A Filmkultúra díját a 2007-es Kecskeméti animációs filmfesztiválon Pócs Judit (1976) nemezművész és Rittgasser István (1973) fotós, festőművész, operatőr, filmrendező Szelíd szálakon című filmje kapta. 2007. szeptember 4-én, kedden az Örökmozgóban a film vetítése után beszélgettünk az alkotókkal.


Csak gratulálni tudok a filmetekhez, amely szakít az ismeretterjesztés veretes unalmával, s minden kockáján látszik, hogy szerelemfilm. Ki volt a célközönség?

Pócs Judit: Nem a közönség, inkább a cél határozta meg a filmet. Az, hogy ne csak a szakmabeliek, hanem mindenki számára érdekes legyen.

Miért ismeretterjesztő filmben gondolkodtatok? Lehetett volna portréfilm is.

PJ: A nemezelésről eléggé hiányosak az ismeretek. Az emberek többsége azt sem tudja, hogy a nemez textil, leginkább valami fémre szoktak gondolni, a nemez-lemez analógiájára. Elég gyakran hagyományőrző népművészeti ágnak titulálják. A hagyományőrzésből sem következne szükségszerűen az unalmasság, persze. Mi azt szerettük volna megmutatni, hogy másképp is lehet használni ezt az anyagot, a nemezt. Magam is elsősorban iparművésznek, nem népművésznek tartom magam.

A forgatókönyv hogy alakult ki? Forgatás közben született, vagy előre megírtátok?

Rittgasser István: Előre megírtuk. Úgy gondoltuk, előbb kicsit el kell magyarázni az embereknek, mi az a nemez – ugye, nem lemez –, aztán már rá lehetett térni arra, hogy mit lehet belőle csinálni.

A film réteges, szakszerű, mint a jó nemez, s azonnal, az elejétől pörög, érdekes. Játékossága, az animáció, de főleg a nemezelés szeretete úgyszólván magához szippantja a nézőt. Nekem a kereskedelmi televíziók barkács- és főzőműsorait juttatta eszembe a játékos hangvétel, a klipes, ironikus eszközök használata.

RI: Már a vágásnál tartottunk, amikor láttam egy nemezelésről szóló filmet az egyik kereskedelmi csatornán, s végig azon izgultam, hogy eléggé látszik-e a különbség, hogy mennyivel több munkával készült a miénk. Látszott...

A film hangvétele könnyed, a nemezelés azonban nehéz munkának látszik. Sok türelmet, s amellett nem kis fizikai energiát igényel.

PJ: Annyira azért nem kemény fizikai munka. A filmet indító szőnyeg készítése valóban, de az egyéb tárgyak – kalap, figurák – kellő rutinnal, szakmai tudással nem igényelnek nagyon nagy erőfeszítést.

Lendvai Erzsi: Egy kalap elkészítése körülbelül mennyi idő? Hol lehet megvásárolni a munkáidat?

PJ: A hordható kalap kb. 1 nap, a nagyméretű, kiállításra szánt darabra négy napot, egy hetet kell szánni. Inkább rendelésre készítek, de például föl szoktam jönni az Iparművészeti Múzeum karácsonyi vásárára, vagy beadom galériába a munkáimat.

LE: A filmben látható, bonyolultnak látszó Noé bárkája-szőnyeg elkészítése mennyi ideig tartott?

PJ: Csaknem három napig raktam a mintát éjjel-nappal. A filmben látható asztal kb. 3 méter, nem tudom, mennyire látszik, milyen nagy méretű. A zsugorodás miatt a szőnyeg végső mérete 2 méter 10 cm lett. A mintát egyedül raktam ki, de a gyúrásban segítettek, volt, hogy négyen gyúrtuk. Az kb. 2-3 napig tartott. Összességében segítséggel is többhetes munka volt.

Filmes szempontból rutinosnak tetsző, nagyon jó megoldás, hogy üveglapon rakja ki Judit a szőnyeg mintáját, hogy alulról lehessen filmezni, hogyan alakul a munka folyamata.

RI: Köszönjük, bár mindkettőnknek ez az első ismeretterjesztő filmünk.

PJ: A plexilap a gyártó stúdióé, a Kecskemétfilmé. Tudtuk, milyen eszközök állnak majd rendelkezésünkre, a forgatókönyvet is ahhoz igazítottuk. Mindenki, aki a filmben dolgozott, kötődik a Kecskemétfilmhez, s így az animációhoz is. A plexi azért is volt kézenfekvő megoldás, mert elég sokat tanítok, s azt, hogy visszafelé kell gondolkodni, azaz alulról kell építkezni, alulra kell rakni azt a mintát, ami a felszínen látszani fog, az emberek a legjobban a gyakorlatban értik meg, úgy, ha látják is.

A nemez elkészülése a korábbi, nemezelésről szóló ismeretterjesztő filmek megtekintése után mindig egy kicsit misztikus maradt számomra, hogyan lesz a birka szőréből textil.

RI: Nekem is... Amikor Mihalkó Gyula kalaposmesternél voltunk, másfél napig néztük, hogyan dolgozik.

PJ: Ő annyira ügyes, rutinos, hogy amikor a nyersanyagot a fakpónával – mások ezt íjfának hívják, ő ragaszkodik a sváb eredetű szakszavakhoz – megpengeti, kalapformát kap...

Egy japán selyemfestő iparművész példája nyomán, aki hagyományos módon festett selymeivel vagyonokat keres – azt kérdezném: Judit, te mennyire gazdagodtál meg a nemez műtárgyaidból?

PJ: Hát, még nem annyira... (nevet) A tárgyaimat többnyire külföldön értékesítem. Ezeknél az alapanyag, a legfinomabb ausztrál merinógyapjú is nagyon drága, de ettől válik a tárgy puhává, azaz hordhatóvá. Itthon többnyire magyar racka-merinó-keveréket használnak, ami eléggé sprőd.

Hány forgatási napot igényelt a 35 perc?

RI: 36 napot forgattunk tavaly augusztustól, az utómunkákat idén februárban kezdtem el, és május végére fejeztem be. Az igazsághoz tartozik, hogy még forgattunk, amikor már elkezdtem a vágást. A költségekre pályáztunk.

Vécsy Veronika (gyártásvezető): Ötmilliót kaptunk a Magyar Mozgókép Közalapítványtól. Ennyiből ki is jött trükkel, animációval, zenével, ami leginkább azért volt lehetséges, mert a Kecskemétfilm, a gyártó is sok segítséget adott, de azért is, mert a stáb tagjai kevés pénzért, sokat dolgoztak.

Mik a tervek a filmmel?

RI: Eladjuk, ahova csak tudjuk... (nevet)

VV: Időközben elkészült a film angol változata is, amit Judit is magával tud vinni külföldre. Itthon nem gondolom, hogy érdemes lenne kereskedelmi forgalomba hozni, inkább kiállításokon vagy nemezelés-tanításkor lehet kelendő. Azt gondolom, a Duna Televízió is talán előbb-utóbb bemutatja, ők szoktak hasonló filmeket levetíteni. Arra is gondoltunk, hogy esetleg a kereskedelmi televíziókat is érdekelheti.

A Makám a filmhez komponálta a zenét, vagy kész anyagot használtatok?

PJ: A Makám méltán híres zenekar, nekünk meg kevés pénzünk volt. A film viszonylag hosszú, és gyakorlatilag végig zene van alatta, sokba is kerülhetett volna, úgyhogy mi mondtuk, hogy nem várjuk el, hogy vadiúj anyagot adjanak.

RI: Kaptak egy nyersvágást a filmből, annak alapján összeválogattak egy cd-re való anyagot. Néhány komorabb számot kihagytunk, kicsit hozzávágtuk a zenéket a jelenetekhez, hogy a zeneanyag végig kitartson a film alatt.

VV: A hangvágás okozott még nagyon sok gondot.

PJ: Azért döntöttünk úgy, hogy nem beszélek ki a fimből, mert akkor nagyon nehéz lett volna vágni. Szépen csöndben maradtam, és utólag alámondtam, ami a képen történt.

RI: Már az első felvételeknél látszott, hogy Judit annyira szereti, amit csinál, hogy nem tudná kordában tartani, időhatárok közé szorítani a teendők kommentálását, én meg, érthetően, nem tudtam volna hol elvágni, mert lehet, hogy érdekeset csinál a képen, de közben olyat mond, ami esetleg nem annyira fontos. Így belefért egy-két gyorsítás, ami saját hanggal kicsit vicces lett volna...

LE: Az animációs betéteket, a kis vicces állatokat önök találták ki?

PJ: A fő forgatókönyvet hárman írtuk Pityuval és Kása Andreassal.

RI: Judit írt egy szakmai forgatókönyvet, hiszen ő tudta, minek kell benne lennie, s ezt mi lefordítottunk filmesre.

PJ: Odaadtam a fiúknak a szakdolgozatomat, amit a nemezelésből írtam, s az például az ő ötletük volt, hogy csináljunk egy szőnyeget, amelyen Noé bárkája látható, ami a nemez keletkezésének egyik eredetmondája. A szőnyeget magát nem adtam el, az ágyam fölött van, noha az ötletnek kezdetben nem örültem, mert utoljára 10 éve készítettem figurális alkotásokat, kicsit meg kellett erőszakolnom magam, úgyhogy azt vettük föl utoljára.

LE: Mennyire egyszerű megtanulni a nemezelést?

PJ: Technikailag nem túl bonyolult, az egész azon múlik, ki mit hoz ki belőle. Ha valakinek van türelme, meg valamennyi kézügyessége, akkor menni fog.

LE: A filmben én azt láttam, hogy itt egy nagyon tehetséges ember mutatja meg a nemezelés technikáját.

PJ: Bárki képes nemezelni, nagyon szép munkák születnek. Egyszer-kétszer vakokkal is nemezeltem. Maga az anyag, a textúrája olyan szép, hogy egy nem látó ember is tud alkotni belőle.

Harmat György: Az a jó a filmben, hogy a formája teljesen adekvát azzal, amiről szó van: amilyen fantáziadúsak a tárgyak, olyan fantáziadús a film. Kitől származik az ötlet?

PJ: Kása Andreas barátunk – aki az animációkat készítette a filmben – ötlete volt, hogy csináljunk filmet. Távlati tervei vannak: szeretne kihalófélben lévő mesterségeket megörökíteni. Neki nem voltak filmes tapasztalatai, ezért kérte meg Pityut a film elkészítésére.

Akkor sorozatgyártás várható?

RI: Ebből még akármi is lehet... (nevetés) A nemezeléssel könnyű dolgunk volt, mert Jucit is, a munkáit is ismertük.

PJ: Talán az eddigiekből is kiderült, hogy a dolog nem ilyen nagyon komolyan indult, úgy is mondhatnám, hogy talán komolytalanul is, csak én komolyan vettem (nevetés). Pont határidő volt, ami azt jelenti, hogy hét hét múlva kellett leadni a pályázatokat, úgyhogy gyorsan fölhívtam (Vécsy) Verát, Mikulás Ferencet, a Kecskemétfilm igazgatóját, s hipp-hopp összeállítottuk a pályázatot.