Báthory Erzsi Fényvágások
Beszélgetés Tímár Péterrel a Le a fejjel ürügyén
Tímár Péter
Tímár Péter
8 KByte

Találkoztál-e olyan kritikával a Le a fejjelről, amit reálisnak tartasz és elfogadsz?

Az az igazság, hogy nem nagyon olvasok kritikákat az Egészséges erotika óta. Ha elém kerül, persze elolvasom, de direkt nem megyek utánuk. Szerintem, ha az ember már túl van rajta, befejezte, letette, kész, elindult a film a maga útján, akkor már nem hasznosítható a kritika.

A következő filmhez sem?

Nem. Egyrészt ebből a témából már nem fogok ennél az elkészült filmnél jobbat csinálni, másrészt egyáltalán nem fogok még egyszer ilyen filmet csinálni, s akkor minek?! Az Egészséges erotikánál még faltam a kritikákat, de az volt mindegyiknél a benyomásom, hogy nem értették meg, miről szólt, nem jutottak közel a filmhez. Sőt, alkalmaztam ott egyfajta új technikát, s ez ellenszenvet keltett. Azt írták például róla, hogy a „házmesterek filmje”...

Én úgy emlékszem, hogy már ezt az első játékfilmedet is éppen hogy nagyon jól fogadta a filmértő közönség...

Csak később! A film később értékelődött fel, ez az igazság. Mindenesetre akkor nagyon elment a kedvem a kritikák olvasásától!

Minden eddigi filmed más műfaj, az Egészséges erotika abszurd, a Mielőtt befejezi röptét a denevér... pszichothriller, s a vígjátékaid is mind különböznek egymástól, a szatírikustól a líraiig, sőt melodramatikusig, s most pedig először készítettél kosztümös filmet, egy középkori közegben játszódó vígjátékot, ami megint csak teljesen elüt az eddigi vígjátékaidtól, mert ezt inkább történelmi blődlinek lehet nevezni... Kerested ezt az új formát?

Álljon meg a menet, dehogy kerestem! Engem erre felkértek! A kezembe nyomták a forgatókönyvet, s mivel én már akkor négy éve nem csináltam filmet, persze hogy elvállaltam.

Mikor nyújtottál be utoljára forgatókönyvet?

A Vakvagányok után nem sokkal  A grillcsirkék tesznek egy fordulatot című pszichothrillert, de ezt nem fogadták el. És idén adtam be egy furcsa, fantasztikus témáról szóló könyvet, a címe a Herceg haladéka, erről még nincs döntés. Már a telefonkönyvet is leforgattam volna, ha a kezembe adják! Ezt tényleg senki nem gondolja végig, hogy miből él egy filmrendező, ha négy évig nincs munkája. Mert a hangmérnöknek, az operatőrnek, a vágónak, a dramaturgnak, a rendezőasszisztensnek van munkája, de mit csináljon a filmrendező, ha nem kap pénzt filmre?

A reklámfilmezést teljesen abbahagytad?

Hát ott olyan tömeg van már, hogy teljesen esélytelen odaférni, szinte minden filmrendező ott próbálkozik, ha nem kap pénzt filmre. Meg nem is akarok. Ennyi idős korban ez már olyan tortúra, amit nem is vállalnék. Nem tudok már hajbókolni.

Emlékszem például a Malév-reklámjaidra, nagyon jók voltak!

Az még a hőskor volt, 1988-89-ben még nem voltak itt a multik. Az egy egészen más világ volt: hagytak dolgozni. Most a reklámfilmezést nagyon jól megfizetik, de el kell adnod a lelkedet.

Szóval ez a filmed úgy készült, hogy egyszer csak a kezedbe adta Sándor Pál, a Hunnia Filmstúdió stúdióvezetője Szekér András forgatókönyvét? Ismerted az írót?

Nem, most találkoztam vele először. Nálam valamivel fiatalabb íróember, s azt tudtam még róla, hogy van stílusérzéke.

Biztosan emlékszel, hogy Az igazi Mao, aminek a forgatókönyvét írta a Képvadászok és a Tantörténetek a szexről után, nagy durranás volt 1988-ban, s most az Argonak is, a Csoda Krakkóbannak is ő a forgatókönyvírója... Mindjárt tetszett neked ez a könyv, amikor elolvastad?

Igen, megérintett a komédia hangulata, meg a középkor is. Az, hogy beöltöznek a színészek és jól érzik magukat abban a miliőben...

Mennyire nyúltál bele a forgatókönyvbe?

Csak éppen annyira, hogy le tudjam forgatni.

Hoznál példát?

Nem akarok, hangsúlyozom, hogy ez abszolút Szekér András műve!

De már kezdettől benne voltak ezek a napjainkra, korunkra történő utalások, áthallások?

Persze, az is megtetszett benne, hogy olyan Monty Python-os abszurdszerű, vagyis hogy annak magyarított változata, tehát egyáltalán nem esett nehezemre dolgozni belőle és vele. Sándor Palival viszont már rengeteg vitám volt, életemben nem vitatkoztam annyit producerrel, mint vele. Ő elsősorban filmrendező, másodsorban producer. Azért sikerült kompromisszumokat kötnünk, s én mindet vállalom, úgy érzem, és úgy is látom, csak előny származott belőle.

Arra gondolsz, hogy a film jól megy, a közönség jól fogadja?

Jól megy! Második a top-listán, mindjárt az első héten volt 30 ezer nézője, s a közönségtalálkozókon is jók a visszajelzések. Pali azt mondta nekem az első megbeszélésen, hogy: „nézd, én azt akarom, hogy ezt a filmet százezren megnézzék - te jössz!”

A színészkiválasztás is közösen történt?

Igen. De itt is evidenciák vannak. Mióta a film létezik, a közönség a színészek miatt megy be a moziba. Ráment egy évem, kerestem vele annyi pénzt, hogy kifizettem az adósságaimat, s az állítólag nagyon rossz kritikákkal együtt vállalom ezt a filmet. 150 millióba került, ami ma egy kosztümös játékfilm alsó határa, s 24 nap alatt forgattuk le, holott jobb lett volna rá 32. Semmi bajom nincs magammal. A Ganxta Zolee nekünk is bejött, Garas Dezső ajánlotta, hogy nézzük meg, mert szerinte van benne valami. (Szegény Dezső, nagyon utálta ebben a szerepben az álszakállt!). A Ganxta fazonra nagyon jónak tűnt, de féltem tőle, mint színésztől, s behívtam próbafelvételre. Amit kértem, azt azonnal megcsinálta, az első pillanattól profi volt. Ugyanolyan őstehetség, mint Bujtor, betanítható mindenre.

Te nem is dolgoztál Bujtorral!...

Nem, de úgy volt, hogy én rendezem neki a Három testőr Afrikábant.

Hát, lehet, hogy jobb lett volna..

Nem, kizárt, Rejtőt nem lehet megfilmesíteni. Nemrég meggyőződhettem, hogy még rádiójátékot sem lehet belőle csinálni.

Arra egyáltalán nem gondoltál, hogy a Csinibabához hasonlóan valami többet vigyél bele a Le a fejjelbe?

Mire gondolsz? A Csinibabát a zene dobta fel.

Arra gondolok, hogy a Csinibaba a maga bábszerű mozgásával, a vákuumos levegőjével tökéletesen visszaidézte a hatvanas évek elejét, miközben meg tudta szólaltatni mai nosztalgiánkat is a kor hétköznapi emberének hétköznapi világában megélt gyermetegsége, erkölcsössége, kvázi ártatlansága iránt...ahogy azt a kollektív tudat őrizni akarta.

Te ezt látod bele, én pedig egyáltalán nem tartom olyan jó filmnek a Csinibabát. Azért lett olyan, mert akkor voltam fiatal, abban a világban éltem. A 500 ezren felüli nézőszám önmagában nem minősít egy filmet. Amikor az ember elkezd egy filmet csinálni, akkor hozzáképzel egy stílust, s abból nem lehet kilépni! A Le a fejjelnek ez volt a stílusa és pont. Nem fért több bele. A középkor különösebben nem érintett meg, ennyi kéredzkedett elő belőle. Én ezen túl akarok lenni, nem akarok vesszőt futni miatta. Az egyik vetítés utáni beszélgetésen felállt egy ember és azt mondta, hogy nagyon jól szórakozott, köszöni ezt a nem ízléstelen humorú filmet. Azt vettem észre, hogy általában vidéken jobban szeretik, jobban fogadják a filmeket, mint Budapesten. Bennünk van valami intellektuális gőg, fintorgunk, lenézzük azt, ami nem a mi szintünk, s aztán vidéken azt tapasztalom, hogy hálásak a filmért, szeretik és engem is szeretnek érte. Akkor itt valami nem stimmel. Akkor velem van valami baj, ha én azokat, akik felháborodva szapulják a filmet, nem tudom megérteni. Visszatérve a Csinibabára, azért sajnálom, hogy most az Arany Csirke díjra kiválasztottak közé nem került be.

Hát ez szerintem egyrészt manipulált, mint manapság minden ilyesmi, másrészt nézd meg a filmeket: egyértelműen a nagyon széles közönség által kedvelt filmek - vígjátékok! - kerültek bele, az egyetlen kivétel, az egyetlen művészi értékű közönségfilm az ötből a Kontroll.

Hát persze, mert most az a réteg szavazott, amelyik folyton moziba jár. Aki a Csinibabát megnézte, az talán egyszer-kétszer megy moziba egy évben. Nem baj, én örülök neki, hogy nem kell részt vennem abban, ami azzal jár, ha kiválasztják.

Miért, mivel jár?

Semmi, semmi, túloztam, nekem a gála élőben maga tortúra, de vannak, akik imádják. Elmondom neked, hogy a tanítványaimmal az egyetemen régi filmeket elemzünk, s egyre inkább az a benyomásom, hogy minden művészfilm megöregszik. Nem lehet megnézni egy Godard-filmet a gyerekekkel, mert azt mondják, hogy húzzak vele máshová. Viszont egy Chaplin- vagy egy Kabos-filmet meg lehet nézni. Mi mozgatja akkor a mozgóképet? Mi van a Kabos-féle Meseautóban, amitől nem öregszik? A múltkor egy benzinkutas szólított meg és azt kérdezte: „mondja, a Csapd le csacsit nem akarja folytatni?”

Persze, most ment újra a tévében!

Persze, de ez már egy tizenöt éves film! Egy értelmiségi mindig másként ítél meg egy filmet, mert nem tud a maga szellemiségéből kibújni, bármennyire próbál leereszkedni, nem tudja úgy nézni, ahogy egy nem-értelmiségi, egy mindennapi ember, az utca embere. Ha az Üvegtigris és A miniszter félrelép színvonala most a menő, akkor én is azt mondom, hogy tessék elfogadni, hogy van egy réteg, amelyiknek ez a szükséglete, és én ezt némi készpénzért kiszolgálom.

Hát éppen ez az, hogy te nem szolgálod ki teljes mértékben! A kritikákban is, meg az igényes online lapok fórumain is az a leggyakoribb kifogás, hogy te is kiszolgáltad az ún. altesti humort. Pedig te csak egy bizonyos határig mész el, és nem a nemi ösztön csiklandozása, hanem kizárólag a néző által várt poén kedvéért, majd „elvágod” a jelenetet egy fényvágással. Azon kívül te sosem vállalod, hogy a vígjáték vagy a humor kedvéért megalázz egy embert, pláne egy embercsoportot.

Ha nincs benne a fényvágás, számomra halálunalmas az egész.

A tanítványaiddal megbeszélted a Le a fejjelt?

Isten ments, szó sem lehet arról, hogy szóba hozzák, de nem csak ezt, egyik filmemet sem. Megmondtam nekik az első órán, s nem azért, hogy ne beszéljük meg, hanem azért, mert egyáltalán nem akarom személyessé tenni az órákat, ragaszkodom a szakmaisághoz. Meg aztán én a saját dolgaimban nem is tudok tárgyilagos lenni.

Szeretsz tanítani?

Igen, és nagyon jól érzem magam tőle. Rendszeresen kell készülnöm, viszek be DVD-n filmeket, elemezzük, megbeszéljük, a tanítás állandó szellemi torna nekem is. Egy vágó- és egy rendező-operatőrhallgató osztályom van. Elvben a filmeket megkapjuk a Magyar Nemzeti Filmarchívumtól, de azokat csak úgy lehet megnézni, hogy egyben levetítjük őket, nem tudjuk megállítani, újranézni egy-egy jelenetét.

Elmondanád, hogy legutóbb miről beszélgettetek?

A film elejéről, meg arról, hogy miért kell a főcím a film elejére. Rávezettem őket, hogy a főcím a legfölöslegesebb dolog a világon, nem más, mint az ego fényesítése. Ugyanis teljesen elvonja a figyelmet a filmtől, mert kétfajta agyműködést mozgósít, egy vizuálist és egy verbálist. Egyrészt megosztja a figyelmet, mert egyszerre kellene figyelned az induló cselekményt, s közben a főcím kiírásait, másrészt szinte senkit sem érdekel, hogy ki a hangmérnök, ki a gyártásvezető stb. Mire elkezdődik a film, a néző elidegenedik a filmtől. Több filmen is bebizonyítottam nekik, hogy mennyivel jobb lett volna főcím nélkül. Vannak erre jó példák is, például az Amerikai szépség. A Vakvagányokban megjött nekem is a világosság, s csak a címet tettem ki a film elejére. Szerintem ezt senki nem gondolta végig a filmtörténet folyamán...

Te is tudod, hogy ez a gyártók és a producerek érdeke, te meg elveszed tőlük a pénzük fejében a dicsőséget?!

A gyártó neve persze legyen kint, arra élességet állít a gépész, hogy Gipsz Jakab stúdiója gyártotta... Sándor Palival volt is vitánk efölött, ragaszkodott ahhoz, hogy Bajor Imre, Gálvölgyi, Hernádi, Fullajtár, Kamarás neve kint legyen a film legelején. Azt gondolom, hogy ha te beülsz egy filmre, általában tudod, hogy mire ülsz be, kikért ülsz be. A végén persze ki kell írni minden résztvevőt a legutolsó közreműködőig, ezzel maximálisan egyetértek. Aztán majd rá fogunk térni a hallgatókkal a film első öt percének a vizsgálatára.

Ezt milyen filmen mutatod be?

Hitchcock Psychoján. Ebben a filmben az első öt percben megtudjuk, hogy ki kicsoda, kiért kell majd aggódnunk, kivel azonosulunk. De hozok negatív példát is, Alan Parker Angyalszív című filmjét, ahol az 50. percben sem tudjuk, hogy kiért kell aggódnunk. Ennek a filmes szerkesztésnek irodalmi alapjai vannak, de a festészetben is mérvadó, hogy ki a központi alak, s hogy viszonyuljunk hozzá.

Nem mondanál valamit a készülő filmedről?

Nem, már babonás vagyok. Egyszer már annyira felkészültem egy filmre, hogy színészeket kértem fel, s aztán le kellett őket mondani. Nincs kínosabb, mint színészeket lemondani egy filmről.

Hogy látod most a filmszakma helyzetét?

Szerintem a szakma szétesett, megint nincs pénz. És rossz lapok is járnak, ezen a filmszemlén alig akadt figyelemre méltó film. Rossz a közhangulat, az ember azt érzi, ha megfeszül, se tud jó filmet csinálni. Én most pozitív hősnek érzem néha magam, mert egy rossz felhozatalban legalább olyan filmet tudtam készíteni, amire bemegy a közönség. Az a közönség, amelyik magyar filmet akar nézni. A film ad valamit azért a 800-900 forintért, amit a néző befizet. Nem mondom, hogy katartikus hatás éri, hogy jobb ember lesz, ha kijön, de legalább nem jön ki rosszabb állapotban, mint amilyenben bement a moziba.  Hány olyan film van, amiről rosszabb állapotban jön ki?! Nem tudom, meddig fog tartani ez a mélypont, de muszáj kivárni a végét. Szerintem én részben megúsztam ezt az időszakot a Le a fejjel elkészítésével. Ezen a filmszemlén azt éreztem, hogy most nem jó ebben a filmszakmában lenni, addig meg nagyon jó a tanítás. Karban tartja az embert. Aztán megjelentek DVD-n a filmjeim, s például az Egészséges erotika már el is fogyott. Ennek nagyon örülök. Ha azt a normatív támogatást, ami a filmtörvényben benne van, betartanák, akkor most nekem semmi gondom nem lenne. Az eddigi filmjeim nézőszámaiból nekem járna annyi pénz, hogy rögtön el tudnám kezdeni A herceg haladékát. Na látod, az már komoly film lesz.

S mi lesz szegény közönséggel, amelyik nevetni akar?!

Lábjegyzet:

Tímár Péter játékfilmjeinek nézőszámai:
Egészséges erotika, 1985                                  482 507 fő
Moziklip, 1987                                                     251 117 fő
Mielőtt befejezi röptét a denevér..., 1988             89 776 fő
Hagyjátok Robinsont!, 1989                                 12 000 fő
Csapd le csacsi, 1991                                        240 000 fő (becslés)
Csinibaba, 1996                                                 501 519 fő
Zimmer Feri, 1997                                              176 960 fő
6:3 avagy játszd újra, Tutti, 1999                       113 515 fő
Vakvagányok, 2001                                             35 228 fő

 

Le a fejjel! (Gálvölgyi János és Hernádi Judit)
Le a fejjel! (Gálvölgyi János és Hernádi Judit)
55 KByte
Garas Dezső, Bajor Imre, Fullajtár Andrea
Garas Dezső, Bajor Imre, Fullajtár Andrea
49 KByte
Dolák-Saly Róbert és Bajor Imre
Dolák-Saly Róbert és Bajor Imre
76 KByte
Ganxsta Zolee
Ganxsta Zolee
76 KByte
Tímár Péter a Le a fejjel! forgatásán
Tímár Péter a Le a fejjel! forgatásán
230 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső