Klacsán Csaba Megtalált szívek
Kocsis Ágnes: Friss levegő

47 KByte
Az öregedés és a felnőtté válás, az elvágyódás és a helyben maradás problematikáit anya és lánya viszonyán keresztül tárgyalja Kocsis Ágnes első nagyjátékfilmje, a sikeres fesztiválkörút után immár a hazai mozikban is látható Friss levegő.

A rendezőnő első nagyjátékfilmjével --mely eredetileg a rövidfilmnek tervezett diplomamunkájából alakult át egész estés produkcióvá-- lényegében a kisfilmjeivel megkezdett úton halad tovább. A Szortírozott levelek, a 18 kép egy konzervgyári lány életéből és A vírus után a Friss levegő is magányos, izolált és kommunikációképtelen kisemberek története. Viola, az anya egy aluljáró nyilvános vécéjében dolgozik, leghőbb vágya egy igazi társ. Szürke és levegőtlen hétköznapjait légfrissítőkkel és társkereső hirdetések böngészésével próbálja színesíteni. Lánya, Angéla még középiskolás, ruhatervezést tanul és másfajta életről, külföldi karrierről álmodik. Ő még csak ismerkedik az ismerkedés gondolatával. Kapcsolatuk és kommunikációjuk, csakúgy, mint --ismétlődő és monoton cselekvésekből álló-- mindennapjaik, légüresek. Együtt élnek, de inkább csak egymás mellett. Ahogy Viola a munkából hazatér, lánya minden ablakot szélesre tár, hogy beengedje a friss levegőt. Angéla kizárja a szobájából az anyját. Ez az ő jól behatárolt területe a falra aggatott zöld ruhaterveivel, csak úgy, mint anyjának a nyilvános vécé bordó selyemmel bélelt, piros művirágos helysége. Kommunikációjuk a tiszta ruhákat jelző cetlire és a tűzhelyen hagyott hideg rántottára korlátozódik. A vérségi köteléken túl látszólag egyetlen közös pont van, ami összeköti őket: a Polip. Minden alkalommal a kanapéról, egymás mellett nézik végig az olasz maffiasorozat aktuális részét. Angéla asztala felett is, csak úgy, mint Viola munkahelyén, ott lóg a falon Corrado Cattani (Michele Placido) felügyelő képe, aki a lánynak talán az ideális apát, míg a nőnek talán az ideális férfit testesíti meg.

Már a Szortírozott levelek és a 18 kép perifériára szorult figuráinak munkája is unalmas és monoton volt, de azzal, hogy legújabb filmjének főhőse vécésnéni, aki a foglalkozási piramis legalján foglal helyet, Kocsis egyértelműen jelzi az alaphelyzetet. Az említett kisfilmekhez hasonlóan, ez esetben is különös szenvedély segíti a figurát az egyhangú munka túlélésében. A szortírozó mások leveleinek felbontásával próbálja helyettesíteni hiányzó emberi kapcsolatait, a konzervgyári lány egy jobb élet reményében játszik szerencsejátékokat, Viola pedig különböző illatú légfrissítő spray-k elegyítésével próbálja elnyomni a nyilvános vécé minden bűzét és nyomorát. Mindennek ellenére, mintegy kontrasztként, Viola még mindig szép és kívánatos, nőiessége és tartása átsüt a filmvásznon. A Megtalált szívek klubjában --ahol valójában csak magányos szívek találhatóak-- és a hirdetések útján is könnyen párra lelhetne, ha nem tudná már előre, hogy senki sem lesz megfelelő számára. A mindenki --de leginkább a lánya-- által lenézett foglalkozás és a minimális egzisztencia ellenére is maradt tartása a gyermekét egyedül nevelő, napról napra élő nőnek. Az, hogy mindenáron megpróbálja elviselhetőbbé tenni (s amint a film vége felé kiderül, megtartani is) munkáját, mintegy szimbolizálja generációjának beletörődését a kialakult helyzetbe. Ez van, ezt kell megélni. Nem mindenki tudta megvalósítani önmagát és álmait a rendszerváltást követően. A csonka család külvárosi panellakása minden elemében az „ottmaradottságot” tükrözi. A húsz évvel ezelőtt minden bizonnyal korszerűen és lakályosan berendezett kislakás mára áporodott retróhangulatot áraszt. A régimódi Videoton televízió, a tárcsás telefon, az ódon bútorok és a ma már nevetséges kiegészítők mind az egykor volt szebb napokról árulkodnak. Hiába a Violát mindenütt körülvevő, szenvedélyt szimbolizáló vörös szín, az asszony láthatóan elfogadta ezt, mint ahogy azt is, hogy nem tud változtatni rajta, megpróbálja inkább a lehető legjobban végezni a munkáját, hisz ez legalább még megvan. Angéla azonban még fiatal és éretlen. Nem véletlen, hogy őt a zöld különböző árnyalati fogják körül. Ő még hisz a kitörés lehetőségében, nem akarja elfogadni azt, ami van. Lázad a jelen ellen, változtatna rajta, de a módját nem tudja igazán. Anyját, és mindent, amit ő képvisel, olyannyira megveti, hogy szóra sem méltatja. Így hát terveit, álmait sem oszthatja meg vele (pedig nem is oly nehéz elképzelni, hogy támogatásra lelne nála), ahogy a kedves, de kissé suta fiúval sem, akivel találkozgat, s akit akárhogy fésül is, sosem lesz az igazi. Elindul ugyan szerencsét próbálni, de akaratlanul és sorsszerűen visszatér oda, ahonnét indult.

Kocsis Ágnes előszeretettel választ kevésbé ismert, még el nem használt arcú szereplőket alternatív színházi társulatokból, s e koncepciója legújabb filmje fura bensőségességének is alapkövévé vált. A két főszereplőnő, az anyát alakító Nyakó Júlia (aki szintén 16 évesen, gyerekszínészként kezdte pályafutását, jelenleg a Stúdió „K” alternatív színházi társulat tagja), és lánya szerepében az abszolút kezdő, fiatal Hegyi Izabella (akire a rendezőnő a varróiskola helyszíni terepszemléjén, ott tanuló diákként talált rá) tökéletesen egészítik ki egymást. Nem is annyira színészi játékuk, mint manírok nélküli, természetes és visszafogott, mégis drámai erősségű jelenlétük teszi különösen emberközelivé az egyébként erősen stilizált művet. A beletörődés és az elvágyódás finoman képezi le az anya és lánya közötti generációs szakadékot, míg a két különböző, mégis egymást kiegészítő szín, a vörös és a zöld, kettejük különböző irányú vágyakozását és jellembeli különbségeiket hivatott szimbolizálni. Angélát rendszerint magas, felfelé törő építményeken és helyszíneken láthatjuk, mint a többször visszaköszönő íves betonhíd, a kilátó, vagy a körbeüvegezett metró-felüljáró, melyekről széles kilátás nyílik. Viola mindennapjait azonban többnyire mélyen, a föld alatti illemhelységben láttatja a film. Ott, ahonnan már nem lehet lejjebb jutni. A film különös, érzelmi bevonást és elidegenítést vegyítő technikájához nagyban hozzájárulnak Fillenz Ádám operatőr kevés kameramozgással és minimális plán-váltással operáló képei, melyek zord és sivár környezetben ábrázolják a melegségre vágyó figurákat. Statikus, aprólékosan megszerkesztett beállításai és a túlhangsúlyozott színhasználat következtében létrejött kompozíciói alapvetően dramaturgiai szerepet kapnak a szereplők életének bemutatásában. A kevés párbeszéddel kísért képek ellenére, a több szemszögből bemutatott cselekvéseknek köszönhetően gyorsan és könnyedén megismerhetjük a figurákat. Az érzelmi bevonást és azonosulást szolgálja a kísérőzene hiánya is, melyet a legtöbbször a hosszú csend, vagy az adott közeg természetes zörejei helyettesítenek (ilyen a visszatérő lámpazúgás és a föld alatt hallható, elhaladó metrók tompa dübörgése is), míg a filmben elhangzó valamennyi dal a cselekmény részét képezi. Kovács Bálint zeneszerző dalai, és az Angéla által többször is meghallgatott, a figura magányát és meg nem értettségét szimbolizáló egykori Animals sláger, a Don’t Let Me Be Misunderstood (Kérlek, ne érts félre) egyaránt illeszkednek a film komor és néhol ironikus hangulatvilágába.

A különös, Kaurismäki világát megidéző szikár melodráma a visszafojtott, de belül izzó érzelmek és az ebből következő visszafogott színészi alakítások következményeként, valamint a közeli képek teljes elhagyásával valósulhat meg, de konzekvens minimalizmus jellemzi a film teljes egészét is. A mindvégig következetes dramaturgia egységét még a film végi két váratlan fordulat --melyek teljesen előzmény nélküliek-- sem bonthatja meg igazán, mert a forgatókönyvírók (Kocsis Ágnes, és a társrendezőként is jegyzett Andrea Roberti) precízen elegyítik azokat a lassú történetfolyammal. Párbeszédeik frappánsak és sokatmondóak, ráadásul a filmben --annak szándékos egyhangúságát ellensúlyozandó-- a finom humor és az irónia is teret kapott. A rendezőnő első nagyjátékfilmjében következetesen és könnyedén vezeti végig nézőit a történeten, már a film első képsoraival nyilvánvalóvá válik a bemutatandó környezet és a főszereplők viszonya is, s a világos hangsúlyok révén a történet mindvégig könnyen érthető és átélhető. Kocsis komolyan veszi nézőit, nincs túlmagyarázás, hagyja, hogy a vizuális utalásokból ők maguk ismerjék meg a szereplőket. A film elején még Viola sorsát követi a film, csak az első harmad után engedi el őt, hogy bemutathassa Angélát, és a benne lezajló folyamatokat, s hogy a végén finoman összefuttathassa a két nő történetét.

A látványosan és túlzottan kiszámított retróhangulat időnként már zavaróan hat, a hosszú beállítások némelyikében óhatatlanul is érződik, hogy az alkotók a legapróbb részletekig biztosra akartak menni a nyomor ilyetén ábrázolásában, ami felesleges, hiszen már egészen a kezdetektől, apróbb jelzésekből is nyilvánvalóan mindenki számára felismerhető a körbejárt társadalmi státusz. Ennek köszönhetően a film elején hosszú percekig képtelenség eldönteni, hogy a Friss levegő vajon a mában, vagy esetleg tizenöt-húsz évvel ezelőtt játszódik. A konkrétan behatárolhatatlan, csupasz külvárosi helyszíneken játszódó történetben fogódzót csak a mobiltelefonok megjelenése és a tévéhíradó témája nyújtanak. Azonban e zavaró erőltetettség ellenére is világosan átjön a többletjelentések halmazából összeálló üzenet. Pontos képet kapunk egy olyan társadalmi csoportról, mely a mobilitás lehetőségeitől elzárva, teljesen kilátástalan helyzetben van a mai Magyarországon, de a szociális problémák felvetésén túl, a film elegendő teret hagy a személyes történeteknek. Ezzel elkerüli a rögvalóság bemutatásába való beragadást, s finoman, keserű iróniával bontja ki az anya és lánya között feszülő nemzedéki ellentéteket és Angéla felnőtté válásának rögös útját, a dacos ellenállástól egészen a realitások teljes elfogadásáig. Az út talán hosszabb a kelleténél, mert némileg rövidebb filmidő, kevesebb csend és a hosszabb mellékszálak redukálása szikárabbá tehetné a történetet, de összességében ezek sem gátolják a film hitelességét és különleges atmoszférájának érvényesülését. S végül, ahogy a zöld ruhaterv felkerül a bordó bársonyfalra, a piros köpeny pedig Angélára, a színek és sorsok végre kiegészíthetik egymást.

(2007-01-17)

 


51 KByte

58 KByte

39 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső