Deák-Sárosi László A kiskamasz fantáziájának kincsei
Steven Spielberg Indiana Jones és a kristálykoponya királysága című filmjéről

114 KByte

Sokan csillapíthatatlan izgalommal várták az új Indiana Jones-filmet. Akik titkokra, kalandokra, s az eddigieknél is több izgalomra vágytak, azoknak nem kellett csalódniuk. Nem hibátlan a film dramaturgiai szempontból, de a jelenetek szintjén egyenesen lehengerlő. A hatásának titka a részletekben, a felhasznált toposzokban, azok kidolgozottsági minőségében keresendő. A készítők, az ötletadó George Lucas és a rendező Steven Spielberg láthatóan megőrizték magukban azt a kiskamaszt, aki elhiszi a legképtelenebb legendákat, aki rajong a régi, megfejtendő rejtélyekért, akinek legfőbb vágya, hogy hosszú idő óta feltáratlan csapóajtókon keresztül, veszélyes alagutak végén, harcos bennszülöttek, illetve gonosz földönkívüliek kalandos legyőzése árán megtalálja a kincseket, és csak úgy mellékesen megmentse a világot.
Nos, ezek a motívumok mind megtalálhatók a Kristálykoponya királyságában, az előző részeknél is gazdagabban és letisztultabban. Indiana Jones régészprofesszor letűnt kultúrák tárgyi és írott emlékeit kutatja, időnként hangsúlyozottan terepen is, így közelébe kerülhet olyan kincseknek, illetve természetfeletti erőknek, amelyekben, kezdetben még maga sem hisz, csak a róluk szóló mendemondákat ismeri – széles műveltségéből kifolyólag mindenkinél jobban. Útja ezúttal Dél-Amerikába visz, ahol a maják ősi városa, Cuzco közelében kutat az aranyváros kincsei, köztük a hagyomány szerint hatalmat adó kristálykoponya után. A kristálykoponyát és az ígéretes hatalmat mindenre elszánt szovjet katonák is meg akarják szerezni, akik ennek érdekében a hidegháborús időszakban (1957-ben járunk) képesek voltak bejutni egy nevadai amerikai katonai támaszpontra s annak raktárába is. A főszereplőknek meg kell küzdeniük a szovjetekkel, az amerikai titkosszolgálattal, kocsmázó suhancokkal, egy belső ellenséggel, bennszülöttekkel, földönkívüliekkel, az Andok mostoha terepviszonyaival és a kincsek egykori gazdáinak csapdáival.
A titkok, kincsek, próbatételek, csapdák sosem teljesen a fantázia szüleményei, és nem csak a filmen belül. A forgatókönyvírók felhasználták azokat, a teljességükben meg nem magyarázható tényeket, amelyekről magam is megbabonázva olvastam gyerekkoromban, és abban reménykedtem, hogy majd én derítek fényt valamelyikre. Létezik-e Eldorádó, a maják aranyvárosa? Mivel magyarázhatók a mi civilizációnk előtti civilizációk tárgyi emlékei? Valóban jártak-e a Földön ufók? Mindezekre csupán részleges magyarázatok vannak, tudományos bizonyosság a rengeteg furcsa tény ellenére – nincs. A fantázia mindig akkor érdekes, ha a biztos, megragadható tényekből indulva rugaszkodik el a valóságtól: sokan állítják, hogy láttak ufókat, és ennél is megfoghatóbbak azok a kincsek, amelyeket Dél-Amerikában találtak, még ha nem is bizonyítottan az aranyvárosban.
Legérdekesebb, persze, az a legenda, amelyet a tények sajátos kiegészítésével kreálunk, és amelyet magunk is tovább szőhetünk. Mindez a legapróbb részletekre is igaz. Spielberg még a főszereplő nevét is úgy kölcsönözte – ezt Mark Twaintől. Az amerikai író ifjúsági regényeinek furcsa karaktere, Indián Joe ugyanúgy megragadta a tizenéves Spielberg fantáziáját, mint annak idején az enyémet vagy bármely kamaszét. Indiana Jonesnak viszont nem csupán a nevét tekintve van modellje, és nem csak fikciós műhöz köthetően. Létezik egy Jim Mallory nevű régész, akiről azt tartják, akik ismerik őt, hogy olyan a külsejét, a megjelenését, a stílusát-temperamentumát tekintve, mintha Harrison Ford lépett volna be az egyetemi előadóba Indiana Jonesként. A Forddal hasonló korú Mallorynak is vannak terepen tapasztalatai – Ulster (Észak-Írország) egykori fővárosának helyén végez ásatásokat, és állítólag Spielberg járt a kurzusaira az Egyesült Államokban. Mindez, persze, lehet hogy csak legenda, mert abban az időszakban, amikor Spielberg diák volt, Mallory Németországban tanított.
A Kristálykoponya királysága történetének három fő, egymásba ágyazódó rétege van: létezik a kristálykoponya legendájának felfejtése a nevadai katonai raktárban őrzött titokzatos lelettől elindulva egészen a cuzcói piramisok titkáig; az akciós részeket a kis szovjet elitkülönítménnyel való folyamatos harc szervezi; és harmadikként pedig ott van az Indiana Joneshoz csapódott fiatal motoros fiú fejlődésregényének a hosszan kibontott, izgalmas története. A film szintjén a harmadik réteg a legjobban kidolgozott dramaturgiailag, de ezt nem részletezem, hogy aki nem látta még a filmet, annak hasson a meglepetés erejével (is). Az első kettőnek viszont kissé esetlen a kifutása, mivel nem igazolódik, hogy a szovjetek jó nyomon jártak, és a kristálykoponya helyére juttatásával szert tehettek volna olyan hatalomra, amelyik veszélyeztette volna a hidegháborús időszakban az USA és a világ biztonságát. Az ufókról meg annyi derül csupán ki, hogy itt voltak a Földön hosszú évszázadikig vagy évezredekig, a helyéről elrabolt kristálykoponya csúnyán és rontóan nézett alkalmi birtoklóira, amikor azonban az a helyére került, a társaival együtt hatalmas földindulás kíséretében eltávozott innen egy másik térbe, időbe.
A film hű maradt a korábbi részek szerkezeti és képi világához. A trükkök többségét ezért nem digitális utómunkával oldották meg, hanem a kamera előtti méregdrága díszletek és szerkezetek ötletes mozgatásával vagy épp az akcióval szédületesen együtt mozgó kamera nézőpontjával. Mindez fokozza az akciójelenetek feszültségét, a természetfölötti jelenségek mutogatásának hatásosságát. Az első jelenet egy lendületes üldözés, ami lehetőséget ad a virtuóz operatőri munka kibontakozásának. A visszapillantó tükrök, dísztárcsák nézésirány-változtatásai és torzításai, a szokatlan kameraállások (pl. békaperspektíva) a kép, a látvány élvezetét kínálják fel, ami pedig nem válik annyira öncélúvá, mint például a Végzet templomának bányás jelenetében. A képi gegek is általában a vizuális élvezet fele terelik a nézői figyelmet, és a korábbi részeknél jóval jelentősebb mértékben a humor felé, ami nagy erénye a Kristálykoponya királyságának. A verbális humor is erős.
A későbbiek során az öntudatos, virtuóz szerzői nézőpontok a háttérbe szorulnak, de akkor az a látvány a lenyűgöző, amelyik mintegy dokumentumként látható. Egy bisztrós verekedés és egy motoros üldözés kedvéért például teljesen kidekoráltak egy városrészt az ötvenes évek kellékeivel. Nem egyetlen motort és egy-két jellegzetes ruházati cikket szereztek be a korhű hangulat biztosításához, hanem ötvenet és százat: a motorokból is! Az őserdei jelenetek és a piramisok belsejében rögzített látvány, a folyamatos életveszélyt jelentő kalandokkal, minden képzeletet fölülmúlnak. Nyilván, a hajmeresztő ugrások, esések meg a közelharc jelenetei a képtelen határán túl vannak, azonban miután az elején Indiana Jones egy hűtőgépbe bújva megúszott egyetlen karcolás nélkül egy kísérleti atomrobbantást, a nézőnek el kell fogadnia, hogy egy kalandmesét lát, és a valószerűség, illetve a dramaturgiai következetesség helyett inkább a látványra, a részletek kidolgozottságára és a humorra figyel. Mint egy lelkes kiskamasz, még akkor is, ha ő már csak lélekben az.

 

Harrison Ford, Karen Allen, Shia LaBeouf
Harrison Ford, Karen Allen, Shia LaBeouf
220 KByte
Shia LaBeouf
Shia LaBeouf
160 KByte
Cate Blanchett
Cate Blanchett
255 KByte

238 KByte

125 KByte
Ray Winstone, Harrison Ford
Ray Winstone, Harrison Ford
178 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső