Traser Mária

Robert Bresson 90 éves

Robert Bresson
Robert Bresson

58 KByte
A modern francia filmművészet hasonlíthatatlan és besorolhatatlan egyénisége nem tartozik egyetlen iskolához, mozgalomhoz sem, magányos, halkszavú, stílust teremtő alkotó. Amikor 1959-ben bemutatták a Zsebtolvaj című filmjét, Daniel-Valcroze, a nagytekintélyű kritikus azt írta elragadtatottan: "Ez maga a beteljesülés, tiszta fényű gyémánt". "Aki elutasítja ezt a művet, az a filmet mint autonóm művészetet utasítja el" – nyilatkozta Louis Malle a Cahiers du Cinemának. Amikor harminc évvel később ugyanez a lap kerekasztal beszélgetést közölt a szerzői filmről, a Bressonnál jó két generációval fiatalabb nemzedék képviselői még mindig amiatt nyugtalankodtak, máig mennyire befolyásolja a Zsebtolvaj a francia filmrendezőket...

A Zsebtolvaj Bresson első önálló forgatókönyve és ötödik filmrendezése. Ez a letisztult, tökéletes alkotás hosszú fejlődés eredménye, amelynek során a rendező a "lecsupaszítás", az absztrakció felé haladt. Két első filmje, A bűn angyalai és A Bois de Boulogne hölgyei, mint minden műve, a bűnről és a kegyelemről szól, de még a francia filmművészetben uralkodó, hagyományos esztétikai és dramaturgiai szabályokat követi. Sztárszínészeket szerződtet (a korabeli színházi élet nagy egyéniségeit), irodalmi dialógusokat használ (Giraudoux és Cocteau írnak gyönyörű, veretes szöveget), kimunkált, esztétizáló, artisztikus fényképezést alkalmaz és a mondanivalót kiemelő, hatásos zenét választ.

Alkotói pályáján az Egy falusi plébános naplója jelenti a fordulópontot: teljes mértékben szakít az imént említett filmalkotói stílussal. A bressoni tematika és képi nyelv ebben a filmjében válik véglegessé. Jegyzeteiben megfogalmazott elveit itt végre sikerül megvalósítania: "A mozgókép képes művészet, amelynek semmit sem szabad ábrázolnia... A filmrendező képzelete kevésbé irányuljon az eseményekre, mint az érzelmekre, de utóbbiak a lehető legdokumentumszerűbbek legyenek." A plébános szerepére már nem hivatásos színészt kér fel, hanem az életből vett modellt alkalmaz, és az amatőr szereplővel nem dialógusokat, hanem monológokat (napló, levél, belső monológ) mondat el szenvtelen, monoton hangon, arcrezdülés nélkül. Tartalmilag tökélyre viszi alaptémáját: a bűn, a kegyelem, a megváltás kérdéskörét. Nem "eszméket", nem "erkölcsi fogalmakat" fejteget, hanem esendő, gyarló emberek konkrét, élő problémáin keresztül átélhető érzelmeket közvetít. A főhős megélt életélményein át ábrázolja a mindannyiunkban meglévő jóság és gonoszság küzdelmét, a hozzánk tartozó bűn küzdelmét a bennünk élő jóval. Mint Bresson minden hőse, a falusi plébános is börtönben él, egy kis faluban és saját életének "rács nélküli börtönébe" zártan. Halálos beteg fiatalember, akit nem szeret senki. Ő képviseli a filmben a jóságot, a megváltást. De mint a többi bressoni hős, ő sem éterien "tiszta", nem bűntelen szent, hanem vergődő, bűneivel küszködő embertársunk. Nem külső erő győzi le a benne élő rosszat, hanem belső gyötrődéssel jut el a kegyelmi állapotig. "Milyen hosszú utat kellett megtennem, hogy eljussak hozzád" – mondja Michel, a Zsebtolvaj főszereplője a lánynak, aki felismertette vele a szeretet érzésének értékét. Milyen hosszú utat kellett megtennie a kis ambricourt-i plébánosnak, Thérese-nek, a bukott angyalnak, Agnesnek, a jobb sorsra érdemes prostituáltnak, a "velejéig romlott" szerencsétlen kis Mouchette-nek, vagy a "néma", dacos Johannának, míg annyi fizikai, lelki és erkölcsi tortúrán át eljutott a megváltásig. És egy kicsit a néző megváltásáig.

Hosszú alkotói pályája során Bresson mindössze tizenhárom filmet rendezett. Hőseit mindegyik filmjében a szellemi szabadság szenvedélye mozgatja, őt magát pedig az az alkotói vágy, hogy "elérje a valóságon túli valóságot."

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek