 Fábri Zoltán: Vihar (1952) 86 KByte |
A filmfesztiválok és filmhetek elsôsorban a legújabb filmeket igyekeznek megszerezni. A szakma hozzáértôi itt fedezik fel az új arcokat, rendezôket, mintegy kijelölik az ízlés és divat útját a közönség számára. Ôk, a közvetítôk, ítéletükkel felemelnek vagy elejtenek rendezôket, filmeket, és még jó, hogy csak metafizikai szinten képesek az alkotók megsemmisítésére. Végül mitôl függ a filmek hosszú távra szóló életbenmaradása? A kritika gyilkos erejénél csak az idô bizonyul kegyetlenebb "ítésznek". Az idôt csak a film történeti és esztétikai értéke képes legyôzni, fôként ha anyagi valóságában is sikerül a celluloidot megôrizni. Az elmúlt évtizedben – lehetôségeiktôl függôen – a világ archívumai az idôvel szálltak harcba, amikor a pusztulásnak indult filmtekercseket a legváltozatosabb eljárásokkal igyekeznek megmenteni, az elveszettnek hitt filmeket felkutatni és a mozik mindig új és új közönségének bemutatni a számukra mostanáig ismeretlen filmes értékeket. Különösen szép, hogy ebben a több értelemben vett újjáteremtésben fiatal filmtörténészek, restaurátorok vállalnak munkát, mint például Bolognában, Amsterdamban, Los Angelesben és nálunk is Budapesten, a Magyar Filmintézetben. Fiatalok, akiket a múlt nem önmagáért, hanem a jelen és a jövô szempontjából foglalkoztat. Filmmúzeumok és egy-egy televíziós program nyújt bemutatkozási lehetôséget ennek a munkának, és a közönség érdeklôdésével éltetheti tovább a filmtörténetet. Az Örökmozgó Filmmúzeum programjában állandóan fellelhetôk az egyetemes és a magyar filmtörténet valamilyen szempontból fontos művei. De már az elmúlt évben is külön program, a Cinémémoire fesztivál keretében vetítettünk restaurált külföldi és magyar némafilmeket, amit most szeptemberben folytatunk. Reméljük, hogy ebben a formában a filmörökség bemutatását évrôl évre megvalósíthatjuk az Örökmozgóban. Az év hónapjának tekintjük az idei szeptembert, amikor elôször kerülnek közönség elé elveszettnek hitt néma és hangos magyar filmek. Fábri Zoltán filmtörténeti korszakot reprezentáló játékfilmjérôl, a Viharról (1952) tudtuk, hogy eredetileg színesben készült, de miután az eredeti negatív elveszett, mind a mai napig csak fekete-fehér formában ismerhettük. Ebben az évben az egyik német archívum felajánlotta az állományukban lévô Vihar nitro pozitív kópiáját, amirôl kiderült, hogy színes. Ettôl kezdve már csak pénzre és találékony technikai munkatársakra volt szükség, hogy Fábri Zoltán filmjét színesben láthassuk. A magyar néma játékfilmállományból nagy költséggel és munkával járt az Átok vára (1927) című film felújítása, melyet élô zenekísérettel most mutatunk be elôször az Örökmozgóban. Levetítjük a két világháború között a Graf Zeppelin óriás léghajó budapesti útjáról készült magyar dokumentumfilm restaurált kópiáját is, amelynek látványvilága – reméljük – nemcsak bennünket, hanem minden mozinézôt magával ragad. Ez a program A magyar filmek nyomában című vizsgafilmmel zárul, amit Pocsay József készített. Fiatal, elsôfilmes rendezô – vagy filmtörténész? – hívja fel a nézôk figyelmét a magyar filmtörténet értékeire. Filmtörténet nincs nagy színészegyéniségek, sztárok nélkül. A nézôk érdeklôdését sokszor nem is a rendezôk neve, hanem a sztárok keltik fel. Az egyetemes filmtörténet máig emlékezetes alkotói sok esetben Magyarországról indultak el és tehetségük Európa más országaiban vagy a tengeren túl érvényesült. A némafilm egyik regényes sorsú, legendás színésznôje volt a magyar származású Putty Lia, akit külföldön többen ismernek, mint itthon. A Magyar Filmintézet munkatársa, Balogh Gyöngyi a színésznô leghíresebb filmjeibôl állított össze egy sorozatot, melyet szintén a Filmemlékezet fesztivál keretében mutatunk be szeptemberben. A színésznôt német kamara-filmek szereplôjeként csodálhatjuk meg, de D. W. Griffith A sátán keservei című filmjében is láthatjuk. A kópia erre az alkalomra érkezik hozzánk a New York-i Modern Művészetek Múzeumából. Ezzel a különlegességgel indul az év végéig tervezett Griffith-sorozat, megemlékezésünk a filmtörténet félévszázada halott, de műveiben máig is elevenen élô klasszikusára. Szeptemberi fesztiválunk egyik fénypontja az 1913-ban készült Quo Vadis?, az olasz monumentális történelmi filmek ritka darabja. Felújított, gyönyörű kópia, amely kivételes vizuális szépségével nyűgözi le a nézôket. A holland archívumtól kapjuk. A filmekkel együtt vendégek is érkeznek. A megnyitón David Robinson filmtörténész, a pordenonei némafilm fesztivál igazgatója beszél a filmtörténet elsô nagy korszakáról. Bolognából Gian Luca Farinelli, Amsterdamból Ruud Visschedijk, Belgrádból Dinko Tucakovic vesz részt a 26-án, szombat délelôtt az Örökmozgóban tartott nyilvános vitafórumon, melynek témája: Filmtörténet a moziban. Ôk valamennyien a film iránti szeretettükkel váltak a filmtörténet értékeinek közvetítôivé. Közös foglalkozásunk, a filmek ôrzése és bemutatása teremtette meg barátságunkat is. Ôrizzük a filmet! l Sorozatunkban látható felújított kópiák: szeptember 20-án,20.30.; 25-én, 16.30: Vihar; 25-án,20.30, 26-án,18.30: Quo vadis?; 26-án 20,30: Átok vára |
