Tamás Amaryllis Feketedési görbe
Beszélgetés Tóth-Szöllős András fotográfus operatőrrel

194 KByte

Az interjú az Urániában 2006-ban megrendezett Almásy grófról szóló kiállítás alkalmával készült.


Egyik volt tanítványától tudtam meg – a 2006 március 22-én nyílt fotográfia kiállítását és Almásy László Afrika-kutató, pilóta, autóversenyző nyomába eredő dokumentumfilmjének vetítését követően az Uránia Nemzeti Filmszínházban – , hogy Ön eredetileg fizikával foglalkozott. Pontosabban, hogy Ön Szegeden, az egyetemen, 2000-t megelőzően, a televíziós alapismeretek tantárgyat előadva, felejthetetlen szemléletességgel magyarázott a fényről. Hogyan illeszkedik a filmrendezői, operatőri szakmai életrajzba a fizikusi mesterség?

Sajnos nem vagyok fizikus. Az egyetemen matematika-fizika szakos tanárként végeztem. Ha tanítványom így emlékezik, az nem véletlen, mert az órákon a szakma technikai alapjait eléggé részletesen elmondtam. Azért ez nem súlyos, mert még egyetlen hallgató sem rohant ki sikítva, amikor a feketedési görbéről – a fényérzékeny anyag és a fény kölcsönhatását szemléltető grafikonról – beszéltem. Életem nagy élménye a két tárgy együtt tanulása. A filmes pályám is innen ered. Amikor egy lézeres kísérletet választottam diplomamunkám témájául, nem csak egy optikai eszközt építettem kellő elméleti munka után, de Vize László adjunktus úrral megterveztük az írásmű dramaturgiáját is. Kiváló előtanulmány volt a filmezéshez. A mesterséget a televíziónál, a filmgyárban és a Főiskolán tanultam 1984-től az akkor újraindult rövidfilmes szakon. Érdeklődésem középpontjában ma is az ismeretterjesztő filmek lennének, ha lenne mód ezeket Magyarországon csinálni. No de ne bonyolódjunk a filmszakma helyzetének keserű taglalásába. 1992-től 1995-ig utolsó vezetője voltam annak a tudományos filmstúdiónak a Filmgyárban, melyben Kollányi Ágoston, Bodrossy Félix, Homoki Nagy István forgatták többek között filmjeiket. 2000-től Szegeden, volt egyetememen saját szervezésben előadásokat tartok a tudományos filmezésről, illetve a filmezés alapjairól. Bármilyen furcsa, a tantárgyat az Optika és Kvantumelektronika Tanszék fogadta be. Vezetője Bor Zsolt professzor, nyitottsága, támogatása megtisztelő. Félévenként körülbelül száz hallgató veszi fel a tárgyat, s a fele komolyan is veszi. Talán ez is bizonyítja, nem kell úgy tekinteni a reál és a humán tárgyak művelőire, hogy más-más világban élnek.

Mely filmek köszönhetik Önnek a fotografálásukat, illetve a rendezései milyen témákat ölelnek föl, a – nálunk Az angol beteg című játékfilmmel elhíresült – Almásy mostani „rehabilitását” is jelentő két dokumentumfilmjét megelőzően?

Nem készítettem híres filmeket. Főként televíziós produkciókban voltam részes. Kezdetben rendezőként dolgoztam. Forgatni a Főiskola elvégzése után volt először lehetőségem.

A szegedi egyetem diákjaként az ottani regionális stúdióban kezdtem a pályát. Nagyon sok élő adást csináltam és szinte minden műfajban megfordultam asszisztensként, technikai rendezőként.

Első említésre méltó rendezésem – Foto: Bérci címmel – arról a bajai fotósról szólt, akinek a népi írók portréit köszönhetjük. TV Nívódíjat is kaptunk érte. Nagyon sok szeretett munkámat őrzi a szegedi TV szlovák és román nemzetiségi szerkesztőségének archívuma. Az egyik legemlékezetesebb mozim, egyben első komoly fotografálásom még filmnyersanyagra készült Tótkomlóson, Lopusnyi Andrással és Fuzik János szerkesztő barátommal. A film a tanyai élet egy évének munkáit, szokásait, játékait dolgozta fel.

A mára sajnos megszűnt MTV Natura Szerkesztőségében fennmaradt filmjeim közül fontos megemlítenem egy 1995-ben készült 7 részes sorozatot Magyar Felfedezők címmel. Első része Almásy László Edéről szólt, aki a ’95 augusztusi bemutatáskor lett volna 100 éves. Ebben csak archívumból összeválogatott képekkel, filmhíradó részlettel dolgozhattunk, más nem állt rendelkezésünkre.

Sok filmem közül megemlítek kettőt, amelyeket az utóbbi időben forgattam Siklósi Szilveszter rendező barátommal. 2004-2005-ben visszalátogattunk egy tanyán élő mártélyi családhoz, Széllékhez – húsz év után. A nyolcvanas években még Szilveszter asszisztenseként lehettem a stáb tagja, most 2005-ben én voltam az operatőr. Családtagként fogadtak bennünket, és ez nagyon segített abban, hogy egészen közelről lehessen fényképezni őket, nem kellett küzdeni a pózokkal.

2005 nyarán Városrajzolatok, Budapest címmel fotografáltam egy 8 részből álló filmet a fővárosról. Rendezője Siklósi Szilveszter. Sikerült elkerülni, hogy a szokványos képeslap beállításokból építkező városfilmek sorát gyarapítsa egy újabb, s ebben sokat köszönhettünk az ismeretterjesztő sorozat főszereplőjének, Niedermüller Péter professzornak.

Miért döntött úgy, hogy végigjárja, végigkutatja Almásy életpályáját? Milyen módon fogott hozzá? Támogatta-e a magyar filmes szakma, illetve a pénzt biztosító kuratóriumok?

Két évvel Az angol páciens című játékfilm Oscar esővel járó sikere előtt készítettünk filmet Almásy Lászlóról és ezt Lázár István írónak köszönhettük. Pista barátunk korábban ifjúsági ismeretterjesztő könyvet is írt a földrajzi felfedezőkről, s ő javasolta ezt az itthon ismeretlen érdekes embert. Sajnos – mint ezt a filmem elején látható ajánlás is mutatja – ő már az égi felfedező utakat járja Dr. Szula István mentőorvossal közösen, aki egyik expedíciónkon volt társunk.

1997 áprilisában, pár héttel az Oscar-gála után jelentkeztünk az MTV közművelődési igazgatójánál azzal, hogy mi készek vagyunk megcsinálni a valódi Almásyról szóló filmet, s ezt Egyiptom sivatagi részein is meg tudjuk szervezni. Jellemző módon az illető annyit mondott, hogy szerinte ez egy „döglött téma”, nem kell a film.

Néhány megrögzött csavargóval mégis nekivágtunk első sivatagi utunknak 1997 őszén, sajnos akkor a luxori vérengzés miatt nem mehettünk be a sivatagba, illetve egy nevezetes helyre – Regenfeldre – belógtunk engedély nélkül, majd El-Alameinbe is ellátogattunk. 1998-ban ismét utaztunk, akkor már beengedtek a hatóságok a sivatag mélyére. A földrajzi helyszíneket hiába is említeném, sajnos kevesen ismerik, az ország turisztikai térképeiről rendszeresen le is hagyják a Nyugati Sivatag nevű területet. Ezen az úton láttunk először csodálatos kőkori képeket és kezdtük jobban megérteni, mi is vonzotta ennyire Almásy Lászlót a Szaharába.

Pár év szünet után 2001-ben sikerült magamnak egy újabb expedíciót szervezni Egyiptom sivatagi helyeire. A sikertelenség miatt a korábbi társulat szétesett, mindössze hárman utaztunk. Az ORTT filmes pályázatán nyert támogatás és egy magyar utazó hozzájárulása segítségével sikerült ezt az újabb utat megtenni a sivatagban. A látott film ezeknek az expedícióknak a forgatásaiból állt össze.

A kiállítást az Urániában megnyitó Almásy rokon – aki, nem mellesleg, Magyarországon él és dolgozik egy ideje –, „Se nem beteg, se nem angol, se nem fasiszta” felütéssel kezdte a bevezető gondolatokat, a csodálatos fotográfiákhoz, és a filmhez. Akkor hogyan hagyhatta a család, hogy egy igaztalan koholmány kerüljön filmre egy igazi kalandorról – a szó jó értelmében –, de az ismert névvel? Erről mit tud, vagy talán éppen ez volt az idea, aminek nyomán elkezdett anyagot gyűjteni majdani filmjéhez?

Nem szeretnék az Almásy család belső dolgaiba avatkozni, ezért röviden: Almásy Lászlónak nincs leszármazottja. A család másik ágának képviselői élnek Magyarországon, velük találkozhatott az Urániában. A kiállítást megnyitó Almásy Antal részben itt, részben külföldön dolgozik. Az itthon élők már idősek, tőlük ilyen aktivitás nem várható el. Az ő közreműködésük – lehetőségeikhez mérten – nagyon is pozitív László emlékének őrzésében. Remélhetően segítenek abban, hogy Almásy művei a közeljövőben nagyobb közönség elé kerülhessenek. Ebben ugyanis nem partner a családnak az a része, amelyik ma a borostyánkői kastélyban lakik Ausztriában.

A játékfilmmel kapcsolatos fellépésnek nem látom értelmét magam sem. Azzal a megjegyzéssel, hogy a film végén jelezhették volna, hogy csak kölcsönvették Almásy személyét a kitalált történethez, szerintem a jobb amerikai filmek közé tartozik. Ha jelezték volna, hogy a főszereplő költött figura, akkor talán nem zúdult volna annyi vád, főként a fasiszta múlttal terhelve, utólag hősünkre. Ezt persze nehéz olyan magasból és olyan távolról érzékelni.

Mekkora stábbal indult neki, illetve mennyi ideig forgatott mindösszesen, mennyi időt vett az expedíció igénybe?

Három szaharai úton vettem részt Egyiptomban. Az első két alkalommal volt stáb: egy televíziós szerkesztő, hangmérnök, ezen kívül orvos és egy szervező, szakértőként Kasza József repüléstörténész utazott velünk Magyarországról. Ő rengeteg anyagot gyűjtött Almásyról és tapasztalatom szerint a legpontosabb képet alkotta meg róla. Hetvenen felül is jól bírta a meleget és a zötykölődést. 2001-ben Kasza úrral és egy magyar világutazóval, aki jelentősen támogatta is az utat, hármasban utaztunk. Egyiptomban csatlakozott hozzánk Khaled, sivatagi vezető barátom és a terepjárók sofőrjei. 2001-ben útitársként jött velünk egy katona. Az ő dolga az volt, hogy az aknamezőktől és más veszélyektől óvjon bennünket. Kiváló és segítőkész ember mindegyikük. Külön meg kell emlékeznem a kairói utazási cégről, annak vezetőjéről, aki pénzünkkel tisztességesen és megbízhatóan bánt (bárcsak itthon is lehetne számítani ilyen partnerekre) és rengeteget segített, hogy mindenünk meglegyen az úton.

Egy-egy út bő két hétig tartott. Általában az érkezés napján már indultunk délnek, egy-két nap múlva – feltankolva az oázisokban – beléptünk a sivatagba, s két hétig nem láttunk lakott helyet. Műholdas navigációval – melynek Kasza úr kiváló szakembere – Almásy koordinátáit követve mozogtunk. Elismerésre méltó, hogy a nagy utazó adatai ma is teljesen pontosnak bizonyultak, egyetlen helyet, Kemal Al Din emlékművét kellett egy kicsit keresnünk a Gilf Kebír fennsík déli csúcsánál. Ott könyvének fotója segített a kutatásban.Nem volt könnyű az élet ebben a két hétben. Víz adagolva, a mosakodást mindenki kreatívan megoldotta, nélküle. Sok autózás, elásott autók kiásása, sátorverés, bontás, főzés, defektek szerelése, elromlott autók szerelése, vontatása, és így tovább.

Helyey László hangján szólalnak meg a tudós gondolatai. Szerény létszámú közönség láthatta, hallhatta most, s nem is mindkét filmet. Melyik mozi, melyik tévécsatorna s mikor vetíti az alkotásokat? A második film folytatása a megnyitón látottnak, vagy valami egészen más szempontból és más műfajban vizsgálódik?

Külön hálás vagyok Helyey Lászlónak, aki szerény honoráriuma ellenére szinte hangjátékszerűen adta elő Almásy szépen megírt szövegeit. Nota bene neki is nagyon tetszettek az írások.

Két film készült általam eddig Almásyról. Az egyik az Abu Ramla, a Homok Atyja címet kapta, ezt vetítették az Urániában. A filmet az ORTT támogatta.

A másik film címe: Sem angol, sem beteg, sem fasiszta. Ez a háborús tevékenységet taglalja, valamint az utána elszenvedett népbírósági pert. Nem látványos, hanem beszélő fejes film, amelyet a Magyar Történelmi Film Alapítvány támogatott.

A 2001-es elkészülte után az Abu Ramla filmet 40 magyar helyi televízió vetítette. A nagyobb csatornák – ki tudja miért – nem érdeklődtek a téma iránt. A Sem angol… filmet az MTV 2004 augusztusában éjjel 1 órakor vetítette egy alkalommal.

Nem hajszolom a televíziós bemutatást, mert tapasztalhatóan nem érdeke egyik csatornának sem a hazai filmek vetítése. Legfeljebb akkor, ha abban valami érdekeltségük van. Sokkal jobban örülök a személyes találkozóknak a kiállításokon és előadásokon. Dunaföldváron, Tamásiban, Győr egyetemén, Gödöllőn a Királyi Kastélyban, Szombathelyen, Erdőkertesen, Zsámbékon nagy érdeklődéssel fogadták a képeket és a filmeket. Rengeteg közvetlen kérdés, felvetés ért el hozzám a nézőktől és ezekre válaszolva jókat beszélgettem nyitott, kedves emberekkel.

Az Uránia meddig biztosít terepet az Ön képeiből és eredeti fotográfia-másolatokból szerkesztett kiállításnak?

Az Urániában alig több mint egy hétig voltak a képek. Április végétől két hétig Mezőhegyesre viszem az anyagot, Pünkösdtől valószínűleg hosszabb ideig Budapesten, Csillaghegyen lesz látható. Erről a lehetőségről most tárgyalunk.

Budapest, 2006. március 22 – április 11.

 


51 KByte

39 KByte

33 KByte

40 KByte

29 KByte

39 KByte

49 KByte

54 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső