Liv Ullmann 38 KByte |
"Lányok! Írtam nektek egy
forgatókönyvet. Gyertek haza azonnal, jövő héten forgatunk.
Ingmar". Ezzel a távirattal kezdődött el egy világkarrier
1965 nyarán. A címzettek az éppen Lengyelországban nyaraló
Liv Ullmann és Bibi Andersson voltak, a feladó Ingmar Bergman,
a film pedig a Persona.
A két színésznő 1962-ben ismerte meg egymást Észak-Norvégiában, a Rövid a nyár című svéd produkció forgatásán, Knut Hamsun Pán című regényének filmváltozatában. Liv Ullmann kezdő norvég színésznő volt, Bibi Andersson mögött már állt jónéhány Bergman-filmszerep. A két lány barátsága a rendezővel való találkozáshoz vezetett. Bergmant meglepte a két arc hasonlósága, de különböző karaktere. Így született meg a Persona, ahol Ullmann azért kapott néma szerepet, mert ebben az időben még nem beszélt svédül. A forgatáson egymásba szerettek Ingmarral, és a két évvel később készült Farkasok órája felvételeikor már az ő gyermekét hordta a szíve alatt.
Harminc évvel korábban, 1938. december 16-án egy Tokióban
szaktanácsadóként dolgozó norvég repülőmérnök felesége
egészséges lánygyermeknek adott életet. A kis Liv olyan szép
baba volt, hogy az egész skandináv kolónia a csodájára
járt. 1939-ben költöztek haza, majd Norvégia német
megszállása után Kanadában éltek, ahonnan a háború
befejeztével költöztek vissza Trondheimbe. A nyolcvanas években feléledő politikai érdeklődése motiválta szerepválasztásait, amely sokszor erősebbnek bizonyult filmszínészi karrierjénél is. Az UNICEF jószolgálati követeként beutazta a föld válságövezeteit, az éhező gyermekek sorsára irányítva a jómódú európai országok figyelmét. A kilencvenes években - néhány filmszerep mellett - a rendezéssel is megpróbálkozott. 1992-ben Sofie című filmjével debütált, amely egy koppenhágai zsidó családban játszódik a századfordulón. 1994-ben forgatta második filmjét a legnépszerűbb norvég regényből, Sigrid Undset Kristin Lavransdatteréből egy nagy költségvetésű közös skandináv produkcióban. Harmadik rendezése a svéd filmhónap programjában is szereplő Vallomások volt, Bergman önéletrajzi forgatókönyve alapján. Liv Ullmann három filmje bergmani szellemben és eszköztárral, női érzékenységgel készített alkotások.
Bibi Andersson, aki 1995-ben töltötte be hatvanadik
életévét, a születésnapjára készült interjúban így
nyilatkozott egy svéd újságnak. "Tizennyolc évesen kezdtem
el félni az öregedéstől, a harmincadik születésnapomon úgy
éreztem, meg kéne halni. Negyvenévesen engedtem még tíz
évet magamnak, de aztán már tényleg semmi értelme az
életnek. De a sors úgy hozta, hogy az ötvenes éveimben
teljesedett ki az életem. Egymás után jöttek a kitűnő
Strindberg-szerepek a Dramatenben, írtam két könyvet,
és rendeztem három színdarabot. Úgyhogy most először nem
félek a hatvantól, de a hetventől sem, feltéve ha
megérem."
|