Ozsda Erika A Hartley-Merrill forgatókönyvíró-pályázatról
Zakariás Eszter és Németh Gábor
Zakariás Eszter
Zakariás Eszter
73 KByte

A 2005-2006-os pályázat nyertese a Para című forgatókönyv, Fazekas Péter és Csurgó Csaba munkája. A pályázat történetéről, céljairól és a zsűri szempontjairól beszél Zakariás Eszter, a pályázat magyarországi képviselője és Németh Gábor, a zsűri tagja.


Zakariás Eszter

Kinek az ötlete volt a pályázat létrehozása?

Ted Hartley, az RKO Filmprodukciós cég elnök-vezérigazgatójának ötlete alapján született. Feleségével, Dina Merrill színésznővel 1989-ben alapították a díjat. Hartley Moszkvában egy konferencián vett részt, amikor felismerte, hogy az ottani filmszakmabeliek is képesek nemzetközileg elismert produkciókat létrehozni, és így kapcsolatot létesíteni a nyugati országokkal és azok közönségével. Javaslatot tett Nyikita Mihalkov orosz filmrendezőnek egy ilyen jellegű, ezeket a célokat megvalósító éves esemény szponzorálására. 1989 júniusában meghirdették az első versenyt szovjet forgatókönyvírók részére, és már ebben az évben több mint 6000 (!) pályázat érkezett a versenyre. A későbbiekben Ted Hartley és Dina Merrill kiterjesztették a díjat más országokra is, főleg Kelet-Európára, de már dél-amerikai és ázsiai országok is csatlakoztak. Jelenleg 29 ország vesz részt a nemzeti fordulókon.

Mióta létezik nálunk a pályázat?

Több mint tíz évvel ezelőtt az HBO szervezte a pályázatokat, aztán a Mafilm vette át. Én akkor a vezérigazgatóságon dolgoztam. Az Eurofilmben Miskolczi Péterékkel szó volt róla, hogy létrehozunk egy Hartley-Merrill–Sundance közös irodát egy forgatókönyves könyvtárral, de ebből sajnos nem lett semmi. Két évvel ezelőtt a szervezést az Atlantic Kft. vállalta fel. Tavaly egyedül csináltam, idén pedig valaki figyelmembe ajánlotta a Future Films produkciót, – mondván fiatalok, nagyon ügyesek, dinamikusak – egyrészt, hogy a saját forgatókönyvemmel őket keressem fel, másrészt, biztos szívesen vennének részt a pályázat szervezésében is. Fontos megemlíteni, hogy ez egy non-profit pályázat, kint Amerikában is. A kinti támogatók valójában csak az amerikai irodát segítik. Állják az első három nyertes pénzdíját, és a workshopok lebonyolításának költségeit – például, hogy meghívhassanak amerikai író tanárokat –, de a kelet- európai irodáknak semmiféle támogatást nem adnak. Így az itthoni verseny szervezéséhez nekünk kell mindent előteremtenünk. Évek óta küszködünk azzal, hogy támogatókat találjunk. Több pénzre lenne szükségünk, hogy professzionális körülmények között és magas szinten rendezhessük meg ezt az eseményt.

Nem akárkik az alapító tagok.

Robert Redford, Nyikita Mihalkov, David Puttnam, Lina Wertmuller, Brad Radnitz és David Williamson közreműködése miatt ez a pályázat a világ egyik legbefolyásosabb forgatókönyvírói versenye. Az alapítók között van Dr. James Ragan is, aki a University of Southern California Professional Writing tanszékének a vezetője. A tanszék is a támogatók között van, Ragan pedig zsűritag. Kelet- európai származású, ezért is segíti az itteni írókat. Ő volt a tanárom, nála végeztem én is. 2003-ban diplomáztam.

Forgatókönyvíróként végeztél Amerikában. Részt vettél valaha a Hartley-Merrill pályázaton?

Sose pályáztam, mindig csak szerveztem és zsűritag voltam. Összeférhetetlenség lenne, ha pályáznék.

Kik lehetnek a zsűri tagjai?

Minden országban saját zsűrit választanak a helyi koordinátorok a filmszakma képviselői közül, valamint a Hartley-Merrill pályázatot támogató szponzor-szervezetek, alapítványok tagjai közül. A pályázat első fordulójában a nemzeti zsűri hozza meg a döntést, majd az általuk kiválasztott győztes forgatókönyvek vesznek részt a Los Angeles-i végső megmérettetésen. A zsűri névsora csak a pályázat eredményének kihirdetése alkalmával kerül nyilvánosságra, tagjai a pályázó személyek ismerete nélkül bírálják el a benevezett forgatókönyveket. A magyarországi verseny első helyezettje a továbbjutáson túl elnyeri a The Motion Picture Association 1.000 dolláros pénzdíját, valamint részt vehet a Hartley-Merrill kelet-európai workshopon. A nemzetközi első helyezetteket értékeli az amerikai zsűri is, mely az elmúlt években olyan neves személyiségekből állt, mint Frank Pierson, Alan Ball, Levy Antal, Linda Seger. Az általuk legjobbnak ítélt három forgatókönyv írója pénzdíjazásban részesül, az első helyezett pedig lehetőséget kap a Sundance Intézet Filmmaker’s Lab kurzusán való részvételre is. A nemzetközi díjátadónak Cannes ad otthont a filmfesztivállal egyidőben. Amerikában 70 tagú zsűri van, tagjai különböző stádiumokban olvassák a könyveket. Vannak előválogatók, hollywoodi forgatókönyvírók és dramaturgok. A legfontosabb emberek csak az utolsó körben bennmaradt legjobb könyveket olvassák el. Annak idején Szilágyi Andor könyvét, mely a nemzetközi mezőnyben a második lett, az Amerikai Szépség forgatókönyvírója, Alan Ball is olvasta. Nagy megtiszteltetés volt, nagyon tetszett neki a könyv.

Kik döntöttek idén a magyar forgatókönyvekről?

A támogató alapítványoktól mindig jön egy zsűritag. A Filmjus – már néhány éve támogatónk – idén Böszörményi Zsuzsa filmrendezőt delegálta. Általában azt nevezzük ki a zsűri elnökének, aki alapítványtól érkezik. Szászi Zsuzsát azért szerettem volna felkérni, mert hallottam, hogy fiatal és nagyon jó dramaturg. Egyébként a tavalyi versenyen Török Ferenc Delfin című forgatókönyvével bekerült az első három helyezett közé. Németh Gábor a főiskoláról érkezett. Számunkra nagyon fontos, hogy a Színművészeti Egyetem is támogasson minket.

Hány pályamű érkezett ?

Huszonkettő. Külön borítékban kell a neveket és az elérhetőségt elküldeni. Titkosak az adatok, így a zsűritagok sem tudják, hogy kinek a könyvét olvassák. Mindig október-novemberben hirdetjük meg a pályázatot. A pályamunkáknak legkésőbb február elejéig kell beérkezniük.

Melyek a legfőbb szempontok?

A történet eredetisége, a karakterek kidolgozottsága és az íráskészség. Fontos, hogy a forgatókönyvek a formai követelményeknek is megfeleljenek. Mindig adunk tájékoztatást, hogy kell kinézzen egy amerikai típusú forgatókönyv. Ennek elsajátítása a fiataloknak könnyebben, az idősebbeknek kicsit nehezebben megy. Idén igen különböző felkészültségű pályamunkák érkeztek. Az alkotók nagyon sokféle témát és zsánert sorakoztattak fel. Voltak nagyon fiatal alkotók is, akiknek talán ez volt az első forgatókönyvük. Szerintem ők voltak többségben. Kevesebben voltak a gyakorló forgatókönyvírók, akik már évek óta gyakorolják a szakmát. Érezhető volt, hogy néhányan részt vettek egy-két tanfolyamon, és az alapján írták meg az első könyvüket, de voltak olyanok is, akik semmilyen képzésben nem részesültek, ennek ellenére megpróbálkoztak az írással, ami szintén dicséretes. Idén létrehoztunk egy email-címet, ahova az írók fordulhattak, ha bármilyen problémájuk volt. Az iroda megpróbált mindenkinek segíteni. Válaszolt a formátummal, a határidővel, a leadással kapcsolatos kérdésekre. Ez különleges dolog, mert általában nem szoktak ilyen segítséget nyújtani a pályázatoknál. A másik érdekesség, hogy a pályázók az értékelés után beszélgethettek a zsűritagokkal. Mindenki, aki kíváncsi volt rá, személyre szóló tanácsot kaphatott a könyvével kapcsolatban. Szerintem már ezért is megéri részt venni ezen a pályázaton.


Németh Gábor

Miről írnak mostanában az emberek ?

Ez így nekem túl általános. Most csak arról tudok beszélni, hogy ez a 22 könyv milyen képet mutat. Gondolom, aki elolvasta az amerikai kiírás szövegét, annak voltak bizonyos előfeltevései. A pályázatot kiírók azt szerették volna, ha a beküldött pályamunkák valamilyen módon reflektálnak az adott ország kulturális helyzetére vagy filmes tradícióira, abban az értelemben, hogy milyen témákkal foglalkoztak eddig. Az elmúlt 15 év közép-európai társadalma számtalan problémát vet föl, tehát joggal várhattak ilyen típusú munkákat. Ehhez képest a szövegek túlnyomó része valamilyen jól kiérlelt műfaj, ráadásul az amerikai mozikultúrában kiérlelt műfaj – még csak nem is hazai imitációja volt. Zsánerfilmeket próbáltak reprodukálni amerikai díszletek között, hollywoodi fordulatokkal, a mai mozikliséknek megfelelően. Ez engem egy kicsit elkeserített, bár értem, hogy minek szeretnének megfelelni. Természetesen volt néhány olyan munka, amely mindezt nem forszírozta. Talán nem fölösleges megemlíteni, hogy nem tudtuk, kiknek a könyvét olvassuk, mert jeligés pályázat volt.

Ők sem tudták, hogy kik a zsűri tagok.

Nem volt köztünk semmiféle kontaktus egészen a díjakról döntő megbeszélésig.

A pályázók úgy gondolják, hogy ez lenne a forgatókönyvük végleges változata?

Volt olyan munka, amelyen érezhető volt a fejlesztés folyamata, és van olyan pályázó is, aki már nagyon előre tart a könyve menedzselésében. Amerikában bejegyzett jogai vannak, több workshopon részt vett stb. A professzionális filmgyártásban evidencia, hogy egy könyv nagyon-nagyon lassan nyeri el a végleges formáját. A pályázat egyik legfontosabb eleme, hogy a további fejlesztés esélyéhez juttassa a győztes könyvet. Gondolom, hogy valamennyi nyitottság mindenkiben volt arra nézve, hogy, ha olyan kritikai megjegyzést kap, amely kreatív és hasznos, akkor az alapján tovább dolgozik. Ma már Magyarországon sem ritka, hogy az ember kap egy könyvet, amin a „hatodik változat„ alcím szerepel. Régen ez nem nagyon fordult elő, legalábbis szemérmesen eltitkolták azt a fajta belső szakmai munkát, amit most már mindenki normálisnak tart. Új emberek mást vesznek észre, más szemmel olvasnak. Az is előfordulhat, hogy a koprodukciós partnernek vannak olyan igényei, ami miatt a könyvet át kell írni.

A filmes szakmából nem sokan vettek részt a pályázaton.

Ezt így nem mondanám. Ugye, a kiírásban szerepel, hogy csak olyan pályázhat, akinek maximum egy megvalósult forgatókönyve van. Azért ez az erős kritérium kizárja a nagyon gyakorlott szerzőket. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy nem teljesen amatőrök számára írták ki. Ez látszott is a könyveken, mert a túlnyomó részén érzékelhetőek voltak valamiféle iskolázottság nyomai.

Ennek ellenére volt köztük olvashatatlan munka?

Hát … volt olyan, amin nagyon nehezen rágtam át magam… a szó-szoros értelmében dilettáns munka volt. Viszont sokszor lokális értéket is találtunk. Azt gondolom, hogy a dramaturgiai klisék ismerete vagy egy műfaj követelmény-rendszerének ismerete, az már pozitívum. Más kérdés, hogy azt nekünk követnünk kell-e, újra kell-e termelnünk minden sztenderdet a nemzeti filmkultúra részeként. Ez számomra is problematikus. De értem a reflexet a megfelelésre, amit valószínűleg a kiírók és a kiírás körülményei is sugallnak. Az, hogy mi is az az európai film, az mára az egész kontinensen diskurzus tárgyává vált. Az EU-n belüli támogatási rendszerek olyanok, hogy díjazzák, ha két-három ország együtt dolgozik. Ki kellene alakulnia egy közös filmkultúrának, ami toleráns a szélsőségei iránt is, de képes kidolgozni egy nyelvet, amin olvasni tudjuk egymást. És közben az európai filmnek van egy látens vitája az amerikai filmmel. Ez érdekes.

Melyek voltak a leggyakrabban előforduló hibák a könyvekben?

Nem tudom, hogy ilyen szempontból lehet-e formalizálni ezeket a munkákat, mert az írói tudatosság és készség birtoklásának tekintetében elég széles volt a spektrum. Volt olyan, aki tényleg nagyon-nagyon az elején jár a műfajjal való ismerkedésnek, tehát végtelenül irodalmi szöveget, nagyon megterhelt párbeszédeket írt, sokszor percekig tartó monológokból építkezett. Aki már egy kicsit közel került a filmkészítéshez, az tudja, hogy ezek egyszerűen nem működnek, vagy csak extrém esetben, nagyon zseniális rendező kezében. Sok könyvet jellemzett a túlzott verbalitás, a túlírt dialóg. Kevésbé éltek a képi megoldásokkal.

Milyen korúak a pályázók ?

Minden évjárat előfordult. Szerintem kifejezetten idős pályázó is volt. Néhányan most járnak a főiskolára. Mint később kiderült, az egyik tanítványom is pályázott, illetve az egyik forgatókönyv dramaturgja volt.

Mely könyveket értékelte a zsűri?

Még különdíjat is kiosztottunk. Az a könyv sajnos a formai követelményeknek nem felelt meg, túl rövid volt. Ilyen értelemben is nagyon szigorú a standard. Ezért tisztességtelen lett volna díjaznunk, viszont mindenképpen fel akartuk hívni a figyelmet az erényeire. Csak később derült ki, hogy a Vígszínház egykori gyakorló dramaturgja, Rácz Erzsébet a szerző, aki évek óta Berlinben él és dolgozik. A Für-Elise című kamaradráma, egy anya, egy kamasz lány és a kettőjük viszonyába nagyon erősen beavatkozó új ember, tehát az anya új kapcsolatának a háromszög története. Ott éreztem azt, hogy ezt az egyszerű emberi történetet meglehetősen nagy emberismerettel és érzékkel építették föl. Jobban örültem volna, ha több ilyet olvasok.

Második helyezést ért el Nagy Tibor Real Time című abszolút profi munkája. Ez egy kétszereplős, hosszan kitartott, feszültségre épülő lélektani thriller. A páros egyik fele, a nő Budapesten van, a férfi pedig Amerikában. Tulajdonképpen a végzet köti össze őket… gyakorlatilag az egész történet a kettejük feszes dialógusára épül és a két mikrokörnyezet vizuális hátterében zajlik. A szereplők hiába jutnak el a bizalmatlanságtól a teljes egymásrautaltság felismeréséig, a kérdés az utolsó pillanatig megmarad: túlélhetik-e mindketten?

A győztes szerző páros: Fazekas Péter és Csurgó Csaba. Ők minden tekintetben örömet okozó munkát készítettek. A Para című könyvük nagyon jól megírt, dramaturgilag jól felépített mű, többszörös félreértéseken és véletleneken alapuló történet, emberrablással. Kriminek is nevezhetném, szerintem a Fargo című film színei is megjelennek benne egy kicsit. Groteszk, időnként nagyon véres. A figurákat jól kitalálták, a beszélt nyelv karakteresen megkülönbözteti őket. Jók a dialógusok, sok bennük a humor. Összetett, színes, érdekes munka. Kíváncsi vagyok, mit kezd vele a rendező, aki, gondolom, ez esetben Fazekas Péter lenne. A történet szerint a spiritizmushoz vonzódó, középkorúakból álló baráti társaság webkamerát helyez el egy állítólagos kísértetjárta helyen, de szellemek helyett emberrablás tanúi lesznek. Elhatározzák, hogy – miközben kiszabadítják a túszt – a váltságdíjat is megszerzik. A terv azonban súlyosan félresiklik.

A zsűri hogyan osztotta meg a munkát ?

Nagyon rövid idő alatt kellett dönteni, ezért az első körben mindannyian 10 könyvet olvastunk, értelemszerűen átfedésekkel. Ezekből kiválasztottunk egyet vagy kettőt,

és azokat átadtuk a többieknek. Így végül hat könyv maradt. Ezeket mindenki elolvasta és azután döntöttünk.

Egyértelmű volt az döntés?

Nagyon. Mindenki nagyon megörült annak a bizonyos magyar kamaradrámának. A Future Films azért is találta ki a különdíjat, mert úgy látta, hogy jó lenne tovább fejleszteni a könyvet, még nincs kész, dolgozni kell rajta, de nagyon-nagyon ígéretes. Azt kell mondjam, hogy a másik két esetben is meglepően egyszerű volt a döntés. Nem voltak éles vitáink. A szervezők jól előkészítették a pályázatot, és minden rendben zajlott. Úgy érzem, hogy a szoros határidő ellenére felelősségteljes munkát végeztünk.


A pályázat alapítása óta a magyar pályázók sokszor a nemzetközi mezőnyben is igen jelentős eredményeket értek el:

1993-ban Enyedi Ildikó Bűvös vadász című forgatókönyve a nemzetközi fordulón első díjat nyert.

1997-ben és 1998-ban is magyar forgatókönyvírók – Czető Bernát László és Gárdos Éva – kapták a nemzetközi fordulón az első díjat.

2000-ben Szilágyi Andor a nemzetközi versenyben második díjat nyert.

2001-ben Szekér András Hanna Wende

2002-ben Toldy Csilla Finding Freedom

2004-ben Hegedüs Bálint Showtime (nemzetközi negyedik helyezés)

2005-ben Schwechtje Mihály Hőség című forgatókönyve nyerte el a magyar pályázat első díját.

A mai napig többek között a következő forgatókönyvek kerültek megfilmesítésre:

Enyedi Ildikó: Bűvös vadász

Czető Bernát László: Rosszfiúk (rendező: Sas Tamás)

Gárdos Éva: Amerikai Rapszódia

Előkészítés alatt:

Szekér András: Hanna Wende

Hegedüs Bálint: Showtime

Schwechtje Mihály: Hőség

(2006-04-05)

 

Zakariás Eszter, Böszörményi Zsuzsa, Németh Gábor és Szászi Zsuzsa
Zakariás Eszter, Böszörményi Zsuzsa, Németh Gábor és Szászi Zsuzsa
190 KByte
Németh Gábor
Németh Gábor
323 KByte
Németh Gábor
Németh Gábor
310 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső