 Faust 76 KByte |
(Faust) német, 1926, r: Friedrich Wilhelm Murnau, f: Hans Kyser, o: Karl Freund, sz: Gösta Ekman (Faust), Emil Jannings (Mefisztó), Camilla Horn (Margit), Frieda Richard (anya), Wilhelm Dieterle (Valentin), Yvette Guilbert (Márta), hb/G, 110 perc
Murnau, mielőtt Hollywoodba ment, egy UFA-szuperprodukciót, a Faustot vitte filmre. Hans Kyser forgatókönyve kiaknázta Marlowe-t, Goethét és a német népmondákat, s Gerhart Hauptmann, Németország legelső költője írta a film feliratait. Bőkezűen pazarolták a technikai leleményességet az angyali jelenésekre és az ördögi varázstrükkökre. Karl Freund kamerája, saját találmányú kamerakocsiján siklott át egy hatalmas stúdióban épített, városokkal, erdőkkel és falvakkal teli tájon és az így nyert látvány lehetővé tette, hogy a nézők résztvegyenek Mefisztó és a megfiatalított Faust légi útján.” (Siegfried Kracauer) Faust szerepét a húszas-harmincas évek legnépszerűbb svéd filmszínésze: Gösta Ekman alakítja, Emil Jannings pedig Mefisztóként remekel. |
Az izzó parázs (Le brasier ardent), francia, 1923,
r: Ivan Mozzsuhin és Alexandre Volkoff, f: Ivan Mozzsuhin, o: Jean-Louis Mundwiller és Nicolas Toporkoff, sz: Ivan Mozzsuhin (Zed, a detektív), Nicolas Koline (a férj), Natalja Liszenko (a feleség), Camille Bardou
(a klub elnöke), hb/F, 85 perc
Az 1910-es évek Oroszországának legnagyobb színésze, Ivan Mozzsuhin 1918-ban emigrált Párizsba. „Az izzó parázsban a látványos és ragyogó indítás a film közepétől szentimentális vígjátéki realizmusba csap át. Megismerjük a tisztességes magándetektívet, aki szívvel-lélekkel végzi feladatát, követi ügyfele feleségét mindenhová, mígnem szerelmes lesz belé, s mint egy mesés költemény bontakozik ki a végzetes vágy. Ez a szenvedélyes szláv film olyan hatásos, mint Szergej Gyagilev balettje ...” (Riccioto Canudo: Un film classé, 1926.) A Belga Királyi Archívum a Cinématheque francaise 1986-ban restaurált kópiája és a Montevideói Archívumban újonnan megtalált, részben színes nitrát anyag alapján 1997-ben restaurálta a filmet.
Távirat Mexikóból (Telegram uit Mexico), holland, 1914, r: Louis H. Chrispijn, sz: Willem van der Ver, Esther de Boer-van Rijk, hb/holland inzert, 12 perc
A fiúk visszatérését bejelentő távirat Mexikóból nagy riadalmat okoz az aggódó szülőknek...
A bájos Aida (De Wraak van het vissersmeisje), holland, 1914, r: Jan van Dommelen, sz: Annie Bos, All’Aida, hb/holland inzert, 12 perc
Egy fiatal halász megcsalja menyasszonyát, aki ezért bosszút áll...
Joachim Goethal és az acél titka (Joachim Goethal en het geheim van het staal), holland, 1912, r: Alfred Machin, sz: Léon Mathot, hb/holland inzert, 17 perc
Acélműben játszódó ipari kémtörténet.
A malmok lelke (Molens die juichen en weenen), holland, 1912, r: Alfred Machin,
sz: Jacques Vandenne, Maurice Mathien, hb/holland inzert, 7 perc
Egy csavargó, akivel rosszul bánt a molnár, bosszút áll rajta és a családján.
Három szenzáció egy belga fesztiválról
Lángoló lények (Flaming Creatures), amerikai, 1963, r: Jack Smith, szöveg nélkül, 42 perc
Egy homoszexuális orgia élőképeiből áll ez a kísérleti dokumentumfilm, amely 1963-ban nagy botrányt váltott ki Belgiumban, a Knokke-i fesztiválon és azóta kultuszfilmmé vált.
 A nagy borotválkozás 98 Kbyte |
A nagy borotválkozás (The Big Shave), amerikai, 1967, r, f: Martin Scorcese, sz: Peter Bemuth, dialógus nélkül, 5 perc
Egy férfi kínos aprólékossággal megborotválkozik, majd elvágja a torkát. |
Ugord át a városom (Saute ma ville), belga, 1968, r, f: Chantal Akerman, szöveg nélkül, 13 perc
Chantal Akerman első filmje drámai burleszk-komédia. Boldogan tér haza otthonába a fiatal lány. Majd bezárkózik a konyhába és rászakad a háztartás világa. Kegyetlen és furcsa film, minden párbeszéd nélkül.
Zdenek Pesának kinetikus szobrát bemutató absztrakt film Moholy-Nagy stílusában.
Céltalan séta (Bezúcelná procházka), 1930, r, o: Alexander Hackenschmied, szöveg nélkül, 8 perc
Hackenschmied, aki építészetet, fényképészetet és díszlettervezést tanult mielőtt a film felé fordult, majd pedig később, New Yorkban Maya Deren neves avantgard filmes férje lett (Alexander Hammid néven), első filmjében egy fiatalember külvárosi sétáját rögzíti szubjektív kamerával, mígnem a hős kettéhasad...
A prágai vár (Na Prazském Hrade), 1931, r, o: Alexander Hackenschmied, szöveg nélkül, 12 perc
Hackenschmied második filmje kísérlet 'egy építészeti forma és a zene kapcsolatának meglelésére': a Szt. Vitus katedrális kézikamerával felvett és hol a gyalogos szemszögéből, hol madártávlatból bemutatott gótikus formáit Frantisek Bartos zenéjének ritmusára tárja elénk.
Vihar a Tátrában (Boure nad Tatrami), 1932, r: Tomás Trnka és Ferdinand Pujman, szöveg nélkül, 17 perc
A nagy cseh zeneszerző, Vitezslav Novák szimfonikus költeményét, A vihart „fordítja le” a rendezőpáros a szlovák Tátrában felvett filmképek nyelvére: a kísérletet Velence város díjával jutalmazták az 1934-es velencei fesztiválon.
Burleszk (Burleska), 1935, r, o: Jan Kucera, szöveg nélkül, 5 perc
Szürrealista trükkfilmek és híradóanyagok játékos keverékével fejezi ki a fiatal újságíró és filmkritikus költői asszociációkba rejtett pacifista érzelmeit.
Prágában élünk (Zijeme v Praze), 1934, r: Otakar Vávra, o: Jaroslav Tuzar, szöveg nélkül, 12 perc
A szociál-dokumentumfilmet egy szerelmi dráma költői közjátékával ötvöző utcaképekben vall a későbbi neves játékfilmrendező Prága szépségéről és közönségességéről.
Az örökkévalóság atomja (Atom vecnosti), 1934, r, o: Cenek Zahradnicek, szöveg nélkül, 6 perc
A tavaszi szenvedélyt avantgard eszközökkel bemutató filmet az eltúlzott szexuális metafóra teszi önparódiává.
 Fekete-fehér rapszódia 76 KByte |
Fekete-fehér rapszódia (Cernobilá rapsodie), 1936, r: Martin Fric, o: Ferdinand Pecenka, szöveg nélkül, 2 perc
Ami a fehérneműreklám és a tornamutatvány swing ritmusban előadott, trükkös keverékének tűnik, valójában a termékeny filmrendező lányának tánccsoportját volt hívatva reklámozni. |
Buborékok játéka (Hra bublinek), 1936, r, o: Karel Dodal, Irena Dodalová, Hermina Tyrlová, szöveg nélkül, 2 perc
A Saponia termékeinek technikailag bravúros, szellemes animációs reklámja.
Dalol az országút (Silnice zpivá), 1937, r: Elmar Klos, o: Alexander Hackenschmied, Jan Lukas, hb/cseh hang, 4 perc
A Bata abroncsot hirdető, avantgard ihletésű, játékos reklámfilmet első díjjal tüntették ki az 1937-es Párizsi Világkiállításon.
Az eszme fényt keres (Myslenka hledajici svetlo), 1938, r: Karel Dodal, Irena Dodalová, Hermina Tyrlová, hb/cseh hang, 10 perc
with English subtitles
Beethoven IX. szimfóniájára készült és a komputeranimációt megelőlegező absztrakt rajzfilm az egyetemes testvériségről.
A végül Hollywoodba kivándorolt Ewald Andreas Dupont (1891-1956) német rendező az artistakörnyezetben játszódó szerelmi háromszögtörténet, a Varieté (1925) világsikerét kiaknázva, a hangosfilm korszak elején, Londonban készített pár némafilmet a szórakoztatóipar csillogó, zenés (!) világáról. A Piccadilly krimibe foglalt szerelmi melodráma, látványos revüszámokkal. Egy londoni mulató tulajdonosa a show sztárját – és egyben szeretőjét – „lecseréli” az érzéki tánc terén őstehetségnek bizonyuló, ambiciózus kínai mosogatólányra, akit nemsokára holtan találnak...
 Sátáni rapszódia 82 KByte |
(Rapsodia Satanica), olasz, 1917, r: Nino Oxilia, f: Fausto Maria Martini, Alfa (Alberto Fassini báró), sz: Lyda Borelli (Alba D’ Oltrevita), Andrea Habay (Tristano), Ugo Bazzini (Mefisztó), Giovanni Cini (Sergio), hb/I, 55 perc
A Faust-legenda e korai olasz feldolgozása – egy költőnőnek és a Cines filmgyár tulajdonosának írói közreműködésével – tündérmeseszerű „filmköltemény” lett. Lyda Borelli, az olasz némafilm legendás sztárja remekel az öregedő hősnő szerepében, akinek Mefisztó azzal a feltétellel adja vissza a fiatalságát, hogy örökre lemond a szerelemről. Csakhogy a gyönyörű fiatal nővé visszacseperedett Albába beleszeret a két fivér, Tristano és Sergio... |
 Berlin eleste 105 KByte |
(Pagyenyije Berlina), szovjet, 1949, r: Mihail Csiaureli, f: Pjotr Pavlenko, o: Leonyid Kosztamov, z: Dmitrij Sosztakovics, sz: Mihail Gelovani (Sztálin), Borisz Andrejev (Ivanov), Borisz Andrejev (Alekszej), Marija Kovaljova (Natasa), hb/R, 165 perc
A sztálinista történelemhamisítás és a sematizmus hírhedt „mintafilmje” az 1950-es év kasszasikere volt az egész szocialista táborban. Hősi eposz, melodramatikus keretben, a Nagy Honvédő Háborúról, mely a személyi kultuszt terjeszti, monumentálisan, a rendező – némafilmből hozott – drámai kifejezőerejével. Nyikita Hruscsov elrettentő példának hozza fel Sztálint leleplező 1956-os beszédében. A film ezt követő teljes betiltását megelőzte – 1953 őszén a hóhér rendőrfőnök, Berija lebukása után – a világon létező összes példány „berijátlanítása”. Az eredeti forgatókönyvből persze kiderül, mely epizódok tűntek el a filmből. Vajon ez a kópia az eredeti verzió felújítása? |
„Van-e izgalmasabb téma, mint a gaz árulók által üldözött cári futár odüsszeája?...
A híres történetből Tourjansky gyönyörű filmet készített, kitűnően adta vissza az orosz élet hangulatát, ügyesen mozgatta a tömegeket, izzó szenvedélyt és feszültséget teremtett a kitűnő színészek segítségével. Ragyogó segítőtársa volt mindebben a csodálatos Ivan Mozzsuhin! Elképzelni sem lehetne jobb megtestesítőjét a cár hű emberének, mint a nagy orosz színészt.” (Lenny Borger, Cinémagazine, 1926. nov. 29.) Sztrogof Mihály, a cár futárja különösen fontos üzenetet visz a cárhoz hű népességnek, a lázongó Szibériába. Álnéven utazik, de amikor édesanyja, Marfa felismeri, a tatárokkal szövetkező áruló, Ogareff elfogja. Azt hiszik, Mihály megvakult, a nevét bitoroló Ogareff hamis üzenetet ad át a nagyhercegnek, majd cinkostársával segít a tatároknak elfoglalni Irkutszk városát. Sztrogof még időben érkezik...
„André Sauvage nem csak rendezője, hanem forgalmazója is volt a fővárosról készített, öt tételből felépített, költői dokumentumfilmjének. Felbukkan benne az egész Sauvage család, valamint barátai közül az író és színikritikus Léon Chancerel és a híres színész, Tracol. A filmre vett sok ezer ember néhány gesztusát, rezdülését, mozdulatát, vagy éppen mozdulatlanságát választotta ki Sauvage. Minden mozdulat egy egész élet. Minden képen érzékelhető a város pusztulása és az a pezsgő áradás is, amely életet lehel belé. Dokumentumfilm, amely egyben szubjektív alkotás. A szerző finom humorával és ragyogó intelligenciával lebbenti fel a fátylat erről a bámulatos városról.” (Jacques-Bernard Brunius, Revue de cinéma 1929. május) A filmet 1996-ban restaurálták.
magyar, 1920, r: Balogh Béla, f: Falk Richárd, sz: Petrovics Szvetiszláv (Jim Jeffries/Riche Richson), Mattyasovszky Ilona (Vera), Lóth Ila (Claire), Gaál Annie (Jane), Bolváry Géza (Yokuma), Latabár Árpád (Dalien, a lakáj), hb, 117 perc
Londoni estélyén Capri herceg későn veszi észre, hogy tizenhárman vannak. A lakáj egy csavargót hoz fel az utcáról, s frakkba öltöztetve mint vendéget vezeti be. Így kerül a legelőkelőbb társaságba Jim Jeffries, aki megragadva az estélyen kínálkozó kedvező üzleti lehetőségeket, hamarosan meggazdagszik. Amilyen gyorsan csúcsra ért, oly gyorsan süllyed ismét a mélybe. Előbb gyilkosság vádjával, majd csavargásért kerül börtönbe. Névházasság révén kiszabadul, Amerikában kezd új életet, és ismét gazdag lesz. Claire, a milliomoslány beleszeret a jóképű fiatalemberbe, de amikor megtudja róla, hogy nős, bánatában Európába utazik. Ott összebarátkozik Jane-nel és meghívja társalkodónőnek. Jane-ről hamarosan kiderül, hogy Richson felesége, s mivel a fiatalok egymásba szeretnek, a névházasságból igazi lesz.
A Weöres Sándor Psyché című verses regénye alapján készült film „fantasztikus”, romantikus szerelmi vízió. Weöres irodalmi leleménye az, hogy Lónyai Erzsébet, a XVIII-XIX. század fordulójára álmodott felvilágosult költőnő és cigány-grófnő képzeletbeli történetét Ungvárnémeti Tóth László, a XIX. században valóban élt, töredékes életművű, tragikus sorsú, rövid életű tudós, költő és drámaíró alakjához kapcsolja. Kettejük szenvedélyes, beteljesületlen testvérszerelme, a női öntudatra ébredés, énkeresés, lázadás mentén a mű több, mint száz éven ível át. A vérbajos Ungvárnémeti-Nárcisz testi és lelki nyomorúsága dekadens művészetbe torkollik, a nimfomán Lónyai-Psyché élete – a fantaszta Zedlitz báró oldalán – az „elcserélt fejek”, a meg-nem-értettség drámája. Bódy a mitologikus tematikájú és idejű történetet sajátos dramaturgiával, különleges víziókba ágyazva „idézi meg”. Hősei nem öregszenek, s a képi világ ezt a szellemtörténeti „fantasztikumot” stilizálja: az elszínezett jelenetek, az expresszionistán túlrajzolt díszletek látványként próbálják megidézni a Történelem és a Lélek szellemét, küzdelmét.
A húszmillió márkás szuperprodukció két alapvető emberi szenvedély: a szerelem és a gyűlölet szinte valószínűtlenül felfokozott érzéseit mutatja be, melyekhez az egzotikus India pazar pompája szolgál helyszínül. Az elefántok, a több ezer statisztát felvonultató látványos ünnepségek, a valódi maharadzsapalota, a hastáncosnők, a korabeli filmművészet legreprezentatívabb kiállítású művévé tették Joe May alkotását. Conrad Veidt a külsőleges eszközök alkalmazása helyett belülről, az átélés teljességével kelti életre az esnapuri maharadzsa alakját. Szuggesztív egyénisége, párducszerű mozgása, tekintetének szenvedélyes lobogása maradandó élmény a mai nézők számára is.
A Pillangókisasszony közismert történetének e korai feldolgozásában a majdan világhíres német rendező, akiről nemrég Szlovéniában készült film (Művészeti paradicsom – ld. 9-én, 16-án, 23-án), túllép az elhagyott szerelmes nő egzotikus melodrámáján, és az operánál jóval gazdagabb környezet- és lélekrajzot ad a japán életről és szokásokról. A film eddig fellelt egyetlen kópiáját közös erővel újította fel az amszterdami és a bolognai archívum.
A restaurált töredék a két világháború között nem igazán termékeny szerb filmgyártás egyik eredeti vállalkozása, melyet a rigómezei csata 550. évfordulója ihletett. A forgatókönyvet az Emlékbizottság elnöke írta, s a filmterv három részből állt. Az első az 1939-es koszovói megemlékezéseket dokumentálja, a második rész a csatát eleveníti meg színészek és tiszti növendékek közreműködésével, míg a záró tétel a törökök kegyetlenkedéseit és a hajdúk szabadságharcát mutatta volna be. A dokumentálás és a fikció keveredése rendkívül érdekes szerkezetet eredményezett, hála a korszak egyik meghatározó híradós és dokumentumfilmes egyéniségének tartott Kosta Novakovicnak.
Románia függetlensége (Independenta Romanei), román, 1912, r: Grigore Brezenau, f: C. I. Nottara, Aristide Demetriade, Corneliu Moldovanu (Vasile Alecsandri műve nyomán), o: Franck Daniau-Johnson, sz: Aristide Demetriade (Károly király), Constantin Nottara (Oszmán pasa), A. Athanasescu (Penes), Jeni Metaxa Doro (Rodica), hb/román inzert, 45 perc
Az első román játékfilm Leon Popescu földbirtokos és színháztulajdonos pénzén, állami támogatással és döntően francia technikával készül Románia függetlensége 35. évfordulójának évében, és az ünnepi parádéról készült dokumentum-felvételekkel fejeződik be. A cselekmény párhuzamosan futó két szálát egyrészt a nemes pátosszal megemelt történelmi események, másrészt Vasile Alecsandri ugyanezt a témát megéneklő, korabeli hazafias versciklusának népszínműszerű motívumai adják. E nemzetmítosz szemlélet- és ábrázolásmódjának hatása szinte a teljes román filmtörténeten végighúzódik.
Az első színes szovjet játékfilm, a Grunyja Kornakova 1936-ban készült Nyikolaj Ekk rendezésében, de még az úgynevezett „kétszínű virazsírozás” módszerével, ami inkább stilizálásra volt alkalmas, mintsem a valódi színhatás elérésére. Igor Szavcsenko Magyarországon most először bemutatásra kerülő alkotása azonban már az amerikai „háromszínű” technológia szovjet alkalmazása, és mint ilyen, az első valódi orosz „szovkolor” film. 1942 nyarán a Fekete-tengeri flotta néhány matróza, útban legénységükhöz, egy fasiszta csapattal kerül szembe. A váratlan támadást visszaverik, és magukból partizánosztagot alkotva folytatják diadalmas útjukat a Fekete tengerig.
Az első világháború alatt, egy német fogolytáborban együtt készül a szökésre három francia katona: Boeldieu márki, Rosenthal bankár és Maréchal gépész. Váratlanul átszállítják őket egy másik börtönbe, melynek parancsnoka Von Rauffenstein lovag. Az arisztokrata parancsnok a márkival megtalálja a közös hangot, de ellene fordul, amikor Boeldieu fedezi Maréchal és Rosenthal szökését. A két szökevény egy német parasztasszonynak köszönhetően menekül át Svájcba. A filmet 1996-ban restaurálták, a Goszfilmofondtól kapott eredeti negatív alapján, a legújabb digitális technika segítségével.
 Bánatos utca 117 KByte |
(Die freudlose Gasse), német, 1925, r: Georg Wilhelm Pabst, f: Willy Hass, o: Guido Seeber, sz: Greta Garbo (Greta), Asta Nielsen (Maria), Einar Hansson (tiszt), Henry Stuart (Egon), Ágnes Eszterházy (Regina), hb/G, 180 perc
Pabst korai filmje Bécsben játszódik az első világháborút követő infláció idején. A szociális problémák feltárásának igényével állítja szembe az erőszakos profithajhászókat és a nyomorgó hivatalnokokat, fényárban úszó drága éttermeket és éhezéstől sújtott, rosszul világított otthonokat, zajos, vidám pezsgést és hallgatag visszahúzódást a szomorúságba. A főszereplő polgári család elnyomorodását, megromlását, olyan realizmussal ábrázolta a rendező, hogy Angliában betiltották a filmet, több országban pedig jelentősen megcsonkították. A két híres skandináv filmcsillagot, az üstökösként feltűnő Greta Garbót és a lassan kihúnyófében lévő Asta Nielsent egyetlen közös filmjükben láthatjuk, melyet eredeti hosszában és szépségében restaurált – nemzetközi összefogással – a müncheni filmarchívum. |
 A vörös krizantém 174 KByte |
A vörös krizantém (Le chrysanthéme rouge), francia, 1911, r, f : Léonce Perret, sz: Suzanne Grandais (Miss Suzie), Léonce Perret (a kikosarazott kérő), hb/F, 12 perc
Egy fiatal, független nőbe két férfi szerelmes olthatatlanul. A lány annak ígéri szívét, aki a szebb virágcsokrot nyújtja át neki. A két epekedő megrohanja Párizs virágárusait, s mikor kiderül, hogy a lány csak a krizantémokat szereti, s abból is csak a vöröset, eldől a verseny – a találékonyabb hódoló javára, aki vérével festi vörösre a virágot: egy fehér krizantém a néző szeme láttára vált égő, vörös színbe! |
 A rémület útjai 83 KByte |
A rémület útjai (Wege des Schreckens), osztrák, 1921, r: Kertész Mihály, f: Fred Wallace, o: Gustav Ucicky, sz: Lucy Doraine (Maud), Alfons Fryland (William), Max Devrient (James), Paul Askons (Thomas), hb/F, 76 perc A rivalizáló Stephenson és Racton üzem frigyét meghiúsítja, hogy Stephenson fia, William felfigyel Maud-ra, távoli unokahúgára, akit ezért ki is rúgnak Racton lányának szolgálatából. A Stephenson gyárban elhelyezkedő Maud hamarosan William titkárnője lesz. De Harry, Maud semmirekellő bátyja, miután kifosztotta az irodai páncélszekrényt s megölt egy rendőrt, húgához menekül, s Williamben gyanú ébred, hogy Maudnak szeretője van. Még számtalan kalandos véletlen kell ahhoz, hogy győzzön az igazság és a szerelem... |
 A rémület útjai 84 KByte |
A Szovjetunióba emigrált amerikai kommunista újságírónő hidegháborús politikai pamfletje, amelyben „belülről” lepleződik le a moszkvai amerikai nagykövetség aknamunkája. A felismerhetetlenségig megvágott Micsurin, a kertek varázslója kudarca után Dovzsenko kínjában lát hozzá a tőle oly idegen, rendelt filmhez. De a színészpróbák, valamint a nagykövetségen játszódó központi jelenet leforgatása után a munka végleg megszakad és a nagy művész soha többé nem kerül kameraközelbe. Özvegye, Julija Szolnceva megtiltotta, hogy bárki is hozzányúljon a leforgatott anyaghoz. Most már azonban elérkezett az ideje a filmtöredék feltámasztásának: a „nézhető” részleteket (a próbafelvételek nélkül) dokumentációs-magyarázó keretbe illesztették, amely a rendezőről és a film születésének körülményeiről szól.
valamint
Az 1935-ben Los Angelesben élő Fritz Lang egy interjú előkészítése közben viszszaemlékezik az első világháború időszakára, melynek első éveit Észak-Szlovéniában töltötte egy szenvedélyes amatőrfilmes ügyvéd, Karol Gatnik lakásában. A két fiatal megszállott barátsága számtalan különös kalandot eredményez, s a művészet világtól elzárt, talán kissé már túlságosan is belterjes birodalmát varázsolja a vidéki kisvárosba.
