November végén (19 és 22. között) hatodik alkalommal rendezték meg a Banán Rövidfilmfesztivált ezúttal a Millenárison. Az elnevezés még a kezdetre utal, mivel először a csillaghegyi Banán Klubban tartották 1998-ban francia mintára. Mint már megírtuk (Francia kapcsolatok, Clermont-Ferrand Csillaghegyen) az ötletet Derdák András hozta magával Clermont-Ferrand-ból, ahol a 70-es években néhány lelkes egyetemista elhatározta, hogy megmenti az eltűnő rövidfilmet: közönséget, fórumot teremtve neki. Azóta a kis klubszerű rendezvény nemzetközi megafesztivállá és filmvásárrá nőtte ki magát, ám az eredeti cél megmaradt, nemcsak a névben –„Mentsük meg a rövidfilmet!”-, de a gyakorlatban is.
Derdák és lelkes kis csapata: Csetneki Gábor, Garai Mixi és Nagy Réka a francia kapcsolatokat építette tovább, s igyekezett kétirányúvá bővíteni, amikor nemcsak a fesztivál anyagát hozta el Budapestre, de egyben a magyar rövidfilmeket és filmeseket is be kívánta vonni a nemzetközi vérkeringésbe. Az első alkalommal, 1998-ban ez csak részben sikerült, a magyar filmesektől még Csillaghegy is messze volt, nemhogy Clermont-Ferrand - amint azt az onnan hozott munkák is mutatták. A helyszín és a helyzet az óta változott, a rendezvény a perifériáról a centrumba került, felkarolta a Francia Intézet és a hazai filmes fórumok. A legutóbbi fesztiválra mintegy 150 film érkezett, s ebből 52 maradt versenyben, 8 szekcióban vetítették ezeket a Teátrumban, olyan helyszínen, ami közel állt e műfaj iránt érdeklődőkhöz. Többen voltak ugyan kíváncsiak a clermont-i fesztiválok retrospektív anyagaira, mint a hazai filmekre, de az utóbbiakat sem csak a versenyzők illetve barátaik, rokonaik nézték.
A 16 animációs és natúr rövidfilmet két csoportra, a kísérleti és a „populárisabb” díjnyertes művekre osztva vetítették, de ez csak a látottak után derült ki, és nem a műsorfüzetből. Az előbbiek a technikai korlátok s a műfaji határok meghaladását példázták. Láthattuk Kuroszava A vihar kapujában újrafeldolgozását tüköreffektusokkal (Csata), sci-fit a genetikus anyagok szennyeződéséről (Fertőzés), az emberi test és a természeti elemek valamint a natúrfilm és a tárgyanimáció ötvözetét (Finomságok, Laika park), kísérletet animációs elemekkel és emberrel a megaláztatásról (Exponálás illetve A medvék országa).
A leghatásosabb, legérdekesebb kísérleti filmet azonban a másik programban vetítették. A francia Alain Escalle A lebegő világ meséje című filmje a hirosimai atomrobbanást idézi meg egy gyerekkori emlékből. A rendező - aki előzőleg hét évet töltött Japánban - számítógéppel mixelt képi világában elegyednek a japán tusfestmények, a valós és 3 D-animációs képek. Az emlékek a múltból és az álmokból jönnek: a népmesék fantasztikus figurái a szamuráj harcosok világával keveredve jelennek meg, így a történet a gyerek, a mesehős és a szamuráj története egyszerre. Escalle ehhez egyaránt használja a szürrealizmus fantasztikus világát és a horror vízióit. Nem kívánja másolni a japán festészetet, az orosz animációt vagy Hitchcockot, csak előhívja az emlékeket, bemutatja a japán kultúra evokatív karakterét, az atombomba fényében felvillantva a japán történelem különböző periódusait. A legszebb képi világú film a legjobb hangeffektus díját nyerte a 2002-es fesztiválon - mivel operatőri díj nem volt. Szándékosan emeltük ki ezt a filmet a többi díjazott - A világ végén, Kiskacsák, Férfidolog – közül, mivel ez áll legközelebb a Banán Fesztivál győzteséhez, Lakatos Róbert Ördögtérgyéhez (Gen(i)us diabolis). Technikai virtuozitásban ugyan elmarad attól, de képi világa hasonlóan szuggesztív és szürreális (operatőre: Maciej Kozlowski). A népi mitológia, a folklór keveredik az erotikával, a vaskosság a költőiséggel, az álom és a hiedelemvilág egybefonódik, s mindez derűsen, néhol ironikusan, de nem horrorisztikusan jelenik meg. Erre utalt a zsűri elnöke, Csillag Ádám is az indoklásában. A film egyébként 2004-ben, a 35. Magyar Filmszemlén a legjobb kisjátékfilm díját nyerte. Most érdemes volt újra megnézni, más kontextusban látni.
A szimultaneitás más megvilágításba helyezte e filmet, a filmeket és magát a rendezvényt, ahol össze lehet hasonlítani a hazait a külföldiekkel, anélkül, hogy versenyeznének egymással, s ahol kiderülhet, hogy az egy időben látott filmek valóban egy időben, szinkronban vannak-e egymással. Ez a Banán Fesztivál vitathatatlan érdeme. A másik, a nyitottsága: sosem volt a hivatásosok, „A szakma” zártkörű rendezvénye, ahol privilégiumok alapján születhettek a döntések. Ugyanakkor nem is zárta ki, ami az egyenlősdi látszatát kelthette: hogy a stúdiókban és a kis „kézműves” műhelyekben készült munkák közös versenymezőnyben indultak. A fent említetten kívül más művek is szerepeltek a Magyar Filmszemlén: így a Kis Apokrif, a Titkos hely és a Terep(szemle). Közülük Mundruczó filmje ott a legjobb kísérleti film díját kapta, itt pedig a Cirkogejzír különdíját. Nyertek viszont olyanok, akiknek ott ez nem sikerült: Buvári Tamásnak a Játszó gyerekekkel, valamint Dési András Györgynek és Móray Gábornak a Jocóval. Amiből arra is lehetne következtetni, hogy sokak számára reményfutam volt a fesztivál, csakhogy a zsűrit ez nem befolyásolta: ugyanis voltak szép számmal pályakezdő „nyeretlenek”, s ők szerepeltek sikeresebben. Az experimentális filmnek járó Fa-banánt például egy „outsider,” Dudás Miklós, a Szellemkép szabadiskola „versenyzője” nyerte, Bárány című filmjével. A zsűri – aminek tagja volt még Igor Lazin rajzfilmes és Szilágyi Szilvia (Sziszo) kritikus - nyitott volt abban is, hogy külön „Tűsarok”-kal díjazta a nőket, amit lehet pozitív diszkriminációként értékelni, más kérdés, hogy pozitívnak lehet-e tekinteni a dokumentumfilmek külön kezelését. Tűsarok díjat kapott A nyúl című báb filmjéért Matievics Éva, az Irénke című animációért Gaál Fruzsina – mindketten az Iparművészeti Egyetem hallgatói - valamint a 112, sex a tengerparton című animációért Herpai Sára és Kerékgyártó Ivonne.
A dokumentumfilmes mezőnyben a Csúnya betegséget, Szalay Péternek furcsa szenvedélyfüggőségről szóló filmjét tartották a legjobbnak. A Tollas (Csík Judit) valamint a Sötét napja a gyásznak (Atkimov Mariann) roma témájú filmek voltak: előbbi a jelenről, utóbbi a holocaustról szólt.
A kisjátékfilmek közül a már említett Ördögtérgye kapta a fődíjat, az Aranybanánt, az ezüstöt A pofonért ill. a Jocóért a Dési-Móray szerzőpárosnak ítélték, a bronz fokozatot pedig Buvári Tamásnak, a Játszó gyerekekért.
Ezek mellett a zsűri dicsérő oklevélben részesítette Szalai Bálintot a Társasjáték, Méry Zsuzsát A pocsolya című filmjeikért, Oláh Lehelt az Einstandért, Tóth Barnabást a Szerelem meg hal, valamint Ducki Tomeket a Zsírkiller című opuszaikért. Szóbeli dicséret illette az Inforg Stúdiót mint a legeredményesebb műhelyt, ahol az összes banánnal díjazott film készült, valamint az Iparművészeti egyetemet (Matievics, Gaál, Ducki munkáiért).
A díjakat november 22-én Derdák András adta át, akit két hét múlva, minden hivatalos indok nélkül eltávolítottak a Millenáris művészeti vezetői posztjáról. Leváltása – ami nem maradt visszhang nélkül - bizonytalanná tette nemcsak az ő jövőjét, de a Banán Fesztivál sorsát is, mivel a kettő az utóbbi időben összefonódott. Most már nemcsak a rövidfilmet kell megmenteni, hanem a fesztivált is. Eltűnésük a hazai kulturális életből nagy veszteség lenne.
2004. január 7.
