Kellemes meglepetésként ért a hír, hogy Magyarországon is kiadják a Tennesse Williams gyűjtemény nevű DVD-összeállítást. Az Egyesült Államokban hónapokkal korábban beharangozott kollekció csupán egy hónap különbséggel érkezett meg Magyarországra.
Ám az igazi meglepetés az volt, amikor felfedeztem a különbséget a két kiadvány között.

Tennesse Williams esete a magyar piaccal
Az amerikai változathoz képest a magyar kiadásban két filmmel kevesebb van. Vajon miért? Nézzük csak a listákat. A magyar doboz a következő 4 filmet tartalmazza: A vágy villamosa, Macska a forró bádogtetőn, Az ifjúság édes madara, Tavasz Rómában. Ami kimaradt: Baby Doll, és Az iguána éjszakája.
Először azt gondoltam, nem lehet más oka, mint, hogy ehhez a 4 filmhez már rendelkezésre állt a magyar szinkron, a másik kettőhöz, lévén, hogy premier lenne itthon, nem. Ám kiderült, hogy ez a négy film is magyar felirattal kerül piacra. Akkor mi lehet e mögött?
Vegyük sorra a filmeket, hátha az közelebb visz a megoldáshoz.

A vágy villamosa
Az 1951-es Elia Kazan rendezte film a második Tennesse Williams filmfeldolgozás. A főszerepekben Marlon Brando, Vivian Leigh, Kim Hunter, Karl Malden. A film 13 díjat nyert, köztük 4 Oscart.
Blanche és Stella DuBois, az egykori ültetvényes arisztokrata család két utolsó leszármazottja a változásokra adott kétféle reakció megtestesítői. Stella tudomásul veszi, hogy az élet változik és alkalmazkodik az új körülményekhez: egy egyszerű, sőt közönséges férfi, Stanley oldalán. Iránta érzett szerelme és kiteljesedő szexualitásuk viszonylag boldog életet biztosít neki. Blanche képtelen elfogadni a változásokat, és a múlt álomvilágába menekül. Szerepeket játszik, így próbálja befolyásolni a körülötte lévőket. Stanley-t azonban nem tudja megtéveszteni. A férfi felfedi titkait, gyenge pontjait, és könyörtelenül elpusztítja Blanche illúzióinak világát.
Kazan már korábban színpadra állította a darabot a Broadway-n, és a stúdió a több éves sikersorozat után döntött a megfilmesítésről. A filmváltozat érdekessége, hogy Blanche szerepében épp azt a Vivian Leigh-t láthatjuk, aki az Elfújta a szélben már eljátszott egy, a dél hanyatlását végigélő arisztokratát.

Macska a forró bádogtetőn
Richard Brooks jegyzi az Elizabeth Taylor és Paul Newman főszereplésével 1958-ban készült filmet. A tipikus déli, patriarchális családban játszódó történet kiindulópontja, Big Daddy 65. születésnapja. Nagy ünnepséget tervez a család, bár senkinek sincs kedve ünnepelni. Big Daddy fia, Brick, az egykor sikeres sportoló, most az alkoholizmus küszöbén áll, miközben feleségétől egyre jobban elhidegül. Brick bátyja, Gooper és felesége abban reménykednek, hogy sikerül átvenniük az irányítást Big Daddy birodalma felett. Big Daddy pedig, éppen a kórházból érkezik haza, ahol kiderült, hogy rákbeteg. Amikor az orvos közli a családdal a hírt, felszínre törnek az addig leplezett frusztrációk, hazugságok.
A prüdériából fakadóan jelentősen megváltoztatták az eredeti darabot, ezért Tennesse Williams utálta ezt a filmet. Nem tudta elfogadni azt a képmutatást, ami miatt a filmben nem szerepel Brick homoszexualitása.

Az ifjúság édes madara
Nem járt jobban a négy évvel később szintén Brooks által rendezett darab sem. A kor hollywoodi elvárásainak behódolva Brooks átalakította a karaktereket, elmosta, elhomályosította az igazi konfliktusokat. (Teljesen eltűnt a szövegből a nemi betegség és a kasztrálás témája.)
A főszerepben itt is Paul Newmant találjuk, aki Chance Wayne-t alakítja. A színészi pályának egykor szép reményekkel neki induló férfi ma már csak egy kisstílű selyemfiú. A lecsúszott, drogokon élő egykori sztár színésznő Alexandra del Lago (Geraldine Page) oldalán érkezik vissza szülővárosába. Chance egykori szerelmét keresi, és elmulasztott ifjúságát próbálja vissza szerezni, míg Alexandra egyszerűen csak a menekül az öregedés és a mellőzöttség elől.
A darabból 1989-ben Nicolas Roeg készített újabb feldolgozást, Elizabeth Taylorral a főszerepben.

Tavasz Rómában
José Quintero jegyzi az 1961-ben készült feldolgozást. Nevével legfeljebb amerikai tv-sorozatok epizódjaiban találkozhattunk, illetve színházi rendezőként volt ismert az 50-es 60-as években. A „Mrs. Stone római tavasza” semmi különlegeset nem nyújt nekünk, hozza a 60-as évek jól ismert technicolor színvonalát.
Vivian Leigh most is nagyszerű, Warren Beatty most is középszerű, érdekes színfolt Lotte Lenya mellékszerepe, amiért jelölték is Oscar-ra.
Akár azt is mondhatnánk, hogy ez az Ifjúság édes madara 2, amiből egyértelmű az alaptéma hasonlósága és a folytatásokból ismert gyengébb eredmény is.

Összegezve tehát, találunk a dobozban 3 nagyszerű darabot és egy gyengébb Williams opuszt. Azonban a 3 kiváló darab feldolgozása is minden esetben magán viseli a cenzúra keze nyomát, konfliktusaiból minden alkalommal hiányoznak az igazán húsbavágó témák.

Most nézzük a kimaradt két Williams darabot!

Az iguána éjszakája
Az 1964-ben készült fekete-fehér filmet John Huston a történet eredeti helyszínén, Mexikóban forgatta le. Főszereplője egy kicsapott, alkoholista pap, Shannon (Richard Burton), aki abból próbál megélni, hogy turistacsoportokat vezet Mexikón keresztül. Jelen esetben egy amerikai tanárnőkből álló csapatot. A film fő témája a szexualitás. Shannon azért került ki az egyház kötelékéből, mert elcsábított egy kiskorú lányt. Egy hasonló csábításra ismét megvan az esélye, hiszen a csoportban található az egyik hölgy unokahúga, a 18 éves Charlotte, aki élénken érdeklődik a férfi után. Charlotte-ot az a Sue Lyon alakítja (valóban 18 évesen), aki két évvel korábban Lolitát játszotta Kubrick botrányt kavaró filmjében. Első szerepére 800 lány közül választották ki. Lyon-nak ez a második filmszerepe, s igazából karrierje be is fejeződik a harmadikkal (John Ford: 7 asszony), utána csak negyedrangú filmekben, sorozatokban szerepel 1980-ig.
A további női főszerepekben igazi amerikai dívákat láthatunk. Ava Gardner játssza a hotel tulajdonos özvegyet, és Deborah Kerr is özvegyet alakít, aki nagyapjával szállt meg a hotelben. Mindkét nő szexuális vágyának tárgya lesz Shannon, csak más-más formában.
Williams ebben a darabjában Isten létét vizsgálja, és viszonyát a szexualitáshoz, a karakterek belső démonainak tükrében.

Baby Doll
Szintén egy fekete-fehér feldolgozás, ezúttal Elia Kazan kezéből. 1956-ban készült, valahol mélyen délen. A feldolgozás alapja a 27 vagon gyapot című Williams darab, s a forgatókönyvet maga Williams írja. Már a forgatás során komoly erkölcsi bírálatok érték a rendezőt, majd a film bemutatása után némely amerikai egyház kifejezetten megtiltotta, hogy az adott államban vetítsék. Egy hollywoodi kritikus úgy jellemezte a filmet, mint a legsötétebb, legistentelenebb filmet, amit valaha is bemutatásra engedélyezett a cenzúra. Hogy hogyan, az máig rejtély. Bár a film egyáltalán nem elvetemült, valóban súlyos kérdéseket feszeget. Vágyak, felszínre törő ösztönök, manipuláció.
Archie (Karl Malden) a középkorú, gyapotfeldolgozó tulajdonos, csak azt várja, hogy elérkezzen menyasszonya, Baby Doll 20. születésnapja, és végre feleségül vehesse megállapodásuk szerint. Baby Doll (Caroll Baker) egész nap nem csinál mást, mint heverészik. Úgy él, mint egy kis állat: az ösztönei szerint. Ha alszik, szopja az ujját. A baby doll elnevezést a déli államokban pontosan azokra az asszonyokra használták, akik mint egy baba, csak léteztek a férjük mellet. És arról se feledkezzünk meg, hogy ezen a környéken régi hagyománya volt (van) a gyerekmenyasszonyság intézményének. (Pl. E.A. Poe unokahúga hogy csak a legismertebbek egyikét említsük.)
Archie azzal követ el hibát, hogy egyre erőteljesebben hangsúlyozza Baby Dollnak, mennyire közeledik a nagy nap, s hogy közben üzleti riválisának, Silva Vaccarónak (Eli Wallach) felgyújtja a gyapotkészletét. Vacarro Baby Dollt használja bosszúja eszközéül. Feltüzeli Baby Doll ellenérzését a házassággal szemben, egészen addig, míg maga a lány jelenti be a sheriffnek, hogy Archie volt a gyújtogató.

Még mindig kérdés, hogy miért maradtak ki ezek a filmek. A magyar szinkron hiányát már elvetettük. Nem gondolom, hogy amit annak idején az amerikai cenzúra nem tett meg, azt most a magyar forgalmazás bepótolja. Esetleg szóba jöhet, hogy azt feltételezi a kiadó, hogy két ilyen régi film, amit nem is ismernek az emberek, ráadásul mindkettő fekete-fehér, biztos nem kell majd a vásárlónak. Ráadásul akkor a gyűjteményt sem fogják megvenni, hiszen drágább lenne. Maradjunk csak a jól bevált, már ismert, színes filmeknél, amit legalább az ötvenes korosztály meg fog venni, nosztalgiából. Minimál verzió, magyar módra. De elképzelhető az is, hogy egyáltalán nem magyar módra, hiszen a nagy stúdiók esetében legtöbbször a központ határozza meg, hogy az egyes országokban mit fog forgalmazni. Tehát elképzelhető az is, hogy odaát Amerikában döntöttek úgy, hogy Magyarországnak nem kell az a két film.

Alternatív javaslat
Mivel a magyar gyűjtemény egy ilyen szép, színes kiadvány lett, akár kiegészítő pólusként javasolnék egy másik Tennesse Williams dobozt.
Ebbe a következő 4 film kerülhetne: Az iguána éjszakája, Baby Doll, Múlt nyáron hirtelen, Orfeusz alászáll.
Az első kettő a kimaradt Warner filmek, míg a másik kettő ? és ez talán egy kicsivel több szervezést igényelne ? Columbia illetve MGM film.

Múlt nyáron hirtelen
A filmet Joseph L. Mankiewicz rendezte 1959-ben. A fekete-fehérben forgatott film két kiváló színész Elizabeth Taylor és Katherine Hepburn jutalomjátéka.
Mrs. Venable (Hepburn) azt tervezi, hogy unokahúgát, Catherine-t (Taylor) elmegyógyintézetbe utaltatja, hogy lobotómiát végeztessen rajta. Catherine-t a tavaly nyári utazásán történtek sodorták az őrületbe. Szemtanúja volt Mrs. Venable fia, Sebastian rejtélyes halálának. Erről azóta sem beszélt. Igazságszérum hatására azonban mindent elmond. Felfedi Sebastian homoszexualitását, és azt is, hogy egy kannibál szertartás során ölték meg azok a fiúk, akikkel korábban már szexuális kapcsolatba került ezen az üdülőhelyen.

Orfeusz alászáll
Nem ismeretlen ez a film a hazai közönségnek, hiszen az Intercom már forgalmazta kölcsönzői hálózatában vhs-en, s nem régiben a magyar televízió is műsorára tűzte. A szintén 1959-ben készült filmet Sidney Lumet jegyzi, a főszerepekben pedig, Marlon Brandót, Joanne Wodward-ot és Anna Magnanit láthatjuk.
Az 1940-es Angyalok csatája, és az 1957-es Orfeusz alászáll című darabokból készítette a forgatókönyvet Williams.
Marlon Brando alakítása miatt kihagyhatatlan alapmű; kígyóbőr kabátját David Lynch hozta vissza a Veszett a világban.

Hát így nézne ki az alternatív Williams gyűjtemény, stílusosan akár fekete-fehér dobozban.
Addig pedig, elégedjünk meg a Warner egyik újabb magas színvonalú kiadványával, az 5.1-es Dolby magyar hanggal is ellátott „Ki a faszagyerek!” című amerikai vígjátékkal.
Jó szórakozást!
(2007-08-23)