Ozsda Erika Egy cég, két láda pezsgő, három lány
Antal Ilona - Peták Nóra - Jennifer Webster
Peták Nóra, Antal Ilona és Jennifer Webster
Peták Nóra, Antal Ilona és Jennifer Webster
57 KByte
A cég a Pioneer Production, a pezsgők a cég létrejöttének fontos kellékei, a lányok: Antal Ilona, Peták Nóra, Jennifer Webster.

Mivel foglalkoztatok a Pioneer Productions nevű reklámfilm-gyártó cég megalapítása előtt?

Antal Ilona: Elvégeztem a bölcsészkart, aztán a Fókusz Filmhez kerültem, ahol játék- és reklámfilmek készülnek. Sokat tanultam ott. Titkárnőként kezdtem, majd megtanultam költségvetést készíteni, végül tolmácsból rendező asszisztens lettem. Azok a kollégák a tanító mestereim.

Peták Nóra: Én is bölcsész voltam. Amikor tolmácsként dolgoztam, sokszor majd’ megőrültem, mert a magyar fél helyében én éppen nem azt mondtam volna, amit ő.

Antal Ilona: A Fókusz Filmben Sipos Kornéllal dolgoztam, eközben Nórinak már volt egy filmgyártó cége Kornéllal.

Peták Nóra: Előtte egy teleshop-os vállalkozásba is belekezdtünk. Mi már mindenfélét kipróbáltunk. Teljesen amatőr módon csináltunk egy kis céget, amibe főleg a kinn megkeresett pénzünk került. Tehát én így vagyok Kornéllal…

Antal Ilona: …igen, s közben Nórival mindig kérdezik, hogy én nem megyek-e velük a privát mezőkre. Ugye, Nóri a legjobb barátnőm, Kornélt is jól ismerem, mert sokat dolgoztunk együtt. És ekkor felbukkan egy amerikai project, egy Dove reklámfilm. Kornél a gyártásvezető, én vagyok az asszisztens. Jennifer Webster is éppen akkor érkezik meg Amerikából, igazán kalandos elszántsággal. Egy ügynökségnél dolgozott, de megelégelte azt a munkát, és a családjától is el akart szakadni egy kicsit, ezért úgy gondolta, eljön Magyarországra, és kávéházat nyit. Néhány hónapja van itt, amikor az amerikai producer, aki a Fókusz Filmhez fordult, és ismeri őt New Yorkból, megtudja, hogy itt van. Felhívja, hogy nem akar-e a filmben segédkezni és az ő producer asszisztense lenni. Jen akart, és én így ismerkedtem meg vele. Igazi élmény volt vele dolgozni! Én még ilyen munkaerőt nem láttam! Ez az amerikai… hogy mondjam… energia bomba. Nehéz is volt a tempót tartani vele. Aztán láttam, hogy ha kocsmában iszik, azt ugyanilyen energiával csinálja, vagy ha egy szekrényt kell otthon odébb tolni - amihez hat férfi kell -, azt is megoldja. Mindenesetre a tökéletességre való törekvés és a minden részletre való odafigyelés közös volt bennünk. Nagyon jól dolgoztunk együtt.

Jennifer most hol van?

Antal Ilona: Külföldön népszerűsíti a céget. Az volt a szerencse, hogy 1 évvel később ugyanaz a produkció még egyszer visszajött. Akkor már Jenniferrel és Kornéllal kezdtünk arról beszélni, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy céget. Nóri erről még mit sem tudott, de én gondoltam, hogy ha neki már úgyis van egy cége Kornéllal, és mi Nórival nagyon jól megértjük egymást, akkor biztos Jennel is jól kijönnek majd. Úgyhogy bejelentettem, hogy most megalapítjuk a céget, és jön Nóri is. Először az én anyacégemhez, a Fókusz Filmhez fordultunk, mert nem akartunk külön céget. Gondoltuk, hogy a Fókusz berkein belül piacot lehetne növelni - a mi új módszereinkkel. Akkor ők még nem hittek annyira a „rohanjuk le a világot” ötletben, mint Jennifer és én. Kellett volna pénz repülőjegyre, szállodára, hogy elmenjünk a nagyvilágba és megmondjuk mindenkinek, hogy itt vagyunk és ezt tudjuk. Nyilván egyszerűbb lett volna egy létező show-reellel vagy demo kazettával a Fókuszt árulni, dehát…! Jennifer még semmit nem tudott a filmezésről, illetve csak azt a két produkciót látta. Viszont fantasztikus referencia volt, hogy egy amerikai hölgy mondja, hogy itt Magyarországon a világon a legjobb. Ez nagy előny. A másik, hogy nagyon jól ért a kliensek nyelvén. Már akkor pontosan ismerte az elvárásaikat. Ő hozta a nyugati mentalitást, mi meg adtuk a jó kis szakértelmünket. És akkor elindultunk! London, Párizs, New York. Ebben a sorrendben. A kis összespórolt pénzünk viszont egy év alatt elfogyott. Akkor nagyon elkeseredtünk.

Mit árultatok?

Antal Ilona: Három dolgot: a budapesti helyszíneket, a kiváló árakat és a szuper jó szakembereket. Ilyen nyerő hármassal ide lehet vonzani a világot – gondoltuk mi. Ők meg nem is nagyon hallottak addig Budapestről. Jó most túlzok, de azért a legtöbben keverik Bukaresttel.

Peták Nóra: Addig Prágába jártak forgatni.

Antal Ilona: Azt terveztük, hogy elszippantjuk onnan a melókat. Rögtön kiderült, hogy van keresni valónk a világban. Csak egy bökkenő volt: miért bíznák erre a három lányra az életüket és a rengeteg pénzüket? A cég, ugye, még semmit nem tett le az asztalra. Sokáig nem volt bátor jelentkező. Egy évet adtunk magunknak, ha addig nem jön össze semmi, akkor feladjuk. Anyagilag se bírtuk volna tovább. Na, akkor kiderült, hogy júniusban van Cannes-ban a reklámfilm fesztivál. Mindenki ott van, tehát nem kell tovább ide-oda utazgatni, ...

Peták Nóra: …de ha már Kornéllal kezdtük, akkor mondd el, hogy mi lett vele!

Antal Ilona: Már jóval előbb kiszállt. Nem volt semmilyen összetűzés, egyszerűen csak fölállt…

Peták Nóra: …nem volt nagy jelenet, csak már korábban úrrá lett rajta a kétely. Kezdetben lelkesedett, de mivel fél évig egyáltalán nem történt semmi, feladta. Önálló akart lenni.

Antal Ilona: Az a cannes-i történet, az nagyon romantikus volt. Augusztusban volt az egyéves évfordulónk. Azt találtuk ki, hogy utolsó erőfeszítésként, mielőtt feladjuk, bérelünk egy autót. Hárman, felváltva vezettünk 14 órán át. Cannes-ban találtunk egy 1 csillagos szállodát a pályaudvar mögött,…

Peták Nóra: …és akkor Jen felhívta…

Antal Ilona: …igen, a Törley Pezsgőgyárat és megkérdezte, hogy adnának-e nekünk két láda pezsgőt, amiért cserébe csinálunk egy partit Cannes-ban és kiplakátoljuk a helyet Törleyvel. Persze, hogy adnának! Utána felhívtunk egy tengerparti éttermet, ahol Jen azt kérdezte, hogy ha mi adnánk nekik ajándékba egy láda Törley pezsgőt, akkor a másik ládát jól öltözött pincérek felszolgálnák-e a meghívott klienseinknek? Azok is belementek, így mindent fillérekből oldottunk meg. Úgy érzem, hogy ott tényleg sokan megismertek minket. Bejött ez a parti.

Ahol Ti ugyanazt mondtátok…

Antal Ilona: …igen, hogy mi vagyunk a Pioneer, akik nagyon olcsón, nagyon szép helyszínen, remek stábtagokkal dolgoznak. Aztán hazajöttünk és mint a mesében, augusztus elsején kijött a fax gépből az első két megrendelés, ráadásul egyszerre. Egy olasz WC papír reklám és egy spanyol bank reklám. Teljesen el voltunk ájulva, hogy egyáltalán meg tudjuk-e csinálni?!

 

Kitört a pánik?

Antal Ilona: Ki. Az egyiket építeni kellett és emlékszem, bementünk a műterembe, hogy „te jó isten, miattunk építik ezt a nagy díszletet”? Nagyon jó érzés volt. Onnantól gyorsan pörögtek az események, mert az egyik munka hozta a másikat. Az üzlet szájhagyomány útján terjed. Minden azon múlik, hogy beszélnek-e arról, hogy „hol forgattad ezt a filmet?” „Budapesten. Érdemes oda elmenni, mert ott az a három lány…”

Peták Nóra: Nagyon tiszta iparág, el se hiszed, hogy mennyire. Ez alatt azt értem..

Antal Ilona: … hogy ez a szerviz (szolgáltatás), amit mi csinálunk…

Peták Nóra: A kapcsolatok is tiszták. Sokszor a tulajdonosok nem is találkoznak egymással. Az alkalmazott producer kiírja a tendert, és az ajánlatok alapján dönti el, hol forgatnak majd.

Antal Ilona: Nekünk nincsenek saját gyártású reklámfilmjeink. A szerviz azt jelenti, hogy nem te vagy a project apja vagy anyja. Mások mondják meg, hogy mit kell csinálni. Mi megrendelésre dolgozunk

Peták Nóra: Mint egy kivitelező cég. A másik cég rendezője a koncepció alapján megnyeri, hogy ezt a filmet így és így akarja megcsinálni, mi pedig kivitelezzük az ő utasításai alapján. Tiszta a kiválasztás, de törékeny is. Ha elszúrsz valamit …

Antal Ilona: … vagy, ha a stábból bárki bármit elront, akkor azok a megrendelők nem jönnek vissza hozzánk. Ezért szeretünk a szerintünk legjobb szakemberekkel dolgoztatni.

Akkor még csak Ti dolgoztatok? Nem volt alkalmazott?

Antal Ilona: Nem volt. Kezdetben mindent magunk csináltunk, de olyan szinten, – és ez nagyon tetszett az angoloknak – hogy én voltam a sofőr, Jennifer fotózott, Nóri volt a díszleteknél. Jen volt a producer, én az asszisztens, de mind a hárman mindig mindent csináltunk. Éjjel-nappal az irodában voltunk, csak a munkáról szólt az életünk. Ezt az időt néha mi is visszasírjuk.

Ez mikor történt?

Antal Ilona: 1995-ben. A prezentációkat, minta-anyagokat éjjel…

Peták Nóra: … tényleg az elején, éjszaka, fekete kartonokra ragasztottunk papírképeket és ezeket DHL-lel az utolsó percben kiküldtük a megrendelőknek.

Antal Ilona: Aztán beindult az üzlet, kezdtek jönni a kliensek, egyre több lett a munka. Még mindig jól élhetnénk a spanyol és olasz Wc-papír, mosópor és tampon reklámokból, de fél év után nagyon nagy szerencse ért minket. Az egyik legjobb rendező, Jonathan Glazer - aki azóta már nagy sztárokkal Nicole Kidmannel, Harvey Keitellel is forgatott - valamiért belénk vetette a bizalmát és egy nagyszabású Volswagen Polo reklámfilmet hozott ide. Szuper rendező, akkor indult a karrierje. Ma a világ legjobb három reklámfilm rendezője között tartják számon. Ezzel a munkával sok díjat nyert Cannes-ban és mindenfelé. Minden nap volt hatalmas kaszkadőr jelenet, robbanás, égés, ugrás, lovak, lehetett látni a várost, a magyar szereplőket. Ott be tudtuk bizonyítani, hogy mit tudunk. Ez a reklámfilm azért volt fontos, mert mindenki elkezdett érdeklődni, hogy hol forgatták és mennyiért. Ekkor nagyon megnőtt az ázsiónk. Elkezdtek igazán jó minőségű munkák jönni. Azóta a világ legjobb rendezőit van szerencsénk vendégül látni és kiszolgálni.

Például?

Antal Ilona: Ezek a nevek talán nem olyan ismertek, de a szakmában ma ők a legjobbak: Frank Budgen, Jonathan Glazer, Tarsem.

Peták Nóra: Az általuk készített reklámfilmek 90 százaléka még mindig nagyon eltér a magyar tévében látható reklámoktól, s ez azért van, mert a nagy cégek nagyon sokszor többfajta reklámfilmet is készítenek egy évben. Egyes rendezők kifejezetten feszegetik a műfaj határait. Ha filmjük végén nem lenne ott a termék, akár egy kisfilm fesztiválon is nyugodtan elindulhatna.

Antal Ilona: Nagy feladat ezeknek a rendezőknek a kiszolgálása. Meg tudunk-e felelni? Tudunk-e szereplőket és helyszíneket találni? Sokszor olyan technikai felszereléssel dolgozunk velük, olyan szuper optikákkal, amilyet addig itt még senki nem használt. Drága, de ők meg tudják fizetni. Tényleg a legnagyobb megrendelőknek is dolgozunk. Most például mi csináltuk az új Toyota bevezető kampányát. 15(!) napos forgatás volt.

Peták Nóra: Néha amerikai filmekben látok olyan trükköt, ami reklámfilmekben már évekkel azelőtt sikk volt. A reklámfilmnek van experimentális színezete is, hiszen itt van rá – sajnos jobban van rá – pénz. Az átlag játékfilmes büdzsénél is több pénz van. Egy valódi experimentális kisfilmnél épp a pénztelenség a domináns. Reklámfilmben bármit ki tudnak próbálni. Előfordult, hogy olyan technikai listát kaptunk, aminek csak a 20 százalékát tudtuk megfejteni. Mentünk a magyar operatörőkhöz, hogy „te tudod, hogy ez micsoda?” A kedvencem volt a fekete lámpa.

Antal Ilona: Visszatérve a kezdetekre, akkor hárman voltunk és volt egy komputerünk, aztán négyen lettünk két számítógéppel. Később megint jött valaki segíteni, így szép lassan évente bővültünk. Mielőtt a céget megalapítottuk, Nórival 6-7 évig intenzíven dolgoztunk ebben az iparágban, és ugyancsak határozott véleményünk alakult ki arról, hogy mi mit és hogyan szeretnénk.

Peták Nóra: Különböző cégeknél szabadúszóként dolgozva idővel zavarni kezdett az, ahogy mások intézték a dolgaikat.

Antal Ilona: Mi másként akartuk csinálni. Álomszerű volt, amikor rájöttünk, hogy ezt meg is tehetjük.

Peták Nóra: A magyar filmesek mentalitása és szakismerete és a másik országbeli filmes mentalitás és szakismerete között - jó tolmácsok lettünk.

Antal Ilona: Kommunikációs híd. El kell magyarázni - mert lehet, hogy náluk egész másként van -, hogy itt a fővilágosító ezt vagy azt így és így csinálja.

Peták Nóra: Vagy egy díszlettervező azt mondja, hogy hozzanak neki ilyen és ilyen mintájú tapétát, amiről én pontosan tudom, hogy nincs Magyarországon, mert nem kapható a boltban. Viszont meg tudják festeni. Erre ők nem is gondolnak, mert Londonban eszébe nem jutna festetni, hiszen az méreg drága lenne. Ilyenkor rögtön meg kell szólalni, hogy „figyelj, tapétából itt csak ilyen van, amit kértél, az nincs, viszont tudunk neked festetni olyat!” Ehhez tudni kell, hogy ki mit szeretne, hogy nálunk mit lehet, mik a szokások. Ami az egyik helyen egyszerű, az máshol bonyolult. Gondolj bele, hogy milyen nehéz egy virtuális dologról megbeszéléseket tartani…hogy milyen lesz egy film…előtte neked már szavakkal el kell mondanod…

Antal Ilona: …azt kell elfogadtatni és szerződést kötni.

Peták Nóra: Sok ember elképzel magában valamit,…

Antal Ilona: …ami aztán teljesen más lesz,…

Peták Nóra: … mert eljön az a nap, mikor már milliók ketyegnek óránként. Ilyenkor nem nagyon lehet csúszni, sőt, rácsodálkozni sem, hogy én teljesen mást gondoltam!

Antal Ilona: Nagyon precíznek kell lenni, és amit megígérünk, azt be kell tartani.

Meddig kíséritek a filmek sorsát?

Antal Ilona: Forgatás végéig, akkor átadjuk az előhívott anyagot és az utómunkát általában már otthon végzik el.

Hol láthatóak a munkáitok?

Peták Nóra: Külföldi adókon. Nagyon ritkán mennek magyar tévékben.

Jártok fesztiválokra?

Antal Ilona: Cannes-ba minden júniusban elmegyünk. Megfogadtuk, hogy mindig abban a kis hangulatos 1 csillagosban fogunk lakni, de aztán két éve váltottunk, mert már nagyon lepusztult. Az is jó volt, hogy olyan sokáig ott maradtunk. Szerencsét hozott.

Ma hol tartotok? Dolgoztok magyar rendezőkkel is? Játékfilmet is vállaltok?

Antal Ilona: 4-5 évvel ezelőtt megpróbáltunk a magyar reklám piacra, magyar rendezőkkel dolgozni. Nem akarnám boncolni, hogy miért hagytuk abba. Most viszont felvettünk valakit, aki erre koncentrál, úgyhogy remélhetőleg megint fogunk Magyarországra dolgozni.

Peták Nóra: Egyelőre úgy, hogy magyar megrendelőknek - külföldi rendezőkkel.

Antal Ilona: A játékfilm…? Mindig szerettük volna támogatni a fiatal, tehetséges rendezőket, addig is, amíg mi magunk nem foglalkozunk játékfilm gyártással. Egyszer talán eljön annak is az ideje. Meglátjuk. Nórihoz került Mundruczó Kornél…de, ezt te meséld el…

Peták Nóra: Amikor valaki megszül egy álmot,…

Antal Ilona: … akkor a producer megszerzi rá a pénzt.

Peták Nóra: Ilyet mi nem nagyon vállaltunk be egyedül. Saját gyártás volt Antal Nimród Biztosítás című filmje és Győrik Mihály első munkája. Mundruczónak elsősorban anyagi támogatást adtunk. Még az elején, amikor nem kapott a Magyar Mozgókép Alapítványtól pénzt. Akkor még nem derült ki, hogy mennyire tehetséges. Voltak apróságok, melyekben részt vettünk, de mások álmaiba csak részben szálltunk be.

Antal Ilona: Nem is beszélve Iványi Marcell A szél című kisjátékfilmjéről!

Peták Nóra: 10 éve azt még mi gyártottuk Ladával! Én voltam a sofőr.

Antal Ilona: A pénzt Durst Gyuri adta, mi csak legyártottuk.

Peták Nóra: Játékfilmes értelemben nem vagyunk igazi producerek.

Antal Ilona: Az más szakma.

Peták Nóra: Így alakult. 10 évvel ezelőtt, amikor nagyon érdekelt a játékfilm, nem adódott számomra lehetőség. Nem találkoztam sem olyan csapattal, sem olyan rendezővel, akivel dolgoztam volna. Most, hogy valami megindult a mozgókép iparban, most talán lenne olyan feladat és lehetőség, de ma már nem ez érdekel.

Antal Ilona: Nem kell mindenkinek játékfilmes producernek lennie. Szerintem ez nagyon jó, amit mi csinálunk.

Hogy osztjátok meg a munkát?

Antal Ilona: A mi hármasunk tényleg nagyon szerencsésen egészíti ki egymást. Jen legnagyobb erőssége és érdeme a munkaszerzés és klienssel való kommunikáció. Nóri nagyon kettős. Egyrészt Művészileg ő a legérzékenyebb, ő érti a legjobban, hogy mit szeretne a rendező. Főleg a díszletekhez ért, annak ellenére, hogy erre nincs képesítése. Ugyanakkor a pénzügyek is hozzá tartoznak. Az én dolgom egyszerű, én válogatom ki az embereket, akik nekünk dolgoznak vagy akikkel mi szeretnénk dolgozni. De mind a hárman beleszólunk mindenbe.

Ha jön egy lehetőség, összeültök, és két szavazat elég a döntéshez?

Antal Ilona: Még sose volt, hogy szavaznunk kellett volna.

Peták Nóra: Nagyon különbözőek vagyunk, de odáig sohasem engedtük a dolgokat, hogy kettő leszavazhat egyet. Ez nagyon veszélyes. Azt döntöttük el, hogy mindenben száz százalékosak leszünk.

Antal Ilona: Rengeteget vitatkozunk, mégis nagyon jól kijövünk egymással. 10 év alatt elég jól kiismertük egymás jó és rossz tulajdonságait. Amikor például egy számoláson kell végigmenni, a hármunk agya teljesen különbözőképpen jár. A három meg kettő az öt, vagy fordítva, vagy az 5-ből kettő, három. Vehemensen próbáljuk rávenni a másik kettőt, hogy a mi logikánk szerint menjünk végig. Jól kiegészítjük egymást. Egyedül egyikünk sem tudta volna létrehozni a céget. Tudjuk, hogy szükségünk van a másik kettőre.

Peták Nóra: Egyedül tényleg nem tudtam volna megcsinálni. Nem is lett volna hozzá kedvem.

Antal Ilona: Sokan nem szeretik, ha cégtársuk van. Nálunk nem így van. Jó, hogy fel lehet hívni a másikat a jó vagy a rossz hírrel. Az egésznek van egy izgalmas, lányos, pletykálkodós hangulata. A férfiak az ilyet nem szeretik, mert kakaskodók, és mert osztozni kell. Mi összetartunk jóban-rosszban.

Ma hány embernek adtok munkát? Itt az irodában hányan dolgoznak?

Antal Ilona: Egy-egy produkción körülbelül 100 ember dolgozik, nem Nóri? Hány produkció van?…havi kettő…és itt az irodában úgy 15-en fordulnak meg rendszeresen…

Peták Nóra: …akik irányítják az eseményeket.

Antal Ilona: Alkalmazottunk nincs túl sok. Nálunk inkább megbízási szerződéssel dolgoznak,…

Peták Nóra: … mert minden hullámzó. Soha nem tudjuk, hogy a következő hónapban lesz-e munkánk. Itt semmilyen előszerződés nincs. A reklámiparban olyan átfutási idők vannak…szinte titkosak. Ha egy hónapra előre tudjuk, hogy mit fogunk csinálni, akkor boldogok vagyunk. Sokszor csak két héttel előtte esnek be a kliensek.

Azért mindig van valami.

Antal Ilona - Peták Nóra: Igen, hála a jó égnek!!

Biztos sok a visszatérő ügyfél.

Antal Ilona: Most még minden nagyon jól megy, de állandóan azon aggódunk, hogy az a szuper rendező, aki megengedheti magának, hogy ott forgasson a világban, ahol akar, és már forgatott nálunk ötször vagy hatszor - ami azt jelenti, hogy Budapestet már kifotózta, és már kívülről tudja a statiszta könyveket –, félő, hogy elindul máshova. Hogy nem fogunk eszébe jutni vagy ha mégis, akkor elhessegeti ezt a gondolatot. Az egyik gond tehát, a rendezők esetleges eltávolodása, a másik a konkurencia. Annyira megszoktuk, hogy mi vagyunk a szakmában a fiatal lányok. Furcsa, hogy ebből a szerepből átléptünk a „matróna” szerepbe. Jönnek a rendezők és fiatalabbak, mint mi! Egyre fiatalabbak! Ezt azzal hidaljuk át, hogy a producereink is fiatalok. Mi már eléggé visszahúzódtunk. Én a harmadik gyereket várom, Nóri is…

Peták Nóra: … babázik, de csak eggyel. Fiatal anyák vagyunk.

Antal Ilona: Úgy érti, hogy a gyerekek fiatalok…

Kivel szeretnétek dolgozni? Van valamilyen nagyszabású tervetek? Mi a nagy vágy?

Antal Ilona: Biztos lehangoló lesz…de nekem nincs. Nekem az a vágyam, hogy így maradjon. Még 20 évig. Soha nem voltak birodalomépítő vágyaink. Ez így épp jó, nem is akarunk nagyobbak lenni. Engem nagyon boldoggá tett ez a 10 év. Boldoggá tett, lefoglalt és eltartott. Örülnék, ha a gyerekeim is ezt csinálnák.

Peták Nóra: Hálásak vagyunk a sorsnak, mert olyan munkát találtunk, ami emberhez méltó jövedelmet biztosított. Függetlenek vagyunk, arattunk s aratunk sikereket, miközben egzisztenciát teremthettünk magunknak.

Antal Ilona: Én nagyon kíváncsi voltam, mi változik, ha gyerekeink lesznek. Ma luxusnak számít, ha az embernek munkája van és közben a gyerekeivel is lehet.

Peták Nóra: Értelmes munkánk van, és közben haza tudunk menni a gyerekeinkhez. Hiúság lenne azt mondani, hogy …

Antal Ilona: … hogy én John Malkovich-csal akarok egy Oscar-díjas filmet forgatni! Jó ovit találjunk, jó sulit … ez érdekel.

Az interjú 2005 júniusában készült.

2005-07-28

 

Peták Nóra és Antal Ilona
Peták Nóra és Antal Ilona
32 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső