Ócsárló

Hölgyeim és Uraim!

Helyreigazítási kérelemmel vagyok kénytelen kezdeni, a meghívó szövegébe ugyanis apró hiba csúszott. A szerző, bizonyára nem találván a helyes kifejezést, azzal csalogatta Önöket e helyre, hogy én a könyvét - úgymond - "dicsőítem". Ez így nem egészen pontos, ezért kérek mindenkit, vegyen elő tollat, húzza át jó vastagon a dicsőíti igét, s írja fölé az ennél alig hosszabb ócsárolja szót, apróbb betűkkel ki fog férni.

Köszönöm.

Most, hogy a meghívó rendben volna, áttérhetünk a könyvvel kapcsolatos problémák taglalására. A gondok, mint látnivaló, az alakjával kezdődnek. Túl nagy és enyhén négyzet formájú. A szokásosnál mélyebb könyvespolcra tehető csak, ráadásul magas, s ha már, akkor nem eléggé. Még ha volna is odahaza kellő mélységű polc (nincs), vertikálisan akkor sem férne be. Próbálkozhatunk az albumok sorával, közvetlenül a plafon alatt, de oda meg túlságosan tömzsi, jobbról és balról fölötte egymásra dől a Csontváry meg a Van Gogh, mintha a feje fölött sugdolóznának.

Ha ezt valahogy megoldottuk (nem oldottuk meg) - jön a gond, hogy milyen műfajhoz rakjuk, mert nálunk rend van, illetve volt eddig. A címe alapján tudomány volna, ám nincsenek precíz forrásmegjelölések, utalások, tömérdek számmal, csupa kisbetűvel, lent vagy hátul, hogy őrülten ide-oda forgathassuk, nincs olyan, hogy ibid, meg pp - ejtsd: pépé -, a kedvenceim, helyette röhincsélő lapalji lábjegyzetek zavarják meg az elmélyülést. A szerző többet citálja a görög bölcselőket, a reneszánsz festőket, meg Einsteint, mint Derridát, Gadamert, Bordwellt, vagyis fogalma sincs róla, mi a korszerű műveltség, szaktudományos konferenciákon egyszerűen körberöhögnék. (Képzeljük csak el, komoly tudósok, rengeteg pépével meg ibiddel, amint dőlnek a röhögéstől.) A tankönyvekhez is rakhatnánk, de ahhoz pofátlanul pajkos és harsány, mintha direkt a szamárpadnak írták volna. Besorolni próbálhatjuk végül - legkisebb közös többszörös - a filmkönyvekhez, ám szerzője rendre mellékutakra téved, festészetről fecseg, mechanikáról, fizikáról, relativitáselméletről - a természettudományos művek polcára meg, lássák be, mégsem tehetjük!

Szóval: hová?

Szerintem: sehova.

Tartsuk az asszony, a gyerekek és magunk elől jól elzárva, a legokosabb, ha haza sem visszük. Mert az ilyen könyvek nehézzé teszik a város levegőjét, s tovább csökkentik a népesség egészséges reprodukcióját. Ha mégis arra vetemednénk, hogy a kezünkbe vegyük, a kockázatok és mellékhatások tekintetében - igen: tekintetében - kérdezzük meg kezelőorvosunkat, gyógyszerészünket. E munka annak a szellemi hanyatlásnak kései, rothadó gyümölcse, mely a reneszánsszal kezdődött, a felvilágosodással érte el mélypontját, s a századelő avantgárd mozgalmaiban - mindenekelőtt a szürrealizmusban - öltötte fel ama torz formát, mely mindenki számára nyilvánvalóvá tette istenkísértő természetét. A blaszfémia szerzőnknél oly szemérmetlen, hogy a meghívó szövegében nem átallotta azt állítani - idézni önmagától -, Istennek humora van, ehhez elég, ha belenézünk a tükörbe Eme orcátlanság alól az sem ad felmentést, ha rápillantunk a kötet borítójára, melyen - vélhetően a fenti, ingatag tézist illusztrálandó - a nárcizmus bűnében feredő szerző portréja látható, egyszerre mindjárt négy változatban!

S ha már a meghívónál tartunk, a bensejében, a lapocskákat széthajtva, fontos részlet található a műből, ideidézem teljes terjedelmében: "Ah...". Ám ne hagyjuk elcsábíttatni magunkat a citátum szépségétől, tudjuk, a leggyengébb film kedvcsináló klipje is vonzó tud lenni, elvégre minden műből kibúvárkodható elragadó rész. Az idézett szöveg a könyv szellemi csúcspontja, ha esetünkben ilyenről egyáltalán beszélhetünk, ám ehelyt szeretném egyszer és mindenkorra leszögezni: nem az író agyszüleménye, filológiailag kimutatható, hogy szó szerint ebben a formában olvasható a Bánk bánban, vagyis V. Cs. művének egyetlen értékelhető eszmefuttatása merő plágium.

De ne adjuk fel a reményt. Miközben az Andrássy úton e bevezetőt mondom, a közeli Hősök terén "Az ideges szép" feliratú táblák alatt több egyesület, köztük a Gazdátlan Körök, az Egy mindenkiért! és a Mindenki egyetért! tüntet, hogy felnyissa az emberek szemét és felhívja a hatóságok figyelmét a szerző tevékenységére. A Bakonyban őrtüzek gyúlnak, melyekre e könyv példányait hajigálják, a nagyobb repülőtársaságok hajózó személyzete leszállás előtt hangosbemondón inti óva a városunkba érkezőket a mű elolvasásától.

Hölgyeim és Uraim! Ha mindennek ellenére Varga Csaba baljósan sötét küllemű kötetének megvásárlása mellett döntenek, azt kizárólag a saját felelősségükre teszik.

Én szóltam.

(Varga Csaba: Film és story board, 1989)