Dercsényi Dávid A Zsdanov-paradigma
Lengyel Andor: Fej vagy írás, Barnóczky Ákos: Szőke kóla

217 KByte

A rendszerváltás utáni magyar vígjátékok kis keresgélés után megtalálták az elődeiket. A konkrét remake-ek mellett a 30-as, 40-es évek vígjátékainak szellemiségét megidéző közönségfilmek lettek egyre inkább meghatározóak a szórakoztató műfajban. Ez első látásra kifejezetten logikátlannak tűnik, hiszen időben jóval közelebb, a 70-es, 80-as években már kialakult, sőt kiforrott egy olyan érvényes, hiteles hangvételű, színvonalas vígjátéktípus, amely kifinomult humorral, társadalomkritikai éllel mondta el történeteit közérthetően, szórakoztatóan és nagy közönségsiker közepette. A 90-es évek második felére ugyanakkor lassan felnőtt egy olyan generáció, amelynek ez a filmnyelv már nem volt magától értetődő, ráadásul a filmkészítési struktúra sem kedvezett az üzletileg valamelyest kockázatos vállalkozásoknak. Ennek eredményeképpen tehát az a bohózati humoron alapuló, egyszerű és a világot is jócskán leegyszerűsítő vígjátéki műfaj lett lassan egyeduralkodó, amely lényegében marketingfunkciókat lát el, és a hirdetések közti szünetet harsány kabaréjelenetekkel tölti ki. Erre az alapra rakódik gyakran a divatos retrózás, amely kevéssé a múlt értelmezésének igényével, sokkal inkább szimpla bevételnövelő szándékkal kerül a filmekbe: a mai fogyasztói életérzés visszavetítéséről van szó az esetek többségében. Ezek a mozik, még ha szeretnének, sem tudnak a mai magyar társadalom életére reflektálni, így az azonosulást sem teszik lehetővé. S azok a filmek, amelyek egy kicsit is ki tudnak mozdulni ebből a műanyag világból (Valami Amerika, Moszkva tér), minden hibájuk ellenére, mintegy jobb híján, nemzedéki filmekké tudtak válni.

A mozikban egy időben bemutatott következő két magyar vígjáték sem kockáztat semmit: történetük a pénzről szól, habár a Fej vagy írás romantikus tinivígjáték, a Szőke kóla pedig humanista tanmese akar lenni. Mindkét film olyan világot akar teremteni, amely mindenki által ismert(nek vélt), ugyanakkor sosem létezett. A Fej vagy írás elvileg a műszaki egyetemisták diákéletét használná fel az atmoszférateremtés és az azonosulás elősegítésére, s ezt keverné össze egy rajongó szerelem hollywoodi meséjével, amelybe a vaskos pesti nyelv és világlátás szálait keverné. A Szőke kóla szintén a fővárosi „nyócker-életérzést” elevenítené fel némileg a dickensi életműre hajazó egzotikus felfogásban: egy realista és tömegmitologikus elemeket keverő hamisított gettóvilág életébe leshet bele tisztes távolból és biztonságból a kedves mozilátogató. Láthatóan mindkét film megpróbál cinkosan összekacsintani a nézővel: a Fej vagy írás a sztárságot és a sztárcsinálókat próbálja meg némileg nevetségessé tenni, a Szőke kóla pedig a gazdagok (ergo szívtelen, pökhendi alakok) megleckéztetésével akarja a nézők szívébe lopni magát, azonban mindkét próbálkozás annyira átlátszó, gyomorforgatóan őszintétlen és megalázó, hogy az már önmagában dokumentumértékű. Természetesen szó sincs itt semmi plebejus öntudatról vagy civil hangról, itt minden a marketing egyik alrendszere, eszköze.

A Szőke kóla története nem teljesen reménytelen: a film Lerner Nándor építési vállalkozó jellemfejlődésének meséjét mondja el. A vonzó és sikeres, ámde embertársaival gyakran durva és lekezelően bánó gazdag ember története azonban egyáltalán nincs kidolgozva, sem a karakterek, sem a meseszövés szintjén. A készítők érezhetően Majkára koncentráltak, azaz arra a figurára, akihez Lerner akkor sodródik, amikor ellopják a kocsiját a „veszélyes” környéken. Kettejük szembeállításából kéne kirajzolódnia a mesterkélt és elidegenedett úr valamint a keresetlen és vadvirágos népfi ellentétének. Itt azonban Novák Csaba forgatókönyvíró alaposan magára hagyta a színészeket – csináljanak csak valamit a szerepekkel, hozott anyagból. Ez, meglepő vagy sem, Majkának megy jobban, s nemcsak azért, mert önmagát kell alakítania. Az ózdi rapper ritmusváltásai, hangsúlyai frissek, regiszterjátéka üde. A mellé kiosztott két társ, a realista vonalhoz közelebbi Nyári Oszkár valamint a bohózati szálat bakikkal és sületlenségekkel megtestesítő Szegedi Dezső némileg zavaró jelenlétével használható magot kapnánk, a csapat azonban rendszerint megelégszik azzal, hogy hangosan köszön a haverjainak, illetőleg néha összeverekszenek. Beleznay Endrének kéne Lernerről gondoskodnia, ez azonban érezhetően meghaladja az erejét, a figura erőtlen, széteső, többnyire a bohózati poénok terepéül és anyagául szolgál. Semmit sem tud megjeleníteni a figura önellentmondásaiból – persze ez azért sem könnyű, mert a történet túlságosan sematikus és átlátszó tézisre épül.

A Fej vagy írás ugyanezzel a bajjal küszködik, csak itt Pindroch Csabának kéne teljesítenie a lehetetlent: ő a szupermodell Varga Mariann (Görög Zita) menedzsere, s egyszer amolyan Antal Imre-módra félszeg, ügyetlen emberként jelenik meg, másszor pedig a pénz szagát szimatoló vad és gonosz nagytőkésként. Nem kenném Pindrochra a kudarcot, itt bizony a forgatókönyv nincs jól megírva, s persze ezúttal is kilóg a méretes lóláb: a gazdag gonosz, de jólesik röhögnie rajta a pórnépnek. Ebben a filmben viszont már a felállás is rossz: a modellért rajongó félszeg, kamaszos András lelki érettségét tekintve valahol a 15-16 éves kor táján jár, s elég furcsa egyetemistaként látni. Itt sem működik a világteremtés, a lepusztult kollégiumban élő tanulóknak méregdrága számítógépük van, és méregdrága ruhákban járnak, nem csoda, hogy amikor Havas Henrik tanár úr egy botrányosan ritmustalan jelenetben megbuktatja őket, s ezzel elzárja az ösztöndíj csapját, nos, hogy ekkor a pénztelenség rémétől fenyegetett fiúk félelme nem tűnik hitelesnek. Mint ahogy a modell és rajongójának megismerkedése, majd az azt követő fordulatok sem életszerűek.

Mindkét történet bonyodalmában a pénz kap főszerepet. A Szőke kólában egy, az autóval együtt ellopott építési tender dokumentációját kellene visszaszerezni, illetve egy elvetemült konkurens emberrabló zsarolását kell túlélni, míg a Fej vagy írásban egy nagy értékű reklámszerződés megszerzéséhez kell kihasználni az őszinte rajongó és a szupermodell címlapokra kívánkozó kapcsolatának médianyilvánosságát. Mindkét filmben a nagytőke okozza a bajt, a gátlástalan, emberi kapcsolatokkal nem törődő, sorsokat letaposó nyerészkedő attitűd. Ám mindkétszer győz az emberiesség: a Szőke kólában a gazdag Lerner „megjavul” Majkáék hatására, a Fej vagy írásban pedig Varga Mariann ráébred az igazi értékek jelentőségére, a szerelem hatalmára.

S ezzel elérkeztünk a két film legérdekesebb és legálságosabb vonásához. A tanulni képes gazdagok elnyerik jutalmukat, a szimpátiát, a gonosz gazdagok viszont elnyerik büntetésüket: kinevettetnek, börtönbe zárattatnak. Ez a szánalmas eljárás,amely leginkább a szocreál filmek sematizusához mérhető, azt hiszem, méltó képet ad korunk közönségfilmjeiről. Jól emlékszünk még az ötvenes évek filmjeiben felbukkanó diverzáns, bomlasztó polgári csökevény figurájára, aki aztán vagy ráébred korlátoltságára, és a társadalom hasznos tagjává válik, vagy jól meglakol. Esetünkben annyi a különbség, hogy ma mindez nem ideológiai, hanem cinikus marketingfogás. A filmkészítők ahelyett, hogy hiteles, jól kidolgozott alakokat formálnának egy hiteles világban, ahelyett, hogy mindenkit érintő és érdeklő problémákban gondolkodnának, inkább egy meglehetősen arisztokratikus pozícióba helyezkedvén a néplélek vágyteljesítő álmait próbálják meg celluloidra vinni, de ezzel csak önnön korlátoltságukat és fantáziátlanságukat leplezik le. Jelesül azt, hogy úgy gondolják, a média világa az egyetlen valóság, ami ezen túl van, az nem létezik – többek közt azért nem, mert nem kifizetődő. Elég egyetlen, a való világra kissé jobban reflektáló mozi ahhoz, hogy lehulljon a lepel ezekről a papírmasé művekről.

S ez a média alapú valóság persze önnön arcaira épít: míg Majka esetében ez működik, Görög Zita Mariannja minden eresztékében csikorog, nemcsak a színészi játék, de a jelenlét is hiányzik belőle. Keller András és Varju Kálmán a Fej vagy írásban érezhetően tudnának többet is, sőt Varju kifejezetten jó, kár, hogy figurája dramaturgiailag nincs elég szervesen beépítve a filmbe. Sok jobb sorsra érdemes színész is a nevét adta eme papírmasé világkreációkhoz, de ezen nem érdemes meglepődni. Tahi Tóth László jelenetei talán a legkínosabbak a Fej vagy írásban, ripacskodó főpincére olyan hihetetlenül ritmustalan játékban elevenedik meg, hogy az szinte fáj. A Szőke kólában Gubás Gabi Lerner szeretőjeként színtelen, szagtalan, ellenben Margittay Ági óriási alakítást nyújt gettóbeli kocsmárosnőként.

A kiút tehát a munkában és a bátorságban keresendő – félő, ezt az alkotók is pontosan tudják. Abban, hogy ha nem a legsablonosabb, legtriviálisabb bohózati poénelemeket erőltetjük, ha nem Havas Henrik bezárása a vécébe a perspektíva, hanem valami ténylegesen komolyan vehető produktum. A Fej vagy írás, ha merészebb lett volna, ha több öniróniát mer felvállalni, egész jóra sikeredhetett volna. Ha a Szőke kóla írói erőteljesebben kötelezik el magukat a romák és a nem romák világának elegyítése mellett, és bátrabban elszakadnak a kliséiktől, egy sokkal jobb filmet láthattunk volna. Így azonban ami nekünk maradt: két fröccsöntött mementó.

(2006-01-17)

 

Szőke kóla
Szőke kóla
66 KByte
Szőke kóla: Beleznay Endre, Gubás Gabi, Pozsonyi Takács László
Szőke kóla: Beleznay Endre, Gubás Gabi, Pozsonyi Takács László
73 KByte
Szőke kóla: Görög Zita
Szőke kóla: Görög Zita
43 KByte
Szőke kóla: Beleznay Endre
Szőke kóla: Beleznay Endre
46 KByte
Szőke kóla: Majoros Péter („Majka”)
Szőke kóla: Majoros Péter („Majka”)
37 KByte
Fej vagy írás
Fej vagy írás
34 KByte
Fej vagy írás: Havas Henrik
Fej vagy írás: Havas Henrik
33 KByte
Fej vagy írás
Fej vagy írás
27 KByte
Fej vagy írás: Görög Zita
Fej vagy írás: Görög Zita
26 KByte
Fej vagy írás
Fej vagy írás
29 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső