Noteszlapok

a Kecskeméti Animációs Fesztiválról

Kétszer néztem végig az idei kecskeméti animációs filmfesztivál teljes mûsorát. "Bemelegítésnek" mint az elõzsûri tagja, majd meghívott újságíróként is. A felkérésnek roppant örültem, mert megtekinthettem az utóbbi esztendõk termését s bár többször részt vettem már különféle bírálóbizottságok munkájában, csak a hivatalos megnyitó közben kezdtem meditálni a felelõsségrõl. 131 hosszabb-rövidebb opuszt láttunk Buglya Sándorral és Csáji Attilával, ebbõl jónéhányat kirekesztettünk a versenybõl. Vajon helyesen döntöttünk-e? Az ilyesfajta feladat mindig kegyetlen s nemcsak az elutasító szavazatok miatt, hiszen az is elõfordulhat, hogy arra méltatlan filmeknek kegyelmez meg lankadó pillanataiban az ember. Megvallom, magam legjobban azokat a filmfiesztákat kedvelem, ahol nem osztanak díjakat. A mûvészet világában minden minõsítés esetleges és szubjektív. Számos példát tudnék hozni akár Cannes vagy az Oscar történetébõl is a végzetes melléfogásokra. Ugyanakkor jó, ha van tétje a reprezentatív seregszemlének. Olykor egy szerény oklevél felér bármilyen lelkendezõ kritikával. Szerencsére nem nagyon feszegették Kecskeméten az elõzsûri inkompetenciáját - kisebb-nagyobb megjegyzések persze elhangzottak, ám ezeket a kesztyûket fölösleges lett volna felvenni -, annál inkább kiszivárgott néhány hír a "nagy döntnökök" ádáz vitáiról /lásd a Filmvilág augusztusi számában megjelent Karátson Gábor-cikket/. Kinek van igaza? Eldönti az idõ. Amikor fesztiválokról szólunk, a filmekrõl s nem a zsûrirõl kell beszélnünk.

*

A magyar animáció a hatvanas években vált felnõtté - bebizonyítva, hogy a legbonyolultabb gondolati tartalom és formanyelvi kísérlet megjelenítésére képes. Egyetlen új hullám sem örökéletû, a világszerte sztárolt magyar animációs csapat lendülete is megtört késõbb, ám a filozofikus mondanivaló és a stílusok változatossága szerényebb évjáratokban is jellemezte Jankovics, Nepp, Gémes és a többiek törekvéseit. Kecskemét egyfajta /mérsékelt/ folytonosságról tanúskodott, de azért kissé hiányoltam a tartalmasabb közéletiséget a filmekbõl. Természetesen nem a "képes beszédet" és rejtett asszociációkat - ma már mindent néven nevezhetünk, nincs többé értelme parabolák palástja mögé bújni -, hanem az "itt és most" hangsúlyait, hangulatait, feszültségeit. S ha már kifogásaim oldalaira lapoztam, megemlítem, hogy több szatirikus alkotást vártam, a humor színei kissé megkoptak vagy uniformizálódtak. A poénok persze robbantak a maguk helyén, azzal a tûzijátékkal azonban, ami a magyar animációt az aranykorban jellemezte, az 1996-os szemle egyáltalán nem szolgált. Biztató, hogy ebben a közegben nem degradáló a nevettetés, mint a játékfilmek mezõnyében, soha nem is volt az, ennek ellenére lehetne változatosabb a körkép. Különösen a reklámok sótlansága kedvetlenített el, de a magasabb mûvészet régióiba tartozó tíz-húszperceseket sem vetette szét a könnyed játékosság, pedig a színek-vonalak mesterei tudnak kacagni magukon és másokon.

*

Céhen kívüliek dohogása is eljutott hozzám, hányaveti technikai felkészültséggel férceltek össze néhány produktumot, mondotta valaki habzó szájjal, másvalaki a dramaturgia fantáziátlanságára panaszkodott, olyan véleményt is hallottam: mintha megállt volna az idõ Pannóniában /meg a többi mûhelyben/. Igaz ami igaz, alkalmanként kísértett a másodlagosság s elég sokan haladnak kitaposott ösvényeket, ez azonban nem fõbenjáró bûn: bele lehet lépni többször is ugyanabba folyóba. Hadd magyarázzam meg, hogyan értelmezem a dolgok dialektikáját. Van "átjárás" mások követése és a kísérletezés között. A kalapemelgetés szép gesztus, de nem tanácsos beledermedni ebbe a pózba. A tehetség talán legnagyszerûbb megnyilvánulása az eredetiség. Az egyik vitán - jó hagyomány: "kivesézni" a filmeket a bemutató másnapján, kár, hogy a szakmai közöny a módszer eredményességének útjában áll - kaptam a fejemre, mivel a fõiskolásokat enyhe utánérzéssel vádoltam, pedig mindössze azt akartam szóvá tenni: árulkodóak bizonyos sószellemi rokonságok, a tanítványokra hatnak a tanárok / ami megint csak nem tekinthetõ hibának /.

*

Isten õrizz, hogy rágjam a filmes gumicsontot, miszerint esztétikán túli terület-e vagy sem az az álomvilág, melyet Walt Disney a mostanában giccsõrnek becézett varázsló teremtett, dehát Kecskeméten többen kijelentették: túllépett az idõ a Hófehérke-irányzaton, ne is vegyük komolyan azokat, akik tegnapelõtti effektusokkal pöttyözik tele munkáikat. Kételkedem a kategorikus elutasítás jogosságában. Az arisztokratizmus gõgje számomra elfogadhatatlan, noha tudván tudom: Disney tényleg a meghaladott múlt reprezentánsa. Steven Spielberg sem mérhetõ össze - mondjuk - Ingmar Bergmannal, az üzlet királyát mégsem seprûzik ki az újkori mozi-históriából. Dargay Attila, aki sajnálatosan és érthetetlenül távolmaradt a kecskeméti szemlétõl, nem tekinthetõ negyedosztályú iparosnak pusztán amiatt, mert sokak szemében konzervatív tradíciókat ápol. Meg mások sem - akadtak páran a kecskeméti porondon is -, elvégre a "disney"-zés tisztességes színvonalon is mûvelhetõ. Más kérdés, s ebben egyetértek az aggályoskodókkal: megfekheti a gyomrunkat, ha mindig ugyanazt az édeskés miliõt nézzük, s ízlésficam amikor a túlcicomázott színeket-vonalakat kikiáltják az animáció csúcsának vagy csodájának.

*

Friss szemlélet, magával ragadó élményt azok a filmek hoztak, melyekkel könnyen lehet azonosulni témájuk, atmoszférájuk, talányosságuk, szellemességük okán. Reisenbüchler Sándor az Ecotopiában - Nagydíjjal jutalmazták érte - konzekvensen folytatja, amit korábban elkezdett. Most is a harmónia keresése hozza lázba. Eszközei kiforrottak és letisztultak. Kompozícióinak érzelmi hõfoka magas. Bámulatosan képes bánni az anyagával. A kert Orosz István látomása, csupa sejtelem és misztikum - a legnemesebb cizellálás nyelvén megfogalmazva. Kedvesek a Magyar népmesék variációi /Szabó Gyula szinkron-teljesítményeirõl egyszer tanulmányt kellene írni/. A My Bagy left me Berlint már meghódította: bizarr beállításai, provokatív "prózái" most is tetszettek. Jankovics Marcell Tragédia-fejezetei szuggesztív "olvasatok" stílusuk szépen kicsipkézett, mindössze egy-két harsány aktualizálást találtunk erõltetettnek. Lehetne folytatni még az emlékezet rostján fennmaradt filmek felsorolását. Rögtönzött példatárunk arról tanúskodik, hogy értékek sem hiányoztak a kínálatból. Tavasszal jártam Ankarában egy nemzetközi animációs fesztiválon /apropó: Kecskemétnek ettõl az esztendõtõl kezdve ugyancsak ez a rangja/. Felelõsséggel állíthatom: nem volt jobb a minõségi átlag, mint a mi rendezvényünkön. Hogy Dave Bortwick meglehetõsen taszító Hüvelyk Matyija kapta az egyik legrangosabb elismerést? Ízlések és pofonok különböznek. Az angol rendezõ bravúros beállításokon vizionál elénk egy borzalmas társadalmat, melynek - s ez kelt viszolygást - csillogóak a hullafoltjai. Kár lenne, ha netán irányzatot teremtene a látásmódja.

*

Az egészestés animáció nekünk a szívünk csücske: annál inkább emlegetjük nosztalgikus sóhajokkal pompás sorozatunk darabjait, minél reménytelenebb a helyzet a folytatásra. Legyünk õszinték? Persze hogy a középszer dominált s a koszorúban ott virított a mi színeinkben vetített tantörténet, A hetedik testvér is /rendezõi Koltai Jenõ és Hernádi Tibor/. Közös hiba: sovány a sztori, elnagyoltak a karakterek, uniformizált a képi megjelenítés. Kissé félve említem meg, a teóriának ez az egyik legcsúszósabb terepe: nemzeti koloritot ritkán fedezhettük fel az ambiciózus egy-másfél órás mûvekben, mivel a filmek roppant hasonlítottak egymásra. A mi erdõnk alján vizuális verbalizmusát / ilyen is létezik!/ Dylan Thomas ihlette, Les Orton azonban jobban tette volna, ha más mûfajt választ. Teszem azt - marad az eredeti rádiójátéknál.

*

Merre tovább, magyar animáció? - a kérdés megkerülhetetlen, noha válasz nincs rá. Legalábbis olyan válasz, ami reményt kelthetne a magyar film mostani válságos helyzetében, Így aztán marad a jámbor óhaj: talán akadnak szponzorok, megrendelõk, szövetségesek ahhoz, hogy a csodában bízó budapesti, kecskeméti és egyéb szintereken tevékenykedõ rajzfilmes gárda tovább írja A kiskakassal elkezdett krónikát és az immár határainkon túl is ismert kecskeméti ünnep fejezeteit.

Veress József

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek