Ozsda Erika A média-tanácsadó
Kakuk Andrea
Kakuk Andrea
Kakuk Andrea
120 KByte

Kakuk Andrea két dologgal szeret foglalkozni: a joggal és a filmgyártással.
Az ő életében e két szakma találkozik. Minden az egyetemi évek alatt kezdődött…

Kakuk Andrea: A jogi karon ismerkedtem meg Pesty Lászlóval, - a Pesty Fekete Doboz alapítójával - akivel együtt jártunk az ELTE Vizuális Műhelybe, ami az esztétika tanszakon alakult kis közösség volt. Nemcsak a jogi karról jártak oda, hanem a bölcsész-, sőt a természettudományi karról is jöttek emberek, akikkel a 80-as évek közepén egyfajta amatőr filmes munka indult be. Én már akkor beleszerettem a filmkészítésbe.

Melyik részébe?

Laci rendezte az amatőr filmjeit - az egyik munkájával nyert egy komoly díjat Nyíregyházán -, én pedig az adminisztratív és a szervezési háttért biztosítottam. Ez döntötte el a jövőmet. Már nem voltam biztos abban, hogy ügyvéd, bíró vagy ügyész szeretnék lenni. Ahogy befejeztem az egyetemet, 1989-ben, rögtön jelentkeztem a Mafilmbe. Producer akartam lenni. Nagy szerencsém volt, mert az Objektív Filmstúdióba vettek fel Óvári Lajoshoz, akiről mindenki tudja, hogy a szakma egyik legnagyobb mestere. Egy évig dolgoztam nála. Szász János akkor forgatta első filmjét a Szédülést, Deák Krisztina pedig az Eszter könyvét. Szerencsére, svéd-magyar koprodukcióban készült egy film Wallenbergről, így a nemzetközi filmgyártásba is bele tudtam kóstolni.

Ezután egy kis kitérő következett, mert úgy éreztem, hogy a jogi végzettségemet a filmgyárban nem nagyon tudom hasznosítani, ezért osztrák és német partnerekkel ügyvédi, könyvelői, könyvvizsgáló irodát nyitottunk. A cég két évig működött. Az ügyfeleim közé került az MTM Kommunikáció, az a cég, amely nagyon komoly európai filmcsomagokat szállított az MTV-nek. Akkoriban - 1993-ban - a két vezető, Tolvaly Ferenc és Prokopp Róbert elmondták nekem, hogy most televíziós műsorokat gyártanak, illetve filmforgalmazással foglalkoznak, de jövőbeli céljaik közé tartozik egy kereskedelmi csatorna beindítása. Amikor az MTM Kommunikációs Rt-nél operatív igazgató lettem, éreztem, hogy megint lehetőségem nyílik a kreatív munkára, hogy újra közelebb kerülhetek a filmgyártáshoz és megismerhetek egy új audiovizuális iparágat, a televíziózást is.

Tevékenyen részt vettél a kereskedelmi televízió létrehozásában ?

Abszolút! Mindig nagyon szerettem az olyan munkákat, amikor a nulláról kezdtünk valamit. Egy nagy pályázatot kellett beadni, amelynek bizonyos részeit én írtam. A műsorstruktúrától kezdve a pénzügyi dolgokig mindent ki kellett dolgozni. Külföldiek segítségével sorba rendeztem az anyagokat, hogy a pályázat formailag is megfeleljen az előírásoknak. Az MTM Kommunikációs Rt-nél az ötödik ember voltam. Nagy megtiszteltetésnek számított, hogy, onnan delegáltak a TV2-be, az Rt. igazgató tanácsába. Ezen kívül a jogi iroda vezetését is megkaptam.

Hogy lett a jogi iroda vezetőjéből - a Kakuk! műsorvezetője ?

Ez nagyon érdekes volt. 1999-ben a kollégák egy teljesen új műfajhoz, a napi talk-showhoz kerestek műsorvezetőt. Akkor azt mondtam: „van egy fél órám, míg jön a következő ügyfelünk, elmegyek én is a castingra. Végül is mi történhet?„ Látták, hogy jó a beszélőképességem, az emberekkel hamar megtalálom a hangot és érdekelnek a mindennapi problémák. A kereskedelmi tévékben minden ilyen próbálkozást először egy tesztközösségnek mutatnak meg. A kutatások szerint egy ismert műsorvezető mögött, a második helyen végeztem. Mivel neki már volt műsora, én kaptam meg a lehetőséget. A televíziónak lett egy új arca, én meg kipróbálhattam magam egy számomra teljesen szokatlan dologban. Minden adás egy problémáról szólt, azt jártuk körbe a vendégeimmel, akik - kivétel nélkül ismert emberek voltak és - érintettek a témában. A nézőket nagyon érdekelte, hogy a mindennapi problémák a híres embereknél hogyan jelentkeznek. Minden műsorban 4-5 vendégem volt. Két év alatt 200 műsort csináltunk és ha volt is néhány visszatérő vendég, ez akkor is 700 embert jelent.

A talk-show miatt csökkent az adminisztratív munkád ?

Nem! A beszélgetéseket hétfőn és kedden délután 2-től 5-ig vettük fel. Naponta 3 adást. Csak annyi kilengést engedtem meg magamnak, hogy másnap nem kilencre mentem dolgozni, hanem tízre. Akkoriban a kapcsolattartás volt a feladatom az ORTT-vel. Ma a média világában, ha valaki képernyőre kerül, akkor is két lábon kell állnia, mert előbb-utóbb megszüntetik a műsorát. Hiába jó, hiába szeretik az emberek,. 2 év után azt mondja a vezetőség, hogy minden nagyon jó, de a nézettségi adatok néha hullámoznak. Ha egy brazil szappanoperát tesznek a helyünkre, annak a nézettsége biztos, és a gyártási költsége sem olyan magas. Megszűnt a műsor, és én szépen folytattam tovább a tevékenységemet a TV2-nél.

Mi volt a feladatod?

A médiatörvény betartása és betartatása a különböző részlegekkel, illetve a kapcsolattartás az ORTT-vel. A médiatörvény előírása szerint a kereskedelmi tévék a reklámbevételük 6%-át kötelesek új, magyar nyelven készült filmalkotás létrehozására fordítani, vagy az éves forgalmuk 3%-át valamilyen filmgyártással foglalkozó közalapítványnak kell adniuk, hogy aztán ők osszák szét a támogatási összegeket a filmesek között. Ez a kötelezettség az első lezárt gazdasági év után rögtön terhelte mind a két kereskedelmi tévét. A vezérigazgató, Tolvaly Ferenc javasolta az Rt. igazgatóságának, hogy a televízió a filmgyártást támogassa. Úgy gondolom, hogy ez nagyon-nagy segítség volt a magyar filmeseknek, mert évi 3-400 millió forintos plusz támogatást kaptak így az MMK-tól. Az én feladatom az volt, hogy tartsam a kapcsolatot a közalapítvánnyal. A TV2-nél az nem kérdés, hogy heti vagy napi szappanoperát csináljunk, és azt számoljuk el az ORTT-nek, vagy a filmgyártást támogassuk. Tolvaly úr vezérigazgatósága alatt a megszabott összeg végig az MMK-hoz folyt be. Mi is olvastuk a forgatókönyveket, tárgyaltunk az alkotókkal, sokszor közvetlenül hozzánk jöttek a filmesek, de a pénz elosztását az MMK végezte. Nagyon szerettem ezt a munkát, mert megint a filmgyártás mezsgyéjén tudtam maradni, de ez nyilván annak is köszönhető, hogy a vezetőség tudta, hogy én ebből a közegből jövök. Mafilmes hátterem van és a magánéletem is odaköt, mert Gödrös Frigyes, filmrendező már 10 éve a párom.

Ez idő alatt hány filmet támogattatok ?

Körülbelül 120 alkotásról van szó, melyek támogatását 5 év alatt a TV2-ből befolyt pénzből ítélt meg az alkotóknak az MMK. Ezek között minden évben volt 10-15 játékfilm. Kereskedelmi szempontok nem nagyon játszottak közre. Amelyikről azt mondanám, hogy ilyen szempontból izgalmas film volt, az a Valami Amerika. A többi mind művészfilm. Janish Attilától kezdve Kamondi Zoltánig, Jancsó tanár úrtól Makk Károlyig, a Bacsó filmektől kezdve Szaladják István első kisjátékfilmjéig nagyon széles a skála. A Filmszemlék katalógusában mindig van egy kördiagram, amely azt mutatja, hogy a filmek honnan kaptak támogatást. Minden évben egy jó nagy szelettel ott volt a TV2.

2002-ben vezetőségváltás történt a kereskedelmi televíziónál.

Akkor döntöttem úgy, hogy jó lenne valami új dologba kezdeni. Semmi problémám nem volt az új menedzsmenttel, de már érett bennem is a változtatás gondolata. 38 éves voltam, és tudjuk, a nőknél szinte ez az utolsó időpont, amikor még mernek váltani. Fejest ugrottam a vállalkozói életbe, ami kezdetben nagyon nehéz volt. Ha az ember 12-13 évig alkalmazott, - és megbecsült alkalmazott, jó fizetéssel - akkor nagyon furcsa számára, hogy van egy három hónapos vagy egy féléves megbízása, de utána mi lesz? 8 hónap múlva mit fogok csinálni? 2-3 év kellett ahhoz, míg ezen a krízisen átlendültem. Most az év elején nagyjából tudom, hogy 2006-ban mi lesz a dolgom. Már tudom úgy szervezni a munkáimat, hogy jövőre is legyen megbízásom. Abban biztos voltam, hogy valamilképpen a filmgyártással szeretnék foglalkozni, mert a páromtól sokszor megkaptam otthon, hogy én mindenkinek az ügyével foglalkozom, csak az övével nem. A mai napig létezik a vállalkozásunk, a Glamour Produkciós Kft, amivel én addig annyit törődtem, hogy a könyvelőnek néha átvittem a számlákat. A cégünk gyártotta a Glamour című filmet, amely sikeres alkotás volt. 2000-ben a Szemlén fődíjat kapott, több nemzetközi fesztiválon is láthatták, sőt Magyarország ezt a filmet nevezte az Oscarra. 2003-ig a Kft. gyakorlatilag egy alvó cég volt, mikor is kitaláltam, hogy ha van egy filmjogunk, akkor adjuk ki DVD-n a Glamourt. Soha előtte nem foglalkoztam ilyennel, de tetszett a kreatív munka és karácsonyra meg is jelent a DVD.

Most mivel foglalkozol?

Szerencsére újabb filmes munkát kaptam tanácsadóként, egy alapítványnál. Az „Ablak Európára” Alapítvány 1993-ban a célból jött létre, hogy hozzájáruljon a magyar mozgóképkultúra fejlődéséhez, segítse a magyar szakemberek bekapcsolódását az európai audiovizuális közösségbe, és mindenkivel megismertesse az európai együttműködési lehetőségeket. Az alapítvány tavaly megrendezte a II. Német-Magyar Filmszakmai konferenciát. A rendezvény a Német Szövetségi Filmalapítvány (FFA) vezetői mellett a bajorországi (FFF Bayern) és a Közép-Német Filmalapítványt (MDM) mutatta be, valamint a német-magyar filmes együttműködés eddigi eredményeiről számolt be. A konferencia azt hivatott elősegíteni, hogy Magyarország és Németország között létrejöjjön egy olyan filmes egyezmény, mely alapján egymás közös projektjeire jobban odafigyelünk. Francia – német relációban ez évi másfél millió euró jelent. A tevékenységünkkel azt szeretnénk elősegíteni, hogy a szerződést minél előbb írják alá. Azért fontos az államközi megállapodás sürgetése a legfelsőbb szinten, mert a Német Szövetségi Filmalapítvány(FFA) a második találkozón is kifejezésre jutatta, hogy ők szívesen lépnének már tovább. Abban az esetben, ha megszületik a legfelsőbb szintű megállapodás és a két fő alapítvány, az MMK és az FFA között létrejön a szerződés, akkor már a különböző tartományi filmalapítványokkal is lehet megállapodásokat kötni. A szervezésnél ugyanis figyelembe vesszük, hogy minden évben más-más régióval illetve németországi tartománnyal vegyük fel a kapcsolatot. Tavalyelőtt Berlin-Brandenburg járt nálunk, tavaly pedig Bajorország és a Közép-Német Filmalapítvány (MDM). Eddig nagyon pozitív tapasztalataink vannak, mert a németek nyitottak. A legmagasabb szinten támogatják az ötletet és az alapítvány első számú vezetőit küldik ezekre a konferenciákra. Mi meghívtuk a filmes társadalmat, a sajtót, a producereket, hogy megtudják milyen keret áll rendelkezésre egy-egy régiónál, hogy oda külföldről kik pályázhatnak és milyen jellegű filmterveket várnak illetve támogatnak. Konkrét kérdéseket lehetett feltenni, és kapcsolatokat építeni. Én ezt nagyon-nagyon hasznos munkának tartom.

Mekkora az érdeklődés Magyarország iránt külföldről?

Azt tapasztalom, hogy a filmtörvény megszületése óta nagy. Sok külföldi szeretne itt forgatni, jönnek is, de hát azért vannak hiányosságaink. Például a stúdiók.

Fót kicsi és nem elég modern?

Kevés a műterem, és azok állapota és nagysága is probléma. Nagy produkciók szeretnek 2-3000 négyzetméteres stúdiókban forgatni. Elvárják, hogy egy stúdiókomplexumban 3-4 korszerű műterem is legyen, mert addig nem állhat a forgatás, amíg újra beépítik ugyanazt a stúdiót. Elég sokat járok a világban, és látom, hogy máshol hogy néznek ki és hogyan működnek ezek a stúdiók. Ha megfelelő külső helyszínek vannak, netán még az utómunka lehetőségek is olyanok, hogy elvégezhetőek a közelben, akkor a stábok akár hat-nyolc hónapot is eltöltenek az adott országban. Ausztráliában és Új-Zélandon például nagyon szeretnek forgatni. Gondoljunk csak a Gyűrűk urára. Azt szinte teljesen Új-Zélandon forgatták és az utómunkát is ott végezték. Ez nagy lehetőségeket nyújt az országnak. Egy filmes büdzsé 20%-a nagyon sok pénzt jelent.. Ha megvalósul Magyarországon az első ilyen komoly műterem-komplexum projekt, az a bérmunka-forgalmat akár meg is duplázhatja. Ha beindul a bér-és a koprodukciós munka, akkor az is előfordulhat, hogy kevés lesz a szakember.

Hát … most nagyon sokan keresnek munkát.

Igen, tudom, de a kollégáktól meg azt hallom, hogy 4-5 olyan gyártási csapat van, ahol mindenki nagyon jól beszél angolul, plusz jó szakember. Nyelvismeret nélkül a jó szakember sem fog munkát kapni. A külföldiek azt mondják, hogy Prágában azért szeretnek dolgozni, mert nagyon jók a díszletépítők, van megfelelő díszlet, jelmez, raktár és stúdió, és a csehek fantasztikusan jól beszélnek angolul! Én is megpróbálom feléleszteni a saját filmes cégemet. A Cameofilmmel már volt egy közös produkciónk. 2003-ban megnyertünk egy pályázatot, és Gödrös Frigyes rendezésében leforgattuk a Történetek az elveszett birodalomból című tévéfilmet. Ez a nagyon kedves történet a 60-as évek gimnazistáiról szól.

Mire van szüksége a cégednek? Forgatókönyvekre ?

Jó forgatókönyvekre és fiatalokra. Nagyon szeretnék fiatalokkal együtt dolgozni, akár játék-, dokumentum-, vagy kísérleti filmben. A TV2-ben a menedzsmenten belül majdnem én voltam a legfiatalabb. Aztán mikor „kijöttem a való világba” , akkor azt vettem észre, hogy már a 26-30 évesek is nagy tapasztalattal rendelkeznek. A fiatalokat a tapasztalatommal és a kapcsolatrendszeremmel tudnám segíteni, ők viszont új szemléletet hoznának, melyet én még nem ismerek, de nagyon nyitott vagyok rá. Ha a saját filmgyártó cégem is elkezdene projekteket gyártani és koprodukciókat készíteni, akkor teljesen elégedett lennék. Akkor azt csinálnám, amire mindig is vágytam.

(2006-03-03)


Kapcsolódó cikkeink:
Báthory Erzsi. A bolt és a család – Gödrös Frigyes: Glamour

A Mafilm Szcenika Kft. Fót, 2001. június 10.

 

Gödrös Frigyes
Gödrös Frigyes
Gödrös Frigyes: Glamour, 2000
Gödrös Frigyes: Glamour, 2000
32 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső