Szabó Pál A látható lélek
Eisenstein rajzai

58 KByte

A táblakép, a fotográfia, a filmkép milliónyi filmkockája elrejti alkotójának személyét az esztétikai objektum mélyére. A kész mű leszakad az alkotóról és önálló életet él. Az, aki egykor megálmodta, szinte teljesen elvész, láthatatlanná válik a mű gyakran századokat átívelő életében.
Nem így a rajz! Ha kezünkbe kerül egy rajz, akár néhány gyors ceruzavonást tartalmazó kis lap, akkor csoda történik. Amikor a papíron végigfutó grafithegy vékony, puha vonala hirtelen megvastagszik, mély feketére vált, aztán idegesen kapkodni kezd, majd satírozva elterül, mint a lapályon megnyugvó folyó, akkor felsejlik az, ami rejtve volt mostanáig. A rajzot szemlélve megérezzük a ceruzát fogó embert, kezének súlyát a papíron, a vibráló gondolatok izzását, a figyelem koncentrálódását, vagy lankadását, szeszélyes irányváltásait. A kéz egy-egy apró rezdülése, vagy dühödt csapása nyomán a legszemélyesebb gesztus elemi szintjén megszólal és életre kel az elveszett-elrejtett, feledésbemerülő valódi arc. A rajzot nézve megjelenik az, akit eddig hiába kerestünk. Láthatóvá lesz a lélek.

Így van ez Eisenstein rajzaival is, melyeket a közelmúltban egy óbudai galériában láttam.1 Eisenstein rajzai, bár eredetileg az alkalmazott grafika műfajába tartoznak, a kiállító terembe kerülve átértékelődnek, és mint önálló grafikai lapok jelennek meg. Az új kontextus lehetővé teszi a rájuk irányuló figyelem megváltozását. Korábban a képekben gondolkodó ember jegyzeteit, apró elbeszéléseit láttuk bennük. Most, hogy a filmeket előkészítő rajzok önálló műtárgyként viselkednek, a tiszta rajz-élményt keresheti bennük a néző. Az üveglapok mögé szorított, bekeretezett papírlapok szinte kézzelfogható közelségbe hozzák Szergej Mihajlovicsot. Az eredeti rajz látványa a megszülető gondolat, a lüktető szenvedély, a folyvást keletkező élet primordialitásának érzését nyújtja.
A művész itt és most, a szemünk láttára rajzol. A kacskaringózó vonalak, a kavargó formák, a színes felületek foltjainak közvetlen, nem nyomdai úton, vagy digitális reprodukcióban való megjelenése, az eleven, élő embert idézik. Hallom a ceruza surrogását a papíron, hallom a művész lélegzését, halk nevetését, amint lendületes, gyors mozdulatai beborítják a keze alatt fekvő lapot, hogy aztán nyomban egy másikat húzzon maga elé.
Átadom magam a rajzok élményének. Úgy viselkedem, mint egy igazhitű ortodox, és a kép közvetítő erejének segítségével szemlélem azt, aki már az örök időben van. Hódolok a Mester zsenialitása előtt…
A tárlaton szereplő anyag nagyjából egy időszakot ölel fel, és Ligyija Naumovának, a Rettegett Iván jelmeztervezőjének gyűjteményén alapul. A rajzok témájukat tekintve vegyesek: a Rettegett Ivánhoz készült látvány-, figura, és kosztümtervek, vagy egyszerűen csak élmények, benyomások rajzai, karikatúra-szerű portrék, alakrajzok, és néhány igen vaskos népi humorral átitatott – Rabelais-t idéző – erotikus rajz.
A képek egységesek abban a tekintetben, hogy a vonal, elsősorban a körvonal dominanciája jellemzi őket. A vonalak határozottak, erőteljesen vezetettek, többféle eszközzel készültek, gyakran különböző színűek, és egy-egy rajzon belül is keverednek egymással. Eisenstein nem keresi a formát, nem fejleszti, gyúrja-gyötri a rajzot ? Eisenstein kijelent: „Így van, és nem máshogy.” Egyetlen, mindent átható szenvedély uralja a képfelületet. Némelyik vonal olyan, mintha határozott kardcsapás suhintását hallanánk. Az induláskor vékony, szisszenő, majd egyenletesen erősödve vastagszik, mélyül. A vonalvezetés nem enged a formakövetésben rejlő dallam hullámzásának. Kemény ritmus jellemzi a rajzoló kézmozgását. Egyáltalán: mindenütt érezni a kéz súlyát a papíron. Eisenstein „rajzbeszédének” jellemzője a szenvedélytől fűtött intellektualitás. Gondolkodásának állítólagos bal agyféltekés dominanciáját ? melynek következtében szinte kényszeresen rajzolt ? a vonal túlsúlyában jelentkező, jobb agyféltekés, szigorú racionalizmus uralja. Ha a körvonalon belül mégis megjelenik a felület, a tónus modelláló, plaszticitást érzékeltető törekvése ? az is vonalban szólal meg. Az irón hegyével dolgozik, nem fekteti lapjára azt, vagy nem dörzsöli el a felvitt anyagot. Általában gyors, összesűrűsödő, majd ritkuló, röviden vezetett vonalnyaláb ritmusváltásai alakítják a felületet. Az élfény jelölésére nem alkalmaz fehéret ? szabadon hagyja a papírt.
Másfelől meg, igen sokfélék is ezek a rajzok. Az Anasztázia keresése címet viselő lap olyan, akár egy tizenkilencedik századi orosz festő vázlata valamelyik nagy, történelmi pannóhoz, ahol az uralkodó motívum mellett a fontosabb részletek ? ékszerek, kösöntyűk, csatok, jellegzetes kéztartások ? külön kiemelve, elmélyültebb tanulmány formájában is megjelennek. A különbség talán annyi, hogy Eisenstein itt nem színeket ad meg a lapszéli, odavetett jegyzetekben (pl. buzérvörös, nedvzöld vagy Van Dyck-barna), hanem ? rendezői utasításként ? anyagneveket rögzít: „bársony” és „ezüst”.
A kép előterében, a frontálisan elhelyezkedő nőalak díszes, csúcsos, dekoratív fejdíszt hord. Csipkeszerű mintázata sietősen, szinte kapkodva, de mégis, gazdag részletezéssel rajzolt. A halvány vázoló vonalakat (melyeket Eisenstein általában nem használ), sötétebb, erőteljesebb fekete ceruzával húzta át. Türelmetlen Érosz. Ellentmondásos szerelem ez. A részletekhez, a tapintható-látható, érzéki valósághoz való vonzódás, amely örökké menekül a részletek elmélyülést, babusgató figyelmet igénylő, marasztaló zsarnoksága elől: tovább, tovább, mindig tovább az új és új lendületek, formák ? a részletek valóságába.
A nő köntösének ujja téglalap: dekoratív felület. Keleties, kalligrafikus mintájával a csúcsos süveget ellenpontozza. A vállkendő két, szimmetrikus, patkószerű íve a test vastagságát érzékelteti, míg a felület sötét tónusát adó satírozás egyenes vonalai visszarántják a formát a síkba. Térillúzió és síkszerűség ütközik egymással egyetlen motívumon belül.
A Rettegett Iván koronázási epizódjához készült rajzon Iván fejére tálakból öntik az aranypénzt. Iván és az aranyat öntő két alak egyetlen, szoborszerű egységet alkot. A kompozíció egészének tömegarányai igen harmonikusak, miközben az egyes alakok rendkívül elnyújtottaknak hatnak. Itt is lendületes, lényegében egyenletes vastagságú körvonalak határolják a formákat. Egyedül Iván köntösénél nyomta erősebben a papírra a ceruzát Eisenstein. A köntösök szemet vezető, hullámzó vonalainak ritmusa, a tálak oválisa erős kontrasztot alkot az Iván süvégét ékesítő kereszt és a kezében tartott bot egyenesével.
A kezüket magasra emelő figurák által határolt, feltáruló ölet idéző negatív formából bukkan elő Iván alakja. A hatalom akarása tör itt a felszínre. Nem a világrajövetel fájdalma, vagy a világra vettetés tragikus életérzésének drámája ez. A mindenkori uralkodó, az erős egyéniség, a Személy világra törő akaratával nyújtja ki a nyakát, böki előre az állát Iván, a Rettegett. Megkoronázása eljövetel, a transzcendensből való leereszkedés erre a világra, hogy beteljesedjék az igazság és a történelem. A feltétlen, a megkérdőjelezhetetlen szentsége tör utat magának. Csoda? Az akarat diadala. Az erős győzelme a gyengék sokasága felett. Azt a pillanatot ragadja meg a kép, amikor az erő láthatóvá válik. Az arany zuhogása, az isteni fényben fürdetett-felkent és felmagasztalt hatalom csodája ez, melyet a személyiség ereje hitelesít …
A szolgáló alakok megjelennek egy másik lapon is. Egyikük ívbe görnyedve hajol előre: tálon három palackot kínál. Köntösének megerősített mellvonala a mögötte álló másik figura ujjában folytatódik, vezeti a szemet a kezében tartott palackra, az ovális formát megismétlő, visszahajló fejre. A két alak egységet alkot, a hátrébb álló tömege nem engedi orra bukni az egyensúlyából kibillenő, tálat tartó személyt. A fizikai valóság és a látvány igazsága különbözik egymástól.
A portrék közül ? melyek szinte külön világot alkotnak ? kiemelkedik János és Júdás alakja. A két tanítvány diptichonját áthatja a fülledt, botrányos erotika. János telt ajkú, vörös hajú, fehérbőrű, lágytestű, nagymellű, érzéki nő. Júdás nyúlánk, izmos, kreol, sötét tekintetű ifjú. A szakrális szöveg, a bibliai történet interpretációját Érosz fékeveszett tombolása jellemzi.
A János alakjának körvonalát adó mélyzöld vonalakkal szimultán kontrasztot alkot a testfelületet érzékeltető, sietős, rövid, szinte kapkodó vöröses ibolya satírozás, mely időnként a kontúrvonalat is megismétli, fokozva ezzel a vonalkezelésből eredő vibrálást. A hosszú, hullámos haj körvonala ugyanaz a zöld, mint a testé, míg a felületet odavetett, szinte firkált égetett sziéna alkotja. Félig leeresztett, dús szempilláit vastag, zöld, oldalra kihúzott folt jelzi. A szem alatti rész árnyéka vöröses ibolya. Az alsó megvilágítás éles, drámai fény-árnyék kontrasztot teremt az arcon: a szem felett a húsos terület íve szinte világít, amitől a szemek sötét, erotikus tüzet kapnak. Az otrombán, vastagon kihúzott, szinte elmázolt száj vöröse blaszfémikus, obszcén gondolatokat ébreszt. A dús, női fürtökkel keretezett arc egy szerelmi csatákban meggyötört, szenvedő, bemocskolt, transzvesztita arca.
Júdás gyönyörű, izmos nyakán, élesen metszett orrán, lányosan ovális arcán az umbra mély barnája és a nedvzöld sötétje járja Eisenstein keze által diktált vad, páros táncát. A vonalaknak itt már nem csak erőteljes ritmusa, de vastagodó-vékonyodó, sötétedő és világosodó: hullámzó dallama születik. A dús, sötétzölddel jelzett hajkoronával övezett fej kissé előrebillen, visszafordul, amitől a nyak oszlopán felfutó izom megcsavarodik és lágy hullámot vet. A nőiesen metszett, sötét szem mintha mély kútból tekintene vissza a váll fölött. A száj (amely majd megcsókolja a Fiút, hogy átadja neki átkozott, bűnös lelkét) csupán néhány ovális, vöröses ibolya vonal. Szinte süt belőle az elfojtott vágy. Júdás alakja elmélyültebb, összefogottabb ? fájdalmasan szép rajz.

Közel száz rajzban gyönyörködhetünk a kiállításon. Annak, aki valamilyen okból nem láthatta őket, vagy a rajzok élményét nyomatokkal kívánja feleleveníteni, ajánlom a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent nagyalakú, szép könyvet: Szergej Eisenstein, A rajzoló rendező. A kiállítás kurátora, Geréb Anna részletes magyarázatot fűz a rajzokhoz, segítve megérteni a hátterüket, keletkezésük körülményeit. Ha pedig valaki szeretne valóban elmélyülni az eisensteini oeuvre rejtelmeiben, az Bárdos Judit2 és Szilágyi Ákos3 írásaival megteheti.

1 Budapest Galéria Kiállítóháza, 1036 Budapest, Lajos utca 158, nyitva: 2007. 05. 13-ig

2 Bárdos Judit, Eisenstein saját rajzairól, http://www.filmkultura.hu/regi/2006/articles/essays/brenner.hu.html


59 KByte

59 KByte

54 KByte

50 KByte
Anasztázia keresése
Anasztázia keresése
111 KByte
Rettegett Iván
Rettegett Iván
128 KByte
János
János
125 KByte
Júdás
Júdás
118 KByte

123 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső