Berta Dóra

Az elvesztegetett tegnapok

Gena Rowlands és Marisa Tomei
Gena Rowlands
és Marisa Tomei

88 KByte
Mint egy dallam, melyet nehezen űzünk ki a fejünkből, s már-már bosszankodva dúdolgatjuk, olyan ez a film is: belénk csimpaszkodik. Egyszerű, hétköznapi történetet mesél el, miközben feltárja annak rejtélyes és bonyolult összefüggéseit. Úgy van felépítve, hogy a látott élethelyzeteket és problémákat saját életünk problémáira vetíthetjük, így voltaképpen mindenki azt az oldalát nagyítja fel, amelyik éppen érinti. Így fordulhat elő, hogy számtalanféleképpen lehet értelmezni a filmet, és szinte szó szerint mondhatjuk: mindenkinek mást és mást nyújt. Nem pumpálnak senkit tele ólommal, nem robbantanak fel szörnyeket, csak életszerű gondokat láthatunk, amiből épp elég van nekünk is. Legfeljebb az élet viharában, a rohanás közben nem állunk meg a felmerülésükkor, vagy szándékosan elfutunk előlük, esetleg besöpörjük őket a szőnyeg alá. Ez a film egy pillanatra megállásra késztet, és szembesít néhányukkal. Akárcsak a rendező édesapjának, John Cassavetesnek a filmjei. De míg azokra éppen a szándékolt fésületlenség, a meghökkentő beállítások a jellemzőek (Arcok, Egy hatás alatt álló nő stb.), ennek a filmnek a világa tévéreklámokat idézően konvencionális. Magukkal ragadnak a gyönyörű képek, és közben szinte észrevétlenül tárják fel a “felszín alatti” világot.

A történet egy kaliforniai kisvárosban játszódik. Az érzelmekkel teli konfliktusok és kapcsolatok az idősödő Mildred köré épülnek. Mint egy körhintán a székek, úgy forognak a szereplők körülötte. Közelednek, távolodnak, majd újra közelednek. És lassan, mintha már megszűnnének a mechanikai törvények, a vonzások és választások szinte kifürkészhetetlen módon alakulnak.

Mildred férje meghalt, San Franciscóba költöző fia már nős ember, a lánya pedig éppen a film elején költözik el otthonról: megelégeli, hogy a felnőtté válása során felmerülő problémák kapcsán anyja nem hagyja, hogy egyéni döntéseket hozzon (még akkor is, ha azok történetesen roszszak), hanem mindent megold helyette. (Például amikor Ann Mary Margaret ráun a hajnali újságkihordásra, az anyja végzi el helyette a munkát.) Mildred egyedül marad. Úgy él, mint a hasonló helyzetben levő háziasszonyok milliói. Ám számára az élet tartogat még fordulatokat!

Egy szép napon becsönget Mildredhez a szomszéd fiatalasszony, Monica, és megkéri, vigyázzon a fiára aznap délután, mert a férje egy családi vita után eltűnt otthonról. A hallgatag J. J. kiszolgáltatottságával, gyermeki védtelenségével belopja magát Mildred szívébe, aki felajánlja, hogy vigyáz a kisfiúra délutánonként, iskola után, amíg Monica dolgozik. Mildred ismét fontosnak érzi magát. Szükség van rá, és közben még önmagát sem kell feladnia. E kapcsolata nyújt számára hátteret, vagy inkább tartást ahhoz, hogy elutasítsa fia kérését, hogy költözzön hozzájuk San Franciscóba, és segítsen a házimunkák ellátásában, annál is inkább, mert nemsokára nagymama lesz.

Mildred összebarátkozik Monicával is, s kölcsönösen megváltoztatják egymás életét, felnyitják egymás szemét. Monica az életszeretetre, Mildred a gyermek szeretetére, a törődésre tanítja barátnőjét. Monica révén Mildred megismerkedik Big Tommyval, aki ha nem is fehér lovon, de egy acélkamionon száguld be az életébe: Mildredet még egyszer megérinti, hogy nem csak (pót)mama, de nő is. Ám e kapcsolat beteljesüléséhez, vállalásához már öregnek érzi magát, visszatér J. J.-hez, úgy gondolja, mégiscsak az a legfontosabb, hogy melegséget, családias légkört nyújtson a magányos kisfiúnak. Sajátos világa ajtaját ismét bezárja (mint korábban a fiával szemben tette). Ám kisvártatva darabokra hullik ez a világ is – Monica férjének hazaköltözésével. Mildred becsapva érzi magát, nem tud az új helyzettel mit kezdeni, pedig korábban éppen ő tanította Monicát arra, hogy meg kell tanulni elfogadni egymást, különben a hétköznapok forgatagában elvesznek az emberi értékek, és könnyen kisiklik egy kis élet. Amikor azonban Monica – Mildred tanácsát követve – kibékül a férjével és helyreáll a kisfiú normális fejlődéséhez szükséges teljes család, Mildred mégis úgy érzi, nincs már rá szükség.

A filmben ekkor néz szembe először azzal, hogy mit is jelent a szükség. Csúnya ez a szó, de az emberek jó részének úgy kell, mint egy falat kenyér, sokan ennek a középpontba helyezésével szemlélik az életüket. Mildred J.J.-vel próbálta meg kompenzálni azt, hogy a családjában magára maradt. A feleslegessé válás elől menekült a szomszéd családba, majd került ki onnan, és vált ismét feleslegessé. Csakhogy közben tanult valamit Big Tommytól! Miközben táncoltak a bárban, a sofőr a szabad, független élet szépségéről beszélt, mely veszélyes is, hiszen nincsenek benne fix pontok, de éppen ezért egyúttal gyönyörű is. Mildred leszámol hát azzal az életfelfogással, melynek értelmében korábban a kötöttségeket hajszolta. Rituális mozdulattal leveszi a J. J.-től kapott nyakláncot, összecsomagolja mindenét, és megteszi azt, amire a korábban említett millióknak nincs mersze: a bizonytalanságból adódó minden veszély ellenére belevág az önálló életbe, mintegy elfogadva, amit a film kísérőzenéjében felhangzó egyik számban énekelnek: “Don't waste time for yesterday, Let's be free”

Gena Rowlands
Gena Rowlands

86 KByte

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek