Veress József Könyv Bacsó Péterről
Andor Tamás-Kende Tamás-Szabó B.István: BACSÓKÖNYV

39 KByte

Vezető rendezőink – mármint azok, akik pályafutásuk delén már régen túljutottak – elérkeztek a mérlegkészítés stációjához. Ha van módjuk rá, természetesen forgatnak tovább, életművük filmtörténeti számbavétele azonban megkerülhetetlen. Többnyire avatott kalauzok vállalkoznak évtizedeik felvázolására, az emlékek számbavételére, az értékelés elvégzésére, a művek dokumentációjának összeállítására. Lassan-lassan gazdag bibliotékává állnak össze a leltárok. Bár az egyes kiadványok szerkesztési elvei eltérőek, tartalmuk sem uniformizált, azt azonban örömmel nyugtázhatjuk: a hazai kinematográfia barátai érdekes olvasmányokban eleveníthetik fel egy-egy életmű fejezeteit, az emlékezetes mozi-darabokat, a társadalmi hátteret, a fogadtatás részleteit. Esetleg olyan adalékokat is megismerhetnek, melyek új megvilágításba helyezik a szándékokat és eredményeket egyaránt.

A nyolcvanadik születésnapjához érkezett Bacsó Péter, a hazai filmgyártás talán legfáradhatatlanabb robotosa is részesült az oeuvre-je előtti kalapemelés tisztességében. Reprezentatív album szól róla, munkáiról, életéről, törekvéseiről s terjedelmes interjú enged bepillantást műhelyébe és gondolataiba. Három szerző neve áll a kötet címlapján. Közülük Kende Tamás fotós képekkel „tiszteleg”, Andor Tamás operatőr – a vállalkozás első számú éceszgébere – az ünnepelttel hosszasan beszélget, Szabó B. István pedig alkotói analízis felvázolásával járult hozzá a portré megrajzolásához. Többen a „játszótársak” közül is felelevenítették Bacsóval és a közös munkával kapcsolatos élményeiket, így Makk Károly, Kovács András, Kállai Ferenc, Básti Juli, Zsombolyai János, Vukán György, Jancsó Miklós, Cserhalmi György stb.

A BACSÓ-KÖNYVből megismerhetjük az életút dokumentumait, a családi körülményeket, a politika hullámjátékait, az opusok „kihordásának” intimitásait, a filmes közélet zűrjeit, egy alapjában sikeres művészi karrier lépcsőit. Tetszik a könyv szerkezete, a személyesség közel hozza az érdeklődőhöz a múltja eseményeit élvezettel és öniróniával fölelevenítő rendezőt. Unikálisak a felvételek, jó részük első publikáció, hangulatosan illusztrálják a krónikát. A bibliográfia ellenben hiányos: bizony fel kellett volna sorolni a fontosabb tanulmányokat, esszéket, kritikákat, melyek a Bacsó-szindrómával kapcsolatosak (sehol sem történik említés például Kőháti Zsolt könyvéről, ugyan miért titkolták el a szerkesztők ezt a forrásértékű publikációt?).
Vannak más kifogásaink is. Szabó B. István, az egykori filmfőigazgató kompetenciáját és hozzáértését nem érheti gáncs. Tolla avatott, értékelései és kommentárjai többnyire helytállóak, két kritikai megjegyzésünket viszont nem hallgatjuk el. Az egyik: a látogatottsági adatokra való folytonos hivatkozás indokolatlan. Akik akkor tevékenykedtek a forgalmazásban, tanúsíthatják: a hatvanas-hetvenes, de még a nyolcvanas években is rendszeresen kozmetikáztak a mozisok, a preferációs jutalmak elnyerése kedvért a manipulációktól sem riadtak vissza. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a statisztikák egytől egyig hamisak, Bacsó Péter műveinek többsége elég széles közönségrétegekhez jutott el, ám a számok semmiképpen sem perdöntőek egy-egy film „megmérettetésekor”. A másik hiányérzetünk még súlyosabb. Szabó B. István citátumai bizony tendenciózusan szelektívek és hiányosak. Megértjük, hogy egy ilyesfajta kiadványban túlzás lenne elmarasztaló bekezdéseket idézni, de hát a másik végletbe sem szerencsés esni. Minden tájékozott szakmabeli tudja: Bacsó Pétert a bírálók bizony sokszor (meglehet, túlzottan, elképzelhető, hogy indokolatlanul) megsorozták. Kár volt említés nélkül hagyni a kritikai pergőtüzeket.
Sajnos néhány kínos pontatlanságot, figyelmetlenséget, tévedést, bakit is szóvá kall tennünk (annak bizonyításaként, hogy a kiadó nagy hibát követett el a lektori és korrektori munka kiiktatásával – ha mégsem, vegye magára az inget az, aki elszunyókált a kézirat olvasásakor). Csupán néhány feltűnő slendriánság. Bacsó Péter Roberto Rossellininek adományozza Vittorio De Sica Fiúk a rács mögött című drámáját (50.l.), „kb. 1950-es filmként” említi a tudvalevően 1948-as évjáratú Biciklitolvajokat (ugyanott). A 241.lapon azt olvashatjuk, hogy A gyilkos a házban van Bán Frigyes munkája, holott készítője Bán Róbert volt. A csalóka emlékezet rovására írható, hogy a rendező a Különös házasság főszerepét Tolnay Klárinak tulajdonítja, holott a kiváló színésznő nem játszott ebben az alkotásban (55.l.). Aleksander Ford opusának címe helyesen: Öten a Barska utcából (168.l.). Képaláírás a 285.lapról: Banánhélykeringő (sic). Czukor a nevét C-vel írta (105.l.). A tördelő teljesítményére sem szavaznánk meg jelest. Nem minden esetben célszerű a képek és a szöveg elrendezése, az emléksorokat szerencsésebb lett volna külön blokkban s nem a „mélyinterjú” oldalaiba ékelve megjelentetni.
A BACSÓKÖNYV bíráló megjegyzéseink ellenére hasznos és fontos darabja örvendetesen gyarapodó szakirodalmunknak. Abban a reményben köszöntjük a születésnapos mestert, hogy még jó néhányszor fog dirigálni a felvevőgép mögött s abban is bízunk: egy esetleges második könyv-kiadásban lesz mód igényes korrekcióra.
(Andor Tamás-Kende Tamás-Szabó B.István: BACSÓKÖNYV – Napvilág Kiadó, 2007.)

 

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső