Nők a kamera mögött címmel vetítette az Örökmozgó egy hónapon keresztül a kizárólag rendezőnők alkotásaiból összeállított, majd ötven részes sorozatot. Ennek keretében látható volt néhány Magyarországon eddig be nem mutatott film is.

Zakál Edit:

Vizuális líra

Maya Deren korai filmjeiről

A délután szökevénye
A délután szükevénye
49 KByte Maya Derenről nemigen hallottak a magyar nézők, s még kevesebb eséllyel láthatták filmjeit, hiszen az azokat hiányoló, illetve Deren munkáiról megjelent néhány cikk után most először mutatták be őket Magyarországon.
Az ukrán származású rendezőnő 1917-ben született, eredeti neve Eleonora Derenkovszkij. A család Lengyelországon keresztül illegálisan emigrált Amerikába, ahol a szülők házassága igen korán megromlott, majd végleg felbomlott. Derent erősen megviselte szülei válása, s egyáltalán, az otthontalanság és gyökértelenség, illetve az ebből adódó identitás-problémái alapvetően meghatározták egész életét, személyiségét és magatartását. Hosszú ideig mélyen baloldali volt, aktívan politizált. Első férje is az Amerikai Szocialista Párt egyik vezető politikusaként dolgozott. A politikából - az első otthon, amit megtalálni vélt - azonban kiábrándult, amikor az elnökválasztáson megalázó vereséget szenvedtek.
A csalódás után fordult komolyan a művészet felé. Kapcsolatba került a táncművészettel, ami a 40-es évek Amerikájának egyik meghatározó jelentőségű műfaja, s ami addigra komoly mozgalommá fejlődött.
Deren korábban írt is, lírát és prózát egyaránt, de minduntalan feszélyezte a tudat, hogy nem anyanyelvén, tehát nem ösztönös biztonsággal nyilvánul meg. A táncban talált rá arra a nyelvre, amely univerzális jellegéből adódóan túllépi mindenfajta verbális megnyilatkozás korlátait, s amely utat nyit számára a film felé.
Ebben az időben erősödött meg az avantgarde filmezésen belül az a törekvés is, amely a filmművészetet a társművészetek szintjére kívánta emelni, úgy, hogy azok bevett fogásait adaptálja a filmre. Erre elsősorban a koreográfia tűnt alkalmasnak, hiszen a tánc nyelve számtalan azonosságot mutat a film nyelvével: egy térben és időben lejátszódó vizuális jellegű folyamatot szabályoz, melynek van eleje és van vége, de nem feltétlenül lineáris, tehát lehetőséget teremt a különböző tér-idő dimenziókban való elágazásokra. Ezen túl pedig a tánc a filmhez hasonlóan szintén sűrített kifejezési forma, az ember szeme előtt zajló folyamat, melynek lényege azonban az absztrakció, illetve az absztrakciós képesség mozgósítása.
A koreográfiai elemeket felhasználó filmes mozgalom létrejöttében komoly szerepet játszottak Maya Deren filmjei.
Első filmje, az 1943-ban készült A délután szövevénye pályájának meghatározó állomása, egyúttal a filmtörténet egyik jelentős fordulópontja is: innen számítják az avantgarde filmezés modern szakaszát. A filmet második férje, Alexander Sacha Hemmid fényképezte, aki azt vallotta - és erre ösztönözte Mayát is -, hogy a kifejezés lényege a személyes megnyilvánulás: annak kifejezése, ami csak általad létezik. Ennek megvalósításához különösen alkalmasak a munka során elkövetett hibák, melyek épp a normától, a sémáktól való eltérés mikéntjét - s ezáltal a rendező személyiségét, gondolkodásmódját - tárják föl. (Ez a gondolat azóta is mindenfajta avantgarde filmezés egyik sarkköve.)
Deren korai filmjeiben abszolút módon jelenik meg Hammid “tézise”. Nála a tér fiktív tér: az ő sajátos tere, az idő fiktív idő: az ő saját ideje, s az okság szintén: saját oksági rendszere. Deren elszakította a filmet a realitástól, s azt saját valósága - tehát önkényes, ám önmagában koherens, belső logika - alapján építette fel. Ebben az értelemben tehát nem a látvány fontos, hanem a látvány megragadásának módja, nem a realitás, hanem a belőle fölépülő spirituális realitás. Ugyanakkor a képek szimbolikus jellege, illetve a konkrét tárgyi szimbólumok már önmagukban is jelentést hordoznak, s ennyiben a látvány maga is a filmek meghatározó jelentésszervező elemévé válik.
Deren filmjei a valóságon belül tárják fel a valóságfelettit. Alapvetően kapcsolódnak tehát a szürrealizmushoz, ami a kor egyik meghatározó stílusirányzata, illetve művészeti mozgalma. S bár Maya Deren nem vett részt a mozgalomban, filmjeiben mégis - elkerülhetetlenül - megjelenik a szürrealizmus jellemző tematikája, alapvető motívumai.
Deren filmjei azért kapcsolódnak lényegileg a szürrealizmushoz, mivel a képek dinamikája bármely más művészetnél inkább megközelíti az álmok különleges folyamát, s úgy tűnik, a film formanyelve a legalkalmasabb az álom és valóság művészi keverésére. Deren pedig épp ezzel operál: A délután szövevénye, a Szárazföldön és a Rituálé a megváltozott időben az álom absztrakt szerkezetét követve asszociatív módon kapcsolja egymáshoz az egyes képeket, jeleneteket, az időket és a tereket.
A délután szövevényében minduntalan álom és valóság között bolyongunk, egy meghasadt tudat szövevényes útjain: a film a tudattalan feltárulásának folyamata. A szürrealizmus egyik legfőbb törekvése épp a tudattalan feltárása, melyben nagy jelentőséget tulajdonítanak a nemi ösztönnek. Klasszikus példája ennek Bunuel Az andalúziai kutya című filmje, melyet Deren korai filmjei előzményének is tekinthetünk. Hiszen Deren épp azzal a problémával szembesül, mely tulajdonképpen Az andalúziai kutya óta a költői film alapvető problémája, vagyis hogy lehet-e hagyományos értelemben vett történetet mesélni. Válaszuk ugyanaz: a költői film. Epika helyett líra, külső történések helyett belső folyamatok képre fogalmazása: vizuális líra.
S Maya Deren tudta ezt: filmköltészet, amit csinált.
Köszönet Antal Istvánnak.
A délután szökevénye
A délután szükevénye
49 KByte

A délután szükevénye
56 KByte

Szárazföldön
51 KByte

Szárazföldön
44 KByte
Rituálé a megváltozott időben
Rituálé a megváltozott
időben
50 KByte

A délután szükevénye 49 KByte	Maya Derenről nemigen hallottak a magyar nézők, s még kevesebb eséllyel láthatták filmjeit, hiszen az azokat hiányoló, illetve Deren munkáiról megjelent néhány cikk után most először mutatták be őket Magyarországon. Az ukrán származású rendezőnő 1917-ben született, eredeti neve Eleonora Derenkovszkij. A család Lengyelországon keresztül illegálisan emigrált Amerikába, ahol a szülők házassága igen korán megromlott, majd végleg felbomlott. Derent erősen megviselte szülei válása, s egyáltalán, az otthontalanság és gyökértelenség, illetve az ebből adódó identitás-problémái alapvetően meghatározták egész életét, személyiségét és magatartását. Hosszú ideig mélyen baloldali volt, aktívan politizált. Első férje is az Amerikai Szocialista Párt egyik vezető politikusaként dolgozott. A politikából - az első otthon, amit megtalálni vélt - azonban kiábrándult, amikor az elnökválasztáson megalázó vereséget szenvedtek. A csalódás után fordult komolyan a művészet felé. Kapcsolatba került a táncművészettel, ami a 40-es évek Amerikájának egyik meghatározó jelentőségű műfaja, s ami addigra komoly mozgalommá fejlődött. Deren korábban írt is, lírát és prózát egyaránt, de minduntalan feszélyezte a tudat, hogy nem anyanyelvén, tehát nem ösztönös biztonsággal nyilvánul meg. A táncban talált rá arra a nyelvre, amely univerzális jellegéből adódóan túllépi mindenfajta verbális megnyilatkozás korlátait, s amely utat nyit számára a film felé. Ebben az időben erősödött meg az avantgarde filmezésen belül az a törekvés is, amely a filmművészetet a társművészetek szintjére kívánta emelni, úgy, hogy azok bevett fogásait adaptálja a filmre. Erre elsősorban a koreográfia tűnt alkalmasnak, hiszen a tánc nyelve számtalan azonosságot mutat a film nyelvével: egy térben és időben lejátszódó vizuális jellegű folyamatot szabályoz, melynek van eleje és van vége, de nem feltétlenül lineáris, tehát lehetőséget teremt a különböző tér-idő dimenziókban való elágazásokra. Ezen túl pedig a tánc a filmhez hasonlóan szintén sűrített kifejezési forma, az ember szeme előtt zajló folyamat, melynek lényege azonban az absztrakció, illetve az absztrakciós képesség mozgósítása. A koreográfiai elemeket felhasználó filmes mozgalom létrejöttében komoly szerepet játszottak Maya Deren filmjei. Első filmje, az 1943-ban készült A délután szövevénye pályájának meghatározó állomása, egyúttal a filmtörténet egyik jelentős fordulópontja is: innen számítják az avantgarde filmezés modern szakaszát. A filmet második férje, Alexander Sacha Hemmid fényképezte, aki azt vallotta - és erre ösztönözte Mayát is -, hogy a kifejezés lényege a személyes megnyilvánulás: annak kifejezése, ami csak általad létezik. Ennek megvalósításához különösen alkalmasak a munka során elkövetett hibák, melyek épp a normától, a sémáktól való eltérés mikéntjét - s ezáltal a rendező személyiségét, gondolkodásmódját - tárják föl. (Ez a gondolat azóta is mindenfajta avantgarde filmezés egyik sarkköve.) Deren korai filmjeiben abszolút módon jelenik meg Hammid “tézise”. Nála a tér fiktív tér: az ő sajátos tere, az idő fiktív idő: az ő saját ideje, s az okság szintén: saját oksági rendszere. Deren elszakította a filmet a realitástól, s azt saját valósága - tehát önkényes, ám önmagában koherens, belső logika - alapján építette fel. Ebben az értelemben tehát nem a látvány fontos, hanem a látvány megragadásának módja, nem a realitás, hanem a belőle fölépülő spirituális realitás. Ugyanakkor a képek szimbolikus jellege, illetve a konkrét tárgyi szimbólumok már önmagukban is jelentést hordoznak, s ennyiben a látvány maga is a filmek meghatározó jelentésszervező elemévé válik. Deren filmjei a valóságon belül tárják fel a valóságfelettit. Alapvetően kapcsolódnak tehát a szürrealizmushoz, ami a kor egyik meghatározó stílusirányzata, illetve művészeti mozgalma. S bár Maya Deren nem vett részt a mozgalomban, filmjeiben mégis - elkerülhetetlenül - megjelenik a szürrealizmus jellemző tematikája, alapvető motívumai. Deren filmjei azért kapcsolódnak lényegileg a szürrealizmushoz, mivel a képek dinamikája bármely más művészetnél inkább megközelíti az álmok különleges folyamát, s úgy tűnik, a film formanyelve a legalkalmasabb az álom és valóság művészi keverésére. Deren pedig épp ezzel operál: A délután szövevénye, a Szárazföldön és a Rituálé a megváltozott időben az álom absztrakt szerkezetét követve asszociatív módon kapcsolja egymáshoz az egyes képeket, jeleneteket, az időket és a tereket. A délután szövevényében minduntalan álom és valóság között bolyongunk, egy meghasadt tudat szövevényes útjain: a film a tudattalan feltárulásának folyamata. A szürrealizmus egyik legfőbb törekvése épp a tudattalan feltárása, melyben nagy jelentőséget tulajdonítanak a nemi ösztönnek. Klasszikus példája ennek Bunuel Az andalúziai kutya című filmje, melyet Deren korai filmjei előzményének is tekinthetünk. Hiszen Deren épp azzal a problémával szembesül, mely tulajdonképpen Az andalúziai kutya óta a költői film alapvető problémája, vagyis hogy lehet-e hagyományos értelemben vett történetet mesélni. Válaszuk ugyanaz: a költői film. Epika helyett líra, külső történések helyett belső folyamatok képre fogalmazása: vizuális líra. S Maya Deren tudta ezt: filmköltészet, amit csinált. Köszönet Antal Istvánnak.
A délután szükevénye 49 KByte
A délután szükevénye 56 KByte
Szárazföldön 51 KByte
Szárazföldön 44 KByte
Rituálé a megváltozott időben 50 KByte