Agárdy Gábor
színész

Született 1922-ben Szegeden, elhunyt 2006. január 19-én, Budapesten. 1937-ben végzett az Országos Színészegyesület színiiskolájában. Különböző vidéki színházakban játszott különböző szerepek után került Budapestre, a Fővárosi Operett és a Petőfi Színház után 1961-től nyugdíjaztatásáig a Nemzeti Színház színésze. Egyik legismertebb színházi szerepe Bicska Maxi a Koldusoperából. Az Én és a nagyapám című Keleti-filmben játszott első filmszerepét közel félszáz követte. Közülük a legnagyobb népszerűséget minden bizonnyal az Egri csillagok Sárközi cigányaként szerezte. E bohém és hűséges öreg kópé megelevenítése alapján nevezhette a humorát jellegzetesen plebejusnak egyik kritikusa. Ezt csillogtatja meg a Retúr kukázós, nagydumás, szeretnivalón dörzsölt hajléktalanjának, egyik legutóbbi filmszerepének megformálásában is. Mégis a legnagyobb és legmaradandóbb filmes alakítást a Csempészek (r: Máriássy Félix, 1958) ágrólszakadt, sarokba szorított és kijátszott parasztemberének szerepében nyújtotta. Mihály kudarcról kudarcra bukdácsoló életében egy véletlen helyzet teremtette, vakító fényként fellobbanó szerelem ad ideig-óráig váratlan elégtételt, s Agárdy arca, tekintete katartikusan képes közvetíteni ezt a meggyötört férfiarc mögé lefojtott érzelmi vihart, a pillanatnyi boldogságot. (Azt pedig talán kevesek tudják róla, hogy szabadidejében ikonképeket festett, s alkotó módon vonzódott e puritán, kötött formavilágban megjelenő gazdag kultúrához.)

Díjai: Jászai Mari díj: 1958, Érdemes Művész: 1968, Kiváló Művész: 1980, Kossuth díj: 1985, A nemzet színésze: 2000.

Kapcsolódó képtár a Filmkultúrában:
Agárdy Gábor 1922–2006

Dargay Attila
Rajzfilmrendező

A hazai animációs filmművészet egyik legnépszerűbb alkotója, akinek pályája egybeesik a háború utáni magyar rajzfilmgyártás megteremtésével s felvirágzásával. Mezőnyéken született 1927-ben. Tanulmányait 1945-ben a Képzőművészeti Főiskolán kezdte, majd a Nemzeti Színház díszletfestőjeként folytatta mint ösztöndíjas. 1951-től Macskássy Gyula reklámfilm műtermében dolgozott mindenesként, majd a Híradó és Dokumentum Filmgyár rajzfilm osztályán reklámokat készített. Fázisrajzolóként dolgozott a háború utáni első, színes rajzfilm, A kiskakas gyémánt félkrajcárjában. Rendezőként 1959-ben készítette első önálló munkáját, a bátor hangvételű Ne hagyd magad emberkét!-t. A hatvanas évek elején az „animációs új hullámban" Jankovics Marcellal és Nepp Józseffel megteremtik az első magyar rajzfilmsorozat népszerű hősét, Gusztávot (1964), akinek Dargay keresztapja is. Ezt követi többek között a ma is élő Pom-Pom (1978-82) és A nagy hó-hó-horgász (1982-84). Maradandót alkotott a rajz-játékfilm területén is: Lúdas Matyija 1976-ban a második magyar egészestés rajzfilm, amely számos külföldi és magyar díjat, elismerést szerzett. 1980-ban jön Vuk, amely a díjakon kívül óriási népszerűséget is hoz. A négyrészes tévésorozatnak készült film azon kívül, hogy a mozikban is megállta a helyét, a mai napig sem veszített hatásából. Későbbi egészestés filmjei, a Szaffi (1984), Az erdő kapitánya (1987) is sikert arattak, de a Vuk-ot nem tudták túlszárnyalni. A díjak sokaságával elismert művész inkább jó iparosnak tartotta magát: felnőtteket és gyerekeket akart egyaránt szórakoztatni. Soha nem titkolta, hogy Walt Disney volt a példaképe - saját magára hangszerelve.

Díjai: Balázs Béla díj: 1968, Érdemes Művész: 1978, Kiváló Művész: 1983

György István
filmrendező

1925-ben született Pilisszentivánon. A híradókészítést már akkor művelte, amikor még „kevés volt a filmes és sok az esemény”. 1953-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ő teremtette 1960-ban a Miskolci Rövidfilmfesztivált, amelynek hosszú ideig igazgatója is volt. A Mafilm Népszerű-tudományos Stúdióját vezette a hetvenes évtizedben. 1981-ben Világot teremtők címmel készült nagysikerű összeállítás filmjeiből, mely már felvillantotta alkotói pályája sokszínűségét: A hegedű, A tánc eredete, a Krzystof Penderecki zenéjére készült Inspiratio, Andrej Rubljov, Az agyag természete. A tudományos alapon készülő népszerű ismeretterjesztést tartotta fő hivatásának, ennek köszönhető, hogy két évtizeden keresztül vett részt a Nemzetközi Tudományos Filmszövetség munkájában is. Húsz egészestés filmje mellett közel kétszáz kisfilmben adta bizonyítékát tudásának, felkészültségének és ambícióinak. Szemelgetve tudunk itt szólni számos, díjat nyert művészeti témájú filmje (az ősember, a bronzkor, a szkiták, kelták, görögök művészetétől a szentendrei művésztelepig) mellett a rákok, a hangyák, a méhek életét bemutató, az oktatási céllal különböző gépeket, technológiai eljárásokat ismertető filmjeiről, s csak megemlítjük, hogy az ismeretterjesztő mozgókép vizuális lehetőségeinek határát a naprendszerig és a csillagok mozgásáig tágította. A személyét és életútját illető, időszerű és méltó elismerésből - hisszük! – a magyar filmtörténet népszerű tudományos és oktatófilmjei is részesednek.

Díjai: Balázs Béla díj: 1968, Érdemes Művész: 1975, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje: 1996.

Kapcsolódó cikk a Filmkultúrában:
Frivaldszky Bernadett: Beszélgetés György Istvánnal, a tudományos-ismeretterjesztő filmek doyenjével

Szalontai Árpádné
naplóvezető

Észrevétlen vagy, de a kezedben futnak össze a szálak – összegezi az elmúlt öt évtized munkáját ő maga, akit az Isten is naplóvezetőnek (scriptesnek) teremtett. 1926-ban született Budapesten. Titkárnőnek készült, a legszínvonalasabb budapesti gyors-és gépíróiskolában szerzett képesítést 1942-ben, majd jónevű szállítmányozási vállalatnál volt igazgatósági titkárnő. A háború utáni időszak nem a titkárnők kora volt, s gyári háromműszakok után sikerült 1950-ben elnyernie a Róna utcai filmgyár pénztárosi állását. A produkciók pénzelszámolásai mellett tanulta meg a naplóvezetői munkát, s hamarosan bekerült a filmgyártás sűrűjébe: a kamera mellett ülve írta filmről filmre, kézírással a scriptnaplókat. Az ő megbízható, pontos jegyzetei kíséretében kerültek a leforgatott filmtekercsek a vágóhoz, a laborba, a hangosztályra. A férje mikrofonos volt a filmgyárban, de a véletlenek játékának köszönhetően munka közben csak egy filmben találkoztak. Macuska – ahogy mindenki szólította – dolgozott Keleti Márton (a Különös házasság-tól a Hattyúdal-ig), Révész György (az Angyalok földjé-től Az öreg-ig), Herskó János (Vasvirág, Párbeszéd), Tímár Péter (Csinibaba), Schilling Árpád (Nexxt) mellett, de legtöbbet Fábri Zoltán (a Fábián Bálint találkozása Istennel-ig), majd Szabó István (a Bizalomtól a Csodálatos Júliáig) filmjeiben. Hetvennyolc évesen ment nyugdíjba. A Csodálatos Júlia az utolsó film, amiben az ő kezenyomát őrzi a videós scriptnapló. Ki hinné, hogy egy női mutatóujj deformálódott ízülete is látványosan tanúskodhat a filmszakmában végzett folyamatos, lelkiismeretes és hivatásszerű munkáról?

Kapcsolódó cikk a Filmkultúrában:
Báthory Erzsi: „Én vagyok az első közlegény, aki életműdíjat kap” – Beszélgetés Szalontai Árpádnéval

A Magyar Mozgókép Mestere

Nepp József
rajzfilmrendező

Nem ismerek olyan műfajt vagy területet ebben az országban, amely az elmúlt fél évszázadban nagyobb teljesítményre lett volna képes, mint az animációs filmművészet – írta nemrég Hankiss Elemér. E művészet egyik nagy alakja Nepp József is, aki Csepelen született 1934-ben. Az Iparművészeti Főiskola díszletfestő szakán szerzett diplomát 1957-ben, majd a Pannónia Filmstúdióban kezdett dolgozni mint a rajzfilmek háttér-tervezője és -festője. A Szenvedély című rajzfilmmel indítja pályáját. Ebben szakít a mese-hagyománnyal, és új korszakot nyit a karikatúra-stílusban rajzolt aktuális, groteszk, sőt abszurd történetekkel. 1964-ben megszületik a Gusztáv-sorozat, mindmáig itthon – és túlzás nélkül mondhatjuk: az egész világon – a legnépszerűbb magyar rajzfilmsorozat, amelynek Dargay és Jankovics mellett Nepp a szülőatyja. A sorozat sikerének titka: az enyhén kopasz, cingár lábú, pocakos és komikusan esetlen emberke jellemében összes evilági gyengeségünkkel szembesülhetünk, s ráadásul még nevethetünk is rajtuk. A Mézga-család, majd a Dr. Bubó tévésorozat sikerében is nagy szerepe van Neppnek. Nem véletlenül nevezik az animációval foglalkozó filmtörténészek a magyar animáció „mindenesének” őt. Elsősorban író, társforgatókönyvíró sok egészestés és kisrajzfilmben (pl. Lúdas Matyi, 1976, Szaffi, 1984, Az erdő kapitánya, 1987, r: Dargay Attila, Macskafogó, 1986, Egérút , 1999, r: Ternovszky Béla). Számos közös produkcióban dolgozik animátorként (pl. János vitéz, 1973, r: Jankovics Marcell). Gyakran szerez filmzenét is. 1983-ban önállóan rendezi a Hófehér-t, a Grimm-mese szokatlan, szatirikus feldolgozását. A 80-90-es években a nagy rutinnal rendelkező rajzfilmes nemzedék már főként a televíziónak dolgozik, így Nepp József is. Sokoldalú tudását új tehetségeknek adja át az Iparművészeti Főiskolán.

Díjai: Balázs Béla díj: 1967, Érdemes Művész: 1974, Kiváló Művész: 1981, Kossuth-díj: 1999.

(Forrás: A 37. Magyar Filmszemle katalógusa)