Szíjártó Imre Zaklatott mesék
32. Lengyel Játékfilmfesztivál - Gdynia

Tesztoszteron (Testosteron), r.: Tomasz Konecki és Andrzej Saramonowicz
Tesztoszteron (Testosteron), r.: Tomasz Konecki és Andrzej Saramonowicz
44 KByte

Mondhatnánk, hogy minden évben ugyanaz, de hát nem. Ami változatlannak látszik, az a mindenkori fesztivál folyosóit végiglengő folyamatos válsághelyzet: tavaly jobb filmek voltak, az elmúlt években a közönség elpártolt a lengyel filmektől, jövőre talán rosszabbodik a helyzet, merthogy nem látni jeleket az ellenkezőjére. A rosszkedv okait persze meg tudják világítani az elemző kedvvel bőven megáldott fesztiválrésztvevők, akik amúgy szépen ismételten ott vannak rendezvényről rendezvényre.
A helyzetet azonban az alábbiakban kissé árnyaltabban kell majd bemutatnunk – pontosan arról a helyzetről van szó, amely visszavezethető E. P. (ez Esterházy Péter volna???? Ki ekll írni, bárki is, mert nem feltétlenül egy esélyes az ilyen jelzés!!!) ismert mondására: A magyar (lengyel) nyakas fajta, a tényektől ritkán hagyja magát zavartatni. Vagy hogy eredeti lengyel bölcsességet is idézzünk: A bajoktól lesz okosabb az ember.

Először. Az 1990 után készült legnézettebb lengyel filmek harmincas listáján négy (négy!) olyan film van, amelyet 2007-ben mutattak be: A Tesztoszteron (Testosteron) a tizedik, A Miért ne! (Dlaczego nie!) a tizennegyedik, a Koronatanú (¦wiadek koronny) a tizenötödik, a Ry¶ a tizenhetedik. Összehasonlításul: a harmincadik helyre négyszázezres nézőszámmal lehet felkerülni, ami Magyarországon körülbelül százezer nézőt jelentene, azaz Lengyelországban 1990 óta harminc olyan film készült, amely a lengyelhez képest negyedakkora magyar méretekben számolva százezer nézőnél többet hozott. Egyébként ha a mindenkori lengyel nézőszámot néggyel osztjuk, akkor az éllovasok másfél millió lehetséges és elképzelt magyar nézőt mutatnának; nem tévedés. A harmincadik helyen különben az a nálunk is bemutatott Edi szerepel, ami ugye hajléktalanokról szól, nem éppen népszerű hangnemben és stílusban, de fogyasztható módon.

Igen, a fentiekben említett 2007-es filmek vagy vígjátékok, vagy akciófilmek, vagy rózsaszín regényfeldolgozások, az éllovasok pedig jó eséllyel szintén regényadaptációk, de nem mai alapanyagból, hanem – Sienkiewiczből. Ez nem meglepő, hiszen így volt mindig, és így van ma is a régió országaiban. Más kérdés, hogy a lengyel filmkínálat viszonylagosan önellátó a populáris műfajokban, azaz minden évben van néhány hazai gyártású rendőrös vagy címlaplányos történet. Ha immár kiszabadulunk a számok fogságából, nyilván a beismerés hangjai kell, hogy következzenek: a lengyel látogatottsági adatokat is a megfelelő műfaji produkciók hozzák. (Vagy valami mást akarna mondani? Hiányos a mondat!) Meggyőződésem azonban, hogy egy nemzeti filmgyártás, bármennyire bizonytalanná vált is ez a fogalom az utóbbi években, szóval egy nemzet filmes élete akkor működik egészségesen, ha léteznek helyi slágerek, bennük idő- és életszerű hősök, akiket hazai színészek visznek sikerre. Egy felvillantott képecske a listák ellenkező oldaláról: Lech Majewski úgy nyilatkozott az Üvegajkak (SzklaneUsta – még az írásmód sem hétköznapi) című filmjéről, hogy azt senki nem fogja megérteni Lengyelországban.
A történelmi akciófilmek hulláma alábbhagyott az elmúlt években – egyszerűen elfogyott a megfilmesítenivaló Sienkiewicz –, úgyhogy a közönségfilmek újabb vonulatát a nyugodtan fehér telefonosoknak nevezhető darabok alkotják. Szép nők, jóképű férfiak, mindannyian százezrekbe öltözve, és kivétel nélkül az ügyeik után rohannak. A nézőtéri unalom kizárva, ezt a szokásos színészparádé szavatolja. Merthogy a színészek szemmel láthatóan lubickolnak a Tesztoszteronban is; nem kétséges, hogy Piotr Adamczyk, Cezary Kosiński, Borys Szyc (nálunk a Vinci című filmben volt látható), Tomasz Kot (egyebek között Bluesra ítélve) vagy Maciej Stuhr lendülete átragad a nézőkre is. Az előbbiekkel összefüggő fejlemény, hogy a filmesek előszeretettel válogatnak az úgynevezett kis képernyő sztárjai, azaz a televízióból ismerős színészek közül. A szappanoperák és egyéb sorozatok Lengyelországban is virágzanak, de közöttük és a mozi között mintha nagyobb lenne az átjárás (Tomasz Kot egy filmnyelvileg nem érdektelen, de blőd sorozatban szerepelt, Artur Żmijewski a televízióban éppúgy feltűnik, mint drámai szerepekben és történelmi alakok megformálójaként). És még egy szó a közönségsikerekről két díj kapcsán. Az idén először adják ki a Borostyán Oroszlán díjat, amelyet az előző év leglátogatottabb filmje kaphat meg, az Aranytaps pedig annak a filmnek jár, amely a fesztiválon a leghosszabb tapsot váltotta ki. Az utóbbi elismerés tehát a fesztivál népétől származik, amely nyilvánvalóan más összetételű az egész éves forgalom közönségéhez viszonyítva. Két közeg, a siker kétfajta fogalma, két különböző, de egyformán számszerűsíthető és vitát kiváltó mérce. A fesztivál végeztével az utóbbi díjat Dorota Kędzierzawska Halálom óráján (Pora umierać) című megrendítő monodrámája kapta. A rendezőnő egyébként nem ismeretlen nálunk, hiszen előző munkája, a Vagyok nálunk is látható volt az egyik televíziós csatorna jóvoltából. Kędzierzawska igazi rétegmozis, makacs különc, aki operatőrével együtt a film gyártási folyamatának minden elemét maga ellenőrzi. Külföldön talán jobban elismerik, mint a hazájában, de a bemutató utáni valóban ihletett taps meggyőző volt.

Másodszor. A huszonkét versenyfilm rendezője közül hat elsőfilmes volt az idén, ami nemzedékváltást jelez, de legalábbis a fiatalok fokozatos térnyerését. A szemlén elsőként vettek részt a filmfőiskolák hallgatóinak etűdjei és diplomamunkái, mintegy harminc alkotás. Az elsőfilmesek mezőnye természetesen hihetetlenül tarka, hiszen a friss végzősök mellett például tavaly ott láthattuk azt az 1951-es születésű Michał Kwiecińskit, aki Statiszták (Staty¶ci) című bemutatkozó rendezésével szerepelt az idei pécsi MovEast fesztiválon. Kwieciński az idén a Holnap moziba megyünk (Jutro idziemy do kina) című második munkájával szinte egyedül képviselte a történelmi tematikát. A Jerzy Stefan Stawiński forgatókönyve alapján készült film azt az időszakot ábrázolja, amely Andrzej Wajda Katyńjának hátterét is adja. Wajda hatalmas vállalkozásáról még szó lesz az alábbiakban. A Holnap moziba megyünk Wajda Az ígéret földje című filmjének szerkezetére emlékeztető módon három volt osztálytárs sorsát követi nyomon a második világháborút megelőző hónapoktól egészen a háború végéig. Még egy párhuzam a Katyńnyal: hiába fogadnak egymás között halhatatlanságot, az 1938-ban érettségizett fiúk közül egy sem érte meg a háború végét – mindhárman akár a katyńi erdő tömegsírjaiban is nyugodhatnának. A filmes programfüzetek stílusában: Az ígéret földje története a Szerelmi krónika bensőséges hangján és történeti idejében elbeszélve. Wajda tehát többszörös vonatkoztatási pont ezzel a filmmel kapcsolatban is, de erről majd ugyancsak a továbbiakban.

Most vissza az elsőfilmesekhez. Ebben a kategóriában Łukasz Palkowski Rezervátum (Rezerwat) című filmje nyert – a film egyébként A fiatalok és a film elnevezésű koszalini elsőfilmes fesztivál megosztott győztese volt. Koszalinról itt csak annyit, hogy a bemutatkozó filmek egyre nagyobb száma és egyre nagyobb súlya miatt a szervezők visszatértek a fesztivál eredeti elképzeléséhez, azaz a külföldi filmeket mellőzve a továbbiakban kizárólag hazai munkákat mutatnak be. A Rezervátum a varsói „nyócker”, Praga városrész története. Egy lebontásra ítélt bérházba új lakó költözik, egy magánéleti válságban szenvedő fényképész. Ahogy gépével felfedezi a környéket, és ahogy sajátos módján összebarátkozik a helybeli utcagyerekekkel, lejmolókkal és lépcsőházi szomszédokkal, új világ tárul fel előtte, amely egyszerre tűnik fenyegetőnek, bensőségesnek és halálra ítéltnek. A bérházat végül mesebeli fordulatok után mégsem bontják le, mert a helyi közösség ezt a fényképész vezérletével megakadályozza. A film szexis fodrásznőjét játszó Sonia Bohosiewicz a legjobb női mellékszereplő díját kapta; a főszereplő Marcin Kwa¶ny a Vadászat angolokra című filmből lehet ismerős.

Induló rendezők az említetteken kívül ezúttal nem kaptak díjat, mi azonban emlékezzünk meg még három elsőfilmről. Tomasz Drozdowicz Bunda (Futro) című filmje a lengyel irodalomban és filmben többszörösen visszatérő családi ünnepre fűzi fel történetét, bár ezúttal nem esküvőről, hanem első áldozásról van szó. A Bunda a felső középosztály tagjait kivétel nélkül vagy törtetőnek, vagy tehetségtelennek, vagy végtelenül szerencsétlennek, esetleg mindháromnak ábrázolja. A film történetvezetése ezzel összefüggésben nélkülözi a hősökről szóló ismeretek adagolását, ezért megfosztja magát és a nézőt néhány olyan leleplezéstől, amelyet a hasonló mesék tartalmazni szoktak. Megkapja itt a magáét mindenki: a házigazda nagypapa és nagymama a kivagyiságáért, a gyerekeik és családjuk személyes és szakmai hiányosságaikért, a hitoktató hölgy a szenteskedéséért; a szomszéd pedig az egész sereglet leginkább kóros tagja. A film végén nem kerülhetjük el a szokásos tüzet, ami egyszerre jelzi ennek a romlott társaságnak a válságát, de talán a megtisztulás esélyét is. Nem lehet kétségünk, hogy a balul sikerült első áldozási családi összejövetel tablójának mozaikjai a szétszakadó lengyel társadalomban tapasztalható harc győzteseinek arcképeiből van összerakva. Ezektől a győztesektől azonban túl könnyen undorodik el a néző, ezzel az alkotók megfosztják az állásfoglalás valódi tétjétől.
Grzegorz Pacek Szerda, csütörtök reggel (¦roda, czwartek rano) című munkájában folytatódik a varsói Központi Pályaudvar diadalmenete – vegyük észre, hogy a lengyel filmtörténet eköré a földbe süllyesztett létesítmény köré épül. Ha mindehhez hozzávesszük a Központi Pályaudvar szomszédságában levő Kultúrpalotát, megkapjuk az ország háború utáni művelődéstörténetét. A Szerda, csütörtök reggel két tizenéves hősének egy napja pereg le a két nevezetes helyszín körül, véletlen találkozásuk és összefonódásuk szükségszerű eseménysornak tűnik egy elidegenedett és ijesztő nagyváros kellős közepén. A film afféle társadalomlélektani esettanulmányként is olvasható, a két fiatal infantilizmusát talán életkorukkal magyarázhatjuk. Hirtelen döntéseik és önveszélyes kalandjaik mögött sem kortárs közösség, sem valódi családi kötelékek nincsenek. Mint ahogy az előző filmnek, ennek is van bizonyos magyar vonatkozása: a Bunda egyik kisebb szerepében Dorota Segdát (Az én XX. századom) láthatjuk, emitt a lány édesanyát Jadwiga Jankowska Cie¶lak (Egymásra nézve) játssza.
A harmadik film, amit szeretnék kiemelni, az Eperbor (Wino truskawkove). A magyarra nagyon szépen fordított, bár talán nálunk kicsit túlértékelt Andrzej Stasiuk novellafüzéréből (Galíciai történetek) készült film a regionális filmes együttműködés szép példája: a főszerepet a cseh Jiři Machacek játssza, az egyik produkciós résztvevő egy szlovák cég volt. A Duklai szoros közelében, a lengyel-szlovák határvidéken, azaz Stasiuk választott kishazájában játszódó történet szépen ötvözi a szociográfiai elemeket a látomásosakkal – a vidéki kocsmalakók ábrázolása ugyan fenyeget némi hamis „így látják a városiak a falusi suttyókat” ízekkel, de a hősök felülről-kívülről való szemlélésének veszélyeit elkerülik az alkotók. A halála után a faluba visszajáró Ko¶ciejny alakja az irodalmi alapanyagban is lírai eredetű bizonytalanságokkal van megrajzolva, amit a film a maga eszközeivel érzékenyen gondol tovább. Különösen érdekes, ahogy a film nyelvi szövetében és képi világában megjeleníti a szlovák és ruszin elemeket. Emeljünk ki egy igazi jutalomjátékot: a helyi plébános szerepében Jerzy Radziwiłowiczot, a Márványembert láthatjuk.

Harmadszor. A fesztivál versenyen kívüli nyitófilmje Andrzej Wajda Katyń című alkotása volt. Ennek a beszámolónak nem feltétlenül célja a film kiemelt méltatása – joggal remélhetjük, hogy a magyar televíziók és filmforgalmazók valamelyike megvásárolja ezt a valóban jelentős művet. A Katyń egyrészt az életmű méltó megkoronázása, másrészt talán az idén ötvenéves lengyel filmiskola utolsó darabja. A téma kiválasztása és személyes ügyként való kezelése – a lengyel hadsereg tisztjeinek meggyilkolásáról néhány évvel ezelőtt már Robert Gliński is tervezett egy filmet – nem mentes bizonyos hatalmi játszmáktól, az azonban kétségtelen, hogy Wajda személyes érintettsége és a lengyel történelem sorsfordulói iránti fél évszázados elkötelezettsége megadja az esemény súlyát. Wajda édesapjának a neve is ott szerepel a katyńi áldozatok között, sejthető tehát, hogy a hátországban a szeretteikért aggódók sorsának ábrázolásában személyes átélések is szerepelnek. A történet 1939. szeptember 17-én indul, amikor a szovjet támadás hírére ezrek kezdenek menekülni a Bug hídján keresztül. Lengyelország újra idegen hadseregek áldozatává válik – a történet másik szálát a krakkói egyetem tanárainak német táborokba hurcolása adja. A film ilyen módon legalább annyira szól katyń következményeiről és az elhallgatott igazságról, mint magáról a vérengzésről, a lengyel hadsereg tulajdonképpeni lefejezéséről.

Negyedszer. A 32. gdyniai Lengyel Játékfilmfesztivál a magán belül is rétegzett és változatos képet mutató középnemzedék fesztiválja volt. Itt vannak például a színészből lett rendezők, akik ráadásul a sokadik filmjüket készítik. Kezdjük kettejük közül a fiatalabbal, a sokad virágzását élő Bogusław Lindával. A Fénylő ablakok (Jasne błękitne okna) két gyerekkori barátnő (Beta Kawka és Joanna Brodzik) kissé mesterkélten előadott története, akik a bajban és betegségben találnak újra egymásra. Újra előtűnik a hősök fentiekben említett infantilizmusa: önsorsrontó döntések, önfeláldozás olyan ügyekben, amelyek korábban menthetők lettek volna, vagy olyanokban, amelyek végkifejletükhöz közeledve nem igényelnek már beavatkozást. Dühös szakítások és évtizedek kitartó munkájával tönkretett életek, ez a Fénylő ablakok. Fájdalmas körkép egy korosztályról, amelynek tagjai a fennmaradásért vagy éppen a rosszul értelmezett érvényesülés érdekében eltékozolták a tehetségüket és a valaha volt szépségüket. Ugyancsak valamiféle hisztéria lengi körül Jerzy Stuhr Körmenet (Korowód) című rendezését is: a filmben megjelenő két korosztály tagjai semmiben nem különböznek egymástól, ami döntéseik megalapozatlanságát illeti. A filmbe erősen beszűrődnek a lengyel közélet soros eseményei, azaz a lehallgatási botrányok, az új és még újabb ügynöklisták, és a nyomukban járó valódi és hamis leleplezések. A film ugyan a legjobb forgatókönyv díját kapta, de talán ebben az esetben is látszik, hogy a fordulatos forgatókönyv csavarjait nem feltétlenül viseli el egy történet, amely egyszerre tartalmaz nemzedéki szembesítéseket, de az alkotó meseszerű beavatkozásit is.

A zsűri csupán a férfi epizódszereplő (Zbigniew Stryj) alakítása nyomán emelte ki, de érdemes szólni Robert Gliński Benek című munkájáról, már csak azért is, mert a rendezőt a magyar nézők is jól ismerhetik (Vasárnapi játékok, Minden, ami a legfontosabb, Szevasz, Tereska). A címszereplő sorsa akár tucattörténetként is megjelenhetne a sziléziai bányavidéken, ahol a valaha jól szervezett bányászok ezrével kapták meg a felmondólevelüket. Gliński ebbe a társadalomtörténetileg fontos összefüggésbe helyezi hősét, de bizonyos meseinek tetsző fordulatokkal segíti boldogulását – milyen érdekes, a filmek közül több ilyen, a szociális tartalmaktól elemelt vonulatot tartalmaz; a Körtánc és az Úristen kertjében (U Pana Boga w ogródku) is ilyen.

A fesztivál nagydíját Andrzej Jakimowski Trükkök (Sztuczki) című filmje kapta. Talán azért, mert a többi filmhez képest érvényesebben őrizte meg a kétségbeesés és a kiútkeresés, a keserű társadalomkép és a mesés végkifejlet egyensúlyát.

 

Koronatanú (Swiadek koronny), r.: Jarek Sypniewski és Jacek Filipiak
Koronatanú (Swiadek koronny), r.: Jarek Sypniewski és Jacek Filipiak
46 KByte

Üvegajkak (SzklaneUsta), r.: Lech Majewski
Üvegajkak (SzklaneUsta), r.: Lech Majewski
43 KByte

Rezervátum (Rezerwat), r.: Lukasz Palkowski
Rezervátum (Rezerwat), r.: Lukasz Palkowski
21 KByte

Bunda (Futro), r.: Tomasz Drozdowicz
Bunda (Futro), r.: Tomasz Drozdowicz
50 KByte

Szerda, csürtök reggel (Sroda, czwartek rano), r.: Grzegorz Pacek
Szerda, csürtök reggel (Sroda, czwartek rano), r.: Grzegorz Pacek
37 KByte

Eperbor (Wino truskawkove), r.: Dariusz Jablonski
Eperbor (Wino truskawkove), r.: Dariusz Jablonski
40 KByte

Fénylő ablakok (Jasne blekitne okna), r.: Boguslaw Linda
Fénylő ablakok (Jasne blekitne okna), r.: Boguslaw Linda
66 KByte

Körmenet (Korowód), r.: Jerzy Stuhr
Körmenet (Korowód), r.: Jerzy Stuhr
39 KByte

Trükkök (Sztuczki), r.: Andrzej Jakimowski
Trükkök (Sztuczki), r.: Andrzej Jakimowski
39 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső