Rohonyi Gábor Konyec címmel megrendezte első nagy játékfilmjét.
A főszereplő a 82 éves Keres Emil. Feleségét Földi Teri játssza.
A fiatal rendőr pár szerepében Schell Judit és Schmiedt Zoltán látható.
A rendező, a producer és a forgalmazó mesél a forgatókönyvről, a forgatásról és a forgalmazásról.

Hogy jutott el hozzád a történet?

Rohonyi Gábor rendező: Rózsa János egészen más ügy miatt szeretett volna összehozni Pozsgai Zsolttal. Abból a dologból nem lett semmi, de Zsoltnak eszébe jutottam a könyvéről vagy a könyve jutott eszébe a találkozásunkról, mindenesetre elküldte nekem azt az írását, mely egy novellánál több, egy forgatókönyvnél viszont kevesebb volt. Egy köztes állapotban lévő munkát adott a kezembe, mely bennem rögtön megrezgette azt a valamit, amitől az ember úgy érzi, hogy ehhez a dologhoz köze lesz… Sok minden érdekelt és megérintett az írásból. Olyan korú emberekről mer mesélni, akikről nem szokás. Fölháborító és amorális dolog hátat fordítani ennek a generációnak. Úgy éreztem, ha már megszületett egy ilyen történet, akkor nekem mellé kell állnom, hogy film legyen belőle.

Gondoltál-e arra, hogy ilyen típusú filmmel a „trenddel szembe” mégy?

Igen, de mivel sosem voltam semmilyen formában trendi, nem éreztem, hogy tőlem ez idegen lenne. Van az úgynevezett senki földje a közönségfilm és a szerzői film között, amiről sokan azt állítják, hogy ott nincs semmi. Szerintem meg léteznek olyan értékes és tartalmas filmalkotások, melyeket sok ember megnéz. Mi egy ilyet szerettünk volna készíteni. Ha ügyesek voltunk, eltaláltuk azt az izgalmi-, érzelmi-és humorfokot, amivel az embereket ott tarthatjuk a vászon előtt, miközben figyelhetnek a finomságokra is.

Mennyit változott az alaptörténet a végső forgatókönyvig?

Nagyon sokat. Az eredeti változat sokkal művészibb történet volt. Miután Lovas Balázs egy adott ponton átvállalta könyv az írását… sokkal szikárabb lett. Megmaradt a történet gerince, veleje, de sok minden kiesett, megváltozott.

Te is részt vettél a forgatókönyv írásában?

Már régen beláttam, hogy az írásra születni kell, és nem akarom magam azzal becsapni, hogy bele tudok írni egy történetbe. Én arra vagyok képes, hogyha elolvasok egy változatot, azonnal érzékelem, hogy mi benne a rossz. Kijavítani nem tudom, esetleg azt tudom megmondani, hogy milyen irányba forduljunk. Ez esetben is tettem javaslatot egy-egy fordulatra vagy rövidítésre, de én nem írtam.

Keres Emil neve mikor merült fel először?

Nem magamtól jutott eszembe a neve. Margittai Áginál voltam, aki szintén szóba került Hédi szerepére. Nagyon pozitívan állt ő is a filmhez, nem kérte ki magának, hogy próbafelvételre kell jönnie…ugyanúgy, ahogy Földi Teri sem. Eldöntöttem, hogy mindenkit megnézek abból a korosztályból. Nem volt túl sok választási lehetőségem. Nem akartam, hogy külföldi színész játssza a szerepet, mert engem idegesít, ha egy filmben mindenki egy nyelven beszél, egy valaki pedig egy másikon. 4- 5 nevem volt a férfi főszerepre, amikor Ágival együtt töprengtünk. Ő ajánlotta, hogy nézzem meg Keres Emilt, akit nemrég Budaörsön látott Az egerek és emberek című előadásban. Hallván az életkorát, először akkor nyugodtam meg, mikor megláttam Emilt. Pontosan ez a fazon élt a fejemben. Szikár, hórihorgas ember, az összes bácsiságával. Fontos volt, hogy ne fiatalabb színész játssza el azt az életkort. Az sose lesz olyan. A 80 évre itt szükség volt. Amikor először együtt próbáltak Terivel, tényleg létrejött köztük valami. A két ember nagyon jól működött együtt. El nem váltak volna egymástól. A forgatási szüneteket is együtt töltötték. A sajtótájékoztatóra Emil a betegsége miatt nem tudott eljönni, csak Teri. Olyan volt egyedül, mint egy szárnyaszegett madár. Ugyanilyen jól működött együtt Schell Juci és Schmiedt Zoli. Ők valóban egy pár, köztük igazán működik a „kémia”. Ez mind-mind hozzájárult a film hitelességéhez.

Keres Emil mindenhol elmeséli, hogy ő megpróbált lebeszélni …

…engem magáról. Föl is hívott telefonon, a második próbafelvétel napján, hogy a kint várakozók között ő meglátta a megfelelő embert. Szerinte tökéletesen az a figura, akit én keresek. Én ne kockáztassak avval, hogy őt választom. Persze nagyon örülne, ha ő játszhatná el ezt a szerepet, de mégis azt kell mondja, hogy egy fiatalabb, ám de idősnek kinéző színész nekem sokkal jobb lesz. Emil hihetetlen fizikai és szellemi állapotban van. A biztosítás miatt el kellett vinni orvosi vizsgálatra, és az eredményei egy negyvenegynéhány éves férfi átlagát közelítették. A mai napig pallérozza az agyát. Négy helyen játszik, németül tanul, és most kezdett foglalkozni a buddhizmussal. Csodálatos lény. Elképesztően precízen fogalmaz, és mélyen gondolkodik. Öröm vele együtt lenni.

Voltak ötletei?

Nem. Rám bízta magát. Még az elején úgy döntött, hogy ő mindig azt fogja csinálni, amit kérek. Ennyire figyelni embert én még nem láttam. Amint megértette, hogy a jelenet kapcsán miről beszélek, az azonnal meg is valósult benne. Terikével évekkel ezelőtt egy reklámfilm forgatásán találkoztam. Egy nagymamát kerestünk, akinek unokája születik. Megmaradt bennem, hogy milyen kedves lény, sugárzik az arca annyira átüt a lelke fiatalsága.

Köztudott, hogy eddig reklámfilmeket rendeztél.

A reklámfilmes pályám során ismertem föl azt, hogy azok a típusú dolgok állnak igazán közel hozzám, amelyek egyszerűek és nem a „truvájról” szólnak. Ez meglátszik a filmen is. Igyekeztünk nagyon komoly formai egyszerűséggel dolgozni. A másik, ami nagyon jól jött a filmnek, hogy mindazokat az embereket, akik ebben a stábban voltak, a reklámfilmes munkák során ismertem meg: Mivel majdnem mindenkivel dolgoztam, aki ebben az országban él, ezért ehhez a filmhez el tudtuk hívni azokat az embereket, akikkel leginkább együtt tudunk dolgozni. Ennek köszönhetően erős, összetartó és lelkes csapat jött össze, amely végig a munka drukkere volt.

Ez nagy segítség?

Igen, komoly dolog. Sok szeretet, törődés és lélek került be ezzel a filmbe, aminek ki kell jönnie valahol. Szatmári Péterrel, az operatőrrel - akivel egyébként együtt nőttünk föl - úgy gondoltuk, hogy ez a történet nem igényli a nagyon látványos, hatásvadász filmi eszközöket. Elég erős önmagában is, nem szorul infúzióra. Nem kell rohanó kameramozgásokkal, szecskára vágott közelikkel löködni előre. Vannak benne finom poénok, érzékeny lelki rezdülések. Ezek csatazajban nem hallatszanának. Az idős főszereplők pici, kedves gesztusaitól válik igazán szerethetővé a film. Szándékosan választottuk a csendes, visszafogott filmkészítő jelenlétet. Azt akartuk, hogy csak akkor pörögjön fel a tempó, csak akkor vágjunk, ha annak dramaturgiailag helye van. Akkor mozogjunk, amikor a szereplőkkel elindul az autó. Ha megáll, akkor a kamera is álljon meg. A film eleje szándékoltan lassúbb tempójú, mert abból a kezdő szituációból indultunk ki, amelyben a szereplőink vannak. Egy statikus, bezárt, megkérgesedett világot látunk. Mi is ehhez mérten használjuk a filmnyelvi eszközöket. Megpróbáltuk a klasszikus film szókincsét visszaállítani. Azt szeretnénk, ha a közeli, a mozgás, a zene és a vágás, mind-mind jelentene valamit. Igyekeztünk elkerülni mindenféle hatásvadász formai elemet és bíztunk benne, hogy a nézők 10-15 perc alatt elfogadják ezt a megoldást. Ez nem egyzsánerű film. Miért olyan fontos manapság, hogy minden kategorizálható, egy szóval leírható legyen? Ennek a filmnek sok arca van. Mondták róla, hogy romantikus filmdráma, hogy akció-vígjáték, roadmovie. Ez mind igaz. Én abban bízom, hogy ez a film élvezhető felszínes megközelítésben is, ám aki igényes, van füle és szeme, lelke és szíve, észreveszi a mélyebb összefüggéseket. Ez lehet a kulcsa annak, hogy széles körben is élvezhető legyen.

Bele kell helyezkedni a történetbe.

Igen, le kell nyugodni hozzá. Mint amikor hazamész és megnézel egy meditatív filmet Indiáról. Biztos, hogy az első 10 percben még mindenféle pörög az agyadban, de ha valami megérint a történetből, akkor szép lassan lecsendesül a lelked és az agyad is. Akkor már nem száguldoznak a fejedben a gondolatok. De ehhez idő kell. Ekkor viszont már olyan állapotba kerülsz, hogy finom dolgokat is észreveszel, ami fölött esetleg más lelkiállapotban elsiklanál.
Reményeim szerint a 20-tól a 100 évesekig mindenki számára van ennek a filmnek értékes olvasata. Debrecenben például eljött a vetítésre a drámai tagozatos iskola két osztálya, 17-18 éves fiatalok. Nem kaptak előtte sajtóanyagot, azt se tudták, hogy miről szól majd a film. A vetítés után nem azt kérdezték, hogy a Csajka hogy megy föl a dombon, hanem elmondták azokat a dolgokat, amelyeket mi szerettünk volna, ha észrevesznek. Azt mondták, hogy sok filmmel ellentétben, ennek rétegei, mélységei vannak. Ezenkívül szórakoztató is. Olyan természetes szimpátia született bennük, amely megnyugtató számunkra.

Mennyit változott a könyv?

Egy jelenetet a vágás lökött ki, egy a felére rövidült, a többi nagyjából benne van a forgatókönyvben. A végén variáltunk komolyabban. A film utolsó jelenete, a kórházi jelenet, az egészen más volt. Amikor felvettük már éreztük, hogy baj lesz. Aztán ki is derült róla, hogy zavaros lett. Átírtuk a végét és pótforgattunk. Jut eszembe, az utolsó jelenetet én találtam ki. De már könnyű volt, mert megvolt az egész…Ezektől eltekintve minden úgy történt, ahogy terveztük.

Nehéz forgatás volt?

Nem.

Ilyet ritkán szoktak mondani.

Előtte riogattak a kollégák, hogy milyen stresszes lesz, mennyi kompromisszumot kell majd kötni, nem fog sikerülni… Minket végig szerencse kísért. Még bitang időben is, arra a 3 órára, amikor nekünk külsőben kellett forgatni, elállt az eső. Amikor befejeztük, újra beborult és zuhogott tovább. Nem csúsztunk, nem voltak konfliktusok, nem kellett ordítani, nem kellett senkit kirúgni a stábból. Két nappal korábban befejeztük a forgatást - ez is elég ritka. Szeretetteljesen dolgozott együtt a stáb 60-70 embere. Mindenki azt mondta, hogy ez nem jellemző. Csak giccsesen tudnék a forgatásról beszélni.

Milyen érzés, hogy mozikba került a Konyec?

Ez olyan, mint mikor az ember a gyermekének drukkol, hogy jól szerepeljen a versenyen. Most izgulok, hogy mi lesz vele. De én már elengedtem a kezét.

Most pihenni fogsz?

Nem, nekem dolgoznom kell, mert három gyerekem van. Persze dédelgetem már a következő tervet. Van egy régi rögeszmém, csak nagyon nehéz lesz hozzáférkőzni a jogokhoz. A regény olyan, mintha nekem írták volna. Értem minden sorát és látom magam előtt azt is, hogyan kellene filmre vinni, de … a Miramax megvette a jogokat és üln rajta.

Miért ezt a címet választottátok? A fiatalok is értik ezt a szót?

Ismerik a szót, tudják, mit jelent. Hogy mennyire asszociálnak valamilyen orosz történetre, azt nem tudom. Rizikós…Versenyeztettük a címet, de senkinek nem jutott eszébe jobb. Nekem azért tetszik, mert jó embléma-cím. Benne van, hogy ez a történet ott kezdődik, ahol a többi véget ér. Jópofa dolog, ha valaminek az elején azt olvasod, vége. A cím eddig nem okozott problémát, tetszett a nézőknek.

Az a film készült el, amit Te láttál magad előtt, amikor olvastad a forgatókönyvet?

Azt kell mondjam neked, hogy igen. Megbeszéltem magammal, hogy ha ezt a filmet sikerül úgy megcsinálnom, ahogy elképzeltem, akkor igyekszem a pályán maradni és tovább dolgozni. Ha nem, akkor nem forszírozom tovább, mert 200 milliókat eltapsolni félresikerült dolgokkal, szerintem nagyon nagy luxus. Bennem van felelősségérzet, - talán sokakkal ellentétben – az elköltött pénz, a befektetett energia mennyisége és az értelme között. Ha ez a film úgy sikerül, ahogy szerettük volna, és ez független attól, hogy sikeres lesz-e vagy sem, akkor nem adom föl és megyek tovább ebben az irányban. Mivel óriási volt a tét, kritikus voltam magammal,…aztán úgy döntöttem, hogy ez olyan lett.

Akkor… a pályán maradsz?

Igen, szeretnék.

----------

Mióta dolgozol Rohonyi Gáborral?

Mécs Móni producer: A barátságunk 10 éve tart. Elég sokat utaztunk együtt, főleg Ázsiába és Indiába, ahol dokumentumfilmeket forgattunk. Gábor volt a rendező, én a szerkesztő, a férjem a producer. Ennyi idő alatt elég jól összeszoktunk. Együtt készítettük el A bűvész című 50 perces kisjátékfilmet, amely a diplomafilmünk volt. Már ott kiderült, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Hallgatunk egymásra. Nem szólunk bele a másik dolgába, de megbeszéljük a dolgokat. Aztán eljött az idő, hogy mindkettőnk első nagy játékfilmjét elkészítsük Konyec címmel. A forgatókönyv legelső változata két és fél évvel ezelőtt került a kezünkbe. Úgy éreztük, hogy ez az a történet, amely mind a kettőnk habitusának megfelel.

Producerként mi volt a könyvben, ami megtetszett?

Producer, hogy két öregről szól. Én mindig szerettem az olyan történeteket, ahol a főhősök merőben mást csinálnak, mint ami a megszokott. Az első változatban az öregről szóló rész jóval erősebb volt. Az produceri döntés, hogy a fiatal rendőr pár történetét fölerősítettük, hogy a filmet jobban eladhatóvá tegyük, mert azért lássuk be, két idős ember története nem vonz annyi nézőt a moziba. Én szeretem a meghökkentő dolgokat, és hogy az idős pár a bűnözés talajára lép - az igazán meghökkentő. Gáborral folyamatosan olvastuk és javítgattuk a forgatókönyvet. Lovas Balázs, az író a mi útmutatásunk szerint is dolgozott. Sok olyasmi került a könyvbe, amit mi kértünk vagy javasoltunk. Próbáltuk tartani a balanszot, hogy az öreg és a fiatal szál nagyjából egyensúlyban legyen. Szerintem Balázs nagyon ügyes, fiatal forgatókönyvíró, aki amellett hogy kreatív, képzett is. Mivel Gábornak és nekem is ez az első filmünk, valami eredetit akartunk létrehozni. Azon kívül, hogy sokan megnézik, szakmailag is méltóképpen szeretnénk letenni a névjegyünket.

Több írást olvastatok? Választhattatok volna mást is?

Folyamatosan érkeznek hozzám forgatókönyvek. Ez volt az az alapanyag, amelyről azt gondoltuk, hogy tudnánk belőle jó filmet készíteni. Amikor olvasod a forgatókönyvet, megjelenik előtted valami, ami aztán csiszolódik…A forgatáson a mondatok a színészi munka által tartalmat nyernek. Az operatőri munka kialakítja a képi világot. A vágószobában szintén új jelentéseket kap a film. Egyébként nagyon sokféleképpen lehet egy filmet megvágni. Amit legelőször elképzeltem, az nem ugyanaz, mint a végtermék, de hasonlít rá, és alapvetően elégedett vagyok vele. Nyilván vannak benne hibák, van, amit ma másként csinálnék. Minél jobban eltávolodik az ember a filmtől, annál objektívabban tudja szemlélni. Még túl közel áll hozzám.

Hogy indult el a film? Mindenki rábólintott a végső változatra, aztán…?

A szokásos útja volt. Elkezdtünk pályázgatni. Elég sok külső pénz is van benne. Az MMKA-tól először forgatókönyv fejlesztésre kaptunk pénzt, aztán adtak valamennyit, aztán megint valamennyit. Utána elkezdtem házalni, szponzorokat keresni. A TV2 látott még benne fantáziát, ezért ők lettek a koprodukciós partnereink. Köszönjük, hogy bíztak bennünk.

Elégedett vagy a filmre költhető összeg nagyságával?

Annyit szedtünk össze, amennyiből ezt a filmet le lehetett forgatni. Nyilvánvaló, hogy minél több pénzt költ az ember egy filmre, annál látványosabb, annál igényesebb lesz – egy bizonyos szintig. Bár elég rögös volt az út, éveken keresztül kellett pályázgatni, kopogtatni különféle ajtókon, de a mai nehéz helyzetben örülnünk kell és meg kell köszönnünk, hogy ilyen lehetőséghez juthattunk.

Mennyire folytál bele a színészválogatásba?

Gáborral mi mindig mindent megbeszéltünk. Közösen hoztunk döntéseket. Nem választott úgy színészt, hogy ne mondjam, hogy rendben van, de én sem erőltettem rá senkit. Ez a film a kettőnk kölcsönhatásából született. Ha valamiről mást gondoltunk, akkor megkezdődött a másik győzködése. Ilyenkor mindig az engedett, aki belátta, hogy a film szempontjából a másiknak igaza van. A film érdekeit tartottuk szem előtt, nem a saját önös érdekeinket.
A producer feladata, hogy az összes folyamatot kézben tartsa és az egész filmért anyagi felelősséget vállaljon.. Észnél kellett lenni, meg kellett fontolni minden döntést. Itt van például a két idős színész kérdése. Játszhatták volna a szerepeket fiatalabbak is. A hatás miatt végül is rájuk szavaztunk. Emil 82 éves, és lássuk be, ez nagy rizikó. 34 nap forgatás egy fiatalembert is próbára tesz. Ilyenkor bármi megtörténhet. A színész elcsúszik és eltöri a lábát. Akkor mit csinálunk? Végül én is beláttam, hogy zseniális választás volt. Szerettem és féltettem őket. A két színész fiatalokat meghazudtoló, stramm módon dolgozott. Bírták a tempót. Szellemesek voltak, boldogok és jópofák.

Volt-e olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy - na, jó, ebből a filmből nem lesz semmi!

Sokszor volt, persze. Az nehéz pillanat volt, amikor kitűztük a forgatás kezdetének a napját és úgy tűnt, hogy még hónapok múlva sem lesz a számlánkon a pénz. Bár már odaítélték, elindultak a folyamatok, de nem volt egy fillér se a helyén. Akkor volt néhány álmatlan éjszakám… Lefújjam az egészet vagy ne? Több száz ember várt a munkára, mindenki startra készen állt. Bele merjek vágni vagy elhalasszam? De azt is tudtam, ha nem kezdjük el, akkor a forgatás átcsúszhat a következő évre. Nyáron egymás után forognak a filmek, ha nem indulunk el időben, ha megcsúszunk, a stábtagok nem várnak, kezdődik a következő forgatás. Elúszik a technika is, amelyet a stábok folyamatosan kibérelnek. Ennek tudatában kellett döntenem. Kockáztattam és elindultunk. Több évet öregedtem. A személyiségemből fakad, hogy nagyon szerettem volna a film minden igényét kielégíteni, és ezért sokszor olyankor is igent mondtam, amikor nemet kellett volna. Emiatt néha nehéz helyzetbe kerültem. Ha nem volt valamire elég a pénz, de jónak találtam az ötletet, engedtem, hogy megcsinálják. Persze később mindent megoldottam, de szereztem magamnak néhány kemény hetet. Ez volt a tanulópénz. Életfeladatom, hogy megtanuljak nemet mondani.

Még mi a feladatod a filmmel?

Egyrészt folyamatosan figyeljük a nézettségi adatokat és ennek függvényében hozunk intézkedéseket. Apróságokkal még lehet csiszolgatni. Lehet erősíteni a reklámot vagy elhelyezni egy-két spotot, plakátot itt-ott-amott. Megpróbáljuk eladni a filmet külföldre, eljuttatni fesztiválokra – van még vele munka. Bábáskodni kell a további sorsa fölött.

Mi lesz a következő munkád? Rohonyival közösen dolgoztok tovább?

Még nagyon ebben a filmben élek, de vannak már új ötletek. Szívesen dolgoznék Gáborral, de folyamatosan kapok anyagokat más rendezőktől, forgatókönyvíróktól. Producerek is keresnek, hogy koproducerként vegyek részt a munkáikban.

A díszbemutatón nagyon nagy sikeretek volt. Ez reményt sugallt?

Az ember mindig boldog, ha a produktumát vastapssal jutalmazzák, de azért tudjuk, hogy a bemutatókon elsősorban a drukkerek, a barátok vannak jelen, akik a legnagyobb jóindulattal és szeretettel jöttek el. Őszinte volt az elismerés és a taps, de az nekünk, az alkotóknak szólt. Hogy a valódi közönség hogyan fogadja a filmet, azt akkor tudom meg, ha jegyet váltok valamelyik előadásra és figyelem a rezdüléseiket.

--------------

Mikor kezdődött el a munkátok a filmmel?

Kálomista Zsuzsa, a Hungaricom Kft. ügyvezetője: Amikor majdnem kész volt a film. Én akkor láttam először, amikor a végleges változathoz képest 15 perccel hosszabb volt. Meghívtak egy vetítésre, ahová egy kollégámmal mentem el, és ahonnan mind a ketten úgy jöttünk ki, hogy ez nagyon jó film. Nagy kópiaszámú forgalmazással magas nézőszám várható. Két forgalmazó cég szállt versenybe a film forgalmazásáért. Hosszan fontolgatták a producerek, amíg végül is minket választottak.

Forgalmazói szempontból milyen lehetőséget láttatok meg a filmben?

Engem a témája és a szereplők játéka nagyon megérintett. Láttam benne az üzleti lehetőséget is, hogy ez mindenképpen 80-100 ezer nézőszámú film. Nagy marketinget, nagy kampányt érdemel. Mivel mi kis cég vagyunk, úgy dolgozunk, hogy egyszerre csak egy filmet mutatunk be. Abban az időszakban minden kollégám csak azzal a filmmel foglalkozik. A produkciós céggel közösen végeztük a promóciót. Óriási nagy outdoor (nyitó) kampánya volt, rengeteg plakáttal. A mozikban a szokványostól eltérő molinóval jelentünk meg, amely dupla city light méret. Minden mozinak juttattunk belőle. Mi úgy gondoljuk, hogy egy filmet a mozikban lehet a legjobban reklámozni. A megszokottnál korábban sikerült vetíttetnünk az előzetest is. Négy korábban indult mozifilm elé feltetettük, jóval a bemutató előtt. Nagy sajtója is volt.

Most két hete játsszák a mozikban.

Ez volt a második hétvégénk. A várakozásainknak megfelelően, a második hétvége erősebb volt, mint az első. Tudjuk, hogy ennek a filmnek idő kell. Ez nem egy korábban már befutott film 2. vagy 3. része vagy már egy befutott rendező sokadik munkája. Első filmes rendező készítette. Abszolút újdonság a két idős ember, mint főszereplő. A színészek közül Schell Judit volt, aki tavaly vált ismertté és népszerűvé, ezért őrá „fűztük föl a kampányt”. Végeztünk közvélemény kutatást is. Nagyon érdekes eredmények jöttek ki. Az első hétvégén a mozilátogatók 92 %-nak tetszett a film, és a 92-ből 52%-nak kifejezetten tetszett. Ez azt bizonyította, hogy ha már bemennek, akkor jól szórakoznak. Nem csaptuk be őket a reklámmal, mert jó filmet látnak. Azt kell elérnünk, hogy minél több ember bemenjen a moziba.

Mivel lehet becsalogatni a nézőket?

Nem könnyű. Hirdetésekkel, játékok szervezésével. A legnagyobb csalogatóerő a szájhagyomány. A második, harmadik héttől kezdve az utcai promociónak már alig van hatása. Inkább annak, hogy aki megnézte, tovább adja-e a hírét. Ez a filmek legnagyobb reklámja. Az, hogy országosan 23 -24 ezer nézőnél tartunk, az is ezt bizonyítja.

Van valamilyen kötelezettségetek?

Megpályáztuk a 80 ezer néző elérését. Májusig kell teljesítenünk. Ezen dolgozunk. Szerintem két hétig még ugyanígy tartja magát a film, aztán a Filmszemle újabb lökést ad majd neki. Miután a 80 ezer nézőt elértük, második körben megcélozzuk az idősebb korosztályt. Mindenképpen szeretnénk eljuttatni hozzájuk a filmet. Valamilyen formában, szervezetten. A mai napig azt mondom, hogy ez a film 150ezer nézőt érdemel. Annyival nagyon elégedett lennék.

Kiviszitek nyugdíjas otthonokba?

Nem, inkább a nyugdíjasokat szeretnénk behozni a mozikba.

Nem lehet könnyű. Nem tudják megfizetni a jegy árát.

Épp azon dolgozunk, hogy olyan mozit találjunk, amelyikkel sikerül megállapodni abban, hogy nagy kedvezménnyel fogadjon nyugdíjasokat. Nem kell a csúcsidőben, hétvégén vetíteniük a filmet, lehet hétköznapokon, amikor egyébként panganak a mozik. Nagyon sok nyugdíjas szervezet van. Egy korábbi filmnél is jól együtt működtünk velük. Vannak szövetségek, amelyek örömmel veszik, ha megkeressük őket.

Egy filmforgalmazó a sok nézőn kívül minek tud örülni?

Például a díszbemutató sikerének. Az fantasztikus volt. Már nagyon sok díszbemutatón voltam, de számomra ez a legemlékezetesebb. Óriási siker volt – most is megkönnyezem – hogy a 82 éves Keres Emil élete első főszerepében kimegy a rivaldafénybe és meghajol. Az a vastaps, amit kaptak… ugyanígy Földi Teri és a többi szereplő! Csak mi láttuk a színfalak mögött, hogy mennyire meghatódtak, hogy mekkora élmény volt ez nekik. Én ekkora vastapsot még nem hallottam! Nagyon megérdemelték. Sose fogom elfelejteni.

(2007-02-16)