Szamba

Szamba - könnyed, mint a hasonló nevû latintánc édeskeserû, mint a csokoládé és jópofa, mint a Koltai. A színészbõl avanzsált rendezõ számítva arra, hogy a nézõk fogékonyak a saját élményeken alapuló alkotásokra, ezúttal a színészek világába vezeti õket, mely kívülrõl különleges és fényekkel teli, de közelebb hozva keserû, szürke és kegyetlen képet mutat.

Színjátszás profikkal és mûkedvelõkkel, hakni ripacs hivatásosokkal és lelkes amatõrökkel... Van tehát igazi ízig-vérig magyar téma, mely készen kínálja magát a szórakoztatásra, arra, hogy sikerré érlelõdjön. A színészek társadalma mindig is érdekes, mazsolázgatásokra, pletykákra alkalmas színhely, de ilyennek még senki sem láttatta. Számtalan igaz és nem igaz hírt olvastunk a színmûvészetin folyó öldöklõ felvételikrõl, a színházi büfékben zajló furkálásokról, a "vircsaftokról", és most itt van a vásznon édesbúsan, szórakoztatóan, a 70-es évek stílusában minden, a miniszoknyától a mûbõrfoteles presszón át a trapéznadrágig. De ez csak a felszín, mert Koltai szívvel-lélekkel elmond egy igaz mesét a színészrõl, aki nem furakodott, nem könyökölt, hanem csendben félreállt félreállt, mert valójában sosem tartozott ebbe a világba. Igaz, nagyvonalúan ránk van bízva, mennyit veszünk észre lelki konfliktusából.

A film hõsei apa és fia - idõsebb és ifjabb Szamba Ottó -, akiket más-más módon, de megérintett a színjátszás aurája. Id. Szamba egy kisváros lelkes kultúrosaként hódol Tháliának, vagyis inkább ripacskodik, hangoskodik, elbûvölve népes rajongó táborát, míg fia, Kisottó legszívesebben megtagadná apját. A fiú ennek ellenére mégis elvégzi a fôiskolát, és színész lesz egy vidéki színtársulatnál. Színészszálló, epizódszerepek, szerelmek, keserûségek, egy beporosodott, megkövült társulat ostoba vezetõkkel, tehetségtelen mûvészekkel - ez veszi körbe Kisottót. A fiú megfeneklik, a mûvészet mélyére süllyed, és végül észrevétlenül, csendben kilép az életbôl.

De ez mégsem tragédia, hanem egy humoros-szomorkás történet, amelyet valójában a rendezõ-fõszereplõ irányít. Koltai-Szamba legalább olyan páros, mint Koltai-Gyuszi bácsi, akik személyiségükkel, vagy inkább egyéniségükbe vetett hitükkel uralják a vásznat és harsogó komédiázásukkal feledtetnek minden keserûséget. Koltainak nagyon pontosan kellett megformálnia Szamba Ottó szerepét, hogy én-központú filmje ne váljon ellenszenvessé a nézõk szemében. A harsány játék közben finom eszközökkel kellett együttérzést ébresztenie esendõ, emberi gyengeségekben igencsak bôvelkedô hôse iránt. A kisváros és lakói, a fôiskola és tanárai, a vidéki színház és társulata, minden és mindenki másodhegedûssé válik, amikor Szamba Ottó színre lép. Koltai azonban ért annyira a mesterségéhez, hogy elhitesse, ez így mûködik jól és helyesen, a mi érdekünkben viszi a prímet.

A lényeg most is az, mint a Sose halunk meg esetén. A történet nem fordulatos, cselekményes forgatókönyvre épül, hanem jellemekre, csak ezúttal nem egyre, hanem kettôre, a két Szambára: belõlük indul ki minden szál, kapcsolatuk van minden szereplõvel, s persze egymással is. A Mester egy kicsit Gyuszi bácsit ismétli, ám Kisottó (Görög László) alakja rendkívül összetett. Minden szempontból apja ellentéte. Tehetséges, igényes önmagával szemben, csak hiányzik belôle a megszállottság. Sem a fõiskola, sem a vidéki színház nem engedi igazán kiforrni, képtelen megtalálni önmagát, így elõbb-utóbb itt is, ott is teherré válik. Céltalan konoksága izgalmas talány a nézõ számára.

Kár, hogy a többi szereplô csupán érdekes színfolt marad. Hangulatkeltõek, megidézik a 70-es évek világát, és mégsem többek, mint egy beporosodott panoptikum bábui. A szintén kezdõ színészek (Kerekes Éva, László Zsolt), akik elárulják Kisottót, a mûvészieskedõ rendezõ (Mácsai Pál), a ripacskodó exsztárok (Pogány Judit, Lukáts Andor, Hernádi Judit, Rajhona Ádám) mind-mind érdekes és figyelemre méltó életszeletet adnának, ha a rendezõ valóban bízna személyiségük varázsában, alakításuk árnyaltságában.

Koltai humorosan, néhol ironikusan akarta elmondani meséjét, s törekvése teljes mértékben megvalósul. A film erénye, hogy következetesen kitart szórakoztató stílusa mellett; még azokban a pillanatokban is sikerül mosolyt csalnia a közönség arcára, amikor keserû dolgokat mesél el. Ebben a filmben nem történhet igazi tragédia, ahogyan Gyuszi bácsinak is legalább egyszer nyernie kellett a lovin.

Õszinteséget és melegséget sugároznak a film képei is. Gózon Francisco operatõri munkája igazán figyelemreméltó. Beállításai megkapóan érzékeltetik az apa és fia közötti távolságot, s finoman világítanak rá a Kisottó és a társulat közötti szakadékra is. A fiú többször is kikerül a kamera látószögébõl, vagy túllép rajta a felvevõ. Remek atmoszférája van a közegnek, a kitárulkozó, harsogó, komédiás világnak. A plánok a "mindent feltárás" eszközéül szolgálnak, ami jól ötvözhetô az ironikus hangvétellel.

Van a filmben egy jelenet: id. Szamba Ottó börtönbe kerül egy "apró" gazdasági malõr miatt. Látogatóba érkezõ fiát nagy ujjongással fogadják a börtönõrök, majd apjához kísérik, aki megalakította a börtön amatõr színjátszó csoportját, és már épp valami fesztiválra próbál. Kisottó ekkor érez rá apja fanatizmusának szépségére, de nem mond semmit, csak elmosolyodik.

Ez a rövid jelenet azért több, mint egy mosoly. Valami hallatlan kitartásról, nagyon erõs hitrõl tanúskodik. Koltai Róbert mesterségbe vetett hitérôl, amely remélhetôleg bõven elég lesz számára, hogy újra és újra a kamera mögé állva filmet készítsen a közönségnek a szórakoztatás igényével.