Lendvai Erzsi

Egy festő a Pannóniában

In memoriam Kovásznai György (1934-1983)

Kovásznai György
Kovásznai György

70 KByte

Május 15-én lett volna 64 éves a már tizenöt éve (június 28) halott festőművész, író, animációsfilm rendező Kovásznai György, vagy még ahogyan jegyezte munkáit: Kovásznai Gábor György.

Amíg élt, a maga módján harcban állt a világgal és ebből következően a művészettel, amelynek oly nagymértékben részese volt. Igazából nem döntötte el, hogy milyen műfajban - képzőművészként, íróként vagy rajzfilmesként - alkosson valami nagyot. "Feszültségek vannak bennem, mint mindnyájunkban, s valahogy - mint mindnyájunknak - le kell hogy vezessem ezeket a feszültségeket. Ezentúl: szeretnék a magam módján hasznos lenni, s ha ehhez elég erőssé válik a vágy, s ha ennek a célnak a lehető legteljesebben megfelelhet majd az elért eredmény, akkor azt hiszem ezek a műfaji és stíluskategóriák maguktól elolvadnak, közömbössé válnak..." (Öninterjú)

Tehetséges, sokoldalú művész volt, olvasott, művelt ember. Írt színműveket, novellákat, regényeket és elméleti munkákat. Írásai jelentek meg az Élet és Irodalomban, a Nagyvilágban. Hatásos volt festőművészként is. A szinte már klasszikusan megfestett Önarcképe ellentétben áll festményfigurái, képi kompozíciói zaklatottságával, s ugyanez jellemzi gazdag koloritját is. Expresszív képeit szemlélve tagadhatatlan Picasso hatása, akiről későbbi Öninterjújában ellentmondásosan vélekedik és azt állítja, hogy "a konkrét valóságfeltárás feladatát elmismásolta a nagy és általános Élet- és Örömünnepben", ennélfogva grandiózus egyetemessége álegyetemesség. Ebből egyenesen következik, hogy "a modern képzőművészet megtartotta magának a széplelkű általánosságokat, a konkrét egyediséget pedig átengedte a fotoművészetnek, a grafikának, a reklámnak, végül a popnak". A popmédiákban aztán tönkrement, mert eltömegesedett. Megállapításait saját kutatásaira alapozta, s ehhez nagy iskola volt a kétkezi munkások világába tett "kirándulása", amikor tanulmányait megszakítva, csillésként bányákban dolgozott, hogy személyesen megtapasztalja a konkrét életet s a valós emberi, munkáskapcsolatokat. Azt vallotta, amit Arisztotelész is állított, hogy a művészetnek következetesebbnek és igazabbnak kell lennie az életnél.

Az animációs művészethez a 60-as évek elején érkezett a Képzőművészeti Főiskoláról. A bűvös 60-as évek az a korszak, amikor a magyar filmművészetben - mind az animációs mind pedig a játékfilmben - megfordult a világ. Fokozottan érvényes ez az animációra, amely szinte a semmiből virágzott ki, megtelt gondolatisággal, s gügyögés helyett az emberi lét problémáit kezdte feszegetni, úgyszólván felnőtté vált. A kissé hosszabb pórázra engedett gondolati szabadság felgyújtotta a kísérletező kedvet. Az animációban felerősödtek a grafikai-festészeti értékek, helyet kaptak a rendhagyó technikák, újszerű vagy meghökkentő alkotói látásmódok. Kovásznai egyike volt ezen alkotóknak: "...a festészet és a 20. századi újító grafika felől közelített az animációs filmhez. A 60-as évek derekán, mint magyar rajzfilmes, elsőként fordult a modern európai képzőművészet felé, Párizs színes műhelyeinek hatása áramlott be filmjei révén a Pannónia termésébe. Picasso mediterrán sokrétűsége, Matisse festményeinek dekorativitása, fényeinek térélménye, az ördöngös Jean Cocteau képzőművész-filmes gesztusai - mind-mind termékenyítően hatottak Kovásznai gondolkodására. Nagyon szerette Saul Steinberg grafikáit is. A világhírű karikaturista-filozófus játékos eklekticizmusa szemmel láthatólag hatott Kovásznai stílusokat váltogató munkáira." (Reisenbüchler Sándor)

Újszerű, "felnőtt" animációt teremtett már első filmjével, az 1963-ban készített Monológgal, amely közös munka Korniss Dezsővel, a magyar Európai Iskola nagymesterével. Hatása és újszerűsége publicisztikus jellegében van, amely 12 percben átfog egy emberöltőnyi korszakot kontinensünk és országunk történelméből. Publicisztikus jellegű filmjei közül figyelemre méltó még a vékony grafikával készített, 1972-es Kalendárium, amely 1933-tól a fasizmus éveinek felidézésével utal saját kora újfasiszta jelenségeire.

A párizsi dokumentarista iskola hatása stílusváltást hozott alkotói munkájában. Az "anima verité"-nek nevezett módszerrel a mindennapok egyedi, többé nem látható, nem ismétlődő mozzanatait, arcait örökítette meg vázlatok százain és beleszőtte filmjeibe (Rügyfakadás No. 3369, Körúti esték, Riportré). Nemcsak utcai, kávéházi karaktereket örökített meg. Hangszalagra vett beszélgetéseket, zajokat az élő, nyüzsgő világból és ezeket is felhasználta filmjeinél.

Legszebbek és legmaradandóbbak lüktető, expresszív festményfilmjei. Az Átváltozásokban újszerű módon elhagyja a hátteret és a fázisrajzokat, hogy a kamera alatt, igen munkaigényes módon, kockáról kockára fesse át az alakuló képet. Ez a módszer a Ca irában már letisztulva, magasabb szintézisben, fegyelmezetten tagolva jeleníti meg a francia forradalmat. Meghökkentő a szépséges, egyperces Glória Mundi , amelynek merész asszociációjában templomok égi freskója és az atombomba felhője jelenik meg a könyöklő angyalkákkal, üde, harsogóan vidám a korszak ismert slágereire készült, videoklip-szerű A 74-es nyár emléke című filmje.

1979-re készítette el egyetlen egészestés rajzfilmjét a Habfürdőt, amely a magyar animációs hosszúfilmek sorában a harmadik. A grafikai kivitelezésű rajzfilm-musical, vagy ahogyan az alkotók az alcímében megjelölték : "zenés trükkfilm szívdobbanásra" , bemutatásakor igencsak vegyes kritikákat váltott ki. Sokkolóan hatott mind a nem épkézlábnak tartott - a harmincas évek magyar filmvígjátékaira emlékeztető - történet, mind pedig a megjelenítés sajátos rajztechnikája. Pedig a rendezői szándék egy - az újszerűség erejével ható - közönségfilm készítése volt, amely a mindennapiság hatáselemeivel dolgozik, mellőzve a rajzfilmeknél bevett 'csodák' alkalmazását. Ezért mintázta, mint az 'anima verité" módszerével készített több rövidfilmjében is, élő személyekről a főszereplőket, akik stabil figuratervek ugyan, de egy-egy drámai csomópontban furcsa burjánzásnak, hullámzó mozgásnak indulnak, ezzel tárva föl jellemüket. A látvány mellett a másik kiemelt hatáseleme a filmnek a zene, amelynek ritmusa a vonalak, a színek lüktetéseként jelenik meg.

Egy újabb hosszúfilm tervén, a Candide rajzfilmváltozatán dolgozott, amelyet már nem tudott megvalósítani. E mozgékony szellemet, aki mindig új utakra, új irányokba indult, fiatalon érte a halál. A jó barát és alkotótárs Juhász Sándor írja róla: "animátor volt a szó igaz értelmében véve. Munkásságát erjesztő, éltető kovásznak szeretem gondolni, amely egészséges folyamatokat indít el." (Film Színház Muzsika, 1984. jan.14.)

Gloria Mundi (1969)
Gloria Mundi (1969)

80 KByte
Rügyfakadás (1971)
Rügyfakadás (1971)

69 KByte
A 74-es nyár emléke (1974)
A 74-es nyár emléke (1974)

69 KByte
Habfürdő (1979)
Habfürdő (1979)

64 KByte
Habfürdő (1979)
Habfürdő (1979)

90 KByte
Habfürdő (1979)
Habfürdő (1979)

66 KByte

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek