 Claude Chabrol: A szép Serge (1958) 60 KByte |
Claude Chabrol a legnépszerűbb
filmrendező a francia új hullámos nemzedék ma is élő
legendái között. Nemzeti intézmény, biztos érték, úgy
hozzátartozik a francia filmművészethez, mint a francia
konyhához a camembert sajt, vagy a bordeaux-i vörös bor. Ő a
„francia Hitchcock” (ahogy az amerikaiak nevezik).
Negyven évvel ezelőtt, a jogi pályát feláldozva szegődött a Cahiers du cinéma folyóirat körül csoportosuló kritikusok közé és családi örökségből elkészítette első filmjét, A szép Serge-et. A film a francia új hullám emblematikus alkotása lett, születésétől számítják a Nouvelle Vague korszak kezdetét. Maga a film kicsit ügyetlen, bizonytalan, keresztényi erkölcsöket didaktikusan hirdető, ifjonti mű. De őszinte, üde, friss hangja, a környezet és az ábrázolt emberek viselkedésének, mindennapjainak mély ismerete és merőben új, nagyon olcsó, minden kereskedelmi és érdekszférán kívül álló forgatási módszere, új korszakot nyitott a francia filmgyártásban. Chabrol kezdeti alkotásaitól kezdve sokat foglalkozott az emberi butasággal (mint egyik interjújában megjegyezte, az intelligenciának megvannak a határai, de a butaság végtelen) és az emberi képmutatással. Igazi hangját, stílusát, témavilágát a hetvenes években találta meg, ekkor lett a virágzó, elégedett francia társadalom könyörtelen krónikása. Ebben a termékeny korszakában (egy évben két filmet is forgatott) alkotta meg a maga átfogó, szarkasztikus és sziporkázóan szellemes emberi színjátékát. Ekkoriban kezdett el kitűnő bűnügyi regényeket, megtörtént eseményeket, újsághíreket feldolgozva, saját forgatókönyvből, állandó, családiasan összetartozó csapattal dolgozni. Filmjei sikert arattak mind szakmai körökben, mind a nézők közt. Jó évek, rossz évek követték egymást, A szép Serge-től a Senki többetig, ötvenedik filmjéig. Túlélte az új hullámot, flörtölt a művészfilmmel, belekóstolt a kommerszfilmbe és megállapodott valami egészen sajátos, csak reá jellemző stílusnál, módszernél, amelyet mind a mai napig kitűnően gyakorol, amellyel hű korrajzot fest. A jólét és a képmutatás áldozatául esett polgári élet ragyogását és nyomorúságát ábrázolja fáradhatatlanul. Amint azt Serge Toubiana, a Cahiers du cinéma kritikusa írta: „Chabrol, mint intézmény, különleges helyet foglal el a francia filmművészet egén. Szakadatlanul kérdéseket vet fel és szenvedélyes reakciókat vált ki műveivel. Filmjeinek szereplői kétség kívül a kortárs francia filmművészet leggazdagabb és legizgalmasabb ‘bestiariumát’ alkotják.” Ötven filmjének elkészítése után Chabrol természetesen már az ötvenegyedik utómunkálatainál tart. Ötvenedik filmje és néhány jellegzetes műve bemutatásával tisztelgünk a kortárs francia film e nagy egyénisége előtt. |
