A Throbbing Gristle maga az indusztriális zene és kultúra. 2007 április 29-én a csoport ez évi első fellépésén, és új stúdió-lemezük megjelentetésével, az Endless Not-tal (Végtelen Nem) ez a mítosz éledt újjá. Másnap Derek Jarman előtt tisztelegtek az In the Shadow of the Sun ( A Nap árnyékában) című filmjének élő zenei aláfestésével, melyet a Tate-ben megnyílt Jarman-kiállításon is megismételnek. A fesztivál előadói között találjuk David Tibet-et, a Current 93 frontemberét, a OM-ot, akikkel együtt készítette el legutóbbi albumát, a Zeitkratzert, akik a kortárs komolyzene művelőiként ? többek közt ? Throbbing Gristle, Lou Reed számokat hangszereltek át, valamint Björk egyik kisegítő-zenekarát, a Matmost, Marc Almondot, Little Annie-t és a Cyclobe-ot, akik a Coillal is együtt dolgoztak, a Suicide-os képzőművészt, Alan Vegát, valamint az underground most már upperground énekesét Patrick Wolfot. Ehelyütt mégis a TG frontemberéről, /szub/kulturális kapcsolatairól fogok részletesebben értekezni, érintve multimediális, filmes, képzőművészeti és performeres munkásságát.


Genesis P.Orridge, avagy Neil Andrew Megson 1950-ben született Angliában, Manchesterben. Már 1965-ben megalakította első zenekarát Worm néven, első és egyben utolsó, egyetlen példányban elkészült lemezüket (Early Worm (Korai Féreg), 1968) ugyanott nyomják, ahol a hírhedt Ian Brady Hitler-szónoklatokat sokszorosított. Ebben az időszakban változtatja meg nevét, mint oly sok művésztársa, de nála a névváltoztatás mágikus jelentőséggel bír/t/, mert Megson és P.Orridge egymást kizáró és elkülönülő én-darabokként élnek tovább. Lehetséges ? mint ezt egyik interjújában megjegyzi ?, hogy Neil még mindig ott ül kisgyerekként 1965-ben, és hozzátehetjük, hogy gyermeki énjét mindig megőrizte, és néha ide menekül vissza P.Orridge titokzatos alakváltásai közepette. Igen korán nagy hatást gyakorolt rá John Cage (főként Silence (Csend) című kötete), a beat-költők, a dadaizmus, valamint a szürrealizmus, de a fiatal "Z.Abkását" inkább a művészek élete és életstílusa érdekelte, mintsem a tényleges művek. "Thee Process is Thee product." (A Folyamat a mű.) Ne feledjük, hogy ez a korai hippi-mozgalom, a pszichedelikus rockzene kibontakozásának idején történik, és a performance-művészet, multimédia is még csak az első szárnypróbálgatásainál tart. Szerencsére ebben az időszakban találkozott a londoni Transmedia Explorations-zel (melynek tagja volt Derek Jarman is), és ez adta meg az első lökést, hogy saját experimentális gerilla-színházát létrehozza COUM Transmission néven.

Az 1969-től működő csoport egy álom inspirációjára született, és a hetvenes évek elejétől fogva a legradikálisabb angol body-art-társulattá vált. A csoport performence-ai némileg párhuzamba állíthatók egyes bécsi akcionisták előadásaival, elsősorban Rudolph Schwarzkogler és Otto Mühl tevékenységével. Az egyre szélsőségesebbé, zsigeribbé váló akcióikkal végigjárják az angol és európai művészeti fesztiválokat (járnak Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban és a Párizsi Biennálén is szerepelnek). Közben Genesis személyesen is megismerkedik William S. Burroughs-zal, aki a későbbiekben segíti a csoportot, hogy elnyerhesse a különböző művészeti támogatásokat, és tanácsokkal látja el P.Orridge-ot, amikor illegális mail-art tevékenysége miatt perbe fogják. Amikor már saját lemezkiadóval (Industrial Records) rendelkeznek, kiadják az első Burroughs-Lp-t. Részt vesz/nek/ az akkoriban Angliában egyre ismertebbé váló Fluxus-mozgalomban is (Fluxshoe-kiállítások). Annihilating Reality (A valóság megsemmisítése) című állásfoglalásukkal vagy High Crime is like High Art (A profi bűnözés mint magasművészet) című performance-projektjükkel a kortárs művészet legszélsőségesebb elméleti és gyakorlati applikációit kutatják. Az egyik utolsó, megvalósítatlan karácsonyi COUM-mű egy halott csecsemő tetemével díszítette volna a karácsonyfát, miközben ? többek között ? Brady és Hindley által meggyilkolt gyerekek hangjai szóltak volna, emléket állítva az ártatlanul lemészárolt kisdedeknek.

A COUM Peter Christopherson és Chris Carter bekapcsolódásával fokozatosan eltávolodik a szűknek bizonyuló elit művész-társadalomtól, és új kifejezésformát nyer az első indusztriális zenekar megalapításával, Throbbing Gristle (Yorkshire-ben használatos szleng az erekcióra; egyébként szó szerinti fordításban „Nyüzsgő Porcok”) néven. Barátjuknak, az amerikai Monte Cazazzának is jelentős szerep jut az indusztriális kultúra alapjainak lefektetésében ? maga az elnevezés is tőle származik. Mindez a pre-Sex Pistols időkben zajlik, és első bemutatkozásuk a nagy port kavart Prostitution-kiállítás alkalmával történik, ami egyben a COUM hattyúdalának is tekinthető. A művészet és a művész prostituálódását, formalizálódását ironikusan megjelenítő bemutató a bulvárlapok címlapjára repíti a társulatot. A COUM utolsó performance-a majdnem Genezis utolsó szereplése volt, mert olyan mérgezést kapott, melybe majdnem belehalt.

A TG az elviselhetetlen ipari zaj, a dehumanizáció intenzív reprezentációja volt, és avantgárd futurista-dadaista hagyományokra építkezve zenei vonalon a COUM továbbvitelének tekinthető. A részben Brion Gysin által fémjelzett textuális kollázsok rituális-zenei alkalmazásával a TG egyre inkább a zeneiség archaikus gyökereit kutatta. A tudat politikai-társadalmi-esztétikai manipulációjának tükrözésével és visszafordításával (zene a halálgyárból), sokkoló képi és hangeffektusokkal a TG megteremtette az indusztriális /szub/kultúrát, kiadott és segített olyan később ismertté vált zenekarokat, mint a Cabaret Voltaire, Clock DVA, SPK (Sozialistische Patienten Kollektiv, Surgical Penis Klinik stb.). Kiadják a 24-órás, az összes TG-koncertet tartalmazó kazetta-sorozatot, valamint Chris Carter és Richard H. Kirk szólókazettáját, melyeket később a Mute ad ki CD-n. Porrizs az egyik koncertjükön túl sok nyugtatót szed be, és majdnem meghal, már a klinikai halálból hozzák vissza. Mielőtt igazán sikeressé váltak volna, amerikai mini-turnéjuk után, 1981-ben megszűnik a zenekar, de még létrehozzák egyik utolsó munkájukat, a Derek Jarman filmjéhez, az In the Shadow of the Sun-hoz készült filmzenét, mely csak a zenekar feloszlása után jelenik meg. A filmrendező halálakor újra megjelentetik, immár Psychic TV néven a Themes 2-t, A prayer for Derek Jarman-alcímmel (Ima Derek Jarman-ért), mely a Jarmannel közösen készített filmek és videók zenéjét tartalmazza.

Teremtés Christophersonnal együtt alapította meg a PTV-t, ami eredetilg egy videón terjesztett virtuális-alternatív TV-adás lett volna. A korai PTV-hez csatlakozott Alex Fergusson, az Alternative TV gitárosa, a fiatal John Balance, aki később Christophersonnal Coil néven vált ismertté, valamint David Tibet, aki még a Current 93 megalakítása előtt rövid ideig volt tagja a csapatnak. Párhuzamosan az új zenekarral egy eddig ismeretlen "okkulturális" anti-kultuszt is teremt Genezis Temple of Psychic Youth néven, mely erőteljesen építkezett Austin Osman Spare és Aleister Crowley mágikus tanításaira, a személyes-inkarnatív akarat, és a szigillumok szexuálmágikus használatának kihangsúlyozásával. Brion Gysin segítségével ismerkedik meg a Jajouka-zenészekkel (The Master Musicians of Jajouka), az egyik legősibb szakrális-rituális zene képviselőivel, akikkel közös felvételeket készít és koncertekezik a PTV-érában. Sokat tesz azért, hogy Gysin írói-képzőművészi, és innovátori /Dreamachine/ munkássága ismertebbé váljon. Paul Cecillel (a későbbiekben Whitehead-szakértőnek számító filozófussal-íróval) megalapítja a Temple Press-t, mely saját okkult-ezoterikus kiadójuk /fontos kiadványaik közé tartoznak The Grey Book (Szürke Könyv), The Black Book (Fekete Könyv), The Starlit Mire (Csillagfényes Pocsolya), Austin Osman Spare rajzaival/.

A PTV több mint másfél évtizednyi tevékenysége alatt az ipari-rituális hangzástól az ambientig, a pszichedelikus rockzenétől a korai acid house-hangzásig, a film- és kortárs tánczenétől a spoken wordig szinte minden stílust kipróbál. Még a Guiness rekordok könyvébe is bekerülnek, mint az egy év alatt legtöbb LP-t kiadó zenekar (legendásnak számít a 23 fellépést rögzítő lemez-sorozatuk).

Gen a Skinny Puppy tagjaival, majd később a Downloaddal, a Hawkwinddel, az Etant Donnes-val, a Column One-nal, a Merzbow-val, Nick Turnerrel, Stan Bingóval, Carl Abrahamssonnal /White Stains, Cotton Ferox/ is készít közös lemezeket. Larry Thrasherrel is sokat dolgozik együtt /PTV, Splinter Test és Thee Majesty név alatt is/, Z'ev-vel; Penal Colony-számokat remixelnek, és önállóan, valamint Lydia Lunch-csel is szerepel egy-egy Lab Report CD-n. Részt vesz Timothy Learyvel "transzmédiális" produkciókban, dolgozik a Hafler Trióval, és egy korai Dave Ball-szólóalbumon /Soft Cell/ is közreműködik, ahogy Marc Almond is megtalálható az egyik korai PTV-/majd Coil/ lemezen. Feltűnik a Pigface nevű formációban többek között Gira /Swans, Skin/, és Ogre /Skinny Puppy/, valamint Martin Atkins mellett.

Száz év óta először neki jut az a megtiszteltetés, hogy kitiltják Angliából (ezt még Crowley sem tudta elérni saját korában), egy olyan videofelvétel miatt, amit éppen a média-manipuláció bemutatása okán forgattak, és még így is sikerült ezt úgy prezentálni a TV-nek mint "valódi" sátánista rítust. Lefoglalják fantasztikus archívumát, de szerencsére ekkor Nepálban tartózkodik (éppen rizst osztogat az éhezőknek akkori feleségével Paula P.Orridge-al), és csak az 1999-es PTV reunion-ra tér vissza a szigetre. Ezután költözik át Amerikába, a nyugati partvidékre, majd New Yorkba, ahol új tagokkal kibővítve tovább folytatja a PTV-t.

Az utolsó Lelki TV-album felvételei közben Porrizs majdnem meghal, amikor ? szokásos módon ? kigyullad az egyik ház, amelyben ideiglenesen a Love and Rockets tagjaival tanyázik, és több emelet magasságából lezuhan. (Egyesek szerint Magyarországra azért nem lehetett PTV-koncertet szervezni, mert a rendezők féltek, hogy az együttes fel fogja gyújtani a hotelt.) A hosszú, majd' egy éven át tartó felépülés idején Gen átgondolja egész életét és munkásságát, és elhatározza, hogy ismét új irányok felé irányítja kreatív energiáit a pandrogynitás, "next sex" jegyében. Visszatér képzőművészeti-írói munkásságához, és sorra rendezik meg kiállításait (Eric Heist-tal Candy Factory néven Warholnak is emléket állítanak), 2000-ben verseiből, immáron új zenekarának, a Thee Majesty-nek dalszövegeiből Katmanduban ad ki egy csokorra valót /S/HE IS HER/E/ címmel, és szerepel a Relocating the Sacred (A szakrális relokalizálása) című konferencián. A Throbbing Gristle, Psychic TV újjáalakulásával, most megjelenő, tíz év óta első stúdió-lemezükkel, a TG+ CD-sorozattal, és a Mutant TG című remix-albummal, a Thee Majesty koncertjeivel, és új lemezével, a next-new-way-on.com website folyamatosan bővülő archív és aktuális anyagaival, valamint az egész eddigi tevékenységére visszatekintő Painful but Fabolous (Fájdalmas, de nagyszerű) című könyv megjelenésével ? úgy tűnik ? a pandrogyn-ezoterrorista genezis visszatalált édenkertjébe, megtörve a DNS-kódot, feltörve az utolsó tabu földi mítoszát, rávilágítva a nemiség és hatalom sötét, plutonikus rítusaira, a hamis atmoszferikus ének hangjaira.

"Lenyomatvágatok" és "kiber-tantrikus kvantum-ugrások"

P.Orridge úttörő szerepet vállalt a leginkább ellentmondásos szocio-kulturális témák felvetésében, kezdve a COUM radikális testhasználatától, a halálközeli érzékeléséig, és a szexuális tabuk tudatosításától a test mágikus átalakításáig. A hetvenes években olyan kísérletezőnek számító művészeket is megdöbbentett performance-aival, mint Chris Burden vagy John Baldessari. A mail-art P.orrizs számára nem csak egy divatos kommunikációs eszköz volt, hanem az esztétikai, hatalmi és szexuális struktúrákat átalakító ágens. A hetvenes évek végére, nyolcvanas évek elejére kialakuló ipari-paramilitáns TG és PTV pogány-okkult felhangokkal rendezett előadásai már egy olyan erő-koncentrációt jelentettek, ahol az individuum mágikus lehetőségei álltak a fókuszpontban. A fizikai, lelki és metafizikai határhelyzeteket kereső Teremtés olyan revitalizált és stílushatárokon túlmutató művészeti térben alkot, amely megengedi, sőt megkívánja, hogy kritikus módon viszonyuljon az adott elvárásokhoz, a művészi status quo-hoz. "Old myths die soft and paralyze our ambition." Emellett a személyiség és annak radikális, részben közvetlenül a közönség előtti átalakítása mindig nagy veszélyeket rejt magában. Éppen ezért Z.abkása a hetvenes évek végére ezoterikus gyakorlatait már inkább egyedül vagy szűk körben gyakorolta. Ezzel szinte párhuzamosan a TG leállt a már-már veszélyessé váló hangfegyverek használatával, mert ezek alkalmazása kontrollálhatatlanná vált.
A nyolcvanas években a tetoválás, testfestés és piercing elterjesztésében is nagy érdemei vannak, valamint nem szabad elfelejtenünk, hogy elképzelhetetlen lenne az Einstürzende Neubauten, Nine Inch Nails, Skinny Puppy vagy akár "félresikerült mágikus gyermeke", Marilyn Manson a TG vagy P.Orridge közvetlen hatása nélkül. Természetesen a kommersszé és populárissá higított ipari zene már nagyon távol áll az eredeti kísérletező szellemiségtől, attól a valódi kreativitástól, mely a TG-t és Por-rizs-t jellemezte-jellemzi. A TG ? és később a PTV ? kifejezetten koncepciójába illesztette azt is, hogy egymás után ellentétes lemezeket készítsen, és koncerteket adjon. Ez a fajta stratégia, kiegészülve az örökös-nyughatatlan romantikus-avantgárd-idealista szellemiséggel, és P.Orridge sámánisztikus megjelenésével, attitűdjével és hangjával mindig hallatlanul intenzív színpadi légkört eredményezett. A TOPY rendhagyó módon végzett okkulturális tevékenysége – mely 1991 óta függetlenné vált P.Orridge-tól – különleges gyűjtemény létrehozását eredményezte a művészet és ezotéria történetében.
A mindig megújuló "kulturális mérnök" – ahogyan magát előszeretettel nevezi – már létrehozott, túlélt és elpusztított jó néhány kultuszt, a test és lélek folyamatos dekondicionálásával, mostani ? immáron konkrét plasztikai ? operációival /ŕ la Orlan/ mindig visszanyúl egy eredendőbb vagy éppen ellenkezőleg, egyre távolabbi Selbst felé, rácáfolva a formális művész-léttel és művészettel szemben állított elvárásokra. Egyik legutolsó munkájában jelenlegi partnerével egyre inkább egymáshoz hasonulnak, részben sebészeti beavatkozásokat is segítségül véve, mígnem elmosódik a két nem és persona közötti határ /Breyer-P.Orridge/. Julie Wilson "As It Is" című esszéjében kiemeli a gyermek-archetípus művészi-kreatív szerepét P.Orridge egész munkásságában, és hangsúlyozza az eredetiséghez, az individuációhoz és a túléléshez szükséges egyszerre veszélyes és ártatlan jellegét. Erre rímel a whiteheadi kreativitás múltat-jövőt egyszerre megváltoztató jelen idejű koncentratív-alkotói mozzanat intenzív és egyben intuitív tételezése. Az életműben jelen lévő "fragmentált egzisztencializmus" (Carl Abrahamsson) egy olyan alkémisztikus Gesamtkunstwek-kollázst alkot, amelyben a széttört és újjáalkotott szavak, mondatok samplingelt zenei- és hangminták, kollázs-szigillumok mind egy kontinuumot alkotnak. Ez a hermetikus sampling-technika (lásd akár Max Ernst, Une Semaine de Bonté (A jótékonyság hete) című kollázs-regényét) teszi lehetővé, hogy imaginárius idő-terekbe lépve megváltoztassuk az ego és én identitás-képző simulacrumait és egy időn kívüli vagy idő feletti pillanatban feloldhatjuk-meghaladhatjuk a kondicionált létezés lehatárolt viszonylatait.


Válogatott bibliográfia

RE/SEARCH #4/5 A Special Book Issue William S. Burroughs, Brion Gysin and Throbbing Gristle, Re/Search, 1982
RE/SEARCH #6/7 The Industrial Culture Handbook, Re/Search, 1983
The Grey Book, Temple Press, 1983
The Black Book, Temple Press,1984
Psychic TV : Lyrics and History, Nuovi Equilibri, 1990
Wreckers of Civilization : The Story of COUM Transmissions and Throbbing Gristle /by Simon Ford/, Black Dog Press, 1999
Painful but Fabolous The Lives and Art of Genesis P.Orridge, Soft Skull Shortwave, 2002
England's Hidden Reverse /by David Keenan/, SAF Publishing, 2003

Válogatott internetes források

www.genesisp-orridge.com
www.throbbingristle.com
www.chrisandcosey.com
www.brainwashed.com
www.fopi.net
www.disinfo.com
www.paulcecil.com