Báthory Erzsi „Én vagyok az első közlegény, aki életműdíjat kap”
Beszélgetés Szalontai Árpádné született Józsa Margit naplóvezetővel

34 KByte

Te vagy az első eleven naplóvezető, akivel beszélgetek. Titeket név szerint tényleg csak a szigorúan vett szűk szakma ismer, s csak a teljes főcímen szerepeltek. A Te nevedet egyébként a neten megtaláltam A napfény íze angol nyelvű honlapján: Árpádné Szalontay – video script. Magyarul naplóvezetőnek hívják a scripteseket?

Igen, az elnevezés magyar, de a munkakörhöz tartozó minden kelléket a script szóösszetételével hívunk: scriptfüzet, scriptkönyv, nagyscript, kisscript, scriptnapló.

Hogy lesz valaki naplóvezető, vagy angolosan scriptes?

Nem annak születtem, bár az egész életem ebben telt el. 1926-ban születtem Budapesten, családom akkor a IX. kerületben, a Bakáts téren lakott, édesapám gyári karbantartó volt, édesanyám háztartásbeli, otthon nevelt engem és a nálam 15 hónappal fiatalabb húgomat. Még kiskoromban átköltöztünk Zuglóba, és a Telepes utcai iskolába, majd az Egressy úti polgáriba jártam. Titkárnő szerettem volna lenni, ezért kívánságomra a szüleim beírattak dr. Kapa György országgyűlési gyorsíró Andrássy úti gyors- és gépíró szakiskolájába. Ez híresen jó magániskola volt, aminek az elvégzése után állami vizsgát tettünk – én 1942-ben kitűnő eredménnyel. Dr. Kapa György fel is ajánlotta, hogy ingyen tanít tovább, ha a Parlamentbe megyek dolgozni, de nem akartam, nem éreztem semmi kedvet hozzá, titkárnő akartam lenni. A gyorsírásnak aztán nagy hasznát vettem, amikor pénztárosként dolgoztam, mert gyakran diktált a főnököm.

Naplóvezetőként is jól jött ez a tudás?

Dehogy! Akkor nem tudnák elolvasni azok, akiknek le kell adni: a vágó, a labor, a hangosztály. Amikor végeztem, az Intercontinental Nemzetközi Szállítmányozási Vállalat nevű német céghez kerültem a Nádor utcába, a cégvezető titkárnője lettem, még a polgáriban tanult német nyelvet is hasznosíthattam. 50 pengő volt a havi fizetésem, szépen kellett öltözködnöm, minden reggel habos blúzban mentem be dolgozni. Átcsaltak a Schenker nevű szomszédos céghez több fizetésért, de nagyon nem tetszett ott, és visszakönyörögtem magam. Azt mondta az előző főnököm, hogy persze, jöjjön csak vissza, Margitka. Ott ért a háború is. A háború után nem kellett sehova sem titkárnő. Amikor munkát kerestem, s mondtam, mi a képesítésem, azt mondták: „jaj, kedves kisasszony, a város romokban, kinek kell most gép- és gyorsírónő?!” Végül egy játékárugyárban bádog homokozójátékokat készítettem gépen. Fárasztó volt, nem szerettem. A szomszédságunkban volt egy zoknikötőüzem, s akkor én náluk megtanultam a körkötő szakmát. Csakhogy a tulajdonosok kivándoroltak Angliába, s akkor én elhelyezkedtem a Borbás Testvérek kötőüzemében, amit később államosítottak. Három műszakban dolgoztam egészen 1950-ig. '50 nyarán kaptam a testvéremmel együtt beutalót a textilszakma balatonfüredi üdülőjébe. Étkezésnél egy asztalnál ültünk a filmgyár szakszervezeti főnökével és a feleségével. Beszélgetés közben szóba jött, hogy gyors- és gépíró lennék, de nem tudok a szakmámban elhelyezkedni, s akkor a szakszervezeti vezető azt javasolta, hogy nézzek be a filmgyárba. Behívtak az igazgatóságra, Csillag Magda, a titkárnő vizsgáztatott le, hogy hogyan tudok gyors- és gépírni. Meg volt elégedve, felvettek. Nagyon örültem neki. Bekerültem gépírónőnek az első szobába a földszinten, ahol most Óvári Lajos van. A Különös házasság című produkcióban Golda József gyártásvezető volt az első főnököm. A szobában dolgozott még a produkciós pénztárosnő, akit később kiemeltek, és így én lettem a pénztáros. Ez nagyon nehéz munka volt. Bármikor megjelent egy színész, hiába zártam a kasszát éppen, ki kellett fizetnem a gázsiját. Egyszer elszámoltam Gózon Gyula bácsinak a pénzét, egy százassal többet adtam. Másnap izgatottan vártam a kapuban, mondtam neki, hogy baj van, elszámoltam magam, egy százassal többet adtam neki tegnap. Nagy pénz volt akkor egy százas! „Ne izgulj – mondta –, vond le a maiból!” Ilyen kedves ember volt. 1961-ben lettem naplóvezető. Ez vonzóbb volt, mint a pénztárosi munka.

Hol tanultad meg, mit és hogyan kell csinálni?

Oláh Vera, a barátnőm naplóvezető volt, s amikor nekem éppen nem volt munkám, belopóztam a díszletbe és néztem, mit csinál. Szép lassan megtanultam. Aztán Asztalos Márta kolléganőnk átment ruhásnak, és így lettem én naplóvezető. Itt már volt gyártási pótlék is, megemelkedett a fizetésem. Itt dolgozott a hangosztályon mikrofonosként a leendő férjem, megismerkedtünk, összeköltöztünk, 1953-ban megszületett a fiunk. Árpád felesége disszidált, és mi 1954 decemberében összeházasodhattunk.

Előfordult, hogy együtt dolgoztatok?

Nagyon ritkán. Az Utazás a koponyám körülben. Hozzá is, hozzám is ragaszkodtak, de ez általában nem ugyanazt a filmet jelentette.

Az Intercontinentalnál még Margitnak szólítottak. Hogy lettél Macus?

Már itt a gyárban Luttor Mara nevezett el Macának, de én tiltakoztam ellene, és így lettem Macus, Macuska, de szólítottak Macókának is. A gyárban az egyik raktáros készített nekem egy összehajtható fadobozt, amibe minden belefért, amire munka közben szükségem volt. Amikor elfoglaltam a helyem a kamera mellett a szintén összecsukható kisszéken, ezt a fadobozt szétnyitottam a térdemen és azon dolgoztam. Ha arrébb kellett mennem, felálltam, összecsuktam. Két füle is volt, könnyen tudtam vele közlekedni.

Mi minden volt benne?

A forgatókönyv, a nagyscript, a kisscript, a füzet, a tollak, a stopperóra. Munkakezdéskor a lámparaktárból kihozták nekem a kisszéket és az „irodámat”. Ahogy elkezdődött a forgatás, én leültem, végig ott ültem és írtam, mindent, ami történt.

Hogy bírta a kezed?

Így! Látod, a jobb mutatóujjam vége teljesen megvastagodott, bütykös, ízületes lett, mert akármilyen hidegben forgattunk, én nem húzhattam kesztyűt, mert kesztyűben nem lehet írni. Ahogy vándoroltunk forgatáskor, én mindig mentem a székemmel, az irodámmal és a táskámmal.

Melyik volt a legnehezebb utad?

Amikor a Magyarokat forgattuk Fábri Zoltánnal Ócsán, és betakart minket a hó. Meg amikor Szabó Pistával a Redl ezredest forgattuk a Normafánál, akkor is betakart a hó, de az azért gyönyörű volt!

Kikkel dolgoztál?

Keleti Mártonnal kezdtem a szakmát a Különös házasság című filmmel, és aztán a Hattyúdalig szinte mindent. Herskó Jánossal a Vasvirágban és a Párbeszédben dolgoztam. Fábri Zoltánnal 16 éven keresztül 11 filmet csináltunk együtt, a Pál utcai fiúktól kezdve egészen a Fábián Bálint találkozása Istennelig. Várkonyi Zoltánnal a Sóbálvány, a Fekete gyémántok, Bán Frici bácsival a Szegény gazdagok, Ranódyval a Légy jó mindhalálig, az Aranysárkány, Szörény Rezsővel a Boldog születésnapot, Marylin!, Szász Jánossal a Szédülés, Gazdag Gyulával a Túsztörténet, Makkal a Mit csinált felséged háromtól ötig? Révész Györggyel is nagyon sokat filmeztünk együtt, 11 filmjében voltam naplóvezető. Az öregben asszisztens is voltam. Kevés szereplős film volt, egy helyen voltunk szinte végig, „dupla pénz, fél élvezet” – ahogy mondják. De akkor megállapítottam, hogy szívesebben vagyok elsőrangú naplóvezető, mint huszadrangú rendezőasszisztens. Bacsóval a Szerelmes biciklisták, az Ereszd el a szakállamat!, a Nyár a hegyen. Jaj, az nagyon jó volt! Nyár volt, kiépítették nekünk a tábort, nagyon jó hangulatban ment a forgatás. Vele még hat filmben dolgoztam, köztük A tanúban. Simóval a Franciska vasárnapjait, Gaál Pistával a Sodrásbant, a Holtvidéket és a Legátót. Tímár Péterrel a Csinibabát. Akkor készült az egész stábbal egy tévés werkfilm, s ott hosszan beszélgetett velem a riporternő a naplóvezetésről. Schilling Árpáddal dolgoztam a Nexxtben. Szabó Pistával a Bizalomtól, 1979-től a Találkozás Vénusszalon, a Mephistón, a Redl ezredes-en, a Hanussen-en, az Édes Emma, drága Böbén és az Offenbach titkain és A napfény ízén át a Csodálatos Júliáig, összesen 22 éven keresztül végig együtt dolgoztunk.

A külföldi forgatásokra is kivittek?

Régebben nem, külföldre nagyon szűk stáb mehetett anyagi okokból. Olyankor vagy az összes anyagot előhívják, mert nincs, aki felírja, hogy melyik jelenetet kell kopírozni, vagy a segédoperatőr scriptel. De azért voltam külföldön én is Szabó Istvánnal, Jugoszláviában, Bécsben és Berlinben.

Hány naplóvezető van a gyárban?

Hát körülbelül húsz film forgott régen párhuzamosan, így húszan lehettünk. Most már nem kell ennyi.

Nem volt vetélkedés köztetek?

Nem, sokan közülük a tanítványaim. Volt, aki megmaradt, volt, akinek derogált. Nekem sose derogált. Észrevétlen vagy, de a te kezedben fut össze minden szál. Nem kérdezel semmit, tudod a dolgodat és csinálod. Legfeljebb a segédoperatőrtől kérdezed meg, hogy mennyi nála a méter.

Hát akkor vegyük sorba! Mondd el lépésről lépésre, hogy mit csinálsz a forgatás megkezdésétől a végéig!

Először is van a nagyscript. Ez egy füzet, amiben másolópapírral dolgozom: egy példány benne marad, egyet kitépek, az lesz a vágóé. Felírom a filmcímet, hol vagyunk, hol forgatunk, hányadik forgatási nap, színészek, beállítások, nyersanyag utolsó állása, fogyasztás.

Nyersanyag-fogyasztás?

Persze. Ezt én göngyölítem, ahogy a segédoperatőr bemondja. Mondja például, hogy 182, én megnézem, mi volt az előző, mondjuk 150, akkor tudom, hogy az a snitt 32 méter volt. Megyünk tovább. 150 vagy 300 méteresek a kazetták. Amikor kifogy, én felírom, hogy 300 méter, vagy mondjuk 288, mert a kameraman előbb kivette, mert nem fért volna rá az a jelenet, ami következik. Van egy külön füzetem, amibe beírom, hogy 1. számú kazetta 288. A végén összesítem. A kazettán belül felírom a felvételeket, így: 1. számú kazettán belül 1. jelenet, 2. és így tovább. Fel van írva a csapó, és ha a rendező mondja, hogy kopíroz, akkor én beírom, hogy kopíroz. De van, hogy azt mondja a rendező, hogy jelöld csak meg. Akkor én megjelölöm.

Ezt részletesebben mondd, légy szíves!

Lemegy a jelenet, akkor én megkérdezem, hogy: kop? Várj még – mondja a rendező -, csak jelöld meg. Akkor én teszek egy pontot. Mindenki másként jelöl, én ponttal. Jön a következő jelenet, mondja a csapó a számot. Én nézem, hogy egyezik-e az enyémmel. Minden jelenet előtt egyeztetünk. Ülünk, készen a forgatásra, én mondom: „Jóska, 521.” „Igen, 521” – mondja Jóska. Betartja a csapót, be is mondja, lecsapja, én meg figyelek, toll a kezemben és mérem a jelenetet.

Ezt eddig nem mondtad.

Ja, stopperóra is van a kezemben, amikor a csapó mondja, indítom, és a jelenet végén leállítom, felírom. A rendező a felvett jelenetek után azt mondja, hogy jelöld be a hármast, ötöst, hatost. Olyan agyuk van, pontosan tudják, melyik jelenet hogy sikerült. Ide karikákat teszek, a többihez keresztet, azok meghaltak. A nagyscript megy a vágónak. Előveszem a kisscriptet. Ebbe beírom a csapószámot, a rendező által kopírozásra mondott jelenetszámot, s mellé a métereket. Ez megy a laborba. A labort csak ez érdekli. Ebből csinálják a musztert, ezt vágja majd a rendező a vágóval. De kap kisscriptet a hangosztály is, valamint a kamerások, ezzel viszik az anyagot a laborba, ők is ebből dolgoznak.

A kisscripteket ki csinálja?

Én, mindet, kézzel. Mindenhez itt van az irodámban a szükséges füzet, indigók, tollak. És ne felejtsük el, hogy nálam van a forgatókönyv is. Nyitva van. Megtudom, hogy a 15-ös képet forgatjuk, megkeresem, elolvasom újra gyorsan, hogy felidézzem, mi van benne. Előveszem a nagyscriptet, beírom, hogy hol vagyunk, kik vannak itt, beírom az előző csapószámot, ha befejeztük 28-cal, akkor következik a 29-es. Le kell írnom, mi történik, mi van a jelenetben, a szereplőket a szerepnevük szerint. XY áll az ablakban begombolt zakóban, ansnittben, néz ki az ablakon, majd megfordul, jön a gép felé, megáll az asztalnál, leül, előtte az asztalon levélpapír, ír, a kabátjának begombolva kell lennie.

Ez mind fontos, például hogy be van gombolva a kabátja?

Hát persze, a kapcsolódásokat írni kell. Nem lehet, hogy az ablaktól eljön kigombolt kabáttal. Ez az a bizonyos kapcsolódás, amire figyelni kell.

Előfordulnak ilyenek?

Velem soha, de mással már előfordult, tudom, hallottam. Meg hát a filmen is észreveszem. Én még a forgatókönyvembe is beleírom, hogy kin milyen ruha volt, aprólékosan.

Macus, te kapós lehettél!

Igen, én filmből filmbe mentem, nem dicsekvésként mondom. Összesen 28 rendezővel dolgoztam több mint nyolcvan filmben. Révész György, Bacsó Péter, Szabó István le nem mondott volna rólam semmi pénzért. Különösen Szabó Istvánt és Koltai Lajost emelem ki, mert az elmúlt 24 évben egyetlen filmjükből sem hiányoztam. A Csodálatos Júlia után viszont arra gondoltam, hogy már öt évtized van mögöttem, sok szép filmben dolgoztam, bizonyítottam eleget, most már pihennék.

Hogy fogadták azt, hogy végleg nyugdíjba mész?

Fogalmaztam egy levelet mindhármójuknak, vagyis Szabó Istvánnak, Koltai Lajosnak és Óvári Lajosnak. Nem is mondtam eddig, hogy Óvári Lajos gyártásvezetővel szintén végigdolgoztam ezt az ötvennégy évet, az első időszakban pénztárosnőként, majd naplóvezetőként. Szóval megírtam nekik, hogy búcsúzom, köszönöm az elmúlt éveket, őrizzenek meg emlékezetükben. Összehívtam őket és a kezükbe adtam. Tudomásul vették, de mondták, hogy nem úgy van az. S aztán még egyszer elhívtak a Csodálatos Júliához, amit videóról kellett leírnom, mert angolul ment a film, s én nem tudok angolul. A napfény ízében is videóról írtam le a scriptet, azért szerepel a nevem mellett a video script.

Ez az életműdíj a szakma búcsúja?

Lehet. Én vagyok az első közlegény, aki életműdíjat kap, eddig csak tábornokok meg ezredesek kaptak.

Engedje meg, KÖZLEGÉNY, hogy tisztelettel és szeretettel gratuláljunk hozzá mi is!

Budapest, 2006. január 16.

 


32 KByte
1950. május 1-én
1950. május 1-én
163 KByte
Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964)
Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964)
311 KByte

211 KByte
Sodrásban (1963)
Sodrásban (1963)
266 KByte

263 KByte
Jobb szélen Fábri Zoltán
Jobb szélen Fábri Zoltán
253 KByte
Fábri Zoltánnal (Domonkos Sándor felvétele)
Fábri Zoltánnal (Domonkos Sándor felvétele)
160 KByte
Kézdi-Kovács Zsolttal
Kézdi-Kovács Zsolttal
329 KByte
1974
1974
209 KByte

227 KByte
A kamera mögött Koltai Lajos
A kamera mögött Koltai Lajos
219 KByte
Szabó Istvánnal és Koltai Lajossal
Szabó Istvánnal és Koltai Lajossal
185 KByte
A Húsz óra (1964) forgatása: Szalontai Árpádné, Illés György, Fábri Zoltán
A Húsz óra (1964) forgatása: Szalontai Árpádné, Illés György, Fábri Zoltán
39 KByte

241 KByte
Magyarok (Pilismarót, 1977. március)
Magyarok (Pilismarót, 1977. március)
237 KByte
Legato (1977). Gaál István, Illés György, Szalontai Árpádné
Legato (1977). Gaál István, Illés György, Szalontai Árpádné
197 KByte

205 KByte
Középen Fábri Zoltán és Illés György
Középen Fábri Zoltán és Illés György
348 KByte
Franciska vasárnapjai (1996). A kamera körül Simó Sándor, Kende János és Szalontai Árpádné
Franciska vasárnapjai (1996). A kamera körül Simó Sándor, Kende János és Szalontai Árpádné
295 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső