A tudomány poétája: Kollányi Ágoston (1913–1988)

A népszerű-tudományos, ismeretterjesztő és természeti dokumentumfilm egyik legpoétikusabb alkotója volt a tíz éve, május 7-én elhúnyt Kollányi Ágoston. A Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló művész a számos állami és művészeti elismerés mellé odasorolhatta a közönség szeretetét és megbecsülését is. Alkotásait szerteágazó érdeklődés, hatalmas ismeretanyag és ihletett szépség jellemezte.

„A költő, tudjuk, nem lesz, hanem születik. Kollányi Ágoston pályáját tekintve – a véletlenek szükségszerű találkozásából. Matematika-fizika szakon végezte az egyetemet, utána fél évig színházrendezést hallgatott, de a háború véget vetett további művészeti tanulmányainak. 1946-ban reklámfilmes lett, többszáz apró reklámsnittet csinált már, amikor ajánlatot kapott, készítsen filmet az anyag szerkezetéről, kidolgozott téma alapján. Abban az időben nem létezett a mai értelemben vett népszerű-tudományos film. Kultúrfilm néven gyártottak ugyan már nálunk is a felszabadulás után tudományos ismeretterjesztő filmeket, didaktikusságuk, kezdetleges megoldásaik miatt azonban ezek legfeljebb kísérleteknek tekinthetők. Kollányi Ágoston, a reklámfilmes, 1950-ben tehát elkészítette Az anyag szerkezetét és ez merőben más, több volt, filmes eszközökkel teremtette meg a téma és a látvány egységét, közlésmódja hatásosabb volt, mint amit eddig a kultúrfilm tudott. Ezzel az első munkával született meg a tudomány poétája. És megszületett nálunk a műfaj – a népszerű-tudományos film.” (Bársony Éva, Filmvilág 1981/12.)

A sikeres kezdetnek sokrétű folytatása lett. Kollányi bevezette a nézőt a modern vegyipar vegykonyhájába (Változatok C és H elemekre), fizika-kísérleteket végzett zenére oszcilloszkópon és porábrákon (Fizika F-dúrban), felvázolta a csillagos eget (Hobbim a csillagos ég), tanulmányozta a halak életét, akárcsak a darazsakét, pókokét (Akvárium, Bölcsők, Ezüst szálak), bemutatta a vaskovácsolás művészetének nagyszerűségét (Ének a vasról), megörökítette a művészi alkotás születésének ihletett pillanatait Kovács Margit műhelyében (Az agyag poétája), feltérképezte a pannon táj évszázados műemlékeit, a hazai könyvtárak helyzetét, a középkori Magyarország művészeti emlékeit (A 2000 éves Pécs, Nyitott ajtók, Töredék), megmutatta a Tisza virágzását, közben elkalandozott az adriai partvidék páratlan gazdagságú, vízi élővilágába, a Maldiv szigetek korallszirtjeire (Korallország), figyelte az Indiából a dalmát tengerpartra átszármazott, kigyóölő monguzok viselkedését (Monguzok szigete), hogy csak néhány címet és témát ragadjunk ki a sok közül. Mindazonáltal legszenvedélyesebben a természet filmese volt. Rövid és hosszú természetfilmjeiben egyaránt a létezés titkát próbálta megfejteni A bájos és játékos Kati és a vadmacska című rövidfilmje után verejtékesebb munkába fogott. A himnikus erejű, 1964-ben készült Örök megújulásban az élet keletkezésének nagy pillanatait örökítette meg, a laikus szemlélő nézőpontjából csodálkozott rá az élővilág - egyébként hétköznapinak számító - ismeretlen jelenségeire Az állatok válaszolnak). Kollányi nemcsak beleolvadt a természetbe mint tudományos alapokon kíváncsiskodó, okos megfigyelő és felfedező. Az 1982-ben készült Noé bárkái, ez a hazai tájakon forgatott filmmeditáció már kilép a védett területekről a hétköznapi életbe, hogy protestáljon természeti kincseink pusztítása ellen.

Kollányi a maga poétikus módján így vall erről: „Felfedeztük, mert fel kellett fedeznünk a természet bűvöletes kamaraszínpadát. Vallattuk a naturát mérhetetlenül sok örömmel, ámulattal és gyötrelemmel. Mi minden motiválja azt a véresen izgalmas játékot, amely az életbenmaradásért folyik? Minden leheletnyi rezdülést ezerszer megnéztünk és egészen finom mérlegre helyeztük magunkban. Mi miért van? Mintha Babits oly halk, és mégis oly súlyos esti kérdéseire komponáltunk volna: »...csupa szépség közt gyönyörben járván / mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: / ez a sok szépség mind mire való? / ...minek az árok, minek az apályok / s a felhők, e bús Danaida lányok / s a nap, ez az égő sziszifuszi kő?.../ vagy vedd példának a piciny fűszálat:/ miért nő a fű, hogyha majd leszárad?/ miért szárad le, hogyha újra nő?«“ Hatásosságának titka volt ez a hiteles tudományos ismerethez társuló költőiség.