Klacsán Csaba ECCE HOMO
Pálfi György: Taxidermia

76 KByte

Olyan szép, mint egy esernyő és egy varrógép találkozása a boncoló asztalon” (Lautréamont)

Pálfi György négy évvel a néma, amatőr szereplőkkel forgatott Hukkle után elkészítette második nagyjátékfilmjét, az erős dialógusokat és profi színészi alakításokat felvonultató Taxidermiát. Míg volt osztálytársai, az immár legendás Simó-osztály tagjai közül többen megpróbálták teljesíteni egykori osztályfőnökük kérését, elkészíteni „így jöttem” típusú filmjeiket, addig Pálfi megrendezte a maga „így mentem el” moziját. Parti Nagy Lajos két novellája alapján (A fagyott kutya lába, Hullámzó Balaton), és azokat kiegészítve állt össze a rendező sajátos családregénye, mely egy, a mában élő fiatal férfi identitáskeresését taglalja. Ő a legifjabb sarj, az unoka, aki mielőtt beteljesíti a predesztinált családi sorsot, megemlékezik elődeiről, nagyapjáról és apjáról is. A rendhagyó családgenerációs filmben a testnedvek nem csak a rokonokat, hanem a különálló, de egybevágó részeket is összekötik. Három főszereplő, három történelmi kor, három tragikus sors a történet váza, s három testnedv az összetartó erő, mely a szkeccsfilm-szerű filmszerkezetet minden értelemben áthatja: a sperma, a nyál és a vér. Ezek mentén, ahogy Pasolini a Salo esetén, Pálfi is dantei körökre osztotta dolgozatát.

A sperma körének főszereplője az elfajzott család ősforrása, az élveteg nagyapa. Czene Csaba megdöbbentően hiteles alakítást nyújt az együgyű Morosgoványi Vendel szerepében, akit a második világháborúban kirendelt tisztiszolgaként hadnagya csicskáztatott éjt nappallá téve. Nem volt neki semmije, csak vágya és képzelete, a szegényes gyertyaellátmány mellett azzal volt kénytelen befűteni magának minden este. Hol az ól deszkái közt lányokat leskelődve nyúlt magához, hol pedig Andersen kis gyufaárus lányának varázsolt csillagokat az égboltra ondójából, a lényeg csak a pillanat röpke melege és varázsa volt számára. Állatként bántak vele, ritkán mosdhatott csak, s többnyire egyetlen társával, a család disznajával osztotta meg hideg ólját. Időnként aludhatott csak a családi teknőben, amikor épp nem volt benne meleg fürdővíz a családnak, újszülött csecsemő, felravatalozott halott, vagy épp friss disznótoros. Vendel épp egy disznóvágás éjszakáján pecsételte meg sorsát, midőn a teknőn, nagy halom disznóhús tetején meghágta a koca-szerű hadnagynét. Morosgoványi megkapta ugyan büntetését, de a magzat növekedésnek indult, s kilenc hónap múltán, disznófarokkal ugyan, de egészségesen jött a világra. Nevét a százados után kapta: Balatony.

A nyál körében már az ő sorsát követi a film. Noha Balatony Kálmánt (Trócsányi Gergely) kunkorodó malacfarkától nevelőapja megszabadította, élete végéig disznó maradt. Folyamatosan zabált és hányt, vagyis szakszerűen küzdött majd nullázott. Élsportoló lett ugyanis, a távzabálás klasszisa, a legvidámabb barakk büszkesége. Mert ő még idejében rájött, hogy nem csak a szolmizálás meg a kötélmászás van a világon. Többet akart apjánál, a pillanatnyi örömökön túlmutató, másfajta fizikai kiteljesedésre vágyott, saját térfogatát, azzal együtt pedig a halált akarta kitolni. Bár leginkább gyorsaságban, s főleg ostyában volt kimagasló, menüben is alkothatott volna maradandót, ha nem jön a szájzár. Ennek ellenére is mindent, még a szerelmet is a sportnak köszönhette. A bableves kolbásszal világbajnoknőjét, Aczél Gizit (Stanczel Adél) vette feleségül, akivel házasságuk első fele boldog harmóniában telt, együtt zabáltak és közösen hánytak. Élvezték a sikert és a népszerűséget, de kapcsolatuk gyümölcsét a feleség karrierje miatt titkolniuk kellett. A megoldás az álca, papíron mióma vagy ciszta.

A vér köre így már az ő gyerekük, Balatony Lajoska életét láttatja, aki egy nagy zabálást követően, két hányás között jött a világra. Születésekor pici és csendes volt, akár egy ciszta vagy mióma. A Mark Bischoff által drámai érzékenységgel megteremtett figura felnőtt férfiként is nyeszlett marad, sápadt, beesett arca és kórosan vékony teste bizarr módon árulkodik felmenői mértéktelenségéről. Frusztrált, magának való preparátorművész, aki még az áruház pénztárosnőjével is képtelen szóba elegyedni. Saját kis világába, műhelyébe zárkózik, ahol az elhalt tetemekből kiereszti a vért, lefejti róluk a bőrt, s kikészíti azokat, hogy pénztárca, szőnyeg vagy kulcstartó formájában hirdessék az öröklét lehetőségét. Időközben mozdulatlanná hízott apját is ellátja, aki már göngyölegestül-sztaniolostul falja temérdekszám a bajnokszeleteket. Az öreg Balatony belebetegedett, hogy nem lett igazi bajnok sosem. ’84-ben kijutott ugyan a Los Angeles-i olimpiára, de szolidaritásból nem utazhatott ki. Gizi rég elhagyta, fiát gyűlöli. Nem érdekli más, csak három hatalmas macskája, akiket zsiradékkal hizlal, míg egy nap a húsra vágyó macskák kiontják a beleit. Ekkor, mintegy hatvan év múltán végzetesen megpecsételődik a család sorsa is, a fiú apja megtalálásakor határozza el végérvényesen, hogy átadja családját az örökkévalónak. Először apját preparálja ki, majd egy bizarr mechanika közbeiktatásával önmagát is.

A kör bezárult, a vérvonal itt véget is ért. A nagyapa a szexuális gyönyört, a fiú a teret, az unoka pedig az időt akarta kitolni. Bizonyos értelemben mindegyiknek sikerült is, hiszen Vendel magáévá tette a hadnagynét, Kálmán klasszis volt a maga nemében, még ürítéstechnikát is neveztek el róla, a fiú pedig megalkotta főművét, önmaga torzóját, melyet a film végén magasművészeti remekként mutatnak be egy róla elnevezett tárlaton. Valójában övé a történet, mert ő az, aki miközben módszeresen szétbontja magát, összerakosgatja múltjának, identitásának részleteit, hogy ezáltal körvonalazódhasson a test, a család s a nemzet is. A Taxidermia így nem csak sokrétű, de majd minden ízében egyedi is. Pálfi a filmmel legalább olyan radikálisan tér el a hagyományos családregény-filmek klasszikus menetétől, ahogy tette azt az irodalomban Nádas Péter az Egy családregény végével. A Taxidermia az egymás mellé tablózott korokon keresztül nem egy család hanyatlásának folyamatát mutatja be, hanem a folyamatos és egymásból következő mélypontokat láttatja a maguk csupasz valójában. Ráadásul az sem egyértelmű, hogy egységes-e egyáltalán a vérvonal, mert Lajoska származása nem derül ki egyértelműen, így apjához hasonlóan lehet, hogy ő is csak elismert zabigyerek. Mint a legtöbb családtörténetben, itt is a legifjabb nemzedék tagja az, aki végérvényesen elmozdítja pályájáról a családi sorsot, bár végül ő is csak arra a felismerésre jut, mint Nádas hőse: „Legtartósabbak a halott mítoszok”. Mindeközben, mint minden családregény, a Taxidermia is korhű történelmi tablókat állít, ebben az értelemben pedig a nemzetről, a magyarságról, s a térség történelméről is szól. Nem akarja ugyan magyarázni a történelmet, mint például a Napfény íze, inkább a különböző korok hangulatainak, esszenciáinak és vágyainak bemutatására támaszkodik. A Horthy-korszak megalázásait és megalázottságát a tisztiszolga és a hadnagy kapcsolatán keresztül érzékelteti, a szocializmus megalomániáját a sport oldaláról közelíti meg és láttatja, míg a fogyasztói társadalom diktatúrájában a tökélyre való szüntelen törekvésre és az elidegenedésre helyezi a hangsúlyt. Szatirikus hangvételű történelem- és társadalomkritika is egyben, mely átfogja és érzékelteti az ország elmúlt hat évtizedét. Annál is inkább, mivel a három kor s a három főszereplő az ország történelmi változásait is szimbolizálják egyben. A saját korukban, a saját testükkel mindannyian nagyon akarnak valamit, amibe végül mind bele is buknak, mert zsigeri késztetéseik mindent legyőznek. E tekintetben valamennyi fejezet ugyanazt a témát járja körül, mindhárom generáció képviselőjét uralja saját teste a maga korában, és a maga korlátai között. Míg a nagyapa még csak alkalmi élvezetét hajszolja, addig fia már magasztosabb dicsőséget, elismerést vár önsanyargatásától, hogy végül a legkisebb legyen az, aki a lehető legmagasabbra, művészi értékre emeli testét. A hármas szerkezet végig kíséri és több értelemben is tagolja a filmet, fejezetei lehetnek akár a vágy, a karrier és a halhatatlanság körei, vagy az emberi test sajátos születés-élet-halál körforgásának stációi is, a lényeg azonban minden értelmezésben ugyanaz: a test hatalma. S ahogy a test a lélek fölé kerekedik, és eluralják a vágyak, úgy a film kellemetlen ám őszinte naturalizmusát rendre felülírja a szürreál is. A nagypapa kinyitott mesekönyvbe képzeli magát, stancolt papírdíszletek között lépked, fia az utolsó harmadra valószerűtlenül elhízott és óriás macskákat edz, míg az unokát körülvevő és benne lévő üresség Chirico képeire rímel leginkább. A személytelen, rogyásig megpakolt bevásárlóközponti sorok, a zsúfolt és levegőtlen preparátorműhely és a tágasan zord alagsori tér erős kontrasztot képeznek a nagyapa puritán, halvány fényű tanyavilágával és a fiút körülvevő színes, szocreál közeggel. Mindhárom kör képi világa önmagában is igényesen kidolgozott és egyedi, a látványért, díszletekért és maszkokért felelős csapat munkája kivételes színvonalat képvisel, egymást követik a vizuális bravúrok, a Taxidermia igazi ereje mégis egységéből fakad. A rendezőnek és Pohárnok Gergely operatőrnek nem csak Parti Nagy nyelvi leleményeit sikerül mozgóképre átültetniük, de a három, egymástól markánsan elkülönülő világot is precízen rendezik egységbe. A film rendkívül erős és többnyire baljós atmoszférájának létrejöttét segíti a brazil nemzetiségű Amon Tobin fenyegetően sötét, kollázs-szerű zenéje is, amely még a némának tűnő jeleneteket is egy alig érzékelhető, mégis folyton vibráló zenei aláfestéssel kíséri.

Pálfi György a Hukkle után – bár világlátása mit sem változott – gyökeresen más irányba fordult, és újfent szélsőségesen egyedi alkotást hozott létre. Tagadhatatlanul építkezik ugyan az előképek filmjeiből, hangulatában megidézi Greenaway, Makavejev, Cronenberg vagy épp Ferreri egyes alkotásait, eredetiségével és azzal, hogy kifejezetten törekszik a néző kényelmetlenségére, leginkább mégis Bunuellel rokonítható. Azzal a Luis Bunuellel, aki 1929-ben, az Andalúziai kutya erkélyén egy éles borotvával vágta fel egy lány szemét, ezzel üzenvén nézőinek, ő majd gondoskodik arról, ne csak nézzenek, lássanak is. Pálfi hasonlóan cselekszik 2006-ban, amikor ugyanolyan durva és agresszív művészettel ébreszt rá arra, hogy miből is áll az ember.

 


77 KByte

177 KByte

179 KByte

68 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső