A kaukázusi fogoly 317 KByte

Egy dagesztáni hegyi faluban elfognak és túszként õriznek két orosz katonát. Remélik, hogy kicserélhetik õket a falu vezetõjének fiával, aki viszont az oroszok fogságába került. A fiatalabb katona és egy helybéli lány között lassan-lassan barátság szövõdik. Bombaként robban a hír, hogy a falu vezetõjének fiát kivégezték az oroszok. Az apa felkíséri túszát a legmagasabb hegy csúcsára, és tarkójának szegezi a puskát. Mellé lõ... Az orosz katona szinte még fel sem fogja megmenekülését, amikor támadó helikopterek jelennek meg a horizonton.

"Nincs jobb barát és nincs rosszabb ellenség egy kaukázusinál"

Beszélgetés Szergej Bodrov rendezõvel

A kaukázusi fogolyt az alkotók eredetileg Csecsenföldön akarták forgatni, de mivel nem találtak megfelelõ helyszínt, a szomszédos Dagesztánban lévõ kicsiny hegyi falut, Rehit választották. A falu lakói barátságosan fogadták a filmeseket, mindenki szerepelni akart, fényképeket kértek magukról. A forgatás alatt a stábnak meg kellett bírkóznia a kiszámíthatatlan hegyi klímával és a faluban élõ néhány fiatalemberrel, akik sokallták az idõt, amit a filmesek a falujukban töltöttek, és keveselték a pénzt, amit ezért kaptak. Végül hosszú egyezkedés után, számtalan pohárköszöntõ és konyak kíséretében belenyugodtak a munka folytatásába. A kaukázusi fogolyt elõször a Cannes-i fesztivál "Rendezõk hete" szekciójában mutatták be, már ott is felhívta magára a figyelmet. A Karlovy Vary fesztiválon a zsúfolásig megtelt nagyterem közönsége lelkes tapssal fogadta a mûvet, amely elnyerte a fõdíjat. A film témája sajnos jelenleg is aktuális, hiszen, mint annyiszor az elmúlt évszázadok során, megint háború folyik Csecsenföldön. Szergej Bodrovval, a film rendezõjével a Karlovy Vary fesztiválon beszélgettünk, két nappal a díjkiosztás elõtt:

Miért éppen Tolsztoj százötven éve írt novelláját, A kaukázusi fogolyt választotta filmje témájául ?

Oroszország és a Kaukázus viszonya évszázadok óta mindig bonyolult volt. Puskin, Lermontov, Tolsztoj és sok más, kevésbé ismert író foglalkozott mûveiben a "kaukázusi témával". Tolsztojnak írását régóta szeretem. Különös ötvözete a tragédiának és a humornak. Ugyanakkor Tolsztoj háborúról és békérõl vallott gondolatai is nagyon közel állnak hozzám.

Gondolt-e valamelyik országra, ahol esetleg éppen háború dúlt, amikor a film ötlete felmerült Önben ?

Amikor két éve elhatároztam, hogy megfilmesítem a novellát, nem gondoltam konkrét háborúra. Ugyanúgy forgathattam volna Boszniában, Afganisztánban vagy bárhol, de végül is Oroszországot választottam, mert ott otthonosabban mozgok, többet tudok az emberekrõl, a történelmünkrõl. A film helyszíne - a forgatás idején - a legbékésebb területek egyike volt. Én csupán arról akartam beszélni, hogy mennyivel könnyebb egy embert megölni, mint szeretni vagy elfogadni. Az elbeszélés cselekményét némileg megváltoztattam, mert mai környezetbe akartam helyezni a szereplõket, de mindvégig forrásnak tekintettem Tolsztoj mûvét.

Végül is egy dagesztáni hegyi falu közelítette meg legjobban a helyszínre vonatkozó elképzeléseit. Járt már korábban is Dagesztánban ?

Igen. Elég jól ismerem a területet. Sokat tudok az ott élõkrõl. Egy orosz mondás szerint "Nincs jobb barát és nincs rosszabb ellenség egy kaukázusinál". Ez egy kicsi köztársaság, de harminchat nemzetiség, harminchat nyelvet beszélve él egymás közelségében. Különbözõ sorsú, különbözõ múltú, eltérõ karakterû embernek kell megtalálniuk nap mint nap a közös nyelvet. Az idõ múlása nem érzõdik ebben a kis faluban. Az emberek élete ezer éve nem változott. A magas hegyoldalakba épített házacskák méhkasként épülnek egymásra. Nincs vezetékes víz és nincs csatorna. A vízhordás az asszonyok dolga, õk kaptatnak fel a hegyipatakokhoz. A kaukázusi férfirõl azt tartják, hogy Allah a csatákra, a házépítésre, no és szerintem a vodkaivásra teremtette. A modern világból csupán a televízió tört be az évezredes változatlanságba. A két-háromezer méter magas hegyek között télen óriási hó van, az utak járhatatlanok. Csak helikopterek tudják megközelíteni a falut, így hozzák az élelmet, orvosságot. Ezért aztán a hegyi emberek mindig örömmel fogadják a helikoptereket.

A nemzetközileg jól ismert kiváló színészen, Oleg Menysikovon kívül, akit legutóbb Mihalkov Csalóka napfény címû remekmûvében láttunk, csaknem minden szereplõ amatõr filmjében. Szeret amatõrökkel dolgozni?

Eddigi munkáimban is vegyesen játszanak profik és amatõrök. Könnyen szót értettem a helyi lakosokkal. Játékuk olyan természetes és meggyõzõ, mintha mindig a kamerák elõtt álltak volna. A film fõszereplõje, Dina (Szuzanna Mehralieva) is egy helybéli lány. Tizenkét éves volt csupán, amikor megtaláltuk. Meglepett érett játékával.

A másik fõszereplõ, az egyik orosz katona, az Ön fia...

Nem volt könnyû méltó partnert találni Menysikovhoz, aki a másik orosz katonát játssza. Az utolsó pillanatban döntöttünk a fiam mellett. A próbafelvételek nagyon jól sikerültek, mégis nehezen vettük rá a szereplésre. Történelem szakos egyetemista, és most írja disszertációját a reneszánsz mûvészetérõl.

Filmjének különös jelentõséget kölcsönöz a hónapok óta szûnni nem akaró csecsenföldi háború...

Õszintén remélem, hogy mire Oroszországszerte bemutatják a filmet, szeptemberben-októberben, a háborúnak vége lesz.

Hogyan fogadták a filmet? Úgy tudom, Moszkvában már megtartották a premiert.

Moszkvában telt házakkal megy a film, és valamennyi orosz televíziós csatorna megvásárolta a sugárzás jogát. Több külföldi forgalmazó is megvette már.

Ön évek óta Los Angelesben él és dolgozik, forgatókönyveket ír. Milyen lehetõségei vannak egy orosz rendezõnek Hollywoodban ?

Nemrégen vették meg egyik forgatókönyvemet, amelybõl éppen most készült el a Valakit szeretni címû film. A fõszereplõ Antony Quinn, én társproducer vagyok. Hamarosan forgalmazni kezdik Amerikában. Elég sok a tervem és ajánlatokat is kapok. Most próbálom eldönteni, melyikbe vágjak bele.

Szergej Bodrov 1948-ban született. 1974-ben diplomát szerzett a moszkvai Állami Filmfõiskolán forgatókönyvírói szakon. Több mint harminc film készült forgatókönyveibõl. Rendezõként 1984-ben debütált. A forgatókönyveibõl készült filmek többsége díjakat nyert hazai és nemzetközi filmfesztiválokon. 1994-ben a torontói nemzetközi filmfesztivál egyik szekcióját Bodrov filmjeinek szentelték. 1991-ben Franciaországban adták ki A szabadság a paradicsom címû könyvét. 1996-ban készült el A kaukázusi fogoly, amelyet õ írt és rendezett.

Surányi Vera