebb, szilárdabb vagy akár tisztességesebb volna. Ezek a nők nem gyöngék és kiszolgáltatottak, akiket a férfias önhittség leereszkedő megértése és álságos sajnálkozása termelt, de nem is a sértődött és harcos feminizmus által legyártott örök vesztes áldozatok, akik hiába kepesztenek, legázolja őket ez a szemét maszkulin világ. Néha öntudatosak, néha esetlenek, egyszer esendőek, máskor meg gyarlók, az ilyenekből tizenkettő egy tucat, szóval teljesen normálisnak és valóságosnak látszanak. Mondom, tényleg olyanok, mint akik ott trécselnek a presszó szomszéd asztalánál, csak most nem nekem kell történetet kitalálnom a félfüllel elcsípett mondatok köré, mert ettől megkíméltek az alkotók, akik tudományos megfigyeléseiket pompásan álcázták.
Szárnyas Gábor: Luvnyák
Élet és Irodalom, 1998. 11.13.
...Voltaképpen szép, tisztességes, jó szándékú film a Cigánytörvény, nemcsak azáltal, hogy beleérzéssel, rokonszenvvel, helyenként meleg humorral ábrázolja a számkivetettségükben is jó kedélyű hőseit és a cigányok világát, hanem azáltal is, hogy olyan formával próbálkozik, amely valamennyire elfogadtathatná a megszépítő, érzelmes ábrázolást. Az összkép mégis felemás. A mesés, folklorisztikus hangnemmel nem sikerül ötvözni a realisztikus részleteket: a két nagyobbik lány családjának bemutatása kidolgozatlan epizód egy másik filmből, amely a romák beilleszkedési esélyeiről szólhatna. A legkisebbik lány betöltetlen helyét érzelmes fellengzés pótolja. Nem meggyőző és nehezen értelmezhető Tamáska dramaturgiai szerepe, hogy mintha mindig csak ő okozná a bajt, egyébként talán minden rendbe jöhetne. Költőinek szánt, de valójában ködösítő homály borítja alakját, amint azt a kérdést, hogy a jó szándékon kívül voltak-e ennek a filmnek más szándékai is?
Györffy Miklós: Cigánytörvény
Magyar Nemzet, 1998.11.12.
...Bíró Yvettékkel szemben érezhetően kétségbeesetten próbálja hangsúlyozni, hogy problémái nem evidenciák ( a film tárgyszerűsége), hanem egyszerűségében nehezen megragadható szubsztanciák. Szembetűnő, hogy tankönyve mennyire nem esztétikai jellegű, sokkal inkább egy fizika tankönyv példatáraként komolyodik előttünk, ami azért furcsa, mert következményeiben radikálisan eltérő esztétikájú filmeket eredményezhetne. Tekintettel arra, hogy jelen pillanatban Verhovenek, Levinsonok, Di Capriók tündökölnek a film csillagoktól hazug egén, tökéletesen világos előttem, hogy még nincs itt az ideje annak a tanítványnak, akiben még egyszer újra születik a zseni, édes gyümölcsöt érlelve...
Bakács Tibor Settenkedő: Üres iskola
Bódy Gábor: Filmiskola, Palatinus,
1998. 238 oldal, 1800 Ft.
Élet és Irodalom 1998.11.20.
Pálinkás Szűcs Róbert: Szabadság tér,
te szülj nekem rendet!
Mancs, 1998.11.12.
Hámori a kulturális alapról
Népszabadság, 1998.11.11. V.Gy.
Cakó Ferenc Fészek (Spanyolország,
Gava: a legjobb animációs alkotás díja)
Magyar Nemzet,1998.11.10.
Filmszemle és vásár
Budapest Screening
Magyar Nemzet, 1998.11.12.
Zebra Zoli találkozik Szurtos Pannival
- diafilm-kiállítás
Mancs, 1998.11.12.
Európa Filmdíj: nincs magyar jelölt
Mancs,1998.11.13.
A PR világfesztivál díjait kiosztották
Metró Újság, 1998.11.16.
Kisfilmek a fővárosról
Celluloidkuriózumok a 125 éves Budapest
múltjából (Örökmozgó)
Népszabadság,1998.11.17. Cs.L.
Konrad Szolajski: A moziból eltünt
a politika (rendező-producer-forgatókönyvíró a XXIII. Lengyel Filmfesztiválról)
Magyar Hírlap, 1998.11.14.
Európai filmesrandevú (Eureka)
Népszabadság, 1998.11.14. Varsányi
Gyula
Siker a filmesfórumon (Eureka)
Népszabadság,1998.11.16. V.Gy.
Magyar filmek sikere az Eureka-vásáron
Magyar Hírlap, 1998.11.16. K.H.G.
Filmesek, ha találkoznak
Európa audiovizuális gondjai
Magyar Nemzet,1998.11.17. (ferch)
Sas Tamás Presszó című filmje a
zsűri különdíját nyerte el a cottbusi filmfesztiválon
Magyar Nemzet,1998.11.17.
A mi gólyánk
Gyarmathy Lívia filmrendező meg a
madarak
Magyar Nemzet, 1998.11.16.
Szabó István: Nagy filmek tervei a
fiók mélyén (búcsú Szőts Istvántól)
Magyar Hírlap, 1998.11.09.
Búcsú Szőts Istvántól
Magyar Hírlap, 1998.11.17.