Czakó Ágnes

Svéd filmek

Rövid filmtörténeti áttekintés egy filmhónap ürügyén

Mauritz Stiller: Erotikon (1920)
Mauritz Stiller:
Erotikon (1920)

36 KByte

1998-ban Stockholmot választották Európa kulturális fővárosává. Szerte a kontinensen különböző rendezvények keretében mutatják be “Észak Velencéjét”, népszerűsítik a svéd kultúrát. A budapesti Örökmozgó is kiveszi a részét a rendezvényekből, mert októberben a Svéd Kulturális Intézet segítségével közel húsz svéd filmet mutat be.

A sorozat a skandináv ország olyan jelentős mozgóképes alkotásaiból válogat, amelyek Magyarországon ismeretlenek, mert nem forgalmazták nálunk, de kiemelkedő szerepet töltenek be a gazdag filmművészeti hagyományú ország filmtörténetében.

A két világhírű némafilmrendező: Mauritz Stiller és Victor Sjöström egy-egy munkája mellett bemutatjuk olyan neves rendezők, többek között Alf Sjöberg, Bo Widerberg, Vilgot Sjöman filmjeit, melyeket a magyar közönség annak idején nem láthatott. Egy előadásban válogatást adunk a svéd filmtörténet legjelentősebb dokumentum, animációs és kísérleti alkotásaiból. Emellett műsorra tűztünk négy új játékfilmet is, többek között Jan Troell, illetve Liv Ullmann egy-egy közelmúltban készült, nagy hazai sikert aratott művét. A sorozat harmadik részében a magyar közönség által kedvelt és ismert filmekből válogattunk, mint az Egy nyáron át táncolt, a Drága John, vagy a zenéjükkel ma is sokakat rabul ejtő ABBA együttesről készült koncert-film.
Régi adósságot törlesztünk ezzel a rendezvénnyel, hiszen ilyen átfogó svéd filmsorozat még sohasem volt Magyarországon. Pedig a kis európai nyelvterületek közül Svédország az egyik leggazdagabb filmművészeti hagyományokkal és filmkultúrával rendelkező ország. Értékeit azokban az országokban is méltatják, amelyekben kevés svéd filmet játszanak.
Sajnos, Magyarország is ezek közé tartozik, kivéve a húszas, negyvenes és hetvenes éveket, amikor jóval több északi filmalkotás jutott el hozzánk. Stiller és Sjöström legjelentősebb műveit szinte kivétel nélkül bemutatták itt a húszas években, a második világháború alatt, az amerikai filmstop idején pedig kedveltek voltak nálunk a semleges Svédország filmjei, mert északi levegőjükkel, természetességükkel érdekes színfoltot jelentettek a sablonos német filmek dömpingjében. A forgalmazás kölcsönös volt, a skandináv országban is sok magyar filmet játszottak ekkor. A Halálos tavasznak a hetvenes évek végén a Filmmúzeumban bemutatott kópiáját is Svédországból kaptuk vissza az évtized elején. A hatvanas évek végétőI kezdve a hajdani Filmmúzeum játszott fontos szerepet a svéd filmkultúra magyarországi terjesztésében. Itt mutatták be először – néhány év késéssel – Ingmar Bergman legjelentősebb filmjeit, és a volt Tanács körúti filmpalota adott otthont a svéd új hullám néhány alkotásának is.
A skandináv ország filmművészete eddig két alkalommal emelkedett világszínvonalra, mondhatjuk úgy is, hogy két virágkort ért meg. A némafilm idején elsősorban Stiller és Sjöström, a hatvanas-hetvenes években pedig a nagy géniusz: Ingmar Bergman munkásságához kötődik ez a hírnév. Ugyanakkor a Bergman ellen lázadó, a társadalmi problémák ábrázolása iránt elkötelezett Bo Widerberg, Vilgot Sjöman, Jan Troell, Jörn Donner, Jan Halldoff és kortársaik – a svéd új hullám alkotói – szintén meghatározói voltak a hatvanas évek filmes életének. Az ezen kívül eső időszakok viszont meglehetősen ismeretlenek még a filmtörténetben járatosak számára is. Alf Sjöberg, Hampe Faustman, Hasse Ekman nevét kevesebben ismerik nálunk, pedig Bergman mellett az ő negyvenes-ötvenes években készült alkotásaik emelték ki a hazai játékfilmet abból a provincializmusból, amely több európai országhoz hasonlóan a harmincas években jellemezte. Sorozatunkban Alf Sjöberg filmje, a Csak egy anya (1949) reprezentálja e nálunk ismeretlen korszakot.
A hatvanas évek elején új szakasz kezdődött a svéd filmgyártásban, ennek okai az 1963-as filmreform, és az évtized elején végbement rendezői generációváltás. A reform a vigalmi adó helyett egy forgalom utáni tíz százalékos összeget vezetett be, amelyet a mozik az újonnan létesített Svéd Filmintézetnek fizettek be. Az így befolyt összegből támogatták a hazai filmgyártást. A reformmal lehetővé vált, hogy a producerek jobban támogassák az individuális művészi törekvéseket, és szabadabb kezet adjanak a rendezőknek. A reform biztosította a pályakezdést a hatvanas évek elején debütáló fiatal filmeseknek. Újabb generáció mutatkozott be a következő évtized elején, köztük Jonas Cornell, Kjell Grede, Roy Andersson. A huszonötéves Andersson nagy sikert és nemzetközi elismerést aratott a programunkban is látható Svéd szerelmi történet című filmjével 1970-ben. Hans Alfredson és Tage Danielsson vígjátékainak köszönhetően a hetvenes években emelkedett a szórakoztató közönségfilm színvonala is. Az utóbbi három évtizedben megnövekedett a koprodukcióban készült filmek száma, kezdetben a francia, a nyolcvanas évektől kezdve pedig a skandináv együttműködés a legjellemzőbb.
Manapság alig készül már olyan svéd film, hogy valamelyik szomszéd ország ne működött volna közre a gyártásában. Az utóbbi évtizedekre tehető – skandináv sajátosságként – több női filmrendező sikeres pályafutása is. Közülük a két Bergman-színésznő: Ingrid Thulin és Gunnel Lindblom, azon kívül Marianne Ahrne, Suzanne Osten, Anja Breien és Marie-Louise de Geer Bergenstrĺhle néhány rendezése nemzetközi elismerést is aratott. Liv Ullmann 1992-ben készítette Sofie című első filmjét, a most bemutatásra kerülő Vallomások a harmadik munkája.
A svéd filmművészetről szólva meg kell említenünk az évtizedek óta magas színvonalú operatőri munkát. Képviselőik közül többen is ott voltak és vannak a világ élvonalában. Közéjük tartozott Julius Jaenzon, a kitűnő némafilm-operatőr, vagy Gunnar Fischer, aki Bergman korai filmjeit fényképezte. Sven Nykvist, aki később vált munkatársává, ma az egyik legnagyobb név az operatőri szakmában. Jörgen Persson pedig, aki Widerberg korai filmjeit fényképezte, a Hódító Pelle Oscar-díja után vált nemzetközi hírű svéd operatőrré.
A markáns és jellegzetes svéd filmművészet legjobb korszakaiban erősen kötődött a hazai hagyományokhoz, az északi filozófiához és életérzéshez. Némafilmtől örökölt sajátosságai: az erős irodalmi ihletettség, a természet, a táj, és a benne élő ember szoros kapcsolata, és a pszichológiai realizmus, gyengébb időszakaiban is végigkísérik a svéd filmet, és egyedivé és felismerhetővé teszik legjobb alkotásait.

Liv Ullmann: Vallomások (1996)
Liv Ullmann:
Vallomások (1996)

70 KByte
Hannes Holm-Mans Herngren: Ádám és Éva(1997)
Hannes Holm-Mans Herngren:
Ádám és Éva(1997)

48 KByte

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek