 A stáb 90 KByte |
Hogyan lehet négyesben filmet csinálni? Nincsenek kijelölve a funkciók? Mit jelent ez munkaszervezésben? - Az elején mi is megijedtünk ettől. Kornél főként a szervezéssel foglalkozott. - Szerintem nagyon egyszerű a dolog. Ha egy embert kiválasztasz rendezőnek, és neki kell csinálnia a dolgokat, nagyon kevés energiája marad. Nálunk, ha valaki elfárad, a másik átveszi a munkát, és a rendezői szemlélet csak gazdagodik azzal, hogy négy ember jegyzi a filmet. Főként, ha a négy ember között maximális egyetértés van. Úgy is el lehet képzelni, hogy ez a négy ember végül is egy ember – egy emberként gondolkozik. Tisztulási folyamatot is hoz, ha négyesben végigbeszéljük a jeleneteket. – Annyira hasonló az élményanyagunk, hiszen az elmúlt négy évben együtt voltunk, együtt buliztunk, együtt csináltunk egy csomó performance-t és koncertet, mindent. A filmjeink is ugyanolyan mentalitással készülnek mint a performance-ok, tehát nincs kijelölt vezető. A feladatok meg vannak határozva, de nincs konkrétan meghatározva, hogy ki fogja elvégezni azokat. – Amúgy ennyit nem gondolkodtunk a dolgon. Ez egy baráti közösség, és úgy gondoltuk, hogy ha filmet csinálunk, akkor azt együtt csináljuk. Az évek alatt így rendeződött össze. Négyen szoktunk nekiugrani a dolgoknak, ezért ebbe a filmbe is négyesben vágtunk bele. – A véletlennek volt abban döntő szerepe, hogy így négyen elkezdtünk filmet csinálni. Mennyi pénzből csináltátok? – Hatszázezer forintból, ami a konkrét pénz volt. Ezen kívül még nagyon sokan segítettek: a MAFSZ például. Sok mindent segítségbe kaptunk, csomó nem forintosítható baráti segítség van benne. A közreműködők sem vettek fel honoráriumot érte. Inkább mi adtunk bele pénzt. Durst György keresett meg titeket vagy fordítva? – Két éve találkoztunk vele a Mediawave-en, ahol adott két névjegykártyát, hogy ha valami segítség kell, keressük meg. Amikor meglett ennek a filmnek a terve, és elkezdtük forgatni, hamar rájöttünk, hogy önerőből nem leszünk képesek megcsinálni, ezért elmentünk hozzá, megmutattuk a szinopszist, beszélgettünk a filmről, kiderült, hogy tetszik neki az ötlet, és adott pénzt. – Tavaly október elején kezdtük el forgatni, és december legelején lett kész. Mindenki akkor látta először, amikor a budapesti független filmszemlén vetítettük. Azután volt egy megbeszélés, ennek következtében még rövidítettünk rajta, elvégeztünk némi apróbb simításokat, de alapjaiban nem változott. Tehát ez nem annak volt köszönhető, hogy a szemlén visszavonták a díjat. Úgy sejtem, nem volt kidolgozott forgatókönyvetek, inkább csak a szituációk voltak megadva... – Igen, a párbeszédek java forgatás közben született. Igaz, hogy csomó szöveg előre megvolt, de ezeknek végül csak a felét használtuk fel. Maga a történet is organikusan fejlődött. Sok előnye van annak, ha valaki előre megírt forgatókönyv alapján dolgozik, de nagyon sokat veszít is vele. A következő filmünkben ezt a kettőt próbáljuk majd összehozni. Most maximálisan tapasztaltuk annak az értékét, hogy egy játékfilmben hogy működik ez a féle organikus gondolkodásmód és történetépítés, amit a kisfilmjeinkben kipróbáltunk. Most a hagyományos vonalat kellene erősíteni.
A program. Mitől program? Mindenképpen kell egy kis agyalás, hogy az ember összerakja magában, mit is ért a film címe alatt. Másrészt: ez az organikus építkezés szerintem leginkább a narráció ellen dolgozik. – Az organikus és a mechanikus építkezés is a narrációért van. Mindkettő azt szolgálja. – A program szó többféle értelme, az, hogy több megközelítési lehetősége van, kifejezetten megnöveli a mozgásteret. Nem mondanám, hogy a filmben egy történet van, és ezt valahogy fel is vállalja a film. Többfelől próbálja megközelíteni azt, hogy mi az hogy program. – Az üdülés a hegyekben éppúgy program, mint az az átfogó program, amivel a magas külföldi vendég érkezik... Nem az volt a cél, hogy a nézőt összezavarjuk. Nekem olyan érzésem volt, mintha felütöttetek volna egy értelmező kéziszótárt, és végigvettétek volna a program szó meghatározásait. – Nagyon bugyuta megközelítésben: ha beülsz egy filmre, az egy program. Magát a film elkészítését is programnak lehet nevezni. Utána le lehet bontani a programnak egészen konkrét jelentésére, jeleneteire is. Organikus. Kulcsszó. Lehetséges párhuzamok: nyolcvanas évek első felének BBS-e. Jégkrémbalett, Álombrigád. – Hatások mindig vannak, de konkrét hatások nincsenek. Már csak a korunk miatt sem. Azt kell mondjam, sajnos. Egymás mellett elsikló, blöffhatáron mozgó szövegek, ez a dialógusépítkezés... – Lehet, hogy első hallásra blöff. De a film végére összeállnak. Nem beszélnek el egymás mellett, hanem valahogy mégis összeállnak. Tény hogy kicsit sűrű a film, és a néző, ha beül, nem biztos, hogy elsőre összerakja a képet, mert nincs ideje elgondolkodni mindezeken a kérdéseken. Nincs meghagyva az idő arra, hogy megfejtsd a szövegek jelentéseit, mert mindig jön a következő. Elindulnak valamiféle irányok a fejedben, és ezek a szálak teszik ki azt a komplex világot, ami a film. Kisfilmek. Hetvenes évek, esetleg nyolcvanas. Ironikus, nosztalgikus. Kicsit időn és téren kívüli, de az atmoszféra, amit megidéz, az számomra ehhez a korhoz kötődik. Ami azért érdekes, mert akkor még éppen hogy gyerekek voltatok. – Ez csak a véletlen, hogy a hetvenes évek hangulatára rímel. Az igaz, hogy mai tárgyakat, ruhákat nem akartunk használni, és a legtöbb holmi, tárgy és dolog, amit találtunk, az a hetvenes évekből való volt. Alapvetően nem ez a fontos, hanem hogy az ember azt érzi, hogy nincsen konkrét ideje ennek a filmnek. Téren kívülinek azért nem nagyon mondanám, mert azt az ember érzi, hogy valahol itt játszódik Magyarországon, talán vidéken, és azt is, hogy az atmoszféra maga pedig a szocializmus relikviáihoz is kötődik. A magas külföldi vendég, meg ilyesmik... – Nem hinném, hogy ez bármiféle utalás lenne a szocializmusra, ez ugyanúgy működik ma is. Szerintem most is vannak magas külföldi vendégek, éppúgy, ahogy vannak alacsony külföldi vendégek is. Esetleg nem így fogadják őket a bárban, de mégis... Honnan jönnek ezek a román, orosz stb. szövegek? – Laci román, ők meg oroszok... – Ennek számomra van varázsa. Engem nyolc évig próbáltak tanítani oroszra, ami nem nagyon sikerült, de a dolognak megvolt a varázsa. Meg ezeknek a keleti dolgoknak is. – Ha hallasz egy román szöveget és nem tudsz románul, akkor nyilván csak a szöveg hangulata ragad meg, arra figyelsz, hogy hogyan mondja a szöveget és nem arra, hogy mit mond. Sőt a végén még feliratozzuk is, hogy mit mond. Tehát sokkal komplexebb az élmény. – Nem nagyon tagadható, hogy a dadának, Tzarának, és a többieknek volt hatásuk rájuk. Természetesen mi is ismerünk filmeket, és azok befolyásolnak mindet. És ami bemegy, az valahol ki is jön. És az sem véletlen, hogy mondjuk nem Tarantinóhoz fordultunk. Ez tehát szelektív hatás-válogatás. S8 technika. Kép, faktúra. Szándékos volt, erre képzeltétek el a filmet, vagy anyagi szükség? – Nem akartunk videóra forgatni, és a legolcsóbb filmes technika az S8 volt. Dehát a jelenlegi hordozó BETA. Azon is vágtuk, azon tettük a hangot a film alá, mert így volt a legolcsóbb. A vetített képnek, erre már korábban rájöttünk, sokkal erősebb a hatása. S8-cal lehet imitálni a talált, családi, hetvenes évek hangulatot. – Igen, de nemcsak ezt. A cél tényleg a konkrét időn kívüliség megteremtése volt, a videó pedig annyira mai, arról letagadhatatlan, hogy mikor vették fel. És elvész a film képi hatása. Az S8 tágabb időbeli mozgást enged. Ha videóra forgattunk volna, egészen más történetet kellett volna kitalálnunk. Az előző filmjeink (négy ismertebb S8-as kisfilmünk van) közül három egy-egy tekercs filmre készült, és kamerán belül volt vágva. Ez akkoriban fegyelmezettségre szoktatott minket. Előre ki kellett találni, hogy mi után mi fog következni. Ráadásul az is besegített, hogy nem volt pénzünk új S8-as anyagot vásárolni, a lengyel piacon vettünk olcsó keleti nyersanyagot, és a kamera is rossz volt, ezért különös hatások jöttek be az előhívás után: hol villogott, hol elment a kép, vagy éppen karcos volt. Ezért egy kicsit féltünk is attól, hogy a film 90%-a most még nem lejárt KODAK nyersanyagra készült, és tartottunk tőle, hogy ez sterillé tesz. De szerencsére nem így történt. Végül is a filmben a fekete-fehér részek készültek lejárt anyagra. Mindezt tehát le lehet vezetni technikai oldalról, de a kész filmen belül ez már nem számít. Mi is meglepődtünk, mennyire jól beépülnek a fekete-fehér részek. Tökéletesen szervültek. És nem véletlen, hogy akkor tehát azokat a részeket vágjuk be. Azoknak a részeknek fekete-fehéreknek kell lenniük. Nincs benne véletlen. Elég statikus ez a film. Ami nagyon más, mint a korábbi filmjeitekben. – Pontosan erre gondoltunk. Alapvető koncepció volt, hogy statikus legyen a kép. A film végén, amikor leszúrják a férfit, csak akkor indul be a kamera, nagyon agresszíven. Meg a hörcsög-jelenetben volt kézben a kamera. Erre a statikusságra azért is volt szükség, mert erős atmoszférát teremt, és utána egyértelmű lesz, hogy amikor tőle, azoknak a jeleneteknek erős hangulati töltése lesz. Hörcsög. Beleillett, de meglehetősen durva. Ez a fajta természetes agresszivitás vagy naturalizmus benne van végig. A hangulat baljós, megvan benne a feszültség. De miért éppen egy hörcsögnek kellett, és miért kellett meghalnia? – Tudtuk, hogy másnap fel kell venni ezt a jelenetet, amikor Laci beteker egy hörcsögöt ragasztószalaggal. Ő annyira a hatása alatt volt, nem is akarta megcsinálni. Kezdett Vaszilijjé válni. Súlyosan. Ez volt az a csúcspont, amikor nagyon átvette a hangulatot, úgy szuszogott, mint aki tényleg öl. De ez a filmen belül teljesen a helyére kerül. Kellett bele. Ez a szereplőn igazolása, enélkül a jelenet nélkül nem lehetne leszúrni a végén. A film nem is úgy indult, hogy ő lesz a főszereplő, hanem az apa. De a forgatás közben kiderült, hogy Laci nagyon erős alakítást nyújtott, és ez is organikusan úgy alakult, hogy végül átvariáltuk a történetet, és ő lett a főszereplő. Ha ez a jelenet nincs benne, indokolatlanak érezném, hogy ez az ember meghaljon, és ráadásul, hogy ez az apa szúrja le. És ez a pap, aki addig csak az apa álmaiban jelent meg, most ő adja oda a kést – ennek is szimbolikus jelentése van. Színészek: barátok, ismerősök. – Egy kivétellel. A színésznőt tényleg egy színésznő játssza, őt az egri Gárdonyi Géza Színház tablói alapján választottuk ki a végzet asszonya szerepére. Ez a színésznő nagyon nem illik bele a képbe. Látszik, hogy nagyon más a beszédmódja, a temperamentuma, de pontosan ez kezd el működni, és ez teszi érdekessé a jeleneteit. Ez a beállításból is kiderül, hiszen amikor a monológot mondja, a kamerába beszél, kifelé, tehát igazából nem is illik ebbe a közegbe. Alapvetően színész. A filmben is. Megjelenik különböző emberek álmaiban. Ez tehát egy szerep. Egy vidéki színésznő szerepe. Letagadhatatlanul. És ő ezt nagyon jól elfogadta. A szerepek többsége nem belülről átélt, pszichologizáló én-alakítás, hanem kicsit mesterséges, teremtett, csinált. – Az apával tragédia történik, de mintha semmi sem történne vele. Mindenki olyannyira magába van fordulva, alig reagál a külső világra. Következő film? – Az a film teljesen másfajta lesz. Sokkal jobban bele fog férni az úgynevezett nagyjátékfilm kategóriába. Mert ez a forgatatás tényleg nagyon tanulságos volt nekünk. Technikai dolgoktól kezdve a történetvezetésig. Sőt, ez a forgatás inkább csak buli volt, azt is mondhatnám, mi még soha nem forgattunk filmet eddig. Most ki fogjuk próbálni, milyen előre megírt forgatókönyvvel dolgozni. Biztos meg fog maradni, hogy az előzőleg felvett képekből fejlődik ki a következő rész vagy epizód, de erre azért egy kicsit kevesebb esélyt fogunk adni. Nem úgy megyünk neki, hogy majd valamit kitalálunk.
|
 Igor és Ivan Buharov, Horváth László, Nyolczas István: A program (1997) 67 KByte |
