Ozsda Erika Győzött a Víkend!
Petrányi Viktória és Czető Bernáth László az idei Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyvíró pályázatról

74 KByte

Petrányi Viktória és Czető Bernáth László az idei Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyvíró pályázatról

Hartley-Merrill International Screenwriting Prize évente megrendezett nemzetközi forgatókönyvíró pályázat. A díjat 1989-ben a Los Angeles-i RKO Pictures vezetői, Ted Hartley és Dina Merrill alapították.
A kiválasztott zsűri idén – Petrányi Viktória producer, Czető Bernáth László forgatókönyvíró, dramaturg és Jankura Péter operatőr – a pályázó személyek ismerete nélkül bírálta el a benevezett forgatókönyveket, melyek közül a nyertes könyv továbbjut a nemzetközi fordulóba, valamint részt vehet a Hartley-Merrill kelet-európai workshopon. A harmadik helyen megosztott díjat adtak át. A helyezettek díja: 1-1 Final Draft szoftver.
A zsűri Tóth Csaba és Gál Péter Víkend című forgatókönyvét találta a legjobbnak, így az ő könyvük képviseli hazánkat Los Angelesben. Az írók a továbbjutáson túl elnyerték a Hartley-Merrill Pályázat 500 dolláros különdíját is.

Petrányi Viktóriával még a díjkiosztás előtt beszélgettünk,
Czető Bernáth Lászlóval pedig már utána.

Még az írókkal való személyes találkozás előtt, csak a forgatókönyvek alapján, milyen korú emberek írtak erre a pályázatra?

Petrányi Viktória producer: Nehéz megítélni, úgy gondolom, hogy a zöme gimnazista és fiatal egyetemista. A másik része idősebb lehet, talán 45 fölötti. Mintha a 30-as, 40-es korosztály kimaradt volna. A könyveket olvasva ez volt az érzésem, de lehet, hogy egyáltalán nincs igazam. Csak tippelek.

Milyen színvonalúak a könyvek?

Vagy a mindent elsöprő lelkesedés és lendület párosult teljes szakmaiatlansággal – ebből gondolom, hogy írt fiatalabb korosztály is –, vagy pedig nagyon kimunkált írások érkeztek, súlyos gondolatokkal, amelyek láthatóan már évek óta érlelődtek az írókban és nem hagyták nyugodni őket. A színvonalat tekintve… nem nehéz kiválasztani 42 pályázatból néhányat.
Talán 15 értékelhető és olvasható forgatókönyvként. A többi nem csupán formailag kifogásolható, inkább úgy mondanám, hogy nem elkészíthető filmek, mert drámai értelemben nem állnak össze semmivé. Gondolathalmok, tele fordulatokkal, de nem visznek semerre.
Volt olyan pályázat, amelyen érezhető, hogy az évek óta összegyűlt problémahalom került papírra. Viszont olyat is olvastam, hogy azt éreztem, valaki hazament, leült egy jó mozi után és azt mondta: „na, ilyet én is tudok írni!” És megírta… 3 nap alatt. Több sebből vérző írásokat is olvashattunk, de azok, amelyek forgatókönyvek, tehát gondolatilag is egyben vannak, azok sokszor érdekesebbek, mint néhány profi munka. Illetve lehet, hogy profik írták…ezt most még nem tudjuk.

Mint producert, érdekel valamelyik könyv? Van olyan, amelyikkel foglalkoznál?

Van, egy vagy kettő. Nagyon érdekel, hogy kik írták, és szívesen beszélek is majd velük.

Mi érdekli az írókat?

Tisztelet a kivételnek, van néhány felismerhető egybeesés. A pályázatok zöme fordulatos, többnyire vígjátéki vagy krimi alapokon álló, színes, sokszereplős, kommersz írás. Szándékai szerint is az. Vitathatatlan, hogy a legtöbb pályázó valami olyasmit szeretett volna létrehozni, mint a kedvenc filmjei egyike. Ami hiba. Valami miatt az újrafelismerés öröme és ennek igénye erősebb a pályázókban, mint hogy igazán eredetit alkossanak.

Mi hiányzik neked az írásokból?

Az egyén, aki írta és leginkább az, hogy miért ült le egy gép elé és írta meg ezt vagy azt a történetet. Mi izgatja? Mi az a mag, mi az a gondolat? Döbbenetes tapasztalat volt, hogy sok a fordulatos, egyébként ügyesen, jól dramatizált, ritmizált történet, érezni, hogy íróiknak van érzékük az íráshoz, de maga a történet nem megy sehova. A végén pont ugyanolyan, mintha nem is olvastam volna el az írásukat. A dialógok is nagyon változóak. Ott is erős szerepet játszik az újrafelismerés öröme. Nagyon sok a szappanopera dialóg. Rengeteg kimondhatatlan mondatot és a tévéből hallott elképesztő párbeszédet olvastam. Viszont sokuknak meglepően jó a humorérzékük! Nyilvánvaló az igény a vicces dolgokra. Bármilyenre. A fanyar, abszurd vagy fekete humorra. Voltak jó címek. Volt olyan, amelyik olyan titkot rejtett, ami miatt érdemes volt tovább olvasni.

Számodra mennyire volt hasznos ez a pályázat?

Nagyon tanulságos volt! Bizonyos szempontból a közönség igénye köszön vissza a pályázók irányultságából. A műfaji filmek, a humorra való igény, a könnyed, fordulatos történetvezetés utáni vágy, szerintem kicsiben leképezi az emberek érdeklődését.

A háromtagú zsűri mennyire értett egyet?

Maximálisan. A prioritásokban nem feltétlenül, de azt a hat könyvet mindannyian meg tudtuk jelölni, amelyekről azt gondoltuk, hogy beszélnünk kell. Az egybehangzó volt. Azon belül a sorrend már változott.

Te most mivel foglalkozol?

Ismét Mundruczó Kornél-filmet gyártok, Delta címmel, amelyet nemsokára befejezünk, miközben készítjük elő a következő munkákat. Néha színházban is dolgozunk. Fejlesztés alatt áll Rácz Erzsébet Für Elise című írása, mely a tavalyi Hartley–Merrill Forgatókönyvíró Pályázaton a Future Films különdíját kapta.

A díjátadáson a háromtagú zsűri értékelte a beérkezett műveket:
Czető Bernáth László forgatókönyvíró, dramaturg arról beszélt, hogy tudomása szerint magyarul nem jelent meg használható könyv vagy útmutató a forgatókönyvírásról, ami természetesen nehezíti az írók dolgát. Ennek ellenére sok olyan könyvet olvastak, amelyek kiforrottak, professzionálisak és formailag is korrektek. Előfordult, hogy a könyv ötlete zseniális, a háttér is erősnek mondható, mégsem jutott el odáig, hogy szóba került volna a győztesek között, mert a megvalósítás során valamelyik kritériumnak nem felelt meg, így nem készíthető belőle olyan film, amely európainak vagy világszínvonalúnak tekinthető.

Petrányi Viktória producerben a 42 könyv elolvasása után megerősödött az, amit már mindenki régóta tud, hogy forgatókönyvet írni nagy szenvedés, még akkor is, ha az ember lendülettel és jókedvűen dolgozik. Másrészt, kell egy mag, ami miatt az ember leül, hogy elkészítse a könyvét. Ha ez a mag az írás közben elvész, akkor mindegy, hogy megírtuk-e a könyvet vagy sem.

Jankura Péter operatőr a könyvek olvasása közben azt vette észre, hogy sokan ugyanabba a hibába esnek: nem tudják, hogy a forgatókönyveknek miért kell megszületniük, mire használják őket. Mivel a filmkészítés kollektív művészet, sok alkotónak ebből a könyvből kell dolgoznia. Azok a forgatókönyvek, amelyek inkább csak dialóglisták és minden irodalmiság nélkül csak szöveget ismertetnek, alig használhatóak, hiszen semmit nem tudunk meg a film stílusáról vagy a helyszínek jellegzetességéről. Semmi olyan nem olvasható ki belőlük, ami az alkotókat valamilyen módon megmozgatná, elgondolkoztatná.

1997-ben és 1998-ban magyar forgatókönyvírók – Czető Bernát László és Gárdos Éva – kapták a nemzetközi fordulón az első díjat.

Mi a véleményed az első négy díjazott munkájáról?

Czető Bernáth László forgatókönyvíró, dramaturg: Én inkább hatról beszélnék, ugyanis volt két könyv, amelyik kiesett. Az egyiknek a címe: Gólem, az írója Szabó Tamás. Ezt a horror határait súroló thrillert az első pillanatban utáltam. Kikértem magamnak! Mi az, hogy egy sírkőfaragóról szól, és hogy belerángatnak engem egy ilyen környezetbe? Ahogy továbbmentem, egyszerűen nem hagyott a történet érintetlenül. Végül egy kiváló könyvet olvastam. Kőkemény! Ugyanakkor az eszközei – védhetetlenek. Horrort nem akartunk tovább küldeni a Hartley–Merrill forgatókönyvíró pályázaton. Az olvasókat/nézőket is meg kell valamelyest kímélnünk, ugyanis a végén, mint a Titus Andronicusban, mindenkiből fröcsögött a vér…

A másik, amelyik tetszett és így ötven tájékán engem nagyon megérintett az Orosz Dénes Poligamy című írása, amely a poligámiáról szól. Mégpedig arról, hogy egy emberrel is lehet poligámiában élni! Páron belül. Tehát a másik változásai esetleg olyanok, mintha időnként teljesen más lenne. Ezzel játszadozik el. A történet felszíne olyan, mintha egy háremben élne a főhős. Ez megfogott és nagyon tetszett. Nem hibátlan a forgatókönyv, sok lehetőséget kihagyott vagy rosszul használt. Érdekes, hogy a másik két zsűritag nem rajongott érte. Lehet, hogy nekem a korom miatt tetszett…

Elérkeztünk a díjazottakhoz. A harmadik díjból az egyik … egy bűbájos kis írás. Erdélyi Dániel munkája, Az üres csizmácskák éjszakája című provokáció. Mindent elkövetett a szerző, hogy az írás szellemes legyen, miközben provokálja az olvasót. Rendkívül tehetséges és színes írás. De elfogadhatatlan! Olvasás közben a bennem küszködő kétféle ember roppant konfliktusba keveredett egymással, de abban megegyeztek, hogy egy díj mindenképpen jár Erdélyi Dánielnek.

A harmadik helyen megosztott díjat kapott Szabó Iván Kanóc című munkája. Tőlem távol maradt a történet, amely Petrányi Viki kedvence. Elismerem a mai magyar valósághoz való kötődését, kegyetlenségét, sok mindent, ami benne van. Valami miatt énhozzám nem került közel az egyébként igen profin megírt történet. Vacilláltunk a második és harmadik helyezés között, végül az utóbbinál maradtunk.

A második helyezett Fésős András Kelj fel és járj című története. Elég érdekes ügy, egy olyan tűzoltóról szól, aki az öngyilkos-jelölteket hozza le a Szabadság hídról. A történet elsősorban a tűzoltó és a fia közti kapcsolatról szól. Természetesen fikció, nem az a tűzoltó őrnagy a főszereplője, aki valóban ezt csinálja és aki a XI. kerületi kapitánysághoz tartozik. Ez van legközelebb a hídhoz, és baj esetén őt riasztják. Pszichológiai vénával rendelkező, értelmes ember, aki meg tudja szólítani ezeket az embereket. Ebből a helyzetből indult ki az író, pontosabban abból a pár mondatból, amit az őrnagy mindig mond az öngyilkos-jelölteknek: „Jó napot! Itt nagyon nagy a cúg, nem beszélhetnénk meg ezt az egészet egy kávé mellett? Magának és nekem is jobb lenne.” Történetesen ismerem az őrnagyot, mert készítettem róla egy dokumentumfilmet. Itt az író, Fésős András azt gondolta végig, hogy az embernek mi a felelőssége mások életével kapcsolatban.

És végül a győztes. Illetve győztesek. Tóth Csaba és Gál Péter Víkend című munkája. Ez olyan könyv, amilyenre vár az ember, hogy ilyet kell kiküldeni a nemzetközi versenyre, mert ez egyszerre etikus, magyar, mai, valós dolgokról mesél, elemelt, jól megszerkesztett és átgondolt. Arról szól, hogy négy ember elmegy Budapestről a Kárpátokba medvére vadászni. Sikerül-e medvét lőni vagy nem, vagy mi sikerül nekik, azt nem árulom el. Természetesen a szereplők ott is úgy viselkednek, ahogy itthon, de persze ott nem lehet úgy, ahogy itthon, mert ott vannak etikai törvények, amelyeket betartanak és betartatnak. Nem lehet például csak úgy átgázolni másokon. Ez a történet véleményem szerint fölveszi a versenyt az egyre nehezülő Hartley-Merrill pályázaton. Ha jól számolom, akkor most már 9 éve mi, magyarok nem nyertünk, előtte háromszor is el tudtuk hozni a nemzetközi első helyet. Ennek a könyvnek most talán van esélye.

Szakmailag milyen szintűek a pályázatra érkezett írások?

Nagyon változóak. A kiírásban benne van, hogy az íróknak csak egy megvalósított forgatókönyvük lehet. Emiatt sokan az első írásukat a Hartley-Merrill pályázatra adják be. Ez érezhető a forgatókönyveken. Vannak nagyon jó indulatú írók, akik jó ötlet alapján kulturáltan rossz forgatókönyveket írtak. Vannak, akik elképesztően ocsmány, ordenáré, ráadásul formailag sem megfelelő szörnyűségeket küldtek be, és vannak, akiknek a lila tinta folyik ki a könyvükből, ha leteszed. Kétségkívül jelentős számban vannak olyanok is, akik valamilyen forgatókönyvírói tapasztalattal a hátuk mögött dolgoztak. Miután zsűritagként végigolvastuk a könyveket, megállapodtunk a díjazottak sorrendjében, ránéztünk a versenyt szervező producerre, hogy: „nos, kicsodák?” És ő elkezdte mondani, hogy kik az írók. A szóba került hat könyv íróját Petrányi Viki ismerte. Én csak két író nevét hallottam, személyesen nem ismerem őket, mert más generációhoz tartoznak. Az említett nevek mögött szakmai háttér áll. Tudják a szakmát, ami nélkülözhetetlen. A forgatókönyvírás nehéz műfaj. Sokkal több kötöttsége van, mint egy szonettnek. Ezerszer több. A szonettnek annyi van, hogy hány sor és milyen rímek legyenek benne. A forgatókönyvnek millió kötöttsége van.

Te mint író ember, hogy látod, ezek az írók meg tudják védeni a saját ötleteiket?

Nem tudják. Ez nagyon problematikus dolog. Te is pontosan érzed, tudod, hogy nagyon alapdolgot kérdeztél.

Le lehet védetni az írásokat?

Le. És akkor mi van? A szakmában nagyon nem szeretik, ha valaki kekeckedik. Ha elterjed rólad, egész egyszerűen kiközösítenek. Tehát Te levédetheted, beviheted az Artisjus-hoz, a Filmjus-hoz, a Szerzői Jogvédőhöz vagy feladhatod magadnak ajánlott levélben és a lezárt borítékot is elrakhatod. Elvileg mindez védelem, de a gyakorlatban nem tudod megvédeni. Egy olyan országban, ahol a szoftverek védelme ilyen helyzetben van, mint nálunk, ahol könnyedén lépnek át embereken, ahol közszereplők évente 2-3 könyvet írnak – állítólag saját maguk – ilyen körülmények között nem igazán látom biztosítottnak a szerzői jog védelmét.

(2007-03-22)

 

Jankura Péter, Zakariás Eszter, Czető Bernáth László és Petrányi Viktória
Jankura Péter, Zakariás Eszter, Czető Bernáth László és Petrányi Viktória
63 KByte
Tóth Csaba és Erdélyi Dániel
Tóth Csaba és Erdélyi Dániel
54 KByte
Czető Bernáth László
Czető Bernáth László
39 KByte
Tóth Csaba
Tóth Csaba
54 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső