Stőhr Lóránt Egy élet a felvevőgéppel
Beszélgetés Langmár Béla operatőrrel
Egy vasárnap a felvevőgéppel című vizsgafilm, 1949
Egy vasárnap a felvevőgéppel című vizsgafilm, 1949
105 KByte

Meséljen családjáról! Kik voltak a szülei? Milyen volt a gyerekkora?

Apám, Langmár Béla, hajógépész volt, dunai hajókon szolgált, akárcsak nagyapám. Anyám, Tamás Erzsébet Tolna megyei családból származik. Amikor anyai nagyszüleim összeházasodtak Pincehelyen, elkérték a hozományt és Kispesten építettek házat. Anyám titkárnő volt előbb a Tolnai Világlapjánál, majd a kispesti Lipták-acélművekben. Amikor megismerkedtek a szüleim, apám otthagyta a hajózást, beállt műszaki rajzolónak az acélművekbe. Kispesten születtem a nagyszüleim házában. Amikor megépült az újpesti pamutszövő, akkor apámat felvették oda gépésznek, majd főgépész lett, végül műszaki osztályvezető lett és ezzel a családunk sorsa egyenesbe jött. Az osztrák szellemnek megfelelően szép, nagy szolgálati lakásokat biztosítottak a dolgozóknak. Később elkezdtek kertes házakból álló telepet építeni, de ez a háború miatt abbamaradt, mi viszont még beköltözhettünk a megépült házak egyikébe. Onnan jártam biciklivel gimnáziumba. Sokat sportoltam, akkoriban Újpesten nagy volt a sportszellem, rengeteg sportpálya volt. Csak azért tudtam elvégezni a gimnáziumot, mert a tornatanár segített. Vívtam, teniszeztem, jéghokiztam, az Újpest ificsapatában együtt fociztam Szusza Ferenccel, de megbuktam latinból és akkor apám letiltotta a futballozást. Szertornáztam is, 1943-ban Sopronban országos ifjúsági bajnok lettem. Az életem egyik legszebb korszaka volt, mert majdnem mindenben győztem.

Hol kapott munkát az érettségi után?

1943-ban bekerültem a Kovács Gusztáv Filmgyár és Filmlaboratóriumba. Operatőri gyakornok volt a címem és a laborálás volt a feladatom: hívás, kopírozás, fénymegadás, negatív vágás. Kovács Gusztáv nagyon megkedvelt, olyannyira, hogy bejáratos lettem az Uzsoki utcai villájukba is. Három lányuk volt, azt hiszem, vőnek is kiszemeltek.

Meddig tartott ez a munka?

Budafokra jártunk ki sokat, mert a régi borospincékben voltak a filmraktárak: a nyersanyagot és már előhívott kópiákat is ott tárolták. 1944 nyarán ott dolgoztunk a vágóasszisztensnőkkel, amikor megkezdődtek az amerikai bombázások. Egyik nap bemondta a rádió, hogy légitámadás várható. Kint feküdtünk a pince tetején, ebédeltünk, amikor észrevettük a gépeket és a bombákat, lerohantunk a pincébe, de már a légnyomás csapta be utánunk az ajtót. Csepelt bombázták az amerikai gépek. Amikor kimentünk a pincéből, romokban volt minden, a sínek kicsavarodtak, úgyhogy nem volt mit tenni, gyalog mentünk haza. Többet nem is mentünk Budafokra. Ahogy közeledett a front, teljesen bezárt a Kovács Gusztáv Filmgyár. A felszabadulás után Kovács Gusztávot mindjárt letartóztatták, mert a korábbi társa, Faludi pert indított ellene.

Mihez kezdett ezután?

Írtam egy levelet a Bárdos Artúrnak, hogy filmasszisztens vagyok és szeretnék a Belvárosi Színházban tanulmányokat folytatni. Bárdos megengedte, hogy segédrendezőként dolgozhassak a színházban. 1946-47-ben az Új Isten Thébában, a Jakobovszky és az ezredes című darabokban valamint a Romeó és Júliában vettem részt asszisztensként Karádi Béla rendező mellett.

Hogyan talált vissza a filmszakmához?

1948-ban a filmfőiskolára kerültem. Makay Árpád volt a tanárunk, amíg nem emigrált, utána Illés György vette át az osztályt. 1950-ben forgattam Rolex 16-ossal az Egy vasárnap a felvevőgéppel című vizsgafilmemet, ami annyira tetszett Illésnek, hogy felvett a filmgyárhoz. Ez nagy szó volt, mert az a mondás járta akkoriban, hogy „a mennyországba könnyebb bejutni, mint a Hunniába”.

Kikkel járt együtt az osztályba?

A legtöbben nem maradtak a szakmában, kivéve Sulyok Jánost, aki később a tévénél lett operatőr. Ő volt a filmem gyártásvezetője.

Milyen munkákat kapott a filmgyárban?

1950 márciusában vettek fel a filmgyárba, párhuzamosan jártam a főiskolára. Az első munkám a Dalolva szép az életben volt. A film operatőre Hegyi Barnabás volt, segédoperatőre Ihász Richárd, mellé kerültem operatőrgyakornoknak. A következő filmem a Különös házasság volt ugyanebben a felállásban, majd a harmadik filmemben, a Becsület és dicsőségben már segédoperatőr lettem Eiben István mellett. Tipikus munkásfilm volt, a Soroksár úti fegyvergyárban forgattunk esténként, hétvégén.

Mennyi pénzt keresett akkoriban?

Volt egy alapfizetés, ami havi 900 Ft volt és volt egy gyártási jutalék, ami talán 2000 Ft lehetett, de nem emlékszem pontosan.

Milyennek számított ez a kereset?

Az átlagnál valószínűleg többet kerestem. Például a feleségem az Egyesült Izzóban könyvelőként 900 Ft-ot keresett.

Belépett a Pártba?

Nem léptem be soha. Pontosabban szólva kizártak. Apám ugyanis gépészként a Szociáldemokrata Párt tagja volt, később anyám is belépett, és engem is beírattak. Amikor a szocdemeket felszámolták és egyesült a két párt, akkor nekem azt mondták, hogy Langmár elvtárs nem méltó arra, hogy a tag legyen. Csupán tagjelölt lehettem és be kellett volna bizonyítanom, hogy méltó vagyok a tagságra, de persze én nem bizonyítottam semmit, így hamarosan a jelöltségtől is megfosztottak.

Milyen volt akkoriban a filmgyár hangulata?

Erős kommunista szellem uralkodott. Sok ÁVH-s került a Filmgyárba. Például Vas Ferenc az ÁVH-ból került a Hunniába, előbb bühnés lett, majd segédoperatőr. Ő volt az, aki 1956-ban lelépett a leforgatott felvételekkel Münchenbe és eladta őket.

Tudott-e ekkoriban előrelépni a szakmai ranglétrán?

Nem, de lett volna lehetőségem egy moszkvai ösztöndíjra. Ahogy bekerültem a Hunniába, két hét múlva behívtak a személyzeti osztályra. Kétségbe voltam esve, mert azt hittem, kirúgnak. Meglepődtem, mert nagy ünnepélyesen fogadtak és közölték, hogy engem moszkvai ösztöndíjra jelöltek Herskó Jánossal és Magyar Józseffel együtt. Rettenetesen kétségbeestem, hogy mit csináljak, mert egyrészt nem voltam kedvem Moszkvába menni, másrészt éppen esküvő előtt álltam. Végül nemet mondtam, mire fel voltak háborodva, de hiába győzködtek, nem mentem el.

Minek köszönhető, hogy Önt választották?

Egyrészt Illés Gyuri támogatott. Másrészt jó volt a származásom, mert apám gépész, anyám szegényparaszti családból származott.

Volt abból hátránya, hogy nem ment el Moszkvába?

A feleségem származásából volt inkább problémám. 1951 júniusában ugyanis megházasodtunk – természetesen a Mátyás templomban, mert Újpesten nem mertünk, nehogy megtudják a templomi esküvőt a szomszédok. Voltak ugyanis a filmgyárban a Pártnak ellenőrei, az egyik Hajnal Károly volt, akik kijártak a lakásokra megvizsgálni, hogy élnek a dolgozók. Így derült ki, hogy apósom, vitéz Zacskó Béla a Magyar Királyi Honvédségnél volt hadbiztos ezredes. A hadbiztost akkoriban sokan keverték a hadbíróval, pedig ő a hadsereg könyvelője volt a minisztériumban, de attól fogva már úgy lettem elkönyvelve, hogy az apósom hadbíró volt a Horthy-hadseregben. S innentől kezdve el voltam ásva a Hunniában. 1951-52-ben volt, hogy ki is akartak rúgni, de állítólag Illés Gyuri mögém állt.

Mi volt a feladata a segédoperatőrnek?

A segédoperatőrnek kell biztosítania a kamerát az operatőrnek. Debry-gép volt akkoriban. 300 méteres tekercs fér bele. Hangosgép volt, vagyis néma, nem lehet hallani a hangját, tehát lehet vele hangos felvételt forgatni. Reggel korábban kellett bemennem a gyárba, be kellett készítenem a nyersanyagot 300 méteres tekercsekbe. Öt Debry-gép volt akkor a filmgyárban, minden operatőrnek megvolt a saját gépe. Azt kivettem, leápoltam, aztán be kellett készíteni az objektíveket az objektívládába: a 25, 28, 32, 40, 50, 100 mm-es és egyes esetekben a 175 mm-es objektívet. Azután a balanszfejet. Jött a bühne egy kocsival, betoltuk a kamerát a műterembe, ahol felállítottam a vasstatívra vagy a dollyra, ami egy kerekes mozgatóeszköz. Ezután fel kellett szerelni a kamerára a balanszfejet, amin három csavar van, és azzal lehet állítani a vízszintet. A lupa és a kompendium felszerelése következett. A kompendium a fényvisszaverő: a gép elejére két rudat kellett becsavarni és arra rátolni a kompendiumot. Ez egy harmonikás műanyag, amit az objektív méretének megfelelően kell kihúzni vagy hátratolni. Ha a 25 mm-s objektívnél nem tolta egészen hátra a segédoperatőr a kompendiumot, akkor az levágta a kép széleit. A segédoperatőr fő feladata a forgatás során az élesség állítása. Amerikában ezt a feladatkört operatőr-asszisztensnek nevezték. Voltak speciális 75-s segédoperatőrök, akiknek az volt a feladatuk, hogy a 75 mm-s objektívnek húzzák az élességét, ami nagyon nehéz, mert kicsi a mélységélessége. Ha azzal csináltunk premier plánt a színészről egy rákocsizással, akkor pontosan kellett követnie a segédoperatőrnek, hogy ne menjen el egy pillanatra sem az élesség. Akinek nem volt elég ügyes a keze, annál azt lehet látni, hogy elmegy az élesség, aztán a végén megint kiélesedik. Nekem nem volt szükségem 75-s segédoperatőrre, ezért is szeretett engem Eiben, aki belőlem akart operatőrt kinevelni. Ezen kívül asszisztálni kell az operatőrnek bármilyen kérése is legyen. Jelezni kell a számláló alapján mennyi méter fogyott egy jelenetben, ráfér-e a következő snitt még a tekercsre, ha nem, akkor leállás, „kamera berak”: kivettem az exponált tekercset, beraktam az újat és kipróbáltam, hogy működik-e.

Sok fotón látszik, amint a fényt méri a színészeken.

Az már nem a segédoperatőr szokásos feladata. Eiben például mindig maga mérte a fényt, azért is, mert eleinte csak neki volt fénymérője a filmgyárban.

