"Ki ez és ki küldte ide?" csattant fel egy cigaretta-marta hang és villogott egy barna szempár, és én döbbenten néztem kísérőmre. Első alkalommal léptem be a Filmkultúra szerkesztőség szobájába, Forgács Iván akkori főszerkesztő vezetett végig a Filmintézeten és akart bemutatni leendő munkatársamnak, Urbán Marinak. Valamivel melegebb fogadtatásra számítottam...
Sok idő telt el, amíg kölcsönösen felengedtünk egymással szemben. Több hónap, talán egy év is elmúlt, amíg ő elkezdett számítani rám és én megláttam a mérgeskedése mögött a mélyen érző, sokat tapasztalt embert. És szépen lassan működő tandemmé alakultunk. Ő volt az ötlet, én voltam a kivitelező. Ő volt a tartalom, én meg a forma. Ő harcolt az elemekkel, én takarítottam a vihar után.
Aztán én gyerekeket szültem, hosszú időre kikerültem a szerkesztőség mindennapjaiból. Alkalmi segítői lettek, akik ugyan becsülettel végezték munkájukat, de azzal a tudattal, hogy helyzetük átmeneti. A lapot Mari lényegében egyedül szerkesztette az utóbbi években.
Egy alkalommal meglátogatott és elmondta, hogy beteg. Nem említett részleteket, én meg nem kérdeztem. Ez volt 10 éves ismeretségünk első pillanata, amikor önmagáról beszélt és én megijedtem a helyzettől. Féltem, ha átlépjük a professzionális kereteket, később nehéz lesz majd együtt dolgozni.
Nemrégen tértem vissza az Archívumba. Szabadságom utolsó hónapjaiban már heti rendszerességgel beszéltünk telefonon, úgy éreztem, fáradt és nagyon várja a segítséget.
Akkor már többen mondták, hogy Mari nagybeteg. Én tartottam az első találkozástól és megnyugodva vettem tudomásul, hogy keveset változott. Ugyan már, biztos túloztak a többiek, gondoltam...
Két hét sem telt el a közös munkából. Pénteken még szerkesztettük a lapot, vasárnap Mari már halott volt.
Számomra felfoghatatlan.
Olyan sosem lesz a Filmkultúra, mint vele. Az ő lelkesültsége, játékossága és érzékenysége egyedi adottság. Volt.
A jövő már sajnos nem az övé.
Idéztessék meg néhány percre a múlt, egy csokorra való Urbán Mária főszerkesztő cikkeiből:
Mozik fekete-fehérben vagy monokrómban
Díszletek tegnap és holnap
Thierry Lhermitte Budapesten
Arasznyi székek a vitrinben
Planchon Lautrec-je
Go East - Wiesbadentől keletre
Hölgyek öröme
Bridgetnek szeretettel 2003 karácsonyára Danieltől, Darcytól és Richardtól
Fesztiválváros
Tombolnak a biedermeier hormonok
A 9. Palicsi nemzetközi filmfesztivál
Moziberendezés lomtalanításból
A forradalom bokájánál