Mauritz Stiller:
Erotikon (1920)
36 KByte
|
1998-ban Stockholmot választották Európa
kulturális fővárosává. Szerte a kontinensen különböző
rendezvények keretében mutatják be “Észak Velencéjét”,
népszerűsítik a svéd kultúrát. A budapesti Örökmozgó is
kiveszi a részét a rendezvényekből, mert októberben a Svéd
Kulturális Intézet segítségével közel húsz svéd filmet
mutat be.
A sorozat a skandináv ország olyan
jelentős mozgóképes alkotásaiból válogat, amelyek
Magyarországon ismeretlenek, mert nem forgalmazták nálunk, de
kiemelkedő szerepet töltenek be a gazdag filmművészeti
hagyományú ország filmtörténetében.
A két világhírű némafilmrendező:
Mauritz Stiller és Victor Sjöström egy-egy munkája mellett
bemutatjuk olyan neves rendezők, többek között Alf Sjöberg,
Bo Widerberg, Vilgot Sjöman filmjeit, melyeket a magyar
közönség annak idején nem láthatott. Egy előadásban
válogatást adunk a svéd filmtörténet legjelentősebb
dokumentum, animációs és kísérleti alkotásaiból. Emellett
műsorra tűztünk négy új játékfilmet is, többek között Jan
Troell, illetve Liv Ullmann egy-egy
közelmúltban készült, nagy hazai sikert aratott művét. A
sorozat harmadik részében a magyar közönség által kedvelt
és ismert filmekből válogattunk, mint az Egy nyáron át
táncolt, a Drága John, vagy a zenéjükkel ma is
sokakat rabul ejtő ABBA együttesről készült koncert-film.
Régi adósságot törlesztünk ezzel a
rendezvénnyel, hiszen ilyen átfogó svéd filmsorozat még
sohasem volt Magyarországon. Pedig a kis európai
nyelvterületek közül Svédország az egyik leggazdagabb
filmművészeti hagyományokkal és filmkultúrával rendelkező
ország. Értékeit azokban az országokban is méltatják,
amelyekben kevés svéd filmet játszanak.
Sajnos, Magyarország is ezek közé tartozik, kivéve a húszas,
negyvenes és hetvenes éveket, amikor jóval több északi
filmalkotás jutott el hozzánk. Stiller és Sjöström
legjelentősebb műveit szinte kivétel nélkül bemutatták itt
a húszas években, a második világháború alatt, az amerikai
filmstop idején pedig kedveltek voltak nálunk a semleges
Svédország filmjei, mert északi levegőjükkel,
természetességükkel érdekes színfoltot jelentettek a
sablonos német filmek dömpingjében. A forgalmazás
kölcsönös volt, a skandináv országban is sok magyar filmet
játszottak ekkor. A Halálos tavasznak a hetvenes évek
végén a Filmmúzeumban bemutatott kópiáját is
Svédországból kaptuk vissza az évtized elején. A hatvanas
évek végétőI kezdve a hajdani Filmmúzeum játszott fontos
szerepet a svéd filmkultúra magyarországi terjesztésében.
Itt mutatták be először – néhány év késéssel – Ingmar
Bergman legjelentősebb filmjeit, és a volt Tanács körúti
filmpalota adott otthont a svéd új hullám néhány
alkotásának is.
A skandináv ország filmművészete eddig két alkalommal
emelkedett világszínvonalra, mondhatjuk úgy is, hogy két
virágkort ért meg. A némafilm idején elsősorban Stiller és
Sjöström, a hatvanas-hetvenes években pedig a nagy géniusz:
Ingmar Bergman munkásságához kötődik ez a hírnév.
Ugyanakkor a Bergman ellen lázadó, a társadalmi problémák
ábrázolása iránt elkötelezett Bo Widerberg, Vilgot Sjöman,
Jan Troell, Jörn Donner, Jan Halldoff és kortársaik – a
svéd új hullám alkotói – szintén meghatározói voltak a
hatvanas évek filmes életének. Az ezen kívül eső időszakok
viszont meglehetősen ismeretlenek még a filmtörténetben
járatosak számára is. Alf Sjöberg, Hampe Faustman, Hasse
Ekman nevét kevesebben ismerik nálunk, pedig Bergman mellett az
ő negyvenes-ötvenes években készült alkotásaik emelték ki
a hazai játékfilmet abból a provincializmusból, amely több
európai országhoz hasonlóan a harmincas években jellemezte.
Sorozatunkban Alf Sjöberg filmje, a Csak egy anya (1949)
reprezentálja e nálunk ismeretlen korszakot.
A hatvanas évek elején új szakasz kezdődött a svéd
filmgyártásban, ennek okai az 1963-as filmreform, és az
évtized elején végbement rendezői generációváltás. A
reform a vigalmi adó helyett egy forgalom utáni tíz
százalékos összeget vezetett be, amelyet a mozik az újonnan
létesített Svéd Filmintézetnek fizettek be. Az így befolyt
összegből támogatták a hazai filmgyártást. A reformmal
lehetővé vált, hogy a producerek jobban támogassák az
individuális művészi törekvéseket, és szabadabb kezet
adjanak a rendezőknek. A reform biztosította a pályakezdést a
hatvanas évek elején debütáló fiatal filmeseknek. Újabb
generáció mutatkozott be a következő évtized elején,
köztük Jonas Cornell, Kjell Grede, Roy Andersson. A
huszonötéves Andersson nagy sikert és nemzetközi elismerést
aratott a programunkban is látható Svéd szerelmi történet
című filmjével 1970-ben. Hans Alfredson és Tage Danielsson
vígjátékainak köszönhetően a hetvenes években emelkedett a
szórakoztató közönségfilm színvonala is. Az utóbbi három
évtizedben megnövekedett a koprodukcióban készült filmek
száma, kezdetben a francia, a nyolcvanas évektől kezdve pedig
a skandináv együttműködés a legjellemzőbb.
Manapság alig készül már olyan svéd film, hogy valamelyik
szomszéd ország ne működött volna közre a gyártásában.
Az utóbbi évtizedekre tehető – skandináv sajátosságként
– több női filmrendező sikeres pályafutása is. Közülük
a két Bergman-színésznő: Ingrid Thulin és Gunnel Lindblom,
azon kívül Marianne Ahrne, Suzanne Osten, Anja Breien és
Marie-Louise de Geer Bergenstrĺhle néhány rendezése
nemzetközi elismerést is aratott. Liv Ullmann 1992-ben
készítette Sofie című első filmjét, a most
bemutatásra kerülő Vallomások a harmadik munkája.
A svéd filmművészetről szólva meg kell említenünk az
évtizedek óta magas színvonalú operatőri munkát.
Képviselőik közül többen is ott voltak és vannak a világ
élvonalában. Közéjük tartozott Julius Jaenzon, a kitűnő
némafilm-operatőr, vagy Gunnar Fischer, aki Bergman korai
filmjeit fényképezte. Sven Nykvist, aki később vált
munkatársává, ma az egyik legnagyobb név az operatőri
szakmában. Jörgen Persson pedig, aki Widerberg korai filmjeit
fényképezte, a Hódító Pelle Oscar-díja után vált
nemzetközi hírű svéd operatőrré.
A markáns és jellegzetes svéd filmművészet legjobb
korszakaiban erősen kötődött a hazai hagyományokhoz, az
északi filozófiához és életérzéshez. Némafilmtől
örökölt sajátosságai: az erős irodalmi ihletettség, a
természet, a táj, és a benne élő ember szoros kapcsolata,
és a pszichológiai realizmus, gyengébb időszakaiban is
végigkísérik a svéd filmet, és egyedivé és
felismerhetővé teszik legjobb alkotásait.
|