Kóti Kati Hetvenhatosok
Nagy Ervinnel végigvettük a filmográfiáját

57 KByte

A hamarosan harmincadik születésnapját ünneplő Nagy Ervinnel, a budapesti Katona József Színház művészével kissé kalandosan született meg ez az interjú, ugyanis két helyen és időpontban beszélgettünk: a budapesti Centrál kávéházban és a Károlyi-teraszon tavaly márciusban és idén júliusban.


Több helyen is olvastam, hogy eredetileg sportpályafutásra készültél. Kicsi korodban, például általános iskolában gondoltad volna, hogy egyszer majd filmekben fogsz szerepelni?

Általános iskolában egyáltalán nem foglalkoztam filmmel, tehát fel sem merült bennem.

A színészet sem?

Az sem. Az általános iskolában negyedik után beajánlottak egy nagyon kedves könyvtáros néninek, Ili néninek és ő foglalkozott velem, mivel a szokásos állami ünnepélyeken szavalgattam verseket, minthogy irodalomból mindig jó voltam. Mindenfajta márciusi ifjú meg lázadó orosz katona voltam, a Talpra magyart viszont soha nem szavaltam. Arra emlékszem, hogy a Csiribiri komédiában részt vettem hatodikban. Abban nagyon megdicsértek, és utána jártuk vele a nyugdíjas házakat. Ez volt a játékkor.

Vagány kisfiú voltál vagy nem?

Vagány, de fél-vagány. Mindig nagyobbakkal barátkoztam. A ’76-os-’77-es generációban valahogy nagyon sokan voltunk, viszont most nagyon meglepődtem, amikor hazamentem Dunaújvárosba, ahol felnőttem, hogy nagyon kevés gyerek van az utcán. Én ledobtam az iskolatáskát és villanygyújtásig lenn voltunk a téren, BMX-bandita is voltam, köpőcsöveztünk, tehát minden megvolt. Nagyon jó rosszarcú baráti köröm volt, nálam két-három, akár négy évvel voltak idősebbek, és együtt csatangoltunk akár estig. Az utcán nőttem fel, azt lehet mondani, de nem arról van szó, hogy kicsaptak a szüleim, hanem általam választott utcagyerekség volt ez. Meglehetősen jó módban éltünk, de nagyon fontos volt nekem az a közösség, Ásványi Karesszal, Ásványi Tamással, Dugóval, Tóth Tamással. Velük rengeteg időt töltöttem, állandóan együtt lógtunk. Másztunk óvodatetőre, bolttetőre, Tarzan-fa is volt, és a Bánki Donát Szakközépiskola bitumenes pályája melletti hely igazi gyerekterepnek számított, a barlangokkal teli löszfalon volt egy erdősáv, és megállás nélkül ott voltunk.

Az általános iskola befejezése után két évig jártál középiskolába Dunaújvárosba, aztán az egyik barátod ösztönzésére jelentkeztél ide, Budapestre egy drámatagozatos gimnáziumba.

Igen, gimnáziumba oda jártam két évet. Volt néhány problémám, illetve egy rossz irodalomtanárom is, ami rosszkor jött, ugyanis a humán tárgyak felé orientálódtam. Ám voltak jó pillanatok is: megválasztottak diákelnöknek. Akkoriban a gimi mellett játszottam a Szi-Ti színpadon. Ezt Szilárd és Tibor csinálta, ezért volt Szi-Ti színpad. A színjátszás egyre jobban érdekelt a sport mellett, úgyhogy azt abba is hagytam tizenhat éves koromban. Az egyik színpadvezető ide Pestre járt föl iskolába. Együtt kezdtünk lenn, Dunaújvárosban, de ő följött. Kapcsolatban maradt a kis színpaddal, és egyszer csak jött a hír, hogy megürültek helyek abban az osztályban, ahol ő drámatagozatra járt, és kérdezte, van-e kedvem felmenni. Gyorsan igent mondtam. Nagyon gyors döntés volt, de minthogy nyitott szüleim voltak, szeptemberben már ott kezdtem. Akkor fölköltöztem a nagynénémhez Zuglóba, és Angyalföldre jártam iskolába.

Milyen érzés volt belecsöppenni egy drámatagozatos gimnázium harmadik osztályába „előképzettség” nélkül?

Mint vidékit, meglehetősen kiközösítettek az első évben, amiért nem jártam velük két évet. Furi voltam számukra. Nagy művészpalánták meg művészjelöltek voltak: mindenki lódenkabátban és garbóban járt, de azért aranyosak voltunk. Ilyen az ember, ha fiatal. Aztán ott megcsináltuk Ionesco Különóráját egy lánnyal, akivel együtt jöttem föl vidékről, meg egy másik fiúval, aki rendező szeretett volna lenni. Evvel amatőr fesztiválon nagy sikerünk lett. Balassagyarmaton és Kazincbarcikán elismertek bennünket. Azután mindenki felvételizett a főiskolára. Engem az osztályfőnök, Síkné Kinszki Judit, Sík anyó készített föl. Nem volt túlzottan erős az anyag, amivel mentem, de felvettek. Végh Zsoltot (uristen@menny.hu (1999); Legkisebb film a legnagyobb magyarról, avagy, ha nincs kéz, nincs csoki (2001); Libiomfi (2003)) és engem vettek fel. Zsoltot később kirúgtak, sajnos. Őt utáltam a legjobban a drámai szakközépben, de a legnagyobb barátok lettünk a főiskolán. Ez egy szép emberi történet volt. Egyik legszebb pálfordulása az életemnek.

Ha jól tudom, Horvai István és Máté Gábor osztályába jártál?

Igen. Horvai volt az osztályvezető ötven év előnnyel, de a Máté Gábor, aki akkor még tanársegéd volt, ugyanúgy ott állt mellettünk, és a fontos kérdésekben együtt döntöttek. A tanítás ott nem olyan, mint az ELTE-n. Nem az van, hogy a tanár bejön, leadja az anyagot és hazamegy, és akkor majd jöttök szigorlatozni, hanem tizenkét órákat töltenek velünk. Nagy a felelősségük. Ha valakit innen kirúgnak, annak tulajdonképpen az egész életét befolyásolja. Az akkora kudarcélmény, hogy csődbe mehet az illető élete. Evvel nem szabad játszani. Úgyhogy nagyon fontos, hogy milyen kaliberű emberek tanítanak a főiskolán, és nekem nagyon jó tanáraim voltak ott: Gálffi László, Horvai, Máté, Sinkó László, Iglódi István stb., szakmai tudásuk mellett emberileg is komoly minőséget képviseltek. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Sajnálom azokat, akik nem ilyen emberek keze alá kerülnek. Ugyanis azért van egy-két-három vonulat, akik egyáltalán nem foglalkoznak az osztályukkal, és nagyon hálátlan úgy kilépni erre a pályára, hogy nem járnak be órára a tanárok. Aztán persze ez is olyan, hogy mindenki kikaparja magának, amit tud.

Hányan indultatok ebben az osztályban és hányan végeztetek?

Tizenheten indultunk és tizenegyen végeztünk.

Mondanál osztálytársakat?

Osztálytársaim? Hujber Feri, akit ismerhetsz, ő kollégista társam volt, egy szobában laktunk, szép történeteink vannak. Majd ha idősebbek leszünk, egy tévéműsorban végigmeséljük. Aztán a Kolovratnik Krisztián, Gyuriska János, akivel szintén egy szobában laktam. Egy évet így laktunk hárman. Aztán Sipos Imre, ő a Magyar Színházban van, Sarádi Zsolt, Pataki Ferenc, ők Szegedre kerültek a Főiskola után, és most visszajött a Zsolt, Polyák Lilla, Varga Gabriella, Benkő Nóra, Buza Timi.

Mundruczó Kornél színészként eggyel fölötted járt?

Igen, zsámbékis volt. Az egy nagyon erős eresztés volt. Ónodi, Fullajtár, Rába Roland stb. A mienk nem volt annyira erős osztály. Kicsit széthúzott. Kornéllal a főiskolán keveredtem jó barátságba. Nála laktam harmad év nyarán, amikor ki kellett költözni a kollégiumból.

A Főiskoláról tudnál számodra kedves dolgokat említeni?

Szakmai dolgokról tudok beszélni. A kedves élmények a kollégista élmények. Ott a kollégiumban lakni, az egy külön mutatvány. A legnagyobb szerelmem a Főiskolán volt talán eddigi életemben: az egyik osztálytársam, Polyák Lilla. Meghatározó élmény volt számomra. Egész életemre kihatással volt, s van a szerelemre, mint „műfajra”. Mást nem igazán tudok mondani. Munkával voltunk elfoglalva. Nagyon sokat dolgoztunk az első két évben. Herskó János tanított minket filmezésre. Akkor felvételt készítettünk Parti Nagy Lajos egyik művéből. Herskó ezt fölvette videóra, földolgoztuk, és akkor szembesültem avval, milyen sok vagyok. Ugyanúgy játszottam, ahogy színpadon, tehát egyáltalán nem voltam tisztában az arányokkal, és valami borzalmas volt visszalátni magamat, erre emlékszem. Több osztálytársam tízszer jobban csinálta, mint én.

Még főiskolás voltál, amikor megkaptad életed első filmszerepét, Selmeczi Gézát az Ámbár tanár úrban. Ez hogy történt?

Előtte Koltai Róbert megnézett egy vizsgát, majd beszélt Máté Gáborral, és akkor elhívott minket. Megismerkedhettem Dobó Katával. Irigyelt egy fél ország! Dobó Katát ölelgethettem egy filmen. (Mosolyog.) Kb. ennyi.

Utána jött a Közel a szerelemhez.

Közel a szerelemhez? Abban össz-vissz volt három napom, de az osztálytársaim nagyon jól játszottak benne.

Nincsen nekem vágyam semmi.

Az volt egy áttörés. Áttörés? Mit török át? Az volt az első komolyabb munka. Mindenképpen valami új hang akart lenni. Félig én is benne vagyok a filmben abból a szempontból, hogy Kornél rám írta ezt a szerepet. Azokon a helyszíneken forgattunk vidéken, ahol a szüleim laknak, meg én is laktam. A fél életem szerepel benne, de az ő élete és történetei úgyszintén. Sok mindent belepakoltunk ebbe a filmbe, úgyhogy nagyon örülök, hogy így sült el. Eleinte ráztam kicsit a seggemet, olyan öt-hat napig szenvedtünk, voltak konfliktusaink. Okoskodni akartam mindenképpen, és mutatni, azon kívül, hogy szerepelek egy filmben, én még értek is a filmhez, és hogy okos színész vagyok. Ezt minduntalan be akartam bizonyítani, és nem figyeltem jól rá. Aztán öt-hat nap múlva feladtam, és utána nagyon jól ment a munka. Kisjátékfilmnek készült, aztán kapott még pénzt, mert mondták, hogy annyira jó az anyag, hogy forgassunk még hozzá. A 16şC-os Dunába ugrándoztam bele Kisapostagon, ami kikerült a filmből. Azt hittem, meghalok. Tényleg, életemben annyira nem fáztam. Ősszel forgattuk a nyári jeleneteket. Édesanyám soha nem itatott, akkor hozott nekem egy üveg whisky-t. És hát édesapámmal hoztuk a tornagerendát, a Trabantot is, és minden egyéb, ami a filmben szerepel, azt apám hozta vagy én. Makkos Szilárdnak, az operatőrnek sem volt világosítója. Sminkes meg ilyesmi, ezek teljesen barátiból történtek. Ha kellett egy motorcsónak, akkor szóltam a kisapostagi barátomnak. A pénznélküliség jó dolgokat tud szülni, és nagy lelkesedést. Ez benne van a filmben, és látszik is. Megnyertük evvel A legjobb első filmnek járó díjat (31. Magyar Filmszemle, 2000). Komoly emberek jöttek gratulálni. Jól esett. Nem biztos, hogy ennyi mindent bele tudok tenni bármibe is magamból, mint ami abban a filmben benne van. Kár, hogy az elején történt, de így van. Eszméletlen tehetséges a Mundruczó! Megnyertük a filmmel a Mediawave-t is (A legjobb férfi alakítás díja Rába Rolanddal 2000-ben), és utána két évig semmi. Akkor a Bagó Berci látott valami borzalmas vizsgában a Főiskolán, és elhívott castingra a Hídemberbe. Ez volt, azt hiszem a következő.

Mondanál erről valamit?

Ez volt az első olyan film, amiben mindent az ember feneke alá toltak, és nem tudtál olyat kérni, ami nem volt. Hatalmas apparát dolgozott azon, hogy jó legyél. Sajnos ez nem látszik kellően a filmen. Színészi tapasztalás szempontjából azonban nem volt utolsó. Úgy harminc kiváló magyar színész előtt kellett meggyőzően adni Kossuthot.

A Hídember és a Bánk bán mellett a Sorstalanság a harmadik nagy, állami pénzből finanszírozott film, és érdekes, hogy bár a Katonából sokan játszanak benne, te mégsem vagy ott. Hogyhogy nem kerültél bele?

Nem tudom, szerintem Koltai (Lajos –a szerk.) nem ismer engem. Ő a régebbi korosztályt ismeri, mert fiatalok azért kevesen voltak benne.

De Kocsis Gergő benne volt, Fekete Ernő is …

Akkor így jártam… Nem sajnáltam, egyáltalán. Ennek a filmnek el kellett készülnie, egyszerűen a Nobel-díj miatt. Avval semmi baj nincs. Egy országnak kötelessége filmre vinni ezt a történetet. Szerintem mindig az állami dotációk miatt sikerülnek kevésbé jól ezek a filmek. Túlzottan figyeli őket a média, és az emberek nem tudnak nyugodtan dolgozni. Mindenki avval van elfoglalva, hogy miért ennyi pénzből kell a filmet megcsinálni, vagyis nem a munkáról és nem a minőségről van szó, hanem politikáról. Szerintem ez nagyon sok szempontból nyomasztotta a Hídembert is.

A következő egy kis szösszenet, a Somlói galuska.

Nagyon tisztelem Meskó Zsoltot, mert a saját pénzéből csinál filmet, és olyan emberekkel dolgozik, akiket én is tehetségesnek tartok. De két külön ízlésvilágot képviselünk.

Ez azért szerencsére nem jött át. Nagyon kedves kis karakter voltál, az egyik legkedvesebb, akit eddig eljátszottál.

Az a jó, a többi nem az én dolgom. Az embernek tréningben kell tartania magát. Jó, ha minden évben lát kamerát, tehát dolgozik. A színésznek mindenfajta eszközét mindenfajta műfajban ki kell próbálnia, frissen kell tartania a receptorait. Ha nincs nagy film, pici van vagy főiskolás, akkor el kell vállalni, csak hogy naprakész legyen. Ha holt időszak van, akkor is forgatni kell, mondjuk a Somlói galuskát.

Végh Zsoltiék Libiomfija hogy kerül a filmográfiádba?

Zsolt régi haverságból megkért, hogy a film elején van egy színész felvételi, ott készülnek emberek, és hogy kezdjek el egy Hamlet-monológot mondani a csap alatt. Jó volt őket is látni. Figyelj, én azoknak, akiket imádok mindent elvállalok a semmiért és ha jó, akkor meg pláne elmegyek hozzájuk. Ha valakinek, akkor Végh Zsoltinak bármibe elmegyek.

A következő fontos állomás a Mélyen őrzött titkok és a Szezon. Ezért a két filmért kaptad tavaly a Szemlén A legjobb férfi mellékszereplő díját. Mit jelentett számodra ez a díj?

Azért örültem neki, mert szerencsésnek tartom, ha az ember két olyan filmet tud forgatni, amiben direkt forszírozottan, két teljesen más karaktert lehet hozni. Számomra a színészi világban Dustin Hoffmann és de Niro még a korai időkben az olyan átváltozó-művészek, akik tényleg át tudnak változni. Ez a színészet teljesen más. Nem tudom, itt mennyire sikerült.

A másik oldalról nézve, azt hiszem, sikerült.

Sok bajom volt a Mélyen őrzött titkokkal. Ez már megint nem az én ízlésvilágom. Szerintem, rengeteg baj van avval a Józsi figurával. Küzdöttem egy darabig, azután hagytam. Elmondanék egy konkrét, nagy dicséretet. Ezt egyébként csak hallottam. Grunwalsky feleségét ismerem, és hallottam, hogy nem ismert meg. „Hogy Józsi ugyanaz a kigyúrt gyerek, aki játszott a Szezonban?” Ez volt a legnagyobb dicséret!

És Virág Gyula a Szezonból?

Az a karakter egészen más. Ott rengeteg az impro – legalább a fele ott helyben íródott, mert Török Feri nagyon laza. Helyenként jól látszik. Például, amikor kijövök a forgatás után. Elsőre felvettük. Felvették utána még tízszer, egyre rosszabb lett. Szerintem ezek a részek elég jól működtek. Sok ilyen maradt benne. A pornó-casting is improvizált volt, amit Mundruczóval beszéltünk.

Temetetlen halott?

Nem volt benne valami nagy szerepem, de Máté Gábor megdicsért érte. Azt mondta, bár keveset vagyok benne, az mégis jó. Tulajdonképpen más lettem volna, de végül ezt a szerepet kaptam meg.

És milyen rendezőnővel dolgozni? Mészáros Mártán kívül dolgoztál még Böszörményi Zsuzsával, de a többi mind férfi volt.

Márta profi. Óriási tapasztalata van. Zsuzsa mellett azért ott volt Gyarmathy Lívia.

Terézanyu?

A kaszás csávó. Igen. Nem tudok róla mit mondani. Szentimentális.

A Nincsen nekem ben is van egy majdnem ugyanilyen jelenet.

Igen. Majdnem ugyanez? Tényleg? Tényleg! De ott az én kaszámmal kaszálhattam, ez nagyon fontos, A Terézanyuban meg bezavartak egy nagy rét kellős közepére a naplementébe, és én már akkor mondtam, hogy ezért engem cikizni fognak, mert ha a barátaim meglátják, azt fogják kérdezni, hogy mit csinálsz, nem lehet kaszálni délben vagy később. Szakmai kifogásuk lesz, és lett is, de hát evvel nincsen semmi baj, viszont az nagyon rossz, hogy mindenki azt fogja gondolni Magyarországon, hogy Nagy Ervin parasztgyerek, de nem tud kaszálni. Úgyhogy két-három közönségtalálkozón megjegyeztem, hogy ha valaki azt gondolná, hogy nem tudok kaszálni, bárkit kihívok versenyre. Mert egyébként imádom, az egyik kedvenc tevékenységem, hogy otthon kaszálok. Tulajdonképpen erről beszélgessünk, ne is a filmről. Egyébként azért vállaltam el, mert nem baj, ha az ember közönségfilmben is játszik, és nem is kellett égetnem magam, mert nem valami ordas karaktert kellett hozni, hanem jönni kellett, menni kellett, egy kicsit kaszálni, és viszonylag normális embernek kinézni. Ezt a nem túl nehéz színészi feladatot próbáltam megoldani, és ennyi.

Mansfeld.

Úgy talált meg, hogy felhívtak, hogy menjek ki, aztán mondták, enyém a szerep, ugyanis Szilágyi Andor látott az „Iharos-filmben” (ami egyébként nekem nem tetszett), ezért kerestek meg. Eredetileg Csányi Sanyinak szánták, csak ő nem tudta elvállalni. Kifejezetten jól éreztem magamat a forgatáson, mert tudtam, mit csinálok a filmben, és jól tudtunk együtt dolgozni. Dimény Áronnal is jó volt játszani. Jó színésznek tartom. Előreláthatóan szeptember 13-án jön ki, még az Andy Vajna-film előtt. Remélem, hogy jó lesz, és én is jó leszek benne, hiszen ezért nem tudtam elvállalni a másik ’56-os film, a Szabadság, szerelem főszerepét, ami vele egy időben jön ki. Krisztával szívesen dolgoztam volna, ezért is bízom benne, hogy egyszer majd még „összejön”.

Hogyhogy a Csak szex és más semmi című filmbe nem kerültél bele?

Nem tudom. Nem tudok mindenhol ott lenni, egyébként így is sokat forgatok. Nem baj az, ha nem mindenben játszik az ember, hogy úton-útfélen nem az ember folyik a csapból.

Török Ferenc nemrég kezdte el forgatni Overnight című harmadik nagyjátékfilmjét, te is szerepelsz benne.

Lesz benne öt napom, de a főszereplő Bodó Viktor. Egyébként az én szerepemet Kocsis Gergőnek szánták, de aztán a casting után valahogy én kaptam meg. Én is egy brókert játszom, de az árutőzsdén, nem a részvényeknél. Jó szerep.

A filmográfiád a korod ellenére máris igen hosszú, és több, rövidebb-hosszabb tévéfilm is szerepel benne.

Fontosnak tartom azt, hogy ezekről beszéljünk. Hasznos lenne, ha minél több tévéfilm készülne, mert ha a kivitelezésben azt a színvonalat tudnánk hozni, amivel a kereskedelmi csatornáktól el lehetne rángatni az embereket, már tettünk valamit. Tudom, sokaknak, köztük nekem is, rossz emlékük fűződik hozzájuk, de igényes tévéfilmeket, igényes irodalmi anyagból jó színészekkel, hiteles arcokkal, jól felvéve nem VHS, hanem legalább HD-minőségben, amire most a Régimódi történetet forgattuk, valóban lehetne készíteni. Bármilyen hihetetlen, a HD-vel tényleg filmminőséget lehet produkálni, és egy jó kosztümös tévéfilmmel például egy Való Világról is el lehetne csábítani a nézőket, bár nem feltétlenül ők a célközönség, de velük is törődni kell, és szerintem, ez igenis feladat. Angliában és Franciaországban komoly hagyományai vannak a kosztümös filmeknek, és az emberek szeretik nézni ezeket, ahogy a magyar nézők is… A televíziót nem szabad lesöpörni, minden évben kéne csinálni ilyeneket, és nem csak úgy fellángolás szerűen. A fiatalokat újra rá kéne engedni erre a műfajra, Hajdu Szabolcsot, például, akinek nagy kedve lenne kosztümös filmet csinálni Petőfiről, és szerintem Török Feri is nekimenne, és Mundruczó Kornél is. Fontos lenne az is, hogy ezeket az alkotásokat ne (csak) éjjel fél egykor adják, hanem fő műsoridőben. Ráadásul színészi szempontból sem utolsó feladat, mert sokat lehet belőle tanulni. Igenis ad egy nagyon erős rutint. Mindemellett a színészeknek igényes munkákban nagyobb ismeretséget lehet szerezni, tehát a tévéfilm egy megmutatkozási lehetőség is lehetne. Most hogy dolgoztam Bereményivel, remélem, fogyasztható lesz, és tetszeni fog az embereknek, mert Szabó Magda benne van a Nagy Könyv Top 10-ben is, amit az olvasók szavaztak meg. Ez szerintem méltó alapanyag arra, hogy abból jót csináljunk. Hat részes sorozatot terveznek belőle, amit a Magyar Televízió idén karácsony és szilveszter között fő műsoridőben fog sugározni. Drukkolok, hogy jó legyen.

Jövőbeli felkérések?

Jövőre forgatok majd koprodukcióban egy magyar rendezővel. Főszerep lesz, de erről most még többet nem mondhatok.

Szívesen játszanál zenés produkcióban?

Nagyon szeretnék. Szeretek énekelni és táncolni is. Egy jó zenés filmet, de szívesen csinálnék!

És filmvígjátékban? Nem feltétlenül bulvárhumorral átitatott vígjátékra gondolok.

Ez forgatókönyv és dialógtechnika függő. Olyan régi, Kabos Gyula-típusúakban igen. Szívesen játszanék egy pörgős komédiában, de nem látom, hogy ki írja meg, nem látom, hogy ki rendezi meg, nem tudom, ki értene hozzá. Azonban azt gondolom, meg lehetne csinálni. Filmen az ember hihetetlenül más a színpadhoz képest, mert azt érzi, hogy állandóan a veséjébe látnak, és ha nem rendelkezik belső igazságtartalommal, akkor rögtön érzékelik. Színházban a „játék”, a helyzetkomikum fontosabb, nem érzed azt, hogy minden pillanatban figyelnek. Az hazugabb műfaj. A film azért sokkal konkrétabb, és a humor, mint olyan, nagyon fontos. Egy komédia se jó, ha nem rendelkezik belső alappal, belső igazságtartalommal. Bulvárt nem szívesen csinálnék, inkább az abszurd humorban vennék részt, mint ebben a pályakezdő fiatalok típusú filmben, ahol a fiúk egy munkahelyen dolgoznak, csajozni akarnak, és ebből mindenfajta vicces történet nő ki.

Kedvenc partnered, akivel jó volt játszani?

Kerekes Évával és Nagy Zsolttal, illetve azokkal, akikkel tényleg történik ott belül valami: például Csujával. Ő tényleg tud valamit. És Lisa Sparkle-lel, a pornószínésznővel. (Nevet.)

A legkedvesebb filmszereped?

Virág Gyulát szerettem. Szeretek hülyét, szélsőséges karaktert, nagy arcú embert játszani, akiről kiderül, egy nagy nulla. Mindig jó befordítani egy ilyen figurát, hogy kiderüljön róla, egy ökör, akin lehet röhögni, de azért az fontos, hogy legyen benne olyan emberi momentum, amitől szerethetővé válik még egy Virág Gyula is. Egy nagy arcú karcagi parasztgyerek szerethetővé kell váljon, amikor beég egy pornó-castingon. „Köztes”, vagy pozitív karaktereket, mint például a Somlói galuskában, nem szeretek, mert nem tudom, mit játsszak rajta. Gyula szerepén kívül Brúnó volt a másik.

Mennyire élsz tovább egy szerepben, ha vég a forgatásnak?

Vége van.

A sokszereplős produkció híve vagy, vagy a kamaradarab jellegűeké, mint például az Ők?

Ha többen vagyunk, azt szeretem. Olyanban még nem vettem részt, ami kifejezetten három emberre épült volna, és hosszan, másfél órán keresztül beszél róluk, mint mondjuk a Balra a nap nyugszik, ami három ember története. Mindig új ritmust ad az embernek, ha másokkal találkozik.

Jártál már valamelyik filmmel nemzetközi fesztiválon?

Locarnóban voltam. Ott a Szezon nem versenyfilmként indult, de ott volt. Egy négyezres vetítőben mutatták be a filmet. Eszméletlen nagy volt a tömeg, és az fantasztikus volt. Hatalmas élmény jelentett. Nem az a műpucc, ami Cannes-ban van, de azért mégis nagy a nívó. Ez egy A-kategóriás fesztivál, és mindig fontos, hogyan jön ki onnan egy film, milyen minősítést adnak neki, amikor a többi fesztiválra elkerül. Ez a Szezonnak nagyon fontos volt, mert utána Rotterdam következett, aztán meg a többi hely. Szóval oda ki tudtam menni, mert azt hiszem, az operatőr nem ért rá. A magyar filmeknél mindig az operatőr, a rendező meg a producer utazik, úgyhogy ebben valami változást fogok eszközölni, mert nonszensz, hogy mindig ők mennek. Szóval ott nagyon jól éreztem magam, többek között megismerkedtem más filmesekkel, és nem utolsósorban a film is tetszett az embereknek.

Kedvenc rendeződ?

Rengeteg van. Mostanában keveset járok moziba, de nem is a mostaniakat szeretem annyira, hanem a régebbieket. Fellini. Az Országútont imádtam! Kurosava. Az új hullámoktól viszont nem vagyok elájulva. A „fiatalabbak”: Takeshi Kitano, Kar-Wai.

Kedvenc filmszínészed, filmszínésznőd?

Harvey Keitelt imádom, a magyarok közül Andorait meg Csuja Imrét. Filmszínésznő? Nem is tudom mindnek a nevét. Nagyon megszerettem Nicole Kidmant. Nagyon jó színésznő lett belőle. Rengeteget tud, és a filmeken ez jól látszik. Tehetséges és sokoldalú! Ügyes csaj, ahogy Michelle Pfeiffer is.

Egyéb filmes?

Giuseppe Rotunno, Fellininek volt az operatőre. Fantasztikus! A fiatalok közül Pohárnok Gergő nagyon jó és Pados Gyula, de ők mindketten más iskolát képviselnek.

Van olyan filmes, akivel szívesen dolgoznál? Korábban említetted Pálfit, és Hajdu Szabolcsot.

Zsótérral nagyon dolgoznék, ha csinálna filmet.

Van rá sansz?

Szerintem nincs.

Nagyon köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok!


Nagy Ervin 1976. szeptember 25-én született Dunaújvárosban

Jelenleg a budapesti Katona József Színház társulatának tagja (1999-)

Filmográfiája
KOLTAI Róbert: Ámbár tanár úr (1998) (Selmeczi Géza)
BÍRÓ László: Mozdulatok (1999)
SALAMON András: Közel a szerelemhez (1999) (Karcsi barátja)
MUNDRUCZÓ Kornél: Nincsen nekem vágyam semmi (2000) (Brúnó)
BEREMÉNYI Géza: A Hídember (2001) (Kossuth Lajos)
MESKÓ Zsolt: Somlói galuska (2002) (Pincér)
MUNDRUCZÓ Kornél: El Robador (2002)
DESSEWFFY Zsuzsa: „Párhuzamos töredék": családi legendárium (2002)
STEFANOVICS Angéla - VÉGH Zsolt – KÁLMÁNCZHELYI Zoltán: Libiomfi (2003)(Nagy Ervin)
BÖSZÖRMÉNYI Zsuzsa: Mélyen őrzött titkok (2004) (Ignácz József)
TÖRÖK Ferenc:Szezon (2004) (Virág Gyula)

MÉSZÁROS Márta: A temetetlen halott (2004) (Ávós tiszt)
BERGENDY Péter: Állítsátok meg Terézanyut! (2004) (Péter)
CSÁKI László: Fluxus (2004) (narrátor)
BEREMÉNYI Géza: Hóesés a Vízivárosban (2004) (Apa), (tévéfilm)
GÖDRÖS Frigyes: Történetek az elveszett birodalomból (2004) (Cselebi), (tévéfilm)
UJJ MÉSZÁROS Károly: Ők (2005)
TÖRÖK Ferenc: Csodálatos vadállatok (2005) (Dani), (tévéfilm)
ZOLTÁN János Péter - SZABADOS László: Aki önmaga legnagyobb ellenfele volt (2005) (Iharos Sándor/riporter), (tévéfilm)
TRAVISS, Reg: Örömosztag (Joy Division) (2006) (Gouldovsky - KGB-tiszt)
SZILÁGYI Andor: Mansfeld (2006) (Fenyő)
BEREMÉNYI Géza: Régimódi történet (2006) (a fiatal Jablonczay Kálmán Senior), (tévéfilm)
TÖRÖK Ferenc: Overnight (most készül) (egy bróker)

(2006-09-30)

 


90 KByte
Aki önmaga legnagyobb ellenfele volt (Zoltán János Péter, Szabados László, 2005)
Aki önmaga legnagyobb ellenfele volt (Zoltán János Péter, Szabados László, 2005)
86 KByte
Mélyen őrzött titkok (Böszörményi Zsuzsa, 2003)
Mélyen őrzött titkok (Böszörményi Zsuzsa, 2003)
47 KByte
Nincsen nekem vágyam semmi (Mundruczó Kornél, 1999) Csányi Sándorral
Nincsen nekem vágyam semmi (Mundruczó Kornél, 1999) Csányi Sándorral
55 KByte
Hóesés Vízivárosban (Bereményi Géza, 2004)
Hóesés Vízivárosban (Bereményi Géza, 2004)
57 KByte
Szezon (Török Ferenc, 2004)
Szezon (Török Ferenc, 2004)
45 KByte
Szezon (Török Ferenc, 2004) Kokics Péterrel és Nagy Zsolttal
Szezon (Török Ferenc, 2004) Kokics Péterrel és Nagy Zsolttal
214 KByte
Somlói galuska (Meskó Zsolt, 2002) Kamarás Ivánnal
Somlói galuska (Meskó Zsolt, 2002) Kamarás Ivánnal
89 KByte
Somlói galuska (Meskó Zsolt, 2002) Pokorni Liával és Fekete Ernővel
Somlói galuska (Meskó Zsolt, 2002) Pokorni Liával és Fekete Ernővel
76 KByte

38 KByte

13 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső