Az elvesztegetett tegnapok

A történet egy kaliforniai kisvárosban játszódik. Az érzelmekkel teli konfliktusok és kapcsolatok az idősödő Mildred köré épülnek. Mint egy körhintán a székek, úgy forognak a szereplők körülötte. Közelednek, távolodnak, majd újra közelednek. És lassan, mintha már megszűnnének a mechanikai törvények, a vonzások és választások szinte kifürkészhetetlen módon alakulnak.

Mildred férje meghalt, San Franciscóba költöző fia már nős ember, a lánya pedig éppen a film elején költözik el otthonról: megelégeli, hogy a felnőtté válása során felmerülő problémák kapcsán anyja nem hagyja, hogy egyéni döntéseket hozzon (még akkor is, ha azok történetesen roszszak), hanem mindent megold helyette. (Például amikor Ann Mary Margaret ráun a hajnali újságkihordásra, az anyja végzi el helyette a munkát.) Mildred egyedül marad. Úgy él, mint a hasonló helyzetben levő háziasszonyok milliói. Ám számára az élet tartogat még fordulatokat!

Egy szép napon becsönget Mildredhez a szomszéd fiatalasszony, Monica, és megkéri, vigyázzon a fiára aznap délután, mert a férje egy családi vita után eltűnt otthonról. A hallgatag J. J. kiszolgáltatottságával, gyermeki védtelenségével belopja magát Mildred szívébe, aki felajánlja, hogy vigyáz a kisfiúra délutánonként, iskola után, amíg Monica dolgozik. Mildred ismét fontosnak érzi magát. Szükség van rá, és közben még önmagát sem kell feladnia. E kapcsolata nyújt számára hátteret, vagy inkább tartást ahhoz, hogy elutasítsa fia kérését, hogy költözzön hozzájuk San Franciscóba, és segítsen a házimunkák ellátásában, annál is inkább, mert nemsokára nagymama lesz.

Mildred összebarátkozik Monicával is, s kölcsönösen megváltoztatják egymás életét, felnyitják egymás szemét. Monica az életszeretetre, Mildred a gyermek szeretetére, a törődésre tanítja barátnőjét. Monica révén Mildred megismerkedik Big Tommyval, aki ha nem is fehér lovon, de egy acélkamionon száguld be az életébe: Mildredet még egyszer megérinti, hogy nem csak (pót)mama, de nő is. Ám e kapcsolat beteljesüléséhez, vállalásához már öregnek érzi magát, visszatér J. J.-hez, úgy gondolja, mégiscsak az a legfontosabb, hogy melegséget, családias légkört nyújtson a magányos kisfiúnak. Sajátos világa ajtaját ismét bezárja (mint korábban a fiával szemben tette). Ám kisvártatva darabokra hullik ez a világ is – Monica férjének hazaköltözésével. Mildred becsapva érzi magát, nem tud az új helyzettel mit kezdeni, pedig korábban éppen ő tanította Monicát arra, hogy meg kell tanulni elfogadni egymást, különben a hétköznapok forgatagában elvesznek az emberi értékek, és könnyen kisiklik egy kis élet. Amikor azonban Monica – Mildred tanácsát követve – kibékül a férjével és helyreáll a kisfiú normális fejlődéséhez szükséges teljes család, Mildred mégis úgy érzi, nincs már rá szükség.

A filmben ekkor néz szembe először azzal, hogy mit is jelent a szükség. Csúnya ez a szó, de az emberek jó részének úgy kell, mint egy falat kenyér, sokan ennek a középpontba helyezésével szemlélik az életüket. Mildred J.J.-vel próbálta meg kompenzálni azt, hogy a családjában magára maradt. A feleslegessé válás elől menekült a szomszéd családba, majd került ki onnan, és vált ismét feleslegessé. Csakhogy közben tanult valamit Big Tommytól! Miközben táncoltak a bárban, a sofőr a szabad, független élet szépségéről beszélt, mely veszélyes is, hiszen nincsenek benne fix pontok, de éppen ezért egyúttal gyönyörű is. Mildred leszámol hát azzal az életfelfogással, melynek értelmében korábban a kötöttségeket hajszolta. Rituális mozdulattal leveszi a J. J.-től kapott nyakláncot, összecsomagolja mindenét, és megteszi azt, amire a korábban említett millióknak nincs mersze: a bizonytalanságból adódó minden veszély ellenére belevág az önálló életbe, mintegy elfogadva, amit a film kísérőzenéjében felhangzó egyik számban énekelnek: “Don't waste time for yesterday, Let's be free”