Voltak már az ötvenes években is kameramanok?

Nem, Magyarországon nem tellett rá. Összesen ketten dolgoztak a kameránál, nagyon ritkán volt egy operatőrasszisztens is a csapatban. Például Ihász Richárd megkövetelte, hogy legyen egy segédje. Azt hiszem, Illés Gyuri használt először kameramant Magyarországon, Eiben mellett talán én voltam először. Szécsényi Ferenc például nem használt kameramant.

Hány operatőr volt akkoriban?

1956-ig öt: Eiben István, Illés György, Pásztor István, Forgács Ottó, Badal János. 1956-ban kezdett a Hannibál tanár úrral Szécsényi Ferenc. 1956 után már többen kaptak operatőri munkát: Hildebrand István, Herczenik Miklós, Tóth János.

Hányan voltak segédoperatőrök akkoriban?

Fura módon nem emlékszem. Rajtam kívül volt Nyakas István állandó segédoperatőr, illetve egy ideig a későbbi operatőrök dolgoztak segédoperatőrként: Herczenik, Zsigmond Vilmos, Tóth János.

Ki határozott arról, hogy melyik filmen dolgozzon? Az operatőr vitte magával a segédoperatőrét minden filmbe?

Nem, a gyártás döntötte el, hogy ki hova kerül, de azért voltak szorosabb kapcsolatok is. Pásztor István például szeretett velem dolgozni. Badal János is, ő engedte, hogy második kamerával csináljak snitteket, így mellette nemcsak segédoperatőr, hanem másodoperatőr is voltam a Hintónjáró szerelemben, a Gábor diákban.

Kitől tanult a legtöbbet?

Eiben Istvántól. Az amerikai stílusú világításban világhírű volt, de a külső forgatás nem volt az erőssége.

Milyen kapcsolata volt a színészekkel?

A színészek az operatőrrel kevésbé tudnak összenézni, mert régen a kamera mögött voltak, fekete lepellel letakarva, míg én a kamera mellett ültem, ott volt előttem a táblázat a méterekkel, így szemtől szembe voltam a színésszel, rám néztek ki, hogy sikerült-e a felvétel.

Hogyan élte meg 1956-ot?

1956. október 23-án a Gellérthegyen forgattuk a Két vallomás című filmet Keleti Márton rendezésében a, és hallottuk a zajokat a városból. A forgatás leállt, én otthon rekedtem. Amikor végre sikerül eljutnom a Hunnia Filmgyárba október 26-án, ott forgatócsoportok alakultak a forradalmi események megörökítésére. Lénár Imre rendező mellé osztottak be, hogy helikopterrel járjuk az országot és készítsünk légifelvételeket az eseményekről. Sopronban, Győr környékén, majd az utolsó napokban Záhony tájékán forgattunk, itt már láttuk, hogy jönnek az orosz tankok az országba.

Nem lett semmi baja ebből a forradalom leverését követően?

Nem, semmi.

Milyen volt a Filmgyár élete 1956 után?

Figyelni kellett, hogy az ember mit mond és mit csinál.

Tud arról, hogy miket jelentettek Önről? Elolvasta a levéltári aktákat?

Nem foglalkoztam ezzel. Onnan tudom, hogy mi volt a baj velem, hogy 1956-ban a forradalom alatt kidobálták az iratokat a Hunniában és megtaláltam a káderlapomat, amin minden rosszat leírtak rólam. Emlékszem például egy olyan bejegyzésre, hogy pártoltam Kormos Gyulát, aki a koreai háború alatt viccelődött az észak-koreaiakon, ezért kirúgták a Filmgyárból. De a legnagyobb probléma a feleségem származása volt. 1956 után sem enyhült körülöttem a levegő. 1957 elején a filmgyár büféjében találkoztam Kalmár Lászlóval, aki megkérdezte tőlem, hogy mi van velem, miért nem engednek engem, hogy vele dolgozzak. Csodálkoztam nagyon, hogy miért ne engednének segédoperatőrként dolgozni, mire Kalmár elárulta, hogy operatőrnek kért engem A nagyrozsdási esetbe, de a vezetés nem engedett. Végül Szécsényi Feri lett a film operatőre, én csak egy napot forgathattam önállóan, azokat a trükkfelvételeket, amelyeken virágok nyílnak és hervadnak.

Később sem kapott komolyabb feladatot?

1957-ben a Csendes otthon forgatásán Eiben István kameramanja lettem, ami nagy szó volt. Klasszikus kameramani feladatot láttam el: én álltam a kamera mögött, én vettem fel a képeket. Eiben Pista bácsi sokat gyengélkedett, körülbelül a film felénél annyira megbetegedett, hogy kórházba kellett vinni és le kellett volna állítani a forgatást. Bán Frigyes, a film rendezője azt mondta, hogy „gyakorlatilag eddig is a Béla csinálta a filmet, fejezze be ő, forgassunk tovább.” Föld Ottó gyártásvezetőnek azonban én nem voltam túl szimpatikus, ezért betelefonált a filmgyárba, hogy utasítást kérjen. Mi addig Frici bácsival leforgattuk az aznapi anyagot, de aztán jött Föld Ottó azzal, hogy a párt és a vállalatvezetés nem engedi, hogy én legyek a film operatőre. Forgács Ottó éppen szabad volt, de Bán nem akart vele dolgozni, mert csalódott benne előző közös munkájuk, a Csigalépcső során. Így Illés Gyuri ugrott be a Ház a sziklák alatt forgatási szünetében.

Nem engedték, hogy operatőr legyen, de megmaradt kameramannak az ezt követő filmekben?

Nem, visszaminősítettek segédoperatőrnek. Eiben, aki tehetségesnek tartott engem, nem sokkal később, 1958-ban meghalt, így vele már csak a Felfelé a lejtőn című filmben dolgozhattam együtt, de csak segédoperatőrként, mert ott állandó riválisom, Nyakas István volt a kameraman. Egyszer-egyszer voltam még igazi kameraman, de volt, hogy kameramanként írtak ki a stáblistára, például a Nem szoktam hazudni című filmben, de nem igazi kameraman voltam, aki a kamera mögött ül, csak sokat segítettem az operatőrnek, sok tanácsot adtam neki.

1959 körül sorra kaptak a nálam fiatalabbak önálló operatőri munkákat, és nekem kellett segédoperatőrüknek lennem, bár korábban kezdtem a szakmát és nagyobb rutinom volt. Gottesmann Ernő behívott engem, hogy „itt egy fiatal operatőr, vigyázz rá!”. És én elvállaltam, mert mi mást tehettem volna. Így lettem segédoperatőr 1959-ben Tóth János első önálló operatőri munkájában, a Szombattól éjfélig című filmben és Herczenik Miklós mellett a Gyalog a mennyországba című filmben. A Fűre lépni szabadban Illés György mellett Vagyóczky Tibor lett a kameraman és én maradtam segédoperatőr.

Nem volt elkeseredve emiatt?

Hogyne lettem volna! Úgy kezdtem a Hunniában, mintha sztár lettem volna, és akkor ezt kellett megélnem! A Csendes otthon tipikus kiugrási lehetőség volt: az operatőr megbetegszik, és én beugrom helyette. De nem ez történt, hanem visszaminősítettek segédoperatőrnek, ráadásul nálam fiatalabbak mellett!

Miután kiderült, hogy a Filmgyárban nem engedik, hogy nagyjátékfilm-operatőr legyen, milyen egyéb lehetőségeket próbált ki?

Elmentem dolgozni a tévéhez. 1962. augusztus 19-én volt az első forgatási napom a televízióban. Akkoriban még a híradókat 16 mm-s kamerával forgattuk. Egy darabig rendszeresen dolgoztam a tévének híradósként, de készítettem oktatófilmet is a tévének. A filmgyárat azért jobban szerettem, a játékfilmezést komolyabb munkának tartottam. Aztán a hetvenes évek elején kitaláltam, hogy fővilágosító leszek. Az első Ki mit tudban voltam először fővilágosító, aztán játékfilmben a Petőfi 73-ban. Később rájöttem, hogy ezt nem lettem volna szabad, mert a világosítóktól elvettem a kenyeret, akik arra vártak, hogy fővilágosítóvá nevezzék ki őket. Akik haverok voltak, amíg segédoperatőr voltam, fővilágosítóként már nem szerettek.

Milyen emlékezetesebb filmjei voltak a filmgyárban?

A Kőszívű ember fiaiban másodoperatőr voltam Hildebrand István mellett, akinek sok dolga volt, mert tulajdonképpen rendezett is Várkonyi mellett. Második kamerával vettem fel a csatajeleneteket, és azt a jelenetet, amikor szánon menekülnek a farkasok elől. Dolgoztam kisfilmekben is, például Huszárik Zoltán Elégiájában. Aztán elkezdődtek a nemzetközi koprodukciók, az első a Cigánybáró volt, egy tévéfilm, amelynek Hans Kühle volt az operatőre és Pásztor István a kameramanja.

Több fizetést kaptak a nemzetközi koprodukciókban?

Nem, ugyanannyit kerestünk, mint a magyar filmekben.

Kivel dolgozott sokat a hatvanas-hetvenes években?

Kende Jánossal az Egy gyávaság történetétől kezdve dolgoztam együtt. A Jancsó-filmekben a hosszú beállítások miatt nagyon lefoglalta Kendét a gépmozgás, ezért sok mindenre kellett felügyelnem, a világításban sokat segítettem. Vagyóczky Tibor mellett is sokat dolgoztam, számos kisfilmet, útifilmet, tudományos ismeretterjesztő filmet, tévéfilmet, reklámot, propagandafilmet forgattunk együtt vele és Kárpáti György rendezővel. Szép élmény volt a finn testvérvárosokról forgatott sorozatunk és a Kőország, amit Jerevánban forgattunk. A hetvenes-nyolcvanas években főleg a Mafilm kettes telepén dolgoztam, itt már sok önálló operatőri munkát is kaptam.

Milyen volt végre önálló operatőrként dolgozni?

Nagyon szerettem, mert azt csináltam, amit akartam, nem kellett mást követnem. Szerették a munkáimat, sok nívódíjat, oklevelet kaptam ezekre a kisfilmjeimre.

Mikor ment nyugdíjba?

1987-ben. Azóta kevesekkel tartom a kapcsolatot a szakmában. 2006-ban Legenda-díjat kaptam a Magyar Operatőrök Társaságától. Azok kapták ezt a díjat, akik 1956-ban a forradalmat filmezték. Egy szép bronzszobor volt a díj, ami egy sziklán forgató operatőrt ábrázol.

A gyermekei folytatták a filmes szakmát?

Két fiam van, de egyik sem lett filmes: az egyik orvos, a másik mérnök. De mindketten szépen fotóznak.


 

Város alatt; Bessenyei Ferenc és Langmár Béla, 1953
Város alatt; Bessenyei Ferenc és Langmár Béla, 1953
97 KByte
Hintónjáró szerelem; Szirtes Ádám, Medgyesi Mária, Ranódy László, Langmár Béla és Badal János, 1954
Hintónjáró szerelem; Szirtes Ádám, Medgyesi Mária, Ranódy László, Langmár Béla és Badal János, 1954
109 KByte
Hintónjáró szerelem; Szemeti Bandi, Mezei Mária, Langmár Béla és Szirtes Ádámné, 1954
Hintónjáró szerelem; Szemeti Bandi, Mezei Mária, Langmár Béla és Szirtes Ádámné, 1954
99 KByte
Cigánytánc, Varga Böbe és Langmár Béla, 1955
Cigánytánc, Varga Böbe és Langmár Béla, 1955
124 KByte
Gábor diák; Greguss Zoltán, Bárdy György és Langmár Béla, 1955
Gábor diák; Greguss Zoltán, Bárdy György és Langmár Béla, 1955
97 KByte
A császár parancsára; Ruttkay Éva és Langmár Béla, 1956
A császár parancsára; Ruttkay Éva és Langmár Béla, 1956
88 KByte
Bolond április; Fábri Zoltán, Szécsényi Ferenc, Mensáros László, Krencsey Marianne, Langmár Béla és Bursi Imre, 1957
Bolond április; Fábri Zoltán, Szécsényi Ferenc, Mensáros László, Krencsey Marianne, Langmár Béla és Bursi Imre, 1957
75 KByte
Csendes otthon; Eiben István, Bán Frigyes és Langmár Béla, 1957
Csendes otthon; Eiben István, Bán Frigyes és Langmár Béla, 1957
96 KByte
Szombattól hétfőig; Tóth János, Benda Lajos és Langmár Béla, 1959
Szombattól hétfőig; Tóth János, Benda Lajos és Langmár Béla, 1959
96 KByte
Felfelé a lejtőn; Bojkovszky Béla, Hintsch György, Gertler Viktor, Eiben István és Langmár Béla, 1958
Felfelé a lejtőn; Bojkovszky Béla, Hintsch György, Gertler Viktor, Eiben István és Langmár Béla, 1958
104 KByte
Pirosbetűs hétköznapok; Vagyóczky Tibor, Langmár Béla, Illés György és Máriássy Félix, 1962
Pirosbetűs hétköznapok; Vagyóczky Tibor, Langmár Béla, Illés György és Máriássy Félix, 1962
96 KByte
Pirosbetűs hétköznapok, Gábor Pál, Berczi Géza, Langmár Béla, Avar István, Ruttkay Éva és Ujlaki László, 1962
Pirosbetűs hétköznapok, Gábor Pál, Berczi Géza, Langmár Béla, Avar István, Ruttkay Éva és Ujlaki László, 1962
95 KByte
Egy tv-film forgatásán; Kökényesi György és Langmár Béla, 1963
Egy tv-film forgatásán; Kökényesi György és Langmár Béla, 1963
80 KByte
Egy ember, aki nincs; Hegyi Barnabás és Langmár Béla, 1963
Egy ember, aki nincs; Hegyi Barnabás és Langmár Béla, 1963
114 KByte
Egy ember, aki nincs; Hegyi Barnabás és Langmár Béla, 1963
Egy ember, aki nincs; Hegyi Barnabás és Langmár Béla, 1963
109 KByte
Fiúk a térről;  Vagyóczky Tibor, 1967
Fiúk a térről; Vagyóczky Tibor, 1967
91 KByte
Fiúk a térről;  Szász Péter, Vagyóczky Tibor és Kárpáti György, 1967
Fiúk a térről; Szász Péter, Vagyóczky Tibor és Kárpáti György, 1967
92 KByte
Szép magyar komédia;  Beata Tyszkiewicz és Langmár Béla, 1970
Szép magyar komédia; Beata Tyszkiewicz és Langmár Béla, 1970
125 KByte
Mérsékelt égöv; Langmár Béla, Varga, Törőcsik Mari és Kende János, 1970
Mérsékelt égöv; Langmár Béla, Varga, Törőcsik Mari és Kende János, 1970
98 KByte
Szép lányok ne sírjatok; Kende János, Langmár Béla és Varga, 1970
Szép lányok ne sírjatok; Kende János, Langmár Béla és Varga, 1970
104 KByte
Csaló az üveghegyen, 1976
Csaló az üveghegyen, 1976
104 KByte
Reklámfilmforgatás Dubrovnikban; Langmár Béla, Kárpári György és Vagyóczky Tibor
Reklámfilmforgatás Dubrovnikban; Langmár Béla, Kárpári György és Vagyóczky Tibor
99 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső