1979. Ajándék ez a nap. „Valami tényleg megváltozott. (…) Megjelent bennük valami szomorú irónia, groteszk látásmód, kétértelmű furcsa játék a valósággal, és ez a hang a magyar filmekre addig soha nem volt jellemző.”² 2006. Káoszkeringő. Valami kibővült. Megjelent egy könyv Gothár Péter filmjeiről. Nem Gothár Péterről. Nem az életútról, gondolatairól, tapasztalatairól, élményeiről, munkamódszeréről. A munkáiról. Életműelemzés. Gothár Péterről szubjektíven, Gelencsér Gábor szemszögéből, sok-sok elemző, filmkritikus gondolatának alapos ismeretével.
Életműelemzés. Hogy is néz ki mindez? Egy rendező elhelyezése a korszakban (Kor és szellem – Filmtörténeti környezet). Alkotásainak vizsgálata (Változatos változatlanság – A játékfilmes életmű). És az életműre vonatkozó következtetések levonása (Káoszkeringő – Témák, motívumok, stíluseszközök). Három rétegben felépített írás, mely kicsit elemzi a tévéfilmeket, színházi rendezéseket, „csak amennyire értelmezési keretként segítik az egyes mozifilmek elemzését”³, közepes méretű elemzéseket ad a mozifilmekről, s együtt, összefogva átfogó elemzést egy életmű ívéről, egy formájában különböző, de gondolatiságában célirányos, előrehaladó művészetfolyamról, mely még nem ért véget. Bemutatja az életművet felépítő gondolatokat, miközben nem feledkezik meg a részletekről, melyek építőelemei e gondolatívnek. Mindez komplex építkezést igényel, mert a részletek adják ki témákat, motívumokat, stíluseszközöket, de mindezek ismeretében lehet hozzáállni a filmek elemzéséhez. A szerző egyrészt Liszkához hasonló módszertani választ ad a gothári kérdésre⁴: azt az életművet, melynek alkotója a tartalomhoz keresi a formát („a történet ugyanaz marad, a történetmondás azonban megváltozik.”⁵), melynek stílusa folyton változó, műveiben egyenként kell vizsgálni. Másrészt pedig témáiban, történeteiben, szereplőiben kell kimutatni az egymásra épülést (az ívet). Az első válasz megadja a könyv szerkezetét, a második válasz pedig azt, hogy mire figyeljünk.
Csapó: Szabadság, Szerelem. (A nagy ívről). Gelencsér Gábor két tematikai pontot jelöl ki, melyeket következetesen mutat be a rendező minden filmjében. Ez az elemzés nem terjedelmében nagy, hanem ívében, hiszen ez a két szempont (ha nem is egyszerre mindkettő), nyomon követhető az Ajándék ez a naptól a Magyar szépségig. A két szempont egymásból következik, ill. mindkettő egy rendszer, egy korszak, egy környezet származéka. Gelencsér a „Szabadság, szerelem” (A Melodráma című film alcíme is) idézettel jelöli azoknak a kisrealista környezetből származó szereplőknek a feloldhatatlan ellentmondásosságát, akiknek fő jellemzőjük a „vágyakozás egy értékkel teli világra, s e vágyakozás hiábavalóságának tudomásulvétele, mivel az értékekkel teli világ nem létezik és/vagy ők alkalmatlanok rá”⁶. E két fogalom folytonos küzdelme a teljesülésért együtt soha nem mehet végbe, de még külön-külön is általában esélytelen. Gelencsér minden filmelemzésében kitér e fogalmak konkrét megjelenésére, csődjük okaira, így teljes képet kaphatunk a monoton tönkremenés újabb és újabb stációjáról. (Az egyetlen kérdéses film A részleg lesz, mely kapcsán kijelenteni a szerző sem tud, kérdésként fogalmazza meg állítását: „A szabadság-szerelem fogalompár nemcsak összeütközésbe kerül, hanem bizonytalanná válik: lehet, hogy akkor vagyunk szabadok, és akkor válunk nyitottá a szerelemre-szeretetre, amikor elveszik tőlünk a szabadságot, és elveszítjük a szerelmünket?”⁷)
A másik pontot a fejlődés- vagy családtörténet kialakulásában látja, amelynek meghatározó motívuma az „apahiányos” nemzedék felnövése, s e nemzedék folytonos ellentéte az őt nemzőkkel (vagy nincsenek, vagy nem tudnak követhető értékekkel szolgálni ezek az apák). Többször megjelenő szempontja lesz ez a filmelemzéseknek, de leginkább a Káoszkeringő (Témák, motívumok, stíluseszközök) című fejezetben bontja ki. (A fejezet a Tönkrement életek indulójából⁸ ismerős lehet, hiszen annak a szövegnek a felhasználásával készült.) Olyan párhuzamra hívja fel a figyelmet, mely a Megáll az idő apa nélkül felnőtt nemzedékétől, az Idő van és a Tiszta Amerika helyes példát szolgáltatni képtelen apáitól, a Melodráma elveszett apján át, a Magyar szépség szülőktől (és az országtól) már sikeresen menekülő nemzedékéig tart.
A két tartalmi összekapcsoló pont kicsi mozgásterének kimerítése mellet a szerző, hogy még inkább összefogja, és közös nevezőre hozhassa a filmeket, folyamatosan felhívja a figyelmet a szinte majdnem mindegyik filmben megjelenő idézetekre és önidézetekre: a Gothár életmű hol a korábbi filmjeire reflektál (Idő van, Melodráma, Paszport, Magyar szépség), hol pedig a film reflektál készülési idejének valóságára (pl. reklám idézetek: Idő van, Magyar szépség). Gelencsér igyekszik azt is bemutatni, hogy az egyes jelentek az életmű további folyásában milyen jelenteket előlegeznek meg. Ezzel is erősíti azt a nézetet, hogy Gothár életművét nem lehet önmagában vizsgálni, folytonosan az egészre kiterjedően kell figyelni minden filmelemzést. Mindez azt is megengedi, hogy a családtörténet motívumának kibontását ne a filmek elkészülésnek sorrendjére, hanem egy sajátosan összerakott sorrendre vetítsük rá. Kettős játékká válik ez a könyvben. Az egyes filmek elemzéséből derül ki, hogy miről is szól az életmű, de az egész életmű számbavétele nélkül nem vizsgálható az egyes film. Ez a kettősség azonban nem akadályozza meg a szerzőt, hogy világosan és jól szemléltetve vezessen bele a Gothár-filmek világába.
A két tartalmi pont meghatározza a formai világot, és kihat a történetmondásra is. „Az apahiány egyenlő az eligazodási pont hiányával” – írja, aminek következménye a groteszk stilizáció⁹ (az egyetlen közös stílusvonás). „A klasszikus történetmondást (…) kikezdik a narratív sémáknak ellentmondó megoldások”, ami kétféle interpretációra ad lehetőséget, mely közül a szerző sem választ: 1. „az adott társadalmi és egyéni feltételek együtteséből nem születhetnek történetek” 2. „a szétesettség, a történetnélküliség is szemlélhető olyan nézőpontból, ahonnan mindennek ellenére átláthatóvá válik a zűrzavar”¹⁰. A szerző ebben látja igazolva a Gothár életmű szemléletmódbeli és formai következetességét.

Értelmezési keret. Tévé- és színházrendezések, mint az értelmezések kerete. „(…) nem az életműben betöltött szerepüknek megfelelő súllyal (…), hanem egyfajta értelmezési keretként segítik a mozifilmek elemzését.”¹¹ – írja a szerző. A tévéfilmekről szóló fejezet tulajdonképpen nem tesz mást, mint felhívja a figyelmet pár tévéfilm mozifilmeket megelőlegező voltára. Ezzel nem szélesíti ki az „értelmezési keretet”, inkább alátámasztja. A könyv szerkezetében ugyanazt a lépést teszi meg a fejezet, mint az életműben az a pár tévéfilm, ami az első mozifilm előtt készült: előrevetíti, hogy a későbbiekben mire számítsunk. A későbbi filmeket csupán felsorolja, ismerteti történeteiket és néhány fontosabb szempontot. Csakhogy ezáltal nem kerülünk közelebb a rendezőhöz, hiszen ugyanazt a réteget bontja, amit az egész könyvön keresztül. A fejezet végére azonban beszámol azokról a filmekről is, melyek mégiscsak új filmmegközelítési móddal szolgálnak. Az Egyperces novellák és az Akasztottak „műfajtalan” videoklipjeiről van szó. Ezzel a fejezettel inkább eligazít Gothár tévéfilmes életművében, mint hozzájárul az értelmezéshez.
Ugyanaz a módszer jellemzi a színdarabok vizsgálatát is. Azokat a pontokat keresi, amik egyeznek a filmekkel. De ezek önmagukban nem érdekesek - sem a témaválasztás, sem a szereplők nyelvi jellemzésének hasonlósága nem szolgál új információval. A dolog onnantól kezd érdekesé válni, amikor a két művészet összecsúszására hívja fel a figyelmet, amikor kijelenti, hogy Gothár színházi beállítottságú filmes és mindkét esetben az adott médium ellenében stilizál, ám ezt nem fejti ki bővebben. A szcenika vizsgálata szintén a hasonlóságokat tárja fel, így ez is, mint a tévéfilmek esetében inkább támpontja, biztosítása a filmelemzések helyes következtetéseinek. E két fejezet a könyv elején bevezet a Gothár-filmek világába, s elhelyezése miatt érdekes, hiszen ha már olvastuk a könyvet, tisztában vagyunk azzal a világgal - információi nem szolgálnak külön haszonnal, csupán a könyv szerkezetén belüli funkciót nyernek.

Filmelemzések. A mozifilmek részletes elemzésére vállalkozik a könyv, ez adja a magvát. Felépítettségükben az életműelemzéshez hasonlítanak, fő jellemzőjük, hogy a Gelencsér által leszűrt mondanivalónak vannak alárendelve. Leegyszerűsítve azt a két tartalmi pontot, s azok következményeit vizsgálják, amelyeket a szerző az egész életműre kiterjeszt. Vagyis felülről lefelé halad, a mondanivaló alapján vizsgálja a filmek karaktereit, környezetét, konfliktusait, a történetét, s mindebből fakadóan (hisz ez határozza meg) a filmek képi világát, amelynek részletessége (sajnos) kicsit ingadozik. Olyan logikát ad meg, amellyel a film felfejthető ugyan, de nem az egyes elemekről elmélkedik, nem lépésről lépésre halad a film értelmezésében, hanem a filmek azon részeit említi meg, amelyek alátámasztják állításait.
Ezek alapján az Ajándék ez a napról szóló írás a „mintha-lét, sehogyan-lét, össztársadalmi vegetáció” problematikájára épül, a Megáll az időről szóló a negatív fejlődési regény voltát, valamint a műfaji és szerzői film szintézisét igazolja, az Idő vanról szóló pedig az Esterházy-féle posztmodern nyelv filmre adaptálhatóságának sikerességét vizsgálja. A Tiszta Amerikáról szóló rész kicsit összehasonlító jellegű lett, az Idő van inverzeként értelmezi, a másik térbe átlépés kérdését boncolgatja („TÉR VAN”¹²), gondolatai pedig számos ponton Varga Balázs tanulmányára épülnek¹³. A Melodráma ad okot az apa-fiú viszonynak, ill. a rendszer környezetre hatásának („Szabadság, szerelem”) részletesebb és konkrétabb bemutatására. A részleg a végpont lesz, a megbékélés filmje, kilépés ebből a világból, egy spirituális világ felé. A Haggyállógva Vászkának legfőképpen a meselogikájával foglalkozik, ill. azzal a móddal, ahogyan „mesévé stilizálja a szovjet birodalmat”¹⁴. A Paszport régi-új világa, a kisrealista környezetrajz folytatása, de a városból a tanyasi világba lépése adja az elemzés kiinduló pontját, míg a Magyar szépség a rendszerváltás utáni, „kicsit másként ugyanolyanjának” körképe.
Az írások már a történetek bemutatása során is elemzésekbe, kommentárokba bocsátkoznak. Különös figyelmet fordít a főhősök lelki vizsgálatára, konfliktusaikra, valamint a dialógusokra, ill. a nyelvi megformálásokra. Úgyis, mint nyelvi játékok (folytonos utalásokban Esterházy hatására) valamint úgyis, mint a narrátori szerep fontosságára, az elbeszélés többféleségére (A részleg, Haggyállógva Vászka). És mivel Gothár filmjei vagy irodalmi művek adaptációi (Ajándék ez a nap, A részleg, Haggyállógva Vászka, Paszport) vagy írók közreműködésével készültek (Esterházy Péter, Závada Pál), fő témájává válik az adaptáció kérdése, az irodalom nyelvének filmre fordítása, annak módszerei és okai.

A formátlanság megformálása. Gelencsér Gábor az alkotásközpontú vizsgálat módszerével él egész könyvében. A rendező személyiségére filmjeiből következtethetünk, életének bizonyos pontjai pedig kizárólag az életmű szempontjából jelennek meg. Végig elemző magatartással áll a filmekhez, kritikai megjegyzések szinte csak félmondatokban lelhetők fel, inkább benyomásszerű vélemények komoly alátámasztás igénye nélkül. Gördülékenyen olvasható, precíz áttekintése az életműnek. Szinte az összes Gothár Péterről megjelent írás ismeretével és gyakran az értelmezésekbe olvasztásával készült, mégsem érezhető rajta az ismételgetés, számos új gondolattal járul hozzá a rendező műveinek megértéséhez. Pontos lábjegyzeteléssel és bibliográfiával fellelhetővé válik minden ezzel kapcsolatos munka, ill. a Metropolis számának felhasználásával gazdag színház- és filmográfiát is az olvasó rendelkezésére bocsát.

A „S mégis mily nagy dolog embernek lenni”¹⁵, a Tönkrement életek indulója és a Titanic zenekara¹⁶ Gothárra vonatkozó része (valamint számos kisebb terjedelmű írás) után a Káoszkeringő ismétel, egybe rendez és lezár egy gondolatsort és kutatómunkát, kiegészíti a magyar rendezők szakirodalmának sorát, de nem meríti ki a Gothár Péterről szóló elméletek összes lehetőségét. A lehetőség nyitva áll újabb és újabb értelmezésekre, melyeknek kiváló támpontot ad ez a könyv.

Gelencsér Gábor: Káoszkeringő – Gothár Péter filmjei, Filmesek kiskönyvtára, Novella Könyvkiadó, 2006