Rohmer retrospektív

73 KByte Eric Rohmer új filmjének bemutatójával egyidõben ROHMER-RETROSPEKTÍVET kínál nézõinek a Szindbád mozi
Budapest, XIII. Szent István krt. 16.
A mûsorban ismét látható lesz:

A férfigyûjtõ (1967)
Éjszakám Maude-nál (1969)
Claire térde (1970)
Pauline a strandon (1982)
A barátnõm barátja (1989)
Tavaszi mese (1989)

Minden filmet háromszor vetítenek le. Részletes program a heti mozimûsorban.

Rohmer, Éric

(1920, Nancy- ). Eredeti nevén Scherer, Maurice. Francia rendezõ. Bölcsészdiplomát szerzett. Azért választott álnevet, nehogy anyja, a vidéki polgárasszony megsejtse: filmesek bohém társaságában forgolódik. Filmkritikusként dolgozott egy ideig, s a Cahiers du Cinéma egyik vezetõje volt. Chabrollal közösen könyvet írt Hitchcockról. 1950-tõl rövidfilmeket készített. 1959-ben rendezte elsõ nagyjátékfilmjét (Az oroszlán jegyében): a várt örökségbõl kicsöppent festõ egy garas nélkül marad Párizsban, már-már menthetetlenül lecsúszik, amikor mégiscsak az övé lesz az örökség. Ez még csak jelzi: Rohmernél nem a cselekmény a fontos, ami jószerivel elmesélhetetlen, oly csekély. Morálfilozófus, megfigyelõ: az emberi viselkedésbõl alig-alig megragadható mögöttes tartalmak érdeklik. Sokszor idézett aforizmája saját munkásságáról: "A szó arra való, hogy eltakarja a gondolatot. A kép viszont arra, hogy föltárja." Rohmer filmjeiben sokat beszélnek, s a kamera kitartóan figyeli számunkra: mi rejlik a sok beszéd mögött a lélekben.

Szigorú gondolati rendhez szokott filoszként rendezte-tervezte ciklusokba életmûvét. E ciklusokon kívül készített munkáinak száma alig féltucatnyi. (...)

Erkölcsi példázatok címszó alá vont, elsõ nagy ciklusán 1962-1972 között dolgozott. Egy férfi és egy nõ közti kapcsolat meginog egy harmadik személy - férfi vagy nõ - közbejöttével, de végül helyreáll az eredeti állapot: ilyen banálisan összefoglalható filmjei sémája. Ezek a filmek azonban nem sémákat kínálnak, hanem a moziban ritkán látható lélekrajzokat, ritkán látható eredetiséggel. (...) A jellemek megfigyelésére mindig a szereplõk szabadidejében, holtidejében, vakációja közben kerít sort Rohmer. S joggal teheti, hiszen hõsei itt még javarészt nagypolgárok, jól szituált értelmiségiek.

Második nagy ciklusa a Komédiák és komédiások. Ebben nemegyszer hétköznapi, munkás körülmények közt vizsgálja hõseit a szerzõ-rendezõ, s e hõsök már többnyire kispolgárok, szürke életû kisemberek. A cselekmény azonban itt sem több, mint a korábbi ciklus darabjaiban. A rendezõ megfigyelõ tekintete férfihõseinek is lelke mélyére hatol, mégis nõi szereplõirõl tudhatunk meg legtöbbet. Naiv kitárulkozások és naiv ravaszkodások jellemzik õket, s ezért minél fiatalabbak, annál õszintébbek. Rohmer talán legkedvesebb lányalakja a Pauline a strandon kamaszlány címhõsnõje, akinek elsõ szerelmi csalódását örökíti meg a film.

Legutóbb A négy évszak meséi címmel kezdett Rohmer új ciklust. E filmekben nem egyszerûen a véletlenben sodródó hõsöket figyel meg, hanem helyzetekben dönteni akaró lényeket ábrázol. Hõsei már maguk akarnak olyan szituációkat teremteni, amelyektõl életük megváltozását remélhetik. Az alaphelyzet - mint a Rohmer-filmekben mindig - itt is visszaáll, ám a változtatás kísérlete nem marad nyom nélkül az emberek személyiségében. Cs. K.

/az 1994-es Filmlexikon Rohmer-szócikkébõl/