Az Örökmozgó augusztusban Boyer-filmekkel emlékszik a száz éve született színészre.
Charles Boyer 15 KByte |
Száz éve született
Charles Boyer, az intellektuális férfiszépség,
a fizikai vonzerõ és egyben szellemi csillogás
minden kellékével megáldott nagy színész.
Pályafutását Franciaországban kezdte.
A párizsi Sorbonne filozófiai fakultásának
hallgatójaként konzervatóriumba járt
és színi tanulmányokat is folytatott. Színpadon
debütált, s késõbbi filmszínészi
sikereit nagy színházi gyakorlatának is köszönheti...
Az elegáns megjelenésû, jó mozgású
színészt hamarosan felvevõgép elé
is hívták, s a harmincas évek közepére
keresett, népszerû filmsztár lett. Melankolikus
tekintete, ábrándos fekete szeme, telt, érzéki
ajka, görög profilja, tökéletes vonásainak
harmóniája, valamint csodálatos, melegen
csengõ baritonja arra predesztinálta, hogy romantikus
szenvedélyek nagymestereként vonuljon be a filmtörténetbe.
Lángoló szeretõként hódította
meg a filmvásznon Marlene Dietrich, Irene Dunne, Greta
Garbo, Ingrid Bergman, Bette Davis, Claudette Colbert szívét.
A való életben 1934-tõl boldog házasságban
élt a brit születésû Pat Paterson színésznõvel,
akinek halála után két nappal - és
saját 81. születésnapja elõtt két
nappal - önkezével vetett véget életének.
Sokat elárul a színész személyiségérõl barátjának, Maurice Chevalier-nak visszaemlékezése Boyer hollywoodi karrierjének indulásáról: "Charles Boyer azért jött át Franciaországból, hogy megcsinálja Wallace Berry egyik nagy amerikai filmjének, A nagy háznak (The Big House) francia változatát. Megtetszett neki Hollywood, elhatározta, hogy marad, és amerikai filmekben is szerencsét próbál. Mindössze néhány szót tudott angolul, így hát nekifeküdt a nyelvtanulásnak. Csak a Hollywoodban élõ franciák ismerték, csupán õk tudták róla, hogy kicsoda. Az amerikaiak elõtt tökéletesen ismeretlen volt, a rendezõk és a filmsztárok tudomást sem vettek róla. Ez azonban a legkevésbé sem zavarta, és magam is csodálkoztam, hogy egy színész, akit Párizs-szerte úgy ünnepelnek, mint õt, hogyan tudja elviselni ezt a közönyös ismeretlenséget. Mintha teljesen megfeledkezett volna arról, hogy milyen pályát futott be Franciaországban. Mindenkinek bemutattam, de mindenütt csak Maurice Chevalier jópofa barátját látták benne... A mesterség minden csínja-bínja a kisujjában volt. Elolvasott mindent. Mûveltségén a legapróbb hézagot sem lehetett fölfedezni ... Hónapok teltek így el, Boyer maradt Kaliforniában és éjjel-nappal tanulta az angolt. Azután egy szép napon statisztaként jelent meg Jean Harlow egyik filmjében. Csak néhány pillanatra bukkant fel, egy sofõrt kellett játszania. Egy-két mondat, egyszerû kis arcjáték, szinte semmi ..., de ennyi is elég volt ahhoz, hogy a bemutató utáni napokban színészek és rendezõk egyszerre csak beszélni kezdjenek róla ... - No nézd csak, Maurice, nem is rossz ez a te barátod! Tud ez ! Milyen jól csinálja! - Most azután magyarázhattam, hogy õ Franciaország legjobb színésze, és hogy nem is értem, miképp fogadhatott el ilyen szerepet. Charles valószínûleg úgy döntött, rászán egy évet, megtanulja a nyelvet, és nagyon tisztességesen, a nulláról indulva próbál szerencsét Amerikában. Semmi blöff, semmi reklám. Charles Boyer, Franciaország elsõ számú színésze elhatározta, hogy egyszerû kezdõként ostromolja meg a világsikert ..." A folytatást mindnyájan ismerjük. Egyre több szerepet kínáltak neki, s két esztendõ alatt az élvonalba jutott. Végül elmondhatta, hogy számításai beváltak, fáradozásait siker koronázta: az amerikai film terén is elfoglalhatta azt a kiemelkedõ helyet, amelyet minden tekintetben megérdemelt. |
Charles Boyer 14 KByte |