Az Isztriai félsziget alsó csücskében peregtek a filmek. Az aréna tombolt, izzadtak a falak a melegtől, és a szórakoztató filmgladiátorok között volt horvát, angol, amerikai, francia és magyar nemzetiségű is. Július 12-én, csütörtökön nyílt meg az immár másfél hetes filmfesztivál Pulában, ötvennegyedik alkalommal.
A sort Marion Cotillard főszereplésével a Piaf kezdte meg. Ez a fesztivál filmjeihez képest erős és teltházas mozi volt, s ez elsősorban a főszerepet játszó színésznő hiteles Edith alakításának köszönhető. Az első négy nap amolyan felvezető időszakként funkcionált, és előkészítette a terepet a nagyszabású Aréna-vetítésekre. Csütörtök este a pulai várban levetítették a démoni Asia Argento főszereplésével Catherine Breillat Az idős szerető (Une vieille maîtresse) című alkotását majd Tarantino Halálbiztosát. Az idős szerető állóképekkel és érzéki jelenetekkel megtöltött romantikus dráma egy spanyol asszony, egy fiatal szöszi és egy földműves férfi szerelmi kapcsolatáról. A szerelmet csak a halál oldhatja fel.
Szerelem után kutatni
Szintén a szexualitás és a kiszolgáltatottság játszotta a főszerepet pénteken az Irina Palmban. A szatirikus dráma egy középkorú asszonyról szól, akinek pénzre van szüksége unokája gyógyíttatására, és ezért mindent megtesz, még egy szex klubban is hajlandó „verő” állást vállalni. A segítséget nyújtó profi kollégáját Gryllus Dorka játssza, akitől később az Irina Palm művésznevet elnyerő főszereplő-asszony finom és bársonyos kezével elveszi a munkát, és a város legjobbja lesz. A pénz megkerül, az özvegyasszony még a szerelemre is rátalál a koszos porfészekben, a boltot vezető Miki személyében.
Ezután Esztergályos Károly és Gálffi László köszöntötte személyesen a nézőket, akik eljöttek közös filmjük, a Férfiakt késő esti vetítésére. Több kritikus szerint a fesztivál egyik gyenge filmje volt a magyar alkotás, a pesti dráma mégis pontosan és tekintélyparancsolóan illeszkedett a fesztivál témájához, a Zlatko Vidačković művészeti vezető által meghatározott Szerelem-kereséshez.
Másnap Jiří Menzel várva várt Hrabal adaptációját vetítették. Árulkodik a filmről, hogy ez volt az egyetlen versenymű, amit háromszor adtak az olykor feszített tempójú fesztiválidőben és merem állítani, hogy az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) lehetett a legerősebb és legkidolgozottabb mű mind közül Pulában. Jiří filmje kiváló és szerény. Jan Ditě élete sűrű és szórakoztató, amolyan forrest gump-i álombeli életút. Természetesen szörnyű tragédiák sorozata és hatalmas szerencse áradat ujjongja körül Ditět. Cseh nők, milliókat érő bélyegek, ételek és olyan kalandok követik élete során, hogy azt bármely mozi néző megirigyelhetné. Az estét az oly sokat emlegetett kanadai C.R.A.Z.Y. zárta, mely ugyancsak egy hős, Zac Beaulieu bonyolult életét tálalta.
Nyugat és Kelet összecsap a közönség előtt
A vasárnapi aréna-megnyitó látványos tűzijátékkal és az amfiteátrum falán felbukkanó fényekkel nyílt meg a nagyközönség számára. A körülbelül 7000 férőhely az első napon megtelt, s az ókori hangulat végre megelevenedett. A közönség tombolt és várta a ceremóniát, amit a Játssz nekem egy szerelmes dalt (Pjevajte neąto ljubavno) című horvát nyálkomédia zárt le este 10 órakor. A történet egy rock-bandáról szól, és említésre sem nagyon méltó az a populáris hang, amelyet meg akart vele ütni a horvát filmrendező. A szerelmes dalok húrjait délután a francia Szerelem sanzonjai (Les Chansons d’ amour) című alkotás már megpengette. A Bertolucci Álmodozók című legutóbbi filmjéből elhíresült Louis Garrel ezúttal is egy szerelmi háromszögben találja magát, ám a megszokott Jules és Jim felállástól eltérő, két nő és egy férfi esete kicsit eltér a megszokottól. A megoldás az egyik nő halála, ami elvetemült és újszerű dolgok felé vezeti a francia dzsigolót.
A pulai aréna ezek után rendre egy horvát és egy közönséghívogató filmet tűzött az egyhetes esti programjára. Hétfőn az ezotérikus és provokatív Igaz csoda (Pravo čudo) című horvát művet Nicolas Cage főszereplésével a Next követte.
Armin és Harry
A következő nap a gyermekeké volt. A horvát, német, bosznia-hercegovinai Armin egy visszamaradott kilenc éves fiú és apja történetéről szól, amelyben a fővárosba kell fellátogatniuk egy német film forgatása kapcsán. Armin szótlannak bizonyul, apja ellenben minden áron menedzselni és eladni próbálja fia állítólagos tehetségét. Az Armin vérbeli kelet-európai film, a gördülékenység határát súrolja és hangulatfilm a javából, amely minden nyugati gyermek sikertörténetének ellentétére világít rá. Armin Omerović már befutott és büszke boszniai gyermekszínész, aki jól megformálja a címszerepet, és majdhogynem üressé teszi a filmet. Apja tölti meg élettel és energiával az alkotást, ő az Armin megelevenedett energiabombája, aki sosem áll meg és állandóan küzd, állandóan feláll. Nem véletlen, hogy Emir Hadľihfizbegović alakítását Arany arénával jutalmazták. A mágus Harry Potter ezután boldogan érkezett meg a vászonra.
Szerdán a krimié volt a főszerep. A horvát titkosszolgálatok bonyolult szervezetétől Ocean-ig jutott el az ív, és immáron tizenhárom emberéhez. Csütörtökön délután levetítették azokat a Lumičre filmeket, amelyeket 1895-ben készítettek Pulán és más horvát tengerpartokon. Ernest Midľić operatőr mesélt a némafilmek alatt, és egy rövid tudományos előadást is összeütött, hiszen – mint megtudtam – az ő kutatásai révén akadtak rá ezekre az első horvát mozgófényképekre.
Transzformált angyalom
Az Aludnom kell, angyalom (Moram spavat’, anđele) című horvát film igyekszik a könnyzacskókra hatni, de az Arminban felbukkanó unalomtér itt is testet ölt, és alig-alig töltődik meg történettel a film. A sztori pedig nagyon is kecsegtető: egy kilenc éves fiú felnőtté válásának története a hetvenes években, aki együtt él szüleivel és anyai nagyszüleivel. A lakóház kedves egészet alkot, közösen nézik a televíziót. Apja horvát orvos, anyja szerb tanár, nagyapja kommunista és régi forradalmár, és nagyanyja erősen hívő. Apja elhagyja a családot egyik kolleginájáért, anyja meg ezután próbálkozik új kapcsolattal, de nem sikerül. Így tölti idejét a fiú egy Lucija nevű lánnyal, akinek apja rezsimellenes, így ők is elhagyják a lakóházat. Az anya súlyos beteg lesz, megoperálják, mígnem a zágrábi kórházban marad. Az apa időközben kiborul, és rájön, hogy hiba volt elhagyni a csodálatos asszonyt. A fiú talál rá halott anyjára a kórházban, és valójában a fantasztikus mama hozza újra össze férjét és fiát. A szereplők viszonylag jók, a nagypapa kiváló karakter, mégis alig ütköznek össze az elvek, és nem ütköznek ki a családon belüli különbségek. Ugyanezt végletesen ábrázolva sokkal lebilincselőbb és erőteljesebb film születhetett volna meg. Ezután a melodráma után a csodálatos Transformers érkezett az arénába, amelyről a legtöbben csak futva menekültek.
Az utolsó versenyfilm-vetítő napon, pénteken a várva várt horvát opusz, az Élők és halottak (®ivi i mrtvi) című háborús film érkezett meg az amfiteátrumba. A híre, a plakátja és a film képei lehengerlőek és jól eladhatóak, mégis gyenge film. Kristjian Milić rendező és a film három producere kitett magáért: profi stábot és minőségi filmet hoztak össze, ám mindezek mellett eltörpül a történet. Két párhuzamos szál kerekedik ki: egy hullamezőn harcoló csapat a 93-as bosznia-hercegovinai háború alatt és egy másik egység története a II. világháború alatt ugyanezen a környéken. Az ellenség arcnélküli, és a feszültség elvileg nemcsak a valós felek között alakul ki, hanem a csapaton belül is. A második világháború alatt a nácik által vezetett egység leigázott emberekből áll, ők nem tudnak mást tenni, mint harcolni és elhullani a csatatéren. 1993-ban már egészen más a csapat: nem fogadnak szót és különböznek egymástól: már punk csapattag is van, és a vezető szerep egy emberre korlátozódik, egy profi katonára, akiben senki sem bízik, éppen ezért itt sem teljes az összhang. Mindkét csapat elhullik, és a két kort és két falkát csak egy fém cigaretta doboz és a harctér szelleme kapcsolja fizikailag össze, ugyanis azt a ’93-ban harcoló zöldfülű unoka örökölte a ’43-ban küzdő nagyapjától. A történetből alig derül ki valami konkrétum, jellemző, hogy a történelem egyszerűen csak lappang a filmkockák mögött, és alig van, mi kézzel fogható. Felületesen boncolják a háborút, de talán jó úton járnak. Ennek ellenére a legtöbb díj az Élők és halottaknak jutott, elnyerte többek között az Arany arénát a legjobb rendezésért, a legjobb filmért, és a legjobb férfi mellékszereplő alakításáért. Különösen jelentős az operatőri munka: a legjobb fényképezésért elnyert Arany aréna ugyancsak jogos volt, különösen a ’43-as harc képi világa csodálatos, de manipulált. Nyugodtabb és kellemesebb idők követték a háborút az arénában, a Fekete lovak (Konji vrani) című film erőteljesebb darab és a sok mellékszál illetve a viszonylag erős cselekmény arra késztette a nézőt, hogy mindvégig figyelemmel kövesse Bánátban a földműves Sava életét, aki még régen beleszeretett egy lányba, majd elvett egy nagybirtokos lányt, miközben gyermeke lett szerelmétől, aki a szülés közben életét vesztette. A gazdag feleség minden áron vissza akarja szerezni férjét, és eléri, hogy a férfi új, szép barátnőjét elküldje a földjéről. A szerelem elhal, és a híres horvát színész, Kusturica Az élet egy csoda című művének főszereplője, Slavko ©timac az egyetlen, aki tömény hangulatot hoz a filmbe, szédületes figurájával.
Tisztelet Anton Walitznak
A Pula film fesztivál utolsó napján igazi csemege várta a nagyérdeműt délután: La Belle Époque, avagy Az utolsó Valcer Szarajevóban (La Belle Époque - Posljednji valcer u Sarajevu) című film bemutatója, amely hosszas várakozás után, 17 évvel a forgatás után került a mozikba. A musztert a háború alatt bedobozolták, és az utóbbi időben került újra elő, most vágták meg. A főszereplő színész igen megöregedett, de a filmnek ma is van ereje, mi több, a filmkészítés születésének egyik történetét mondja el. Az 1910-től 1914-ig terjedő rövid korszakot „belle époque”-nak szokták nevezni, s ez a korszak a balkánon a buja fejlődésről és a szarajevói merénylet előkészítéséről közismert. Az első boszniai filmes, Anton Walitz története elevenedik meg, akinek egyik szerelme a kamera, másik egy Erzsi nevű kurva, aki kabaréban lép fel időnként és mellesleg kém. Stojanovićnál a dráma vegyül a komédiával, a történet szépen fejezetekre van osztva és a sok mellékszál igen bonyolulttá teszi a Az utolsó Valcert, de az egyszerű filmek sora közt ennek csak örülni lehetett. A filmest formáló Davor Janjić játéka igazán radikális hatást kelt: vagy megutálja vagy megszereti a néző. A díszkurva felemelkedik és üzletasszonnyá változik, Anton elhagyja feleségét, és Erzsivel egymáséi lesznek. A szarajevói merényletet megtervezik, és az első balul elsülő „próba” után immáron sikerül meggyilkolni Habsburg Ferninándot. Anton Walitz nemcsak filmjeiről volt híres, neki köszönhetjük a gyilkosság egyetlen szemmel érzékelhető bizonyítékát, ugyanis lefilmezte a fontos eseményt. Az utolsó valcernak nemcsak jó cselekménye, jó és figyelemfelkeltő története is van.
Kelet és Nyugat egy-egy magányos szív
A fesztivált egyszerű díjátadás zárta, majd két film. A Shrek három után a Lonely Hearts című amerikai krimit adták, hogy a néző mindenképp visszarázódjon az amerikai mozi-életbe. A „magányos szívek” nevezetű párkereső hirdetés sikeres produktuma Ray Fernandez (Jared Leto) és Martha Beck (Salma Hayek) szerelme, szépséghibája viszont az a több tucat egyedülálló nő, akit ők ketten kinyírnak, hogy megszedjék magukat. A Magányos szívek néven elhíresült páros sohasem állt meg, míg később villamosszékben nem lelte halálát. Az ókori hangulat kihalt. Amerika kedvencei; James Gandolfini, Salma Hayek, és John Travolta átvette a játékot az arénában a fesztivál utolsó óráiban.
Az érezhető, hogy a balkánon van mit mesélni. A feladat már csak az, hogy kellő profizmussal és eszközökkel mutassák be a történetüket pergőbben és kellemesebben. A mozgóképnek nem feltétlenül kell szórakoztatnia, de a nézhetőség és a figyelemfelkeltés valószínűleg elengedhetetlen. Az amerikai filmek mellett egyértelmű, hogy a horvát filmekben nagyobb, súlyosabb szerep jut a történetnek. De még mindig Hollywood aratja le történetmesélésben a babérokat. Az amerikai film a vásznon agyonüti a balkánt, de őszinteségben és mesékben eltörpül. Igaz, hogy lerombolták a horvát filmek hangulatát, de sebaj, mert az 55. Pula filmfesztiválon újra épül a hangulat, és a balkáni film talán jóval erősebb lesz, mint amilyen most volt. Ha ez bekövetkezik, akkor az Oscart becsomagolja majd az Aréna.
(2007-08-17)
