1986 óta a hetvenedik életévüket betöltött magyar állampolgárok ingyen utazhatnak a Magyar Államvasutak bármely belföldi vonalán. A juttatásból egyesek számára életforma lett.

Így kerül össze egy kupéba öt öregember. Ezen az átutazott éjszakán nemcsak a testük melegszik át, a lelkük is.

Báthory Erzsi

Beszélgetés Palásthy György filmrendezôvel

149 Kbyte	A nyolcvanas évek második felében ön egyike volt az elsôknek, akik saját pénzbôl kezdtek filmet csinálni. Hogyan is történt ez pontosan? Kálmán Imrérôl szóló filmem, Az élet muzsikája után egészen minimális költségvetéssel készítettem egy dokumentumfilmet vagy inkább "mûsort" az özvegyével, a zeneszerzôrôl, meg a korszakról, amelyben éltek. Csak az operatôrt, a világosítókat és a riportert, Ungvári Tamást kellett megfizetnem, mert a film-részleteket a gyártó stúdió örömmel átengedte, a magam munkaereje meg ingyen volt. Elég jó áron sikerült eladnom egy német forgalmazónak. Ebbôl a pénzbôl fogtam neki egy régi tervem megvalósításának, a Nagypapa névnapja címû harmincperces Süssmayer-gyermekopera megfilmesítésének. A pénz éppen arra volt elég, hogy elkészülhettek az opera zenei felvételei. Jelenleg megvan a teljes zenei anyag magyarul és németül, de eddig még senkit sem sikerült találnom, aki pénzzel beszállt volna, hogy mozgóképre vigyük. Én addig csak állami pénzbôl gazdálkodtam. Igaz, mivel negyven éve vagyok a szakmában, jól megtanultam, hogyan kell egy adott költségvetésen belül maradni, sôt általában meg is takarítottam belôle (amiért akkor prémium is járt...). De a harminctagú zenekar, a negyventagú kórus, a karmesterek, a szólisták, a nyelvtanár, aki a gyerekekkel átvette a német szöveget, az utolsó fillért is elvitték. A feleségem nagyon mérges volt, a család is rosszul fogadta a dolgot. Azt hittem, hogy a gyerekopera kapós lesz, de, sajnos, senki sem kockáztatott. Én persze még mindig bízom benne, hiszen ez apportnak is komoly tétel... A Süssmayer kétszáz éve halott, pár évet talán még kibír, amíg filmre kerül... Pár éve egy önnel készült riportban azt olvastam, hogy Csütörtök elvtárs avagy hogy maradtak itt negyven évig a kommunisták címmel készít filmet. Ebbôl végül nem lett semmi. Miért? Én akkor beadtam a forgatókönyvemet a Mozgókép Alapítvány játékfilmes kuratóriumához, vagyis pályáztam pénzre, de nem haraptak rá. Most kézbe vette egy producer, Hábermann Jenô, a Filmart igazgatója, akinek a pénzén éppen most készültünk el az új filmem forgatásával és vágásával. Ez a Retúr? Ez a Retúr, amelynek a forgatókönyvét még az állami filmgyártás idôszakában írtam, mégpedig egy napihír alapján. Bevezették ugyanis, hogy a hetven éven felüliek ingyen utazhatnak. A fejemben erre megjelent egy sztori, csak le kellett írni. Beadtam a Dialóg Filmstúdióhoz, el is fogadták, de csak a költségvetés 5o %-át vállalták, a többit szerezzem meg, mondták. A Magyar Televízió akkor erre nem volt partner, mert éppen náluk is minimálisra csökkent a saját gyártású produkciók száma, külsô személynek pedig pláne nem adtak pénzt. Mivel vonaton játszódik a történet, felkerestük a MÁV vezérigazgatóját, õ elolvasta és közölte, hogy benne van. Kezdtünk készülõdni, Illés lesz az operatôr, kerestem a színészeket, Mensáros László, Csákányi László, Suka Sándor jött szóba elsôsorban, már csak az életkoruk miatt is... Azóta mindhárman az égi vonatokon utaznak... De szó volt Szabó Sándorról, Benkô Gyuláról, Agárdi Gáborról, - ô volt egyébként az egyetlen, aki már az akkori szereposztásban is benne volt. Egyszer csak olvasom az újságban, hogy leváltották a MÁV vezérigazgatóját. Jelentkeztünk az utódjánál, de ô meg bevallotta, hogy akkora zûrben van a vállalat, hogy szó sem lehet a támogatásról. Pedig kis költségvetésû filmterv volt, egy helyszínen játszódó, kb. 14-15 millió kellett volna hozzá... Annyi, mint a Szeleburdi vakációhoz ... Igen...Amikor megalakult a Mozgókép Alapítvány, beadtam oda is, de nem fogadták el, úgy hallottam, mindössze egy szavazaton múlt. Egy évvel ezelôtt egyik közeli munkatársam temetésén találkoztam Hábermann Jenôvel, aki régen felvétel-, aztán gyártásvezetôm volt, és az utóbbi években alakított egy kft-t, s most producer. Beszélgetés közben szóba került a forgatókönyvem, mert én is egy Móricka vagyok, akinek mindig "az" jut eszébe, csak én már egy öreg Móricka vagyok, és nekem mindenrôl a film jut eszembe. Hábermann kérte, vigyem be neki a forgatókönyvet. Elolvasta, és azt mondta, hogy akkor ô ezt kézbe veszi. Borzasztó ügyes ember, mert szerzett pénzt a Mozgókép Alapítványtól is, a televíziótól is (majd ott is bemutatják két részben)... Mindebbõl számomra az a tanulság, hogy a producerek korába léptünk, és ha azt akarjuk, hogy fennmaradjon a magyar filmgyártás, akkor ezeket a producereket meg kellene erôsíteni. Hogyan lehet ôket megerôsíteni? Mindegyik fenntartja magát valami másból, fôként reklámfilmekbôl. Egyesek a cégükbe fektetik a nyereséget, másik visszaforgatják és játékfilmeket gyártanak. A pénzosztó filmes intézményeknek díjjal vagy egyébbel el kellene ismerniük az utóbbiakat. Gondolom, tíz évbe is beletelik, amíg annyira tôkeerôsek lesznek ezek a producerek, hogy támogatás nélkül is vállalhatnak egy-egy filmet. Mennyire szól bele a producer a filmbe? Aki most producer, az régen gyártásvezetô volt, és az áthagyományozódott foglalkozásbeli hierarchia okán tisztelettel bánik az ilyen korú rendezôvel, mint én. Hábermann nem szólt bele semmibe, még én erõltettem, hogy szóljon. A forgatókönyvrôl például azt mondta, hogy jó, de nem bánná, ha kicsit vidámabb lenne. Kiválasztottunk egy dramaturgot, de nem sokat segített. Mondtam: Jenôkém, ha felhatalmaz, kipróbálnék egy másikat. Azt mondta: jó. Legközelebb szerintem már ô fog ilyesmit kezdeményezni. Végül nem kellett dramaturg, mert, ahogy a zsidó közmondás tartja, a beszélgetésekbôl megszületett a megoldás. Így végül összeállt a forgatókönyv, és jött a második lépés, a szereposztás, amibe a producernek alapvetõ beleszólása van. A gázsik miatt? A gázsi csak az egyik szempont, a másik az eladhatóság. Ráadásul "ebbe a klubba" a betöltött hetven év volt a belépõ, és ragaszkodtam ahhoz, hogy a legjobbakkal dolgozzam. Nem nagyon vitatkoztunk, de ha volt olyan ajánlat, amit nem tudtam elfogadni, mindig javasoltam helyette valaki mást... Hozna példát? Nem szívesen, mert aktív emberekrõl van szó, és nem szeretném, ha valaki Amerikából hallaná vissza, mit mondtak itt róla... Milyen volt a csapatmunka? Nagyon jó, de azt mindig nagyon jó volt az eddigi filmjeimnél is. Az örökösben például együtt játszott Latinovits, Darvas Iván, Pécsi Sándor, Benkõ Gyula és Sinkovits Imre, hát az kész színészkánaán volt! Ezek a színészek addig csak színházban látták egymást külön-külön, itt aztán mind be akarták bizonyítani egymásnak, hogy mit tudnak, és mind felül akarta múlni önmagát és a másikat. A Retúrban végül Agárdy, Bárdy, Gera Zoltán, Kibédi és Sinkovits játsszák a fõszerepeket, mellettük Lohinszky Lóránd, Sztankay István és Lázár Kati, meg egy villanásnyi jelenetben Méhes László játszanak. Mûteremben forgattak? Majdnem mindent, kivéve a külsõket. A MÁV viszont most nemcsak segített, hanem egyenesen felülmúlta önmagát: kaptunk egy szerelvényt, és az napokon keresztül mindig ott volt, ahová kértük, nem kellett fizetni a pályáért és az állomásokért sem. Ez forintban sok millió!... Úgy tudom, most dolgozott elõször videotechnikával. Miért döntött így ? A pénz miatt. Körülbelül 20 %-ot forgattunk filmre, a külsõket és a totálokat, a többi Betára. A video a totálban nem elég felbontóképes, és ez a vetítõvásznon kiütközik. De az igazán újat az utómunkák jelentették. Én megszoktam, hogy a vágószobában hosszan meditálhatok, amíg a vágó dolgozik, töprenghetek a következõ lépésen. A videóvágónál ha azt mondom, "itt", akkor a társam megnyom egy gombot és kész. Mehetünk tovább. Ez a technika inkább a fiataloké, akik gyorsan és könnyen döntenek. Tehát Digit Beta kamerával vették fel, AVID-en vágták, majd újra Betára kerül az egész, és arról lesz átírva 35 mm-esre. Ki a vágó? Aki eddig: Losonczi Ági. Remekül megtanulta az AVID-en a vágást, de persze kell mellé technikus. A film most már képileg elkészült, és olyan, amilyennek a fejemben elõre láttam, sõt helyenként jobb. A videó óriási elõnye, hogy minden azonnal látható. Amit a vágószobában azelõtt krétával jelöltünk, például az áttûnést, az itt azonnal elõállítható, és ez így van a hanggal is. Csak éppen a meglepetés, a várakozás izgalma vész el. Én azt sem engedtem, hogy elõre megmondják, fiú vagy lány lesz-e az unokám. A videó is elveszi a reményteli várakozás örömét. Egyet nem tud elvenni, azt, amit a színész nyújt, az még mindig meglep és örömet szerez... Ezt a technikát én már nemigen mûvelem, jöjjenek a fiatalok!... Úgy tûnik, jönnek, a Filmszemlére meglesz a húsz játékfilm. Milyennek látja a magyar film jelenét és jövõjét? Mennyiségileg rendben van, csak nem mond semmi újat. Szinte minden új film leírható ugyanazzal a sémával: van egy félig kész ház, abban egy veszekedõs házaspár, amelyik félig öltözötten rohangál, kiabál, trágárkodik, majd jön egy mobiltelefonos, akit mindenki irigyel, és ezzel vége is a filmnek. Ön eddig a gyerekfilmjeivel ért el nagy sikereket, a kétszáz éves opera is gyerek témájú. Hogyan fordult most a hetvenen felüliek világához? Vagy ugyanarról szól a Retúr is, amirõl a gyerekfilmjei? Azt mondom el ebben is, amit eddig. Különféle emberek véletlenül összekerülnek, és amit egymástól kapnak, attól feltöltõdve vághatnak neki a másnapnak. Ezek az öregemberek, akik itt a fülkében elmondják egymásnak életük legnehezebb napjait is, másnap reggel úgy szállnak le a vonatról, hogy ígéretes nap elébe néznek. Az egyik olyan utcába indul, ahol a kukákban gazdag emberek kidobott cuccai vannak, a másik egy sárgaréz láncot akar eladni 18 karátos aranyként, a harmadikat, a lecsúszott tanárt felismerik, megvárják és magukkal viszik a volt tanítványai... Mindegyikük visz valamit ebbõl a fülkébõl: látta a másik életét, és ebbõl erõt merített.. Ön derûs, nyugodt személyiség, a filmjeibõl pedig süt az életigenlés. Jó mesterei is voltak. Gertlertõl eleganciát, Keleti Mártontól a közönség tiszteletét, Máriássytól kitartást, Szemes Mihálytól önbecsülést tanult... Valóban ilyen derûs ember? Szerintem derûre ad okot, hogy idén ünnepeltük 1100. évét annak, hogy itt élnek a magyarok. A történelem és a háborúk ellenére élek, mesélek az apámról, a nagyapámról. Itt az gyõz, aki életben van. Azonkívül én sosem akartam se fõrendezõ, se elnök lenni, csak rendezõ. Ezért hagytak békén és ezért dolgozhattam mindig nyugodtan. Mint most is...
128 Kbyte
124 Kbyte
158 Kbyte
95 Kbyte
128 Kbyte