Pier Paolo Pasolini: Eretnek empirizmus
Budapest, Osiris 2007.

15 KByte

Pasolini nemcsak filmrendezőként, hanem regényíróként, költőként, kritikusként, szemiotikusként, film- és irodalomteoretikusként, nem utolsó sorban pedig elkötelezett és militáns értelmiségiként, kitörölhetetlenül beírta nevét a XX. század történetébe.
Köztudott, hogy a hatvanas évek elején megjelent írásai mély benyomást gyakoroltak a nyelvészekre, a filmalkotókra, sőt az értelmiség szélesebb köreire Európa-szerte. A nyelv lényege iránti szenvedélyes érdeklődése és a különféle kifejezési eszközök kikísérletezésében megmutatkozó eredetisége csakis a legnagyobbak – például egyik példaképe, Dante – mércéjével mérhető. Elméleti vizsgálódásait is a soknyelvűség művészi tapasztalata motiválta, melyet a filmnyelv és a költői nyelv megújítására irányuló kísérletei, vagy a dialektusok és a különféle rétegnyelvek irodalmi felhasználása során szerzett. Tapasztalatai egy irányba mutattak: minden írásában ugyanaz az alapgondolat, egy erőteljes és eredeti nyelvészeti-nyelvfilozófiai koncepció jut érvényre.
Ennek magvát a nyelv társadalmi meghatározottságára, a nyelvi és a társadalmi tények összefüggésére vonatkozó szociolingvisztikai megállapítások alkotják. Marxista nyelvfilozófia ez, mely a nyelv társadalmi voltát azzal a ténnyel azonosítja, hogy a hatalmi és osztályviszonyok belekódolódnak magába a nyelvbe. Ám a marxizmusban a kritika, az újítás, a felfedezés eszközét és a társadalmi, nyelvi, önkifejezési szabadság meghódításának zálogát látta, következésképpen a marxizmus fogalmaival is céljainak megfelelően, igen szabadon bánt. Így lehetett egyszerre és ellentmondás nélkül marxista és keresztény, keresztényként is a maga útját járva, megannyi súlyos konfliktust vállalva azért, amit az evangéliumok igazságának hitt. „A filmnyelvi kutatás nem is annyira önmaga, inkább a belőle fakadó filozófiai következmények miatt érdekel” – írta.
Egyik legeredetibb gondolatát, a „szabad függő beszédről” alkotott elképzelését, az irodalmi művek és a filmek mint nyelvi képződmények vizsgálatával kapcsolatban fogalmazta meg. Elsőként elemezte az akkori modern filmművészetet (például Antonioni, Bertolucci és Godard filmjeit) „költői filmként”.
Pier Paolo Pasolini Magyarországon elsősorban mint filmrendező ismert. Kötetünk a nálunk szinte ismeretlen Pasolinit – a költőt, az írót, a nyelvészt, a publicistát – kívánja bemutatni, de mindenekelőtt azt az embert, akinek a számára az életben talán a nyelv a legfontosabb. Ezért választottuk közlésre Eretnek empirizmus című kötetét, amely a nyelvről, a szépirodalom nyelvéről, de legfőképpen a film nyelvéről írott munkáit tartalmazza, s melyet ő maga állított össze az 1964 és 1974 között született elméleti írásaiból.
(2007-12-21)

 


63 KByte

82 KByte

47 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